Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 3 1989. augusztus 12., szombat Milyennek látja az MSZMP-t ma egy városi első titkár? Megengedhetetlen a nyolcórás párttagság Hegyalján is „reng" a föld Mézesmadzag- méz nélkül Társadalmunk a változá­sok korát éli. Nem múlik el nap, hogy ne éreznénk, hal­lanánk a negyven év alatt felgyülemlett gondok, bajok megoldásának szükségessé-. géröl. Sokan, sokféleképpen mondanak véleményt. Ma az MSZMP a kritika közép­pontjába került és az egész­séges katarzist csak keve­sen vállalják fel. Ezek kö­zé sorolható Mérten János (41 éves), az MSZMP Ka­zincbarcika Városi Bizottsá­gának első titkára, a megyei pártbizottság tagja, az eti­kai bizottság vezetője. A vele történt beszélgetés — amely szőkébb környeze­téről ad áttekintést — min­denképpen elgondolkodtató. — Hogyan ítéli meg az MSZMP jelenlegi helyzetét, a térségben — a legutóbbi országos személyi és szerve­zeti változások tükrében? — Véleményem szerint országosan is, de a térség­ben méginkább kettősség jellemző az MSZMP-re, a tagság többségére. Egyrészt kifelé a visszafogottság, a közömbösség, a tötovasóg látható. Másrészt belül a többség forrong, változás után vágyik, de inem tudja pontosan megfogalmazni a változás tartalmát, nem tud választani a szólamszerűen hangoztatott reform-elképze­lésekből. Azt: tapasztalom, hogy az alaposan tájékozott tagok egyértelműen reform­pártiak, de teljességgel egyik platform-csírával sem tudnak azonosulni. Magasfo­kú a bizalmatlanság, a ké­tely az eddigi vezetőkkel szemben, sokszor csak azért szorgalmaznak személycseré­ket'. mert az már önmagá­ban is változás. Az országos címkézés nem igazán ie1- lemző a térségre. Én. sze­mély szerint sem vagyok a híve. Miértjét) talán két példával tudinám legjobban bemutatni. Akiket ma fun­damentalistának, konzerva­tívnak mondanak, határo­zottan felemelték szavukat a túlzott mértékű eladóso­dás ellen, de lehurrogták eket, és mégis nekik lett igazuk. Ma csak az az igazi reformer, aki a tulajdonre­formról papol, sokszor ez­alatt a magántulajdon min­denhatóságát is értve. De megkérdezem: az nem re­former. aki csak az állami tulajdon hatékonyabb mű­ködtetését szorgalmazza? Vagy kihasználtuk már a széleskörű önállóságot, a va­lódi érdekeltséget a szocia­lista vállalatoknál? Csak az á változtatás, ami a régit először lerombolja? — Mit tart fontosnak a párttagok és pártszerveze­tek számára az országgyűlé­si választások előtt? — A felelős vezetőt ma legjobban a választások vár­ható alakulása 'kell,' hogy foglalkoztassa. Mégsem mer­nék íetalősen nyilatkozni ebben a kérdésben. Jelentős szerepe lesz annak, hogy milyen választási törvény kerüli elfogadásra. Egészen más felkészülést igényéi, de az eredménye is eltérő len­ne az egylistás választásnak, mini egy egyéni körzetes­nek. vagy a kettő kombi­nációjának. A választásig kiénldlt pártprogramra — amit a párttagság egésze magáénak érez —, azt tá­mogató és mellette agitáló Párttagságra is szükség van. — Képes-e és milyen fel­tételekkel megtartani a ve­zető helyét az MSZMP Ka­zincbarcikán? — A korábbi értelemben vetít vezető* szerepet nem leszünk képesek megőrizni a városban, de nem is akar­juk. Felelős és a .legjelentő­sebb politikai tényező sze­retnénk maradni, akiknek van véleményük környeze­tük dolgairól, s amit nyil­vános megméretésre visznek. Nagyon fontos, hogy az el­képzelések valódi állampol­gári igényekre, elképzelé­sekre épüljenek és politikai meggyőző munkával .kerül­jenek elfogadtatásra. — Gyengült-e a párt be­folyása a helyi alternatív szervezetek megalakulásá­val? — Ma jobban látszik va­lós befolyásunk. Hatásunk csökkenésében döntőnek az elmúlt időszak hibás gya­korlatát tartom. Az egypárt- rendszer keretei között sokkal nagyobb figyelmei kellett volna fordítani a la­kossági kapcsolatokra, s nem hasznosítottuk a párt­tagság véleményét sem kel­lően. Felel lesen ki. merem jelenteni, hogy azok a kri­tikák. amelyek ma a külön­böző szervezetek, pártok ré­széről megfogalmazódnak, azok az MSZMP-n belül sokkal markánsabban régen elhangzottak. Sajnos, azokat míg „csak” párttagjaink fo­galmazták meg, nem figyel­tünk rá. Ez a hozzáállás még ma is elő-előfordul. — El tudja-e fogadni és milyen feltételekkel politikai partnernek a városban mű­ködő pártokat, egyesülése­ket? — Ez nem elfogadás kér­dése. Reálpoli'tikusnak a ki­alakult helyzetet kell figye­lembe vennie, feltételek tá­masztása nélkül. Egy felté­tel persze van: csak azok­kal működünk együtt, akik a lakosság problémáinak megoldásában, helyzetének javításában kívánnak részt venni. — Várható-e jobb és erő­sebb kapcsolat az MSZMP városi bizottsága és a tér­ség iparvállalatai között, ,,mint megválasztása előtt? — Az MSZMP városi bi­zottsága és a vállalatok kö­zötti kapcsolatinak egy új minőségre kell kerülnie. Eb­ben a személyi tényező he­lyett a közös érdekeltségnek kell a motiválóinak lennie. Komoly lehetőség rejlik a hatékonyabb gazdálkodáshoz szükséges pozitív környezet formálásában az MSZMP részéről. Az előrelépés tehe­tőségét én a vállalati össze­fogásban, az arányos teher­viselésben, a mi részünkről ennek szervezésében, az el­képzelések kölcsönös megis­merésében, formálásában lá­tom. A BVK-val szemben, nem tagadom, én elfogult vagyok. Mégis merem vál­. látni, hogy a 'BVK szerepe meghatározó .a város életé­ben. Helyének, szerepének reális bemutatása, elfogadta­tása csak előnyös lehet a város, valamennyi állampol­gár, de a vállalat számára is. Tartósain eredményes fej­lődés csak együtt lehetséges. Ez így volt a múltban, és nagyon bízom benne, hogy a jövőben méginkább így lesz. különösen há az itt. keletkező jövedelmekből a helyi részesedés nagyobb lesz. — M ennyire vállal sze­mélyes felelősségei a térség állampolgárainak közérzet- javításában, a párt iránti bizalom visszaszerzésében, illetve megerősödésében? — Azt hiszem, ez a leg- neh ezebben megválaszolható kérdés. Arra merek felelős­séggel vállalkozni, hogy minden jó elképzelést fel­vállalok. a lakossági véle­ményeket a lehető legjob­ban megismerjem és a tes­tületi tagokkal, valamennyi párttaggal együtt a valós igények megvalósításán fá­radozzak. A bizalmat — úgy érzem —. először a párttag­ság körében kell visszasze­rezni. majd lehetőleg a leg­kisebb késéssel a lakosság többségénél is. Ehhez fon­tosnak tartom, hogy a la­kosság érzékelje: közéjük tartozunk, ugyanazok a problémák foglalkoztatnak •bennünket is, mint őket. — Mennyire tartja elfo­gadhatónak a térség gazdál­kodó egységeiben az állami, és a közintézményekben a párt jelenlétét, további te­vékenységét? — Nem tartozom azok közé. akik naponta tudnak más véleményre jutni. Ez nem jelenti, hogy akár a feltett kérdésben is nem változott volna a saját vé­leményem is. Ugyanakkor nyomatékosan le kell szö­geznem, hogy nem vagyok hajlandó megfeledkezni sem az elmúlt évtizedek eredmé­nyeiről, sem a politikai munka pozitív tényezőircil akkor sem, ha a 'hibákat jobban látom talán mások­nál is. Nem liehet eredmé­nyesen kijavítani ugyanis a hibákat, ha az eredménye­ket is kisöpörjük. Nem fo­gadom el azt a szemléletet sem, hogy a múltból a hibá­kért a párt a felelős, az eredményekhez pedig semmi köze. Vallom, hogy ahol helyesen érvényesült a párt szerepe, igenis segítette a gazdasági vezetést, hozzá­járult az elért eredmények­hez. A fejlett országok ve­zetési szakirodalma tele van példákkal, hogy milyen je­lentősége van az egyes dön­tések előkészítésében, végre­hajtásában a kollektívák be­vonásának. Ebiben az üze­mekben működő politikai szervezetek nálunk is jelen­tős, szerepet játszottak. Val­lom, hogy ennek így kell lennie a jövőben is, igaz, valószínű, változó szereposz­tásban. Véleményem az, hogy a politika természetes színtere a munkahely. így itt a pártok dolgozni fog­nak, és nemcsak az MSZMP. Az egy más kérdés, hogy nem munkaidőben, és nem a gazdaság vezetésébe bole- szólóan. — Egyetért-e azzal a meg­fogalmazással, hogy a jö­vőben a lakóterületeken működjék a párt? — A kizárólagosságot sok mindenben, így többek kö­zött ebben sem tudom elfo­gadni. A lakóterületre való kivonulásról szó sem volt, de már legalább tíz éve hangoztatom, hogy megen­gedhetetlen a nyolcórás párttagság. Eddig is kellett végezni és végeztek is po­litikai munkát a lakóterüle­ten a munkahelyi szerveze­tek. illetve azok tagjai. En­nek jelentősége rendkívüli módon meg fog inőnji. A szervezetet szerintem a po­litikai munka igényeihez keli elsősorban alakítani, de figyelembe kell venni .a tagság elképzeléseit, vállal­kozási készségét. Vallom, hogy minden ipár'ttag mun­kájára szükség van, s jó .lenne, ha mindegyik tevé­kenykedne a munkahelyen és a lakóhelyen js. A mai helyzetben nem mondhatunk te róla. sőt, építenünk, kell az erős munkahelyi szerve­zetek szervező, mozgósító munkájára. Fontosabb, hogy ennek jelentőségét minden­kivel elfogadtassuk. Fekete Béla Szerencse, hogy napjainkban nem divat ci rossz hír vivőjét eltenni láb alól. Mert megint itt egy rossz hír. Az Országos Érc- és Ásvány­bányák mádi központú Hegyalja Müvéről ka­pott szárnyra, hogy menesztik az embereket. Nos, mint megtudtuk: ez igaz. Azzal együtt, hogy a zsinórban háromszor Kiváló Mü címet kapott üsem az idén veszteséggel zár, egyedül csak az kérdéses, hány milliós lesz a negativ előjelű mérleg . .. A KÉNYSZER KÉNYSZERT SZÜL Február 2-án beszélgettem utoljára dr. Hajdú Gyulával, a Hegyalja Művek igazgató­jával. Akkor, ha nem is bol­dogan, de viszonylag maga­biztosan beszélt a jövőjük­ről. A vállalat budapesti központjában úgy határoz­tak, hozzájuk kapcsolják a rudabányai művet, illetve annak ma is működő gipsz­bányáját. Az igazgató érez­tette, hogy nem örülnek elmek a kényszerházasságnak, de megpróbálnak kifogni a ne­hézségeken. Szeretnék a ta­valyi 35-ről 10 millió forint­ra csökkenteni a rudabányai veszteséget, így talán ösz- szességében nyereségesek lesznek ... Az élet azonban mást mon­dott. Tovább csökkent az ipari, építőipari termelés. Eb­ből eredően az alapanyag- gyártók sorra estek el a megrendelésektől. Kevesebb gipszet kértek a cementgyá­rak, lemondták bentonit- igényüket a lengyelek, az NDK-beli partnerek, az osztrákok pedig a kovaföl­det nem kérik ... Bolond egy helyzet, ami 60 millió forintos árbevétel-kiesést je­lent úgv, hogy közben a költ­ségek 58 millióval nőttek. S hiába termel a régi Hegyal­Ami a nyugdíjazást illeti, nem egyértelműen rossz megoldás. A 45 dolgozó után — akttól függően, hány éve­sen mentek el — a tényle­ges nyugdíjkorhatár eléi’ésé- ig a cég fizet a társadalom- biztosításnak. Ez a kiadások ellenére is 4 millió forint megtakarítást jelent. De mi lesz azokkal, akik munka nélkül maradnak szeptem­ber 1-től? — A saját jóságunk vált most bumeránggá — mond­ja Hajdú Gyula — amikor a létszámcsökkenésről fag­gatom. Az előző, jobb gaz­dálkodásban megengedhet­tük magunknak, hogy olyan embereket is foglalkoztas­sunk, akikre nem volt ége­tő szükségünk. Most, amikor elengedjük őket, könnyen el­lenünk fordulnak, főként aki fiatal és aktív. Hanák Sándor, az üzem- gazdasági osztály vezetője egy érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet: — Van olyan emberünk, aki többet van táppénzen, mint munkában, annyira be­teg. íNyugdíjba mégsem küldhetjük, mert ahhoz fér­fiaknál legalább 55, nőknél Címeket kérünk az osz­tályvezetőtől, olyan embe­rét, akinek komoly gondot okoz, hogy elküldték. Fehér Béláék először ne­hezen nyílnak meg. Idősebb Fehér Béla feleségével és fiával, a 27 éves Lászlóval a kapuban beszélgetünk. Az asszony . a Borkombinát nyugdíjasa, havopta 4000 fo­rintot kap. Két fia, László és a 30 éves ifjabb Béla két hete tudták meg, hogy el kell hagyniuk az ásványbá­nyákat. Mellbevágta őket a hír. Eddig—se sokat keres­tek az építőbrigádban, na de munka nélkül lenni egé­szen más! Majd hozzáteszik, hogy ráadásul a családfő is most, augusztusban megy nyugdíjba, ö szólt a főnöké­nek, hogy 60 éves lett! Most ja Mű 7—8 milliós nyeresé­get, mindezt elviszi a ruda­bányai 25 milliós veszteség. Szomorúan mondja ezt Haj­dú Gyula, azzal együtt, hogy hozzáteszi: „Rudabánya is a mi gyerekünk!” — tehát tö­rődni, foglalkozni kell vele. Amikor a féléves mér­legnél kirajzolódott ez a csöppet sem szívderítő kép, a szakvezetés összeült és alaposan meghány ta-vetette a dolgokat. A válság-stáb el­készítette II. félévi intézke­dési tervét. Eszerint szigo­rú intézkedéseket vezettek, illetve vezetnek be. Elha­lasztják, vagy lehetőség sze­rint elhagyják a felújítási munkákat. Leállítanak min­den olyan anyagbeszerzést, ami nem közvetlenül a ter­melést szolgálja. Felülvizs­gálták a dolgozók szállítá­sát: úgy döntöttek, csak a gerincvonalakon tartják meg a buszjáratokat; ez mintegy 4 millió forint megtakarítást hoz. Az igazgató szavaival élve: még a telefonokat, te­lexeket is „megfésülik”, rö­videk, valóban munkához kötődőek legyenek. Erősítik a piackutatást és ami a leg­fájóbb: 4.5 embert nyugdíjba küldenek, 48-at pedig szél­nek eresztenek ... az 50 évet el kell érni. Így aztán a beteg marad, a nála egészségesebb, de arra jogo­sult dolgozó elmegy nyug­díjba. A szabadságukat töltő nyugdíjasok cseppet sem elégedetlenek. Stefán László gépkocsivezető (58) is a kor­engedménnyel távozók közé tartozik: — A jelenlegi helyzetben nemigen fognak emelkedni a bérek, így nekem kedve­ző, ha a legjobb három évem átlagát veszik figyelembe a nyugdíj megállapításánál. Semmit nem vesztek, inkább nyerek két évet. A fiam építkezik, segítek neki; a két fiúunokámmal is szívesen el­játszom! Toplánszki Jánosról úgy hírlik, ő volt az egyik leg­jobb tmk-lakatos. Most még­is megkapja az ofositot: — Nehéz körülmények kö­zött dolgoztam, bar eddig nem mutatták ki, nem cso­dálnám, ha én is szilikózi- sos lennék. Megkönnyebbül­tem. amikor megtudtam, hogy elmehetek nyugdíjba — úgy tudom, mindössze egy ember nem örült a nyugdíjazásnak. folyik a nyugdíjazási eljárá­sa. De hogy pénzt mikor lát, azt nem tudják. Talán az menti a Hegyalja Művet, annak szakszervezetét, hogy van elég bajuk. De egy bú­csúszó, minden nélkül meg­válni egy sok évtizede nála dolgozó embertől, bizony ot­romba dolog! A helyzet egyelőre re­ménytelen. A Fehér család­nak most 4000 (!) forint biz­tos havi jövedelme van. A két fiú — most azt mond­ják, szerencsére — nem nő­sült meg. „mi lenne akkor a gyerekekkel?” — mert nyilván lennének ... Segéd­munkásként dolgoztak az építöbr.igádban, hóban, fagyban jártak Palházára — havi ötezerért. De most ez sincs. Mondom a családanyának (aki egyébként négy gyere­ket nevelt fel), miért nem kér segélyt a tanácstól? — Ugyan, kinevetnének, mondanák, hogy itt a két fiam. De mit ér ez, ha nincs munkájuk? Mert a kis szőlő is jórészt lefagyott az idén, alig ad valamit, s azt is csak később. De élni addig is kell valamiből. Bevallja, először azért nem örült az újságírónak, mert félt, hogy majd a mádiak kinevetik. Kedves mádiak! Nincs ezen semmi nevetni- való. Inkább szomorú, hogy életerős, szakmával rendel­kező' (egyikük nehézgépke­zelő, másikuk kisál lattenyész. tő) fiatalember nem tud el­helyezkedni. Mert az Elzett- Certától kapott állásajánlat, a galvanizálás nem az iga­zi, féltik tőle az egészségü­ket. Így viszont lehet, hogy munkanélküli-segélyt sem kapnak. A sorsuk arra int: senkinek a helye nem biz­tos. napjainkban bárki „ke­rülhet lapátra” — ahogy mondják. Az asszony a tv augusztus 6-i műsorára, A Hét-re cé­loz. Sosem volt együtt any- nyi pénzük, mint az ott nyi­latkozó. havonta nettó 17 ezer forintot ikereső csepeli mun­kásnak. Majd ezzel fejezi be: — Nem a pártokkal kéne foglalkozni, hanem azzal, hogy a gazdaság javuljon, s ne legyen annyi munkanél­küli ! AZ A BIZONYOS MADZAG A Hegyalja Műre vissza­térve. Annak vezérkara is „megkapta” a magáét. A há­rom első számú vezető au­gusztus 1-jétől december 31- ig 15 százalékkal kisebb alapbért kap — ezt a fővá­rosi központ döntötte el. Az­zal a kitétellel együtt, ha „csak” 10 milliós lesz a vesz­teség, utólag ezt megkap­ják, jókora prémiummal megfejelve. — Lehetetlen ezt elérni — mondja Hanák Sándor—, ez bizony csak mézesmad­zag. Mert nem csupán a há­rom emberen, a körülménye­ken is múlik a feltételek tel­jesítése! Azok pedig nem­igen javulnak. A hegyaljai „földrengés” krónikájához tartozik-, hogy elbocsátottak hét focistát, megszüntették sportállásu­kat. Akik maradtak, csak pár óra edzési kedvezményt kapnak, hogy részt vehesse­nek a felkészülésben. — Megkérdeztük a dolgo­zókat, támogassuk-e a Má­di Bányász NB III. osztályú csapatát. Azt mondták, igen. hiszen a meccsek jelentik a környéken az egyetlen ki- kapcsolódást — mondja dr. Hajdú Gyula. Hanák Sándor azzal feje­zi be, hogy páran már el­helyezkedtek : a Borkombi- nátban, a betongyárban, az Elzettnél. És hogy meddig tartanak az elbocsátások nyugdí jazások? Erre ismét az igazgató felel: — Az a piactól függ, mert a termeléshez kell. hogy iga­zítsuk a létszámot. A mos­tani leépítésekkel és szigo­rításokkal jövőre ismét nye­reségesek lehetünk. De mind­ez a jövő függvénye. Ha az rosszul alakul, sajnos, to­vább kell folytatnunk 1990- ben is ... M. Szabó Zsuzsa A- NYUGDÍJASOK jó szívvel vették A MUNKANÉLKÜLISÉG KÖZELRŐL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents