Észak-Magyarország, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. szeptember 2., szombat Mezőkövesd szépülő főterének újabb látványossága az augusztus 20-án felavatott Sum- más emlékmű Kovács Mátyás felvétele Fél évszázados haditettekből Gondolatok a háború eleién ötven évvel ezelőtt, augusztus utolsó napjának estéjén, egy csapat SS-katona behatolt a lengyel határ menti, akkor németországi Gleiwitz város rádióállomására. Néhány lövést adtak le a mikrofonnál, amelybe aztán lengyelül beolvastak egy előre megírt szöveget arról: „eljött az ideje annak, hogy Lengyelország háborút viseljen Németország ellen.” Hogy e német intézmény „megtámadásának” komédiája „hitelesebb” legyen, azért magukkal vittek lengyel katonai egyenruhába öltöztetett, német bűnözőket, s ott agyonlőtték őket. Ezt a provokációt — mint a háború kirobbantására ürügyül szolgáló propagandaokot — Hitler pár nappal előbb kilátásba helyezte tábornokainak, cinikusan hozzátéve, hogy „A győztestől senki sem kérdezi majd, igazat mondott-e vagy sem.” Ez a minket majd később, Kassa bombázására emlékeztető, gleiwitzi provokáció tehát 1939. augusztus 31-én, este történt. Másnap, szeptember 1-én, hajnali háromnegyed 5-kor a német légierő, a Luftwaffe, megkezdte Lengyelország fontos célpontjainak bombázását, a lengyel tengerpartnál horgonyzó „Schleswig-Holstein” sorhajó pedig a Westerplat- te-félszigetet vette tűz alá. Hitler hadseregének a Wehrmachtnak a csapatai egyidejűleg északról, nyugatról és délről hatoltak be Lengyelországba, amelynek megtámadásával tulajdonképpen elkezdődött a második világháború. „Igazi” kezdetét szeptember 3-tól számítjuk, amikor is a lengyelekkel szövetséges, a szuverenitásukat garantáló Franciaország és Nagy-Britannia, s ennek domíniumai közül Ausztrália és Űj-Zéland (majd pár nap múlva a Dél-Afrikai Unió és Kanada) hadat üzent Németországnak. (De csak hadat üzentek, s nem tettek semmi mást!) Sokat lehetne arról írni — hiszen tucatnyinál is több oka van —, hogy mi vezetett a második világháború kitöréséhez. Összefügg ezzel, hogy — mint Bálint György, a nagy publicista írta — „1939 szeptemberének első napjaiban sokféle érzés töltötte el Európa lakosait. Nagyjából ugyanazok az érzések lehettek ezek, amelyek huszonöt évvel és egy hónappal előbb, 1914. augusztus elején töltötték el a földrész tömegeit. Csak egy érzés hiányzott most, a huszonöt évvel ezelőttiekből : a meglepetés. Nagyon valószínű, hogy senki sem lepődött meg, amikor az új háború kitört. Olyasmi történt, amire mindenki már évek óta számított, vagy legalábbis valószínűnek tartott... 1914 egy biztos, öröknek látszó világrendet robbantott széjjel — 1939 csak erőteljesebb, kegyetlenebb módszerekkel, de mindenesetre logikusan folytat egy huszonöt éves bizonytalanságot és forrongást... Az első világháború kitöréséig a XIX. század második felének kényelmes és vastag rendje altatott el minden nyugtalanító kérdést, legalábbis a nagy tömegek számára. Az értékek hierarchiája szilárdnak és megbonthatatlannak tűnt fel a társadalmi és szellemi életben egyaránt. Még az ellentétek, a harcok is világosak, félreérthetetlenek, tehát megnyugtatóak voltak. A munkásság szemben állt a nagypolgársággal, a haladó, kritikai szellem szemben állt a konzervatív szellemmel... Tiszta ellentétek, félreérthetetlen helyzetek voltak ezek, mindenki pontosan tudta, mit akar, és mit ellenez. A rend állapota volt ez, a viszályaiban is megnyugtató rendé. 1914 nyarán egyszerre vége szakadt, és elkezdődött egy másik világ. E világnak, mely 1914-től, illetve szabatosabban, 1918- tól 1939-ig tartott, az a legjellemzőbb vonása, hogy nincsenek jellemző vonásai. Minden jellemző rá, és mindennek az ellenkezője is. Tökéletes gazdasági, társadalmi, erkölcsi, értelmi és érzelmi zűrzavar uralkodott huszonöt év alatt a fehér emberek között. Teljes erejével beigazolódott az a régi megállapítás, hogy a válság a kapitalista termelési rendszernek nem kivételes, véletlen velejárója, hanem alapvető, szerves alkotóeleme. 1918—1939. a szakadatlan válságok sorozata. De ugyanilyen válságok kavarják fel az élet minden más síkját is. A két világháború közötti európai életnek alapanyaga a válság.” Általában mondva, ez az élet alapanyagát alkotó válság vezetett a második világháború kitöréséhez. A hitleri Németország speciális jellemzőiről — amelyek az agresszort vezérelték —, Bálint György ekkor már nemigen szólhatott nyíltan, mert a magyar uralkodó körök az ország szekerének rúdját a náci érdekek szerint irányították. Amikor még tehette, figyelmeztetett Bálint György: „A fasizmus a kapitalizmus parancsuralmát jelenti, és a háborút.” Intelme sajnos igazolódott. Most tehát ezt mondja: „A régi, világos ellentétek elmosódnak, és új, zavaros, felismer- hetelen formákat öltenek. Nem lehet pontosan tudni, hogy melyik a forradalom, és melyik a rekció, a módszerek gyakran azonosak, és egymásból merítenek... A politikai rendszerek hasznavehetetlensége ijesztő méreteket ölt a harmincas évek elejétől kezdve.” ötven évvel ezelőtt, szinte ijesztően igazak voltak az utóbbi szavak a sztálini modellre is — pedig azt különösképp csak a háború utáni évtizedek tették nyilvánvalóvá. S, ezek az évtizedek tanúsították azt is, hogy nem teljesült Bálint Györgynek az a várakozása, mely szerint az új világháború a megtisztulás, a „katarzis” állapotába hozza majd az emberiséget, amelynek „a rend új korszaka kezdődik el, az igazi rendé, mely összefér az igazi szabadsággal...” Sajnos, nem ez kezdődött el, és bizonyosan még ezután is nagyon sokat kell a népeknek küzdeniük „az igazi rendért, mellyel majd a győzelmes szabadság koronázza meg önmagát” — miként Bálint «György és annyi rnás, kiváló szellemiség is óhajtotta. Magyar István Csökkentett munkaidő a japánoknál is Az utóbbi időben 2 millió japán megpróbál kevesebbet dolgozni. Egyrészt az állami alkalmazottak, akiknek most havonta két szabad szombatjuk van. a bankok, biztosítótársaságok és a tőzsde alkalmazottai pedig átvették az ötnapos munkahetet. Állítólag más szakmai csoportok követik őket. De ez a haladás nem valósítható meg egykönnyen. A japánok évente átlagosan 2150 órát dolgoznak. Ez 225 órával több, mint az amerikaiaké. majdnem 500-zal több, mint a németeké, és 450-nel több, mint a franciáké. Pedig a japánoknak is szükségük lenne kikapcsolódásra. Egy tanulmány kimutatta, hogy a dolgozók 83 százaléka izommerevségben szenved, 72 százalékuk a munkával összefüggő. Ideges zavarokra panaszkodik. Hától várja a miskolciakat Információs, tanácsadó irnda fiataloknak Azért vagyunk, hogy segítsünk: .. . ha nem tudod, hogy hová fordulj ... ... ha nincs társaságod, barátod ... ... ha egy jó ötletre van szükséged ... .. . ha munkát, vagy albérletet keresel... ... ha megértést, tanácsot szeretnél... Ifjúsági Információs Tanácsadó Iroda nyílik szeptember elején Miskolcon. Nem ez az első ilyen néven futó kezdeményezés az országban, mégis Halász Jó- zsefné, az iroda vezetője szerint ők mindezektől többet szeretnének nyújtani a hozzájuk betérőnek. — Miben nyilvánul majd ez meg? — kérdeztük a nyitást megelőzően. — Például abban, hogy ideiglenes — összefoglaló nevünkkel ellentétben nemcsak a fiataloknak szeretnénk segíteni, hanem az idősebbeknek is. — Milyen témákban fordulhatnak Önökhöz a rászorultak? — Számítógépes rendszerünkkel lehetővé tesszük majd például, hogy hozzáférhetők legyenek azok a címek, nevek, telefonszámok, melyek konkrét ügyekben további információkat adhatnak. Így a lelki problémákkal küzdők telefonos segélyhelyei — kommunikációs tréningszervezés, Tinifon, Krízisügyelet, Kallódó Ifjakat Mentő Misszió —, az AIDS- és drogtelefonok, áz ifjúsági ideggondozók, a menekültekkel foglalkozó állami és egyházi szervezetek címei sorra megtalálhatók listákon. Ez az információs adatbank valószínűleg októberre alakul majd ki, s érdemes talán megemlíteni, hogy mindenki ingyenesen szerepelhet benne, a lakossági szolgáltatások is. Természetesen, csupán kiegészítője irodánknak ez az információs részleg, hiszen egy mentalhigienes szakemberhez, tanácsadóhoz, illetve az iroda háziasszonyához fordulhatnak majd problémáikkal a rászorulók. Nekik mondhatják el, mik az ügyesbajos dolgaik. Ha tudnak, ők segítenek, nagyobb gond esetén pedig megkeresik azt a szakembert, aki segíteni tud az illetőnek. Lesznek, akik beszédhibájuk miatt keresnek minket, s megpróbálunk segíteni a különböző életvezetési problémákkal küzdőknek is. — A fiatalok kikerülve az iskolából nemigen tudják elintézni saját ügyeiket. Számítanak-e ilyen vagy hasonló problémákkal jelentkezőkre? — Ha egy fiatal bejön hozzánk, mert fogalma sincs, hogyan juthatna lakáshoz, mik ennek az első lépései, hogyan kell kitölteni az igénylőlapot, hogyan lehet szükséglakáshoz jutni stb., mi ezt a lakásosztályoktól némileg humánusabb módon, türelemmel és figyelemmel elmondjuk. Ezen túl az életvonal mentén keletkező gondokon is segítünk: anyakönyvezés, oktatás, munkavállalás, katonaság, biztosítás, OTP. — Miből jött létre, s miből fogják fenntartani az iroda működését a jövőben? — Az ÁISH pályázatát nyertük el — 1,3 millió forintot — az iroda kialakításához, ám a működtetés tanácsi feladat lesz. Véleményem szerint ezzel a támogatással az intézmény típusában minimum öt évet lépett előre a városi tanács, hiszen a tulajdonképpen szociálpolitikai feladatok egy részét bízta ránk, a még kiforratlannak nevezhető módszereink ellenére. Természetesen fenntartásunkhoz igyekszünk majd mi is hozzájárulni, szeretnénk néhány pénzes szolgáltatást beindítani. így például kiscsoportos nyelvoktatást, reformkonyhai tanfolyamokat szervezünk a későbbiekben. — Mikor nyit, és a város melyik részén található pontosan az iroda? — A főutcán, a Széchenyi út 4. szám alatt lévő kék ház udvarába térhetnek be azok, akik segítséget várnak tőlünk. 14 és 21 óra között tartunk nyitva, ekkor jöhet el mindenki, akár már a hétvégi Miskolci Ifjúsági Napok rendezvénysorozata alatt is, hiszen másodikén nyitunk, amikor is különböző meglepetésekkel igyekszünk majd becsalogatni a fiatalokat (jósbarlang, ingyenes zsíros kenyér stb.). Nagy Zsuzsanna Egy élet rímekbe szedve A verselő nagymama BELINSZKYNÉ NAGY IRÉN i Gyermekeim I Gyermekeim, Belőlem vagytok egy-egy darab, i S mint érett gyümölcs a fákról, Éltetek úgy, én rólam szakadt. i Én vagyok Ti és Ti vagytok én, Véremből, húsomból termettek, Mosolygó arcú gyerekek. J Ha én elmúlok, s elporladok, ! Tovább élek majd bennetek, Mert lelkemből és testemből van i A Ti telketek és testetek, 1 Én véremből dobog a szívetek. — Már hat évesen is írHa egy nagymama mesél az unokáinak, abban nincs semmi különös, ha viszont versekben mondja el a történeteit, az már nem mindennapi. A Szerencsen élő Belinszky Sándorné, Irénke néni nemcsak családját örvendeztette meg verseivel, de hallhatták az egri és a mezőkövesdi nyugdíjas-találkozó résztvevői is. Helyi rendezvényeken, a környező falvak irodalmi estjein ő maga is gyakran szavalt, de értő tolmácsolója verseinek a barátnője, Mihályi Já- nosné is. Nemcsak az idősödő emberekhez képes szólni verseivel, kisunokája az idén tavasszal a nagymama sorait szavalta az egyik iskolai ünnepségen. Az egri és a kövesdi találkozó után is sokan keresték Irénke nénit, hogy megtudják, hol lehet megtalálni verseit. S terjednek a költemények, mint hajdan a népdalok, szájról szájra is, sokan lemásolják, és adják tovább a kéziratot. tam verseket — kezdi a történetet Irénke néni —, akkor még csak a családomat szórakoztattam vele. Aztán mesél a cigándi gyermekévekről. a korai árvaságról. a fiatalságáról, a megélt történelemről. S közben szinte észrevétlenül jönnék a verssorok. — Fiatalabb éveimben sokat írtam, aztán férjhez mentem, jöttek a gyerekek, dolgozni kellett, nem maradt arra időm, hogy tollat vegyek a kezembe. Közben nagymama lettem. Már azt hittem, hogy nem is tudok írni, hatvannégy éves voltam. amikor újra elkezdtem verselni. Hogy mit jelent számára a vers. erre a kérdésre így válaszolt: — Nem tudtam volna meglenni nélküle. Ha jövök- megyek, közben magamban mindig verselek. Néha olyan gyorsan jönnek a gondolatok. hogy szinte nem tudom leírni eket. Irénke néni túl a hatvanon is odafigyel a világra, s nemcsak saját örömeiről, vagy éppen bánatáról ír. Született verse Németh Miklós miniszterelnök szavai nyomán, június 12-én, Temet a magyar nép című költeményét vetette papírra. A következő terve: Szerencs történetét verében elbeszélni. Filip Gabriella Summás emlékmű
