Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. augusztus 7., Hétfő Jó minőségű szén a külfejtésről Gulyás Mihály „vihar a levelei,.. (Folytatás az 1. oldalról) mel. Jelenleg négy helyen, négy szinten dolgozik rako­dógép. Percenként .‘i—4 te­herautó hagyja el a bánya területét szénnel vagy föld­del rakottan. Velünk dol­gozik, mint alvállalkozó, a Borsod Volán és az ÉPBU néhány autója is. A külfejtésvezető szerint a jelenlegi művelési helyen, ahol négy méter vastag szén­telep van, „csak” 20 méteres a földtakaró, amit el kell távolítaniuk, illetve folya­matosan visszahordani. De a későbbiekben, a putnoki irányban haladva már 40 méteres földréteggel kell. számolniuk. Várhatóan a jövő év vé­gére elfogy a vadnai széni azonban a rekultivációs munkálatok még legalább 9 hónapig munkát adnak a kilencveníős csapat számá­ra. Parázs István Fotó: Balogh Imre Háromnapos (Folytatás az 1. oldalról) böszörményi Bocskai együt­tes lett. A makói Maros és a kalocsai Piros rózsa nép­tánccsoport verseny program­ját a szakmai zsűri egy­aránt a harmadik legjobb­nak minősítette. A török­szentmiklósi Miklós együttes muzsikusai kapták meg a legjobb zenekarnak kijáró díjat. A hajdúböszörményi Kiss Ferenc és a tiszafüredi Bakonyi István koreográfusi munkájáért pedagógusdíj­ban részesült. A háromnapos zenés, tán­cos vigasság tegnap este a díjazott hazai csoportok és a fesztiválon részt vevő csehszlovák, bolgár és svéd néptáncegyüttesek díszelő­adásával ért véget. (fg) „Most rúgjon a sarkad szikrát, égesd el a világ piszkát!" Fotó: Laczó József Müven a tej- és kenyérellátás? (Folytatás az 1. oldalról) Ott jártunkkor — reggel 9 óra volt — még mintegy 100 kilogramm elősütött ke­nyeret kínáltak utcai érté­kesítésre, amely az aznapi forgalmat tekintve elegen­dőnek tűnt a nyitvatantásig. Egy-egy vasárnap egyéb­ként mintegy ötezer forint a forgalmuk az utcán át történő értékesítésből. Koraiunk második állo­mása a Bükkvidéki Vendég­látó Vállalat Búza tér mel­letti irodaházának kijelölt elárusítóhelye. Itt már nem éppen kedvező kép fogadott bennünket. Több tucat em­ber a zárás előtt mintegy másfél órával már csak azt a választ kapta az elárusító­tól. hogy elfogyott. Hegedűs Lajos, a Gyors étterem he­lyettes vezetője: — Mára 250 darab kilós kenyeret. 300 félliteres, féltartós tejet kí­náltunk, ezenkívül van még tejföl és vaj. A kenyér és a tej sajnos már fél ki­lenc tájra elfogyott. (Ehhez csak annyit: a szomszédos piac vasárnap tíz óráig tart nyitva, s az a tapasztalat, hogy még ezen a délelőttön .is igen szép számmal kere­sik fel a Búza tér környé­két a vásárolni szándékozók, akik a zöldség, gyümölcs mellett egyúttal itt szeret­nének tejhez és kenyérhez is jutni.) A város egyik legnépesebb lakótelepén, az Avason az Ifjúság étterem foglalkozik a tej- és ikenyérforgalma- zással a hét végén. Szobo- nya Péterné üzletvezető - helyettesnél tíz óra előtt ér­deklődtünk. Elmondotta, hölgy a tegnapi napra 240 ki­logramm kenyeret és 550 féltartós tejet rendeltek, s úgy ítélték meg, hogy ez a mennyiség kitart a zárásig. Ezenkívül kínálnak még kö­zel 1Q0 doboz tejfölt, mint­egy 400 darab zsemlét, és üdítőkből többfélét. A Szentpéteri kapui Kato­wice étterem helyettes ve zetője szerint a tegnapi napra elégnek bizonyult a 110 kilogramm kenyér és a mintegy 100 féltartós tej, ami a kedvező időnek jsbe­tudható. Ilyenkor aki csak teheti, a hétvégi telket és a kirándulást választja,. S ez a forgalmon is érződik. Ezt a véleményt erősítette meg Szabó János, a Kilián- lakótelepen található Otthon ét terem üzlet vezető-helyet­tese is. aki szerint délután két óráig — eddig értékesí­tenek utcán át —, ikitart mind a kenyér-, mind pedig a tejtermék-tkészletük. — cs. — 1. j. — A Búza téri elárusitóhelyen reggel fél 9-kor már csak tejfölt kí­náltak a vásárlóknak 6. Elég az hozzá, hogy ment a sok katona Hatvan irá­nyába. Nemsokára Váctól, fiatal akácerdő kísérte az utat 3 vagy 4 kilométer hosszan. Semmi rosszra nem gondoltak. Amikor az erdő közrefogta őket, román lo­vasok vágtattak elő, és se szó, se beszéd, ütni-vágni kezdték a vörös magyaro­kat, kiabálva: 'futás-futás! Egy tisztásra értek, ott kez­dődött a haddelhadd — a románok örömüket lelték a fegyvertelen tömeg ütlegelé­sében. Magyarul is kiabál­tak. „No, ti nagy hősök, most járjon a pofátok!” Volt olyan bolond, aki lerántotta a lóról a románt — nem egy ilyen volt! — rögtön szét­vágták a fejét karddal vagy lelőtték. Itt csak a türelem tarthatja életben az embert, és Laci, összevágott foggal, tűrte az ütéseket, kapkodta a fejét, tenyerével fedte el arcát, nehogy kárt tegyenek a szeme világában. „Üsse­tek, az Isten szárítsa el a kezeteket! Meneteltek előt­tünk mint a nyulak. De tudtok verekedni, ha a má­sik nem üthet vissza, mert az életével játszik. Hogy az Isten fogyasztaná rátok az eget”. Laci, szegény Laci, aki alig múlt tizenhét esz­tendős, anyja, nagyanyja szavaira emlékezett. „Ma­radj veszteg 1 A tojáshéj még a fenekeden. Ne menj kato­nának, ne menj a háborúba, nagyon megjárhatod!” Most fizette meg az árát:, hogy nem " hallgatott a jó szóra. Harcba indult egy új Ma­gyarországért — űzte a fia­talok természetes hajlama, a kalandvágy, meg valamiféle nemzeti búbánatosság —, sorsa most törleszt minde­nért. •Halottak, összekaszabolt tetemek borították a tisz­tást, és véresre vert embe­rek ezrei álltak, hogy tör­ténjék velük valami. Kor­báccsal, botokkal terelni kezdték őket, mint a marhá­kat. Jobbra az úttól, egy ki­eső helyen nagy huszárlak­tanya volt, oda hajtották őket. Kerítése azelőtt nem­igen volt — nekik kellett drótsövényt állítani önma­guk őrzésére. Már augusztus lehetett. Dinnyével rakott szekerek mentek az úton. Nyáluk csurrant. Ha Laci nem fog háborúsdiba, most teleehet- né magát vele, sokat nem kértek érte -Sajószentpéteren se, futotta volna rá. A sze­kerek olyan messze voltak tőle, mint faluja, pedig a szeme előtt hajtottak el. A drótkerítést nem volt sza­bad megközelíteni. Lehem- peredve, fűszálat harapdál- va nézték az úton haladó, dinnyével rakott szekereket. Ki mire gondolt, fene se tudja. Az éhség fűevésre kény­szerítette őket. Amit kap­tak — mármint ételt —, éh­ségüket nem csillapíthatta. Levelet írni szabad volt — cenzúrázva, természetesen —, és egy elkerített részen, tisztes távolból, a foglyok találkozhattak hozzátarto­zóikkal. Lacinak is megjött az anyja. Hozott, amit tu'*- dott, de szemében hozott sokat, bénító szomorúságot, hogy egyetlen fiát így látja. „Ne sírjon, édesanyám, már megmaradok, fogoly vagyok; ha jól viselem magam, ha­zaengednek ...” Ezer, kereken ezer fiatalt kiválasztottak a regiment ember közül. „No, készülni, mentek Pestre!” Bevagoní- rozták őket a ceglédi állo­máson. A marhakocsik ajta­ját belakatolták vagy beszö- gelték, nincs ablak rajta, csak akkora nyílást hagytak — magyarán mondva —, amin túl lehetett adni hú- gyon, szaron. Szuronyos ro­mán őrök futkároztak, kia­báltak ; Laci csak a német megszállás után látott ilyet, amikor a magyar zsidókat deportálták, a csendőrök meg a németek csaptak ilyen lármát. Isten szabad egéből egy tenyérnyit se láthattak. Egymás hegyin-hátán. Ez az igazság. Akik többet tudtak a világról, mondták, szó se lehet itt Budapestről. Nekik lett igazuk. Brassóban állt meg a vonat — nevét még ki lehetett olvasni az állo­más homlokzatán. Kiszáll­hattak, s akinek még nem ment el a kedve egészen et­től a rohadék élettől, meg­tisztálkodhatott a mozdo­nyok itatócsövénél. Félte­nyérnyi kenyeret, kevés fe- ketekávé-löttyöt ettek reg­gelire, de ennyi volt egész napra, „örüljetek, hogy él­tek ...” Azt kellett ezen ér- ■teni, hogy nem lőnek ha­lomra, mert azt is megtehet­ték volna. Ki számol el a gazdátlan jószággal? Nagy lárma kerekedett tő­lük a harmadik vagonnál. A fékezőfülkéből felőránci- gálták a román őrt. Két szuronyos katona közrefog­ta és vezette az állomás épü­lete felé. Ott lőtték agyon. 1989. augusztus 5-én há­rom országgyűlési választó- kerületben volt pótválasz­tás. A választások a törvé­nyes rend szerint történtek meg. \Az előzetes gyorsjelen­tések alapján összesített eredmények a következők: A Bács-Kiskun megyei 3. számú választókerületben (Kecskemét) a névjegyzékbe felvettek száma 19 930 fő. A választáson részt vett 11 430 fő, a választójogosultak 57,35 százaléka. Az érvényes sza­vazatok száma 11186, az ér­vényteleneké 244. Dr. Deb- reczeni József 7876 (70,41 százalék), dr. Kiss István 2147 (19,19 százalék), Varga László 1100 (9,83 százalék) szavazatot kapott. Valameny- nyi jelölt ellen szavazott 63 (0,57 százalék) fő. Az új kép­viselő dr. Debreczeni József (MDF). A Bács-Kiskun megyei 8. számú választókerületben (Kiskunfélegyháza) a név­jegyzékbe felvettek száma 26 008. A választáson részt vett 12 654 fő, a választójo­gosultak 48,65 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 12 373, az érvényteleneké 281. Fekete Pál 3601 (29,10 szá­zalék), dr. Garai István 4775 (38,59 százalék), dr. Vas László 3885 (31,40 százalék) A gondjára bízott vagon üres volt. Elszedtek tőlük mindent, még a bicskát is, de akik abban a vagonban voltak, túljártak mindenki eszén — felszedték a pad­lót és kereket oldottak. An­nak a románnak azért kel­lett meghalni. Amikor vas­ba verve vitték, mintha nem is oda szóltak volna, félre­fordított fejjel kérdezték, hogy mi történt? „Ez a szar­házi meg fog dögleni, mert elaludt, nem vigyázott jól a vörösökre”. Székely volt az egyik szuronyos katona. Hát az is megérte a pénzét, biz­tos ő is lőtt arra a román­ra. Igaz is, ugyanabban a mundérban volt, mint a ro­mánok, csak a nyelve ma­gyar, a lelke, csuda se tud­ja, milyen lehetett a lelke. Biztos a fajtájára is lőtt, a vörösökre. Neki is kijárt vol­na egy golyó a vörös ma­gyarok puskájából, az ilye­nek az ördögnél is ördögeb- bek, hogy a rossz álljon be­léjük. Ennek már se Istene, se hazája; ha azt a paran­csot kapja, hogy lődd ágyon a testvéredet, megteszi. A cirkusz után be a va­gonba és indíts tovább. Elöl-hátul mozdony. Nagy magasságokba kellett a vo­natnak felkapaszkodnia. Az aljban nekiiramodtak, s ha nem bírtak az emelkedővel, vissza. Hogy, hogy nem, lyu­kat csináltak a vagonon, pe­dig az ablak deszkával be­szögezve. Micsoda nagy he­gyeket lehetett látni! Azt mondták, ez a Kárpátok, nemsokára Romániában va­gyunk. (Folytatjuk) szavazatot kapott. Vala­mennyi jelölt ellen szava­zott 112 (0,91 százalék) fő. A választáson a választópolgá­roknak több mint a fele nem vett részt, ezért időközi vá­lasztást kell tartani. A Csongrád megyei 1. számú választókerületben (Szeged) a névjegyzékbe fel­vettek száma 21938. A vá­lasztáson részt vett 11119 fő, a választójogosultak 50,68 százaléka. Az érvényes sza­vazatok száma 10 921, az ér­vényteleneké 198. Dr. Dobo- zy Levente László 1747 (16 százialék, Miklós Károly 2395 (21,93 százalék), dr. Raffay Ernő 6720 (61,53 szá­zalék) szavazatot kapott. Valamennyi jelölt ellen sza­vazott 59 (0,54 százalék) fő. Az új képviselő dr. Raffay Ernő. (MDF) • A hivatalos eredmények a Magyar Közlönyben jelen­nek meg. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Bács-Kis­kun megyei 8. számú válasz­tókerületben az időközi vá­lasztást későbbi időpontban tűzi ki. Dr. Kukorclli István, az ÖVE titkára Dr. Papp Lajos, az ÖVE elnöke fiz Országos Választási Elnökség közleménye Afanaszjev nyilatkozata a Spiegelben A szovjet átalakítást számos területen „felvizezik”, vagy még hozzá sem fogtak megvalósításához — jelentette ki Jurij Afa­naszjev történész, az égy hete létrehozott reformpárti képviselőcsoport egyik alapí­tója a hamburgi Der Spiegel című hírma­gazinnak adott nyilatkozatában. A peresztrojka vagy elveszítette eredeti lényegét, vagy sosem öltött alakot — tette hozzá Afanaszjev. A múlt hét végén megalakult parlamenti csoport ellenzéki beállítottságát firtató kér­désre a képviselő úgy fogalmazott, hogy „ellenzék vagyunk vagy azzá válhatunk”. Elmondta, hogy egyesek szakadás elő­idézésével vádolják a képviselőcsoportot a Legfelsőbb Tanácsban. Afanaszjev ellenér­ve szerint a Népi Küldöttek Kongresszusa azonban már azelőtt is megosztott volt, s nem volt egységes a Legfelsőbb Tanács sem. A régióközi képviselőcsoport követ­kezménye és nem oka a megosztottságnak — hangsúlyozta a történész.

Next

/
Thumbnails
Contents