Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. szeptember 2., szombat Illusztráció Mezey István rajza Hősi életút Maggie, a katonaló a maga módján mindent elkövetett, hogy érdemeket szerezzen a szolgálati ideje során — adta hírül a Diary abból az alkalomból, hogy emléket állítottak a koreai háborúban is részt vett ausztráliai négylábúnak. Sírkövén ez olvasható: „Itt nyugszik Maggie, a heves vérmérsékletű öszvér. Földi pályafutása során egy rúgással elintézett egy tábornokot, kiosztott négyet az ezredeseknek, nyolcat az őrnagyoknak, tízet a kapitányoknak, huszonnégyet a hadnagyoknak, negyvenkettőt az őrmestereknek, hatszáznegy- venötöt a közlegényeknek és vesztére megrúgott egy fel nem robbant bombát.” kutyahüséggel kötődőm a fákhoz villám hasította ketté évekkel ezelőtt ablakom alatt a korhadó fűzet rúgása ólmomban gyereksirás keresztütsüvit a messzeségen kettészakítja testünket kettészakítja lelkünket kettészakítja otthonunkat * Helga M. Novak Iztandon élő német költőnö nem tudom miért tépázza idegeimet szüntelen ez a gyötrő meghasonlott régi szerelem mindenütt megsül a kenyér mindenütt drágán kel el költöző madár sorsa sorsom végérvényesen s kutyahüséggel kötődöm a fákhoz Cseh Károly fordítása Legalább egy faiorony emlékeztessen! Föltárják névadó várunkat Forró nyári nap volt augusztus 15-én, mikor felkerestük a borsodi földvé- r'at. ahol már majd egy hónapja folytak az ásatások. Talán a mögöttük álló hosz- szú és igen fárasztó munka tette, tal’án a hirtelen jött nagy melegi hogy az ásatáson dolgozó idős bácsik és két fiatalember szépen, megfontoltan dolgoztak, de úgy véltük már akkor is, hogy Wolf Mária, az ásatást vezető régész így is boldog és elégedett lehet az eddigi eredményekkel. — Idén az elsődleges feladatunk ,a.z volt, hogy a sánicátvágást befejezzük — mondja a régésznő beszélgetésünk elején. — A sánc- átvágás. abból a szempontból nagyon lényeges, hogy a vár építésének idejét tisztázzuk. Idáig ugyanis két ellentétes vélemény van ezzel kapcsolatban- Mivel Anonymus említi először a várat, korábban úgy gondolták. hogy a várat a honfoglaló magyarság építette. A tudományos világ azonban feltételezte, hogy Szent István- korában épült. — Tisztázódott a kérdés? — Idén befejeződött ez a fontos munka, és úgy tótjuk. hogy a sánc nem egy korszakban, hanem három, egymást követő korszakban épült. Az előkerült leletek azt 'bizonyítják, hogy az egyik rétege már a honfoglalás korában is megvolt. — A sáncátvágáson kívül más munkákat is sikerült elvégezni? — Igen, tovább dolgoztunk a várbelsőben is, és olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy egy kemencén kívül találtunk egy •egész nagyméretű, valamikor kőalapokon álló épületet. Feltehetően egy kőála- po'kon álló faépület lehetett, miivel a faszerkezet nyomait égett fagerendia-maradványok formájában megtaláltuk. Ugyanígy felleltük a valamikori fapadló nyomait is. Építésének idejét az innen előkerült letet-anyag alapján, a XIII. századra tehetjük. _ Ha jól tudom, ennek a fatoronynak különös jelentősége van. — Igen. mert ilyet a magyarországi földvárakban még sehol sem találtak. Azért is fontos ez a lelet. mert a tudományos világ eddigi álláspontja szerint ezeknek a földváraknak a szerepe megszűnt a tatárjárás után. amikor a korszerű védekezés érdekében, egy esetleges újabb tatár támadással szemben, IV. Béla kővárak épftébére szólította fel a földbirtokosokat- H,a beigazolódik, hogy a torony a XIII. században épült, akkor ez a tudományos tétel megdől. — Tervezik a torony re- kons Irukcióját ? — Feltehetően nem lehet rekonstruálni, ugyanils erre az alapra nem lehet .ráfalazni. A fényképezés és dokumentálás után- ezt az alapot betemetjük, de később, felépítve egy fatornyot, szeretnénk illusztrálinli. hogy hogyan is folyt az élet a XIII, században egy várban. — Van ezzel valami különleges céljuk is? — Igen, van egy tervezet, mely .szeriint á honfoglalás 1100. évfordulójára ezt a területet parkosítják, emelnénk egy emlékoszlopot, amely jelezné, hogy ez a vár már honfoglalás korában is fennállt. ElikészíteJézus Isten! Már megint itt van. Egyszerűen és kitartóan üldöz. Éjszakánként lucskosra izzadom a pizsamám, ha véletlenül eszembe jut. Mikor is vett először üldözőbe? Ja igen, emlékszem. 7 éves voltam. Rettegtem Tőle, de aztán nem bántott, s így többf-kevés- bé szerettem találkozni Vele. Később az idő múlásával egy szörnyű zsarnok lett belőle. Egy percnyi nyugtom nem volt. Elvárta, hogy mindennap behódoljak neki. Igaz, néha engedett egy kis szabadságot is, na de ilyenkor a napok pillanatok alatt leperegtek. Egyetlen jó tulajdonságát véltem az évek során felfedezni. Nála találkozhattam sorstársaimmal, akik szintén szörnyű rémuralma alatt sínylődtek. Hú! Most jut eszembe, hogy legfőbb kínzóeszközeit nem is említettem. Módszereihez képest a sötét középkor eszközei gyermekded játéknak tűntek. Kirendelt kínzói és hóhérai vannak. Ugyanis ők végzik a dolog nehezebbik végét. Speciálisan agyra veszélyes eszközökkel, bizonyos könyvekkel akarják alantas céljaikat elérni. Nagy ritkán, ha jótékonysági „rohamot” kap, mulatságokkal, kirándulásokkal és szabadnapokkal próbál magához édesgetni. 1 De azzal nem gondol, hogy szórakozásunk így sem zavartalan. Hisz egész idő alatt a másnapi robot jár az eszünkben. Elődeink, akik sikeresen megszabadultak a kínzó nyomás alól, ők abban bíztak, ha megtömik szalonnával, előbb- utóbb elviszik a kutyák. Könnyű volt nekik, de mi miben bízzunk?! Mert ha így folytatódik helyzetünk, lassan szalonnára sem fog telni. S, hogy ki Ö, akitől minden „alattvaló” retteg?! Igen, helyes a megoldás: az ISKOLA. Amely a tanulással, felelésekkel, dolgozatokkal ismét itt kísért közöttünk. Belebújik minden kis agysejtünkbe, gondolatunkba és gondoskodik róla, hogy a vakáció utolsó napjait a félelemtől átitatva töltsük. Egy ideig még ismét rettegni fogunk Tőle, aztán beletörődünk egyszerű megpróbáltatásokkal teli sorsunkbá. S milyen furcsa is az élet? Néhány év múltán, ha mi is felszabadulunk az iskola és a tanulás zsarnoksága alól, akkor minden megváltozik. Időközben a legrémesebb emlékek is megszépülnek. Az elmúlt diákévek azáltal egy újabb megvilágításban fognak elénk vetítődni. De ez már a jövő! Az iskola pedig holnapután, szeptember 4-én kezdődik. Erre a tanévre minden diáknak sok sikert és szerencsét kívánunk! Azért van egy jó hírem. Akárhonnan nézzük is, a téli szünet körülbelül 80 nap múlva kezdődik. Kovács Krisztina „Hol vannak a katonák...?” Első világháborús hősi temetők Magyarországon Hol porladnak a háborúból hazájukba soha vissza nem tért magyar katonák csontjai? Ott, ahol elestek, ahol leíkaszálta őket a halál. A frontvonal földjében a fogolytáborok árkaiban, a kórházak meszesgödreiben Néhány kivételtől eltekintve, ma már jeltelenül. Ha baj- társaik ácsolták is számukra fejfát. az hamar elenyészett. Pedig, amint az első világháború frontköltője. Gyómi Géza énekelte: „Csák az bú- sít, ha itt halok meg, kedves. Nem járhatsz majd ki virágos síromhoz... De itt, jaj, itt oly szomorú lesz, édes. Dérlepte tarlón elhagyva feküdni...” És a volt ellenfelek, akik hazánkban sóhajtottak utoljára az anya, a kedves után? nénk erre az alkalomra, de a későbbiekre is, a sánc rekonstrukciós bemutatóját, ami szilntén egyedülálló lenne az országban. Jó lenne a már említett fa tornyot is bemutatni, hiszen ez nagy látványossága lenne Ede- lém.yinek. — Az 1100-as évforduló pontosan 1995-re esik, amikorra az ország a világkiállításra készül. Lehet ennek részese Edelény? — Szerintem lehet, de azt tudni kell, hogy még mielőtt a világkiállítás szóba került volna, már akkor felmerült a megemlékezés terve. Nem elsősorban a Világkiállítással kellene ezt összekapcsolni. hanem Borsod megyének itt keltene megünnepelnie saját létrejöttét, névadó várát. — Folytatódnak jövőre az ásatások? — Igen. még nagyon sok munka van* A vár belsejét teljes egészében fel kellene tárni. annál is inkább, mert ez még Magyarország egyetlen földvárában sem történt meg. — Milyen a leletek visszhangja a tudományos világban? — Szakmai körökben igen élénk visszhangot váltottak ki az eddigi eredmények- A kollégák megcsodálták az előkerült léleteket. Nagyon jelentősnek tartják az eddigi munkát, és egyértelműen az az álláspont, hogy folytatni kell. b. f. A Sopronhoz csatolt Sop- ronbánfailva köztemetője mögött fekszik a katonai — vagy ahogyan inkább nevezik —, a hősi temető. Senki sem tudja pontosan, hány ezer katona porlad, a kőből faragott fejfák alatt, mindegyikük külön sírhelyen. Almukat hatalmas fákon kívül iskolák, intézmények, vállalatok vigyázzák, sírhalmaikat példás rendben tartják. Pedig nem cs-ak magyarok, vagy a hajdani Monarchia vitézei nyugosznak itt, hanem hadifoglyok is, ugyanolyan gondosan faragott sírkövek alatt, mintha sohasem lettek volna ellenségek. A magyar baka mellett szerb, olasz, orosz, török. osztrák, német, horvát. foosnyák közlegények, altisztek és tisztek feküsznek. s •kőkeresztjeiken jól olvasható mindenkinek a neve, rendfokozata, születési és halálozási éve. Mert. ahogyan ott egy kőtábla mondja: „Ellenfél voltál, idegen, majd rabja magyarnak. Kik most testvérként őrzik álmaidat!” A hősi temető története röviden: a mai Erdészeti Kutatóintézet az első világháborúig helyőrségi kórház volt, ahol a hadifoglyokat is ápolták. Nem mindenki épült fel, de a halottakat a temetőkonventek nem engedték .elföldelni saját sírkertjeikben. Ezért a m.kir. Honvédelmi Minisztérium megvásárolta azt a területet, amelyből kialakították a hősi temetőt. 1916-ban ■kezdtek ide temetni — a korábbam -elhunytakat ki- hantolásuk után helyezték el itt —. s azóta, a második világháborúban elesetteket is ide értve, ez lett a katonák végső nyughelye. Csőt. Falucska a lamkássá szelídülő Bakony ailján. Jó kőhajításra a községtől nagy hadi fogolytábor állt az első világháborúban. Életét ■ ma emlékszoba mutatja be sok fényképpel, a foglyok fabrikálta emléktárgyakkal. levelekkel, iratokkal. A munkaképes katonák a faluban is dolgoztak, barátságok szövődték. A betegséget azonban nem lehetett kirekesz- iteni a táborból. És a hadifoglyok közül sokan örökre itt maradtak a magyar sírhantok alatt. Katonás rendben, ahogy illik, sorakoznak a csőt! fogolytábor hősi temetőjében a sírkövek, névvel. dátummal, rendfokozattal. Közöttük néhány ápolónőé is. A járvány nem válogatott. Néhanapján, külföldi autó bizonytalankodik Csőt főutcáján. Aztán íkiderül: a hajdani katona-apa emlékét keresik. Mert a hadifogoly-apa szép történeteket vitt haza a derék csótiakról. Vagy az apa sírhalmát kutatja az idegen. S ilyenkor, rábukkanva a sírikőre, friss virág kerül a tövébe. Vajon a magyar unokák — a Piáve és Isonzó sírkertjeit kivéve — hol találják meg az apáik, nagyapáik porhüvelyét rejtő-őrző hősi temetőket külföldön? Cs. K. A sopronbánfalvi hősi temető- • : HELGA M. NOVAK * Kutyahűség
