Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 1989. szeptember 2., szombat Hangoló A—Z-ig AGROKERes2tül-kasul vágtat mindenen ÁFÉSZerelmeskedik ö fogyasztóval APISZkosak a miskolci utcák BÁEVákkal ne menjetek panellházba BNVárják az alulról jövő kezdeményezéseket BORSODTERVágyom egy. két, hó BVKárositják a környezetet DEMISZtifikólják a lehetőségeket DlGEPkézláb ötlet nélkül nem lesz esély EGKeresik a keleti feladatokat EKAIapáljuk a csorbát EAÉVirusokkal szemben tehetetlenek vagyunk EOOSZtogatják az igazságot EFÉDOSZellem köti a falót ÉMASZszal indulok az ulti ellen EPSZERencséd hogy öreganyámnak szólítottalak • ÉSZAKTERVelöt kérek rózsával EVIZlGazoltalnak nyakro-főre FIOESZközaket kínálnak FOTeregetik a szennyest GYIVIgyáznak o felnövekvő nemzedékre KERMIre jó ez az egész cécó KGSTéritenek le az útról KlOSZtogattók az összes kitüntetést KISZtopirin nélkül nagy a másnaposság KISZÖVön alul nem ütöm meg az ellenfelet KÖJALtalóban nagy a rendetlenség l.ÁEVeszedelmcsek a szókullancsok iKMberek nem vadok elmék MADISZkvalifikólják a később indulókat MALÉVekkel ezelőtt figyelmeztettem mindenkit MAVADminisztrálják az állományt MÁVademberek ma mór nincsenek MDFelekezet nélküliek is hihetnek MEDOSZtojevszkij a telkünkbe ásott MESZÖVetkeztem az ördöggel MEZÖBERnyedten hallgatom a nyilatkozatokat MIEPítettük fel o gödröket MKVért ne ontsatok a reggeli járatokon MOHOSZtáfyharcról ma nem illik beszélni MSZMBTéritgetem a nyájat MSZMPéter-Pálkor megszakadt a búza töve MÜOSZtozkodnak a múlt hibáin NATOvaris mit mond az első szó jogán NEBek harmíncadjára jutottak QKISZerneltem a következő áldozatot ÓKUzcfj ember és hízva bizzál SZMTétlenül nem nézhetjük tovább SZOTjártunkkor nem találtunk egy illetékest se SZÖVKERtelés nélkül megmondom magomnak SZUtolérik a sátán kutyákat lESZÖVögctted az álmaimat TOTétrc megy ez. a játék TÖVÁLLítólag nincs itt semmi baj TÜZÉPeszű ember ilyet nem csinál TVcdni tudni kell TVKüldik a Hírnök-rikkancsot a jó édes USAIIangmentosen játszik a védelem VSZakadáspróbát tortottak a mundér becsületén Melléklet B.A.-Zsurnaliszták szavára mondom: most mór elégl-ek <»■ n. j.) Rádió mellett Poptarisziiva Bizonyára több százezerre tehető azoknak a száma, akik vasárnap késő délutánonként (1(5.00—20.00) a Poptarisznya adását hallgatják. Valaha én is szerettem hallgatni, hiszen a vasárnap délutáni lehangoltság- ból („jön a hétfő”) valami „felhangolt”. De jómagam, s ismerőseim körében is c imüsor tetszésindexe jelentősen csökkent. Nem azért, mert vetélytársként megjelent a video, s több műholdas program — aminek következtében képileg is liehet élvezni a dallamokat —, hanem az egész műsor taszítóvá vált. A sort elkezdhetjük B. Tóth László (43 éves) aranyifjú műsorvezető artikulálatlan — s egyre érthetetlenebb — beszédével, idétlen vihorászásaival. Biztos, hogy Kazinczy-díjra nem pályázhatna, vagy eddig még senki nem hívta fel a figyelmét, hogy a postát nem postának, s a körutat nem körútnak ejtjük. Már idegesítő az erőltetett humor, és a nyegle hangnjem. Hadd próbáljak egy részletet leírni: „— Éppppen mostop pppantbeastúdióba Hc- gedüslászlő. Szervuszlacimiúj- ság? Hahaliche ... — Londoban az a hír járja, hogy ... — Ha- liahehc. Bocsássmeglaci, de kapcsoljuk asportcsarnokot. . Ugye, milyen szórakoztató? Főleg négy órán keresztül hallgatni nem nagy élvezet. Különösképpen azt nem, hogy B. Tóth többet beszél .a műsorban, mint amennyi ideig a zene megy. Gyakran úgy túltengenék a sportműsorok, hogy érdemesebb lenne Sporttarisznyáról beszélni. S ha véletlenül nem sport megy, vagy nem B. Tóth beszél? Akkor <i magyar tömegkommunikációs propagandaeszközök által unalomig agyon- sztárolt „csillagokat” reklámozza. Avagy húszadrangú zenét játszó, újszülött együttesek harmincadrangú hangú énekesei nyafogják el, hogy a megalakulás óta eltelt öt nap alatt még senki nem akart velük nagylemezt készíteni. Azt hiszem, megérdemelne már ez a műsor egy új vezetőt. Lehet, hogy B. Tóthnak különleges érdemei és befolyásos barátai vannak, de a műsorszerkezet megfáradt, a poénok „szakállasak”. Vagy ne adj’ Isten, évtizedek múlva is ezt hallhatjuk: „Szer vusztok fiat alokittaműsorvczetőbétóthlász ló”? Eszenyi Miklós Miért a farka csóválja a kutyát? Avagy ismét a tájékoztatásról í. A nagyvállalat egyik üzemében, a délutáni műszakban üzemzavar keletkezett. Az ilyenkor szokásos előírások szerint, az üzem, illetve a gyár érintett dolgozói, a gépkezelőtől az osztályvezetőig, mindenki sietve teszi a maga dolgát. Az üzemzavar elhárításának rendjét egy éppen arra „kóborló” újságíró zavarja meg. Információt akar, mert ez a dolga. Kellemesen csalódik, hiszen néhány perc múlva a lakásáról érkezik a nagy- vállalat portájára az az illetékes, akinek jogában áll az üzemzavarról tájékoztatási adni. Ilyen gyorsaság ugyanis a korábbi időkben, már ami a sajtó Informálását illeti. aligha volt tapasztalható ... szerte az országban. A „kellemes csalódást” még az is tetőzi, hogy az osztályvezető készséggel bemutatja a diszpécser szobában dolgozó kollégáit, s azt a sokcsatornás, közvetlen telefonrendszert, amely egy nagyobb üzemzavar esetén lépne életbe. Vége a rövid tájékoztatónak, az osztályvezető és a „kóbor”, jó szimatú újságíró búcsúznak, ott ahol először találkoztak, a portán. Mindketten azt hiszik, ezzel rendben is van a dolog. De nem így a portás asz- szonyok, akik szinte könyörögve kérik az osztályvezetőt, hogy közbenjárásával mentse meg őket a másnapi fegyelmitől, ugyanis az újságíró előzetes bejelentés nélkül tartózkodott a vállalat területén. Az osztályvezető ebben is készséges, s telefonon hívja az asszonyok főnökét, vagy helyetteséi. A beszélgetés „íél”-inl'or- mációiból rakja össze a lényeget az újságíró. S a lényeg eképpen hangzott: — Utólagos engedelmável —- mondta határozottan az osztályvezető a portásfülke telefonjába, — én vittem be információadás végett a sajtó képviselőjét a diszpécseri szobába. S gondolom, ön előtt is nyilvánvaló, hogy egy váratlan üzemzavarról előzetesen nem tudtuk tájékoztatni az újságírót, aki viszont jó érzékkel bejött és keresett valakit, aki illetékes az ügyben. Az illetékes jelen esetben én vagyok. A portán szolgálatot teljesítő munkatársakat tehát semmiféle felelősség nem terhel- íheti. Ha ez önnek nem elég, a főnökét (s itt egy név következett, P. I.) fogom értesíteni az akadékoskodásáról. 2. A trösztösített cég egyik gyárának igazgatójához, előre be nem jelentett időben, újságíró érkezik. Illetve érkezne, de már a portánál elállják az útját. — Ha nincs az igazgató, — közli a portással az újságíró — akkor a helyettese is megfelel, vagy a főmérnök, esetleg a főkönyvelő, vagy bárki, aki rangban e pillanatban a legnagyobb a gyárban. Egy magas, dörgedelmes hangú férfiú, a hátsó szobából hirtelen előbukkan, s ily szavakkal inti a „hívatlan” vendéget: — Ide kérem, maga nem megy be, az igazgató külföldön van, viszontlátásra. Az újságíró, aki éppen a gyár propagálása érdekében jött, s fontos a küldetése, és ezt senki illetéktelen orrára nem köti, főleg ilyen akadékoskodó rendész orrára nem, — tovább erősködik, de a lehető legfinomabb modorban: — Kérem, — s előveszi a sajtóigazolványt is, — a megyei laptól vagyok, s fontos információra lenne szükségem egy korábban elkészült újságcikkhez. Ezt a felsorolt vezetők bármelyike meg tudja adni, csak engedjen fel az irodába, vagy hívasson ide közülük bárkit. — Ismerem én magukat, — igyekszik a helyzet magaslatára kerülni a rendész, — maguk mindenfélét ösz- szefirkálnak, magának itt semmi keresnivalója nincs, már mondtam, itt maga nem fog bemenni, amíg az igazgatótól nem kapok engedélyt. ő pedig jelenleg külföldön van. Az újságíró, — személyében és szakmájában, uram bocsá’ hivatásában — sértve, túlharsogja: — Maga azt sem tudja, mit beszél, engem nem ismer, s egyáltalán, az újságírók nevében kikérem magunknak ezt a hangot és modort. S kérem, szóljon az igazgató titkárságára. A „csőlátásából” levizsgázott rendész — mint később kiderült, ő a rendészet vezetője, — mint amelyik kutya behúzza a farkát, szép csendben elsompolygott. Az újságíró pedig az igazgató titkárságán tudta meg azt is, hogy a rendészetvezető már egy olasz külkereskedőt is megvárakoztatott húsz percig a portán ... Parázs István A parasztember öröme Az elmúlt héten még teljes erejével szórta ránk éltető, (s túlzottan is melegítő) sugarait a jó öreg Nap Most már szinte ősz van ... Szerencse, hogy Hajas István Borsod ivánkán még a napsütéses hetet választotta a lucerna betakarítására, s így volt elég ideje kiszáradni a rendre vágott takarmánynak. — Leverem már ezt a kis lucernát — szólal meg a bemutatkozás után, s a rövidke pihenőibe ezenkívül mindössze annyi fér. hogy megtörli verítékes homlokát Majd néhány 'kaszasuhintás után újra megáll. Nem miimtha fáradt lenne, csak ■hát az illem azt kívánja: törődjünk a vendéggel. Igazából nem is az illem számít, hanem a falusi ember közvetlensége ... — Jó az idő, izzad a paraszt — mondja. — Régen egy ember egy holdnyi területet 'könnyedén levágott egy nap alatt. Ez a 130 négyzetméter igazán nem jelent gondot.... Az álla- munlk is addig lesz szerencsés, amíg a ma 60—75 évesek bírják a munkát. Ha ez a nemzedék kihal, akikor ■vége ... Egykor sok állatot tartottunk, ma csak néhány sertés, meg egy kis bocika a miénk. Hogy ne unjuk magunkat, s az állam asztalára is begyünk valamit, ha már adja azt a kis nyugdíjat! Meg hát egy paraszt- ember miben leli örömét? Természetesen a jószágban, a f öldben ... Pista bácsi megköpködi a tenyerét, ismét munkához lát, ám megáll mellettem Ficzere Bertalan, s átveszi a szót: — Nézze, minő szépen rákja a kasza a rendet... A mostani szakemberek csak búzát, kukoricát, meg napraforgót tudnak termeszteni Ha meglátnák, régen egy gazda mi mindennel foglalkozott, tátnák a szájukat. Még ricinus is termett ezen a birtokon. Én nem becsülöm le a tanultságot, de csak azt mondom, az embernek olyan iskolába nem szabadna menni, ami nem áll a véribe’. Gyakorlat kell a gazda-munkához. Aki nem ebbe született, az csak azt várja, mikor lesz este... Befejezve a kaszálást, a 68 éves Hajas István még körülnéz: — Figyelem, nem vágtam-e bele véletlenül a szomszédéba is. Mert az emberség, az emberség mindég ... Dobos Klára Hát ez a gyönyörűséges, csíkos hátú csiga-biga hogy kerül ide? Éppen ide. a miskolci főutcára, annalc is egyik villamosmegállójába, kora reggelre ... Ahol pedig annyi ember megfordul, hol ebbe, hol abba az irányba, hogy szurkoljon, melyről érkezik előbb a villamos. Mint tetszenek tudni, mindig és százszázalékos biztonsággal a másik irányból. Ez így van a villamosok feltalálása óta. és bizton így lesz az idők végezetéig, de nem is ez a lényeg, hanem ez a csíkos hátú csiga-biga. Honnan jött ide, minek jött ide, ha már itt van, miért nem ment el, ha már nem ment el, miért nem taposták ösz- sze?! Jé! Van is benne! Tehát nem is csupán egy üres ház — akkor már valamely csöves úgyis beleköltözött volna —, hanem igazi, élő csiga! Annál furcsább az egész. Igaz behúzódik, meg sem moccan, talán idegesíti a zaj, a forgalom, de azért ép, egészséges élőlény. Kedves, piciny, magáramaradt élőlény, mely — de inkább „aki" — valami különösség folytán kiszakadt a maga. természetes világából és idekerült az aszfaltra Pedig minő szép is az ö tiszta világa! Zöld gyep- színes virágoktól díszes, melyek fölött tarka pillangók röppennek föl s alá. lent giliszta (bio) porha- nyítja a televényt. hangyák szorgalmatos népe gyűjti a télire valót, poszméh dong. fecske röppen, meg ilyesmi. Itt meg ugye beton, műkő. vasak csikorgatása. Meg lejmolók, meg beret- vák, meg rágógumikból fújt gömbök a szájon, azok puffogása. Nem, nem a te Csigabiga világod ez, te gyöngéd, jobb sorsra érdemes kis csiguci-biguci, gyere hát innen, valamely szebb környékre ... Hová is? Hol van itt Miskolcoú egy tenyérnyi friss zöld, vagy fa, bokor, ilyesmi, ahová mégis le lehetne tenni azt az ártatlan teremtményt... No, gyere csak szépen ebből a megállóból, és jobb lenne, ha az a szőrös képű egyén nem vizslatná oly gyanakodva, hogy a kis- cserkészként viselkedő ember (minden napra egy jótett) miért piszmog egy nyálkás csigával és miért dugja zsebre, indulva vele valamerre, ki tudja hová. Mert, ha még sokáig bámul, hát a nyakába csusz- szan a csiga, és ugrálhat, no, ne félj, csak menjünk már innen. Talán az a kis parkocska jó lesz. Jó bizony. Itt a pad is, kicsit elpihengetünk, mert bizony az ember restelli, ha ebben a rohanó világban aprócska jót tesz a védtelennel és megtelik a szíve valami jó érzéssel, zsongással, minő karácsony estéjén szokott előjönni, amikor elcsitul az ujjábán a zsibbadás, annak a késvágásnak a helyén, mit a fa beállításához szükséges faragással szerzett. Látod kis csiga-biga, te kis csinguci- bingnei, az emberben mégis ott szunnyad a jó, az igaz tettekre kész cselekvés. csak valami mód’ elő kell mozdítani! Itt most majd elpihensz szépen, a bokrok alatt mászkálhatsz is kedvedre, ha kibújsz a házadból... No, próbáld csak meg itt a pádon szépen a kibújást! Rajta! Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki... Nem hallod a hívogató nótát te kis ok- tondi? Hát nem tudod, hogy kapsz tejet, vajat, holnapra is... mi lesz már hé? Mi a rossebet vársz, hallod-ec! Jó, még egyszer eléneklem, neked, csak megvárom, amíg a szomszédos pádon az a két szatyros asszonyság nem magyaráz, nem tekintget errefelé, meg nem integet az arrább álló rendőrkocsinak. Tehát kapsz tejet ... Nem jössz? Te nyirkos csúszómászó! Kapsz te mindjárt nem tejet, meg vajat, de olyat arra a csíkos nyamvadt házadra, hogy megemlegeted ... No jó, jó. csak nyugodtan, talán a csendben jobban kijössz. Körülnézni, hogy mi is van a világban ... Számolok tízig. Nem! ötig... Szóval nem jössz! Megmakacsoltad magad! Hát így állunk! Ez a hála! Amiért átmentettelek! Kihoztalak a bajból, ide a természet lágy ölére, a tiszta ... Elég! Utoljára kérdem te nyálkás csúfsága a világnak, te tojáshéjba költözött rusnya kígyó, te, mert ott egy kő, úgy hozzácsaplak, hogy... Tessék? Hogy-hogy mi van? Nincs semmi baj őrmester elvtárs. Pardon, bajtárs! Semmi, semmi, csak itt ücsörgünk. élvezve ezt a szép időt és fütyörész- getünk, de természetesen már megyünk is ... Füty- fütty. ■ ■ Priska Tibor
