Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. augusztus 26., szombat Fennállásának négy évtizedét ünnepli a miskolci Gépészmérnöki Kar írta: Dr. h.c. dr. Terplán Zénó egyetemi tanár, az Egyetemtörténeti Bizottság elnöke Az eddigi kerek évfordulókon rövidebb címek szerepeltek az „És/,ak-IVIagyarország”-ban, pl. 1959-bcn „Jubileumra készül a Nehézipari Műszaki Egyelem"; 1969-ben „Húszéves az Egyetem", 1919-ben „A Nehézipari Műszaki Egyetem a negyedik évtized küszöbén". A jelenlegi visszaemlékezés hosszabb címének az az előzménye, hogy a Nehézipari Műszaki Egyelem (röviden: NME) két kara: a Bányamérnöki, illetve a Kohómérnöki Kar eredetét 1735-ig vezeti vissza, vagyis a Selmecbányái Bányatiszl- képző Iskola alapításáig. Ennek megfelelően ünnepelhette meg, 1985-ben az egész egyelem fennállásának 250 éves évfordulóját, amely egyben a magyar műszaki felsőoktatásnak is 250 éves jubileuma volt. Közismert, hogy a Bánya- tiszlképző Iskolából kialakult Bányászati Akadémia (1770), majd Bányászati- és Erdészeti Akadémia (1838), végül Bányászati és Erdészeti Főiskola (1904) 1919ben Sopronba költözött át, ahol először neve változott meg Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolává, majd önállósága szűnt meg 1934-ben, beolvadván a .József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe, amelynek Bánya-. Kohó- és Erdőmérnöki Karaként működött tovább. Ez az állapot változott meg 1949 nyarán, amikor a 23. törvény kimondta az NME megalapítását Miskolcon. Bánya- és Kohómérnöki Karral, valamint Gépész- mérnöki Karral. Az elképzelés az volt, hogy az oktatás mindhárom karon azonnal megkezdődik Miskolcon, a célszerűen átalakított Fráter György (ma Földes Ferenc) Gimnáziumban, ezzel párhuzamosan megkezdődik az új egyetem tervezése és építése, majd a bányász-kohász szaktanszékek folyamatosan költöznek ál Sopronból Miskolcra, kiegészítve a Miskolcon alapított uj alaptárgyi és gépész tanszékeket. A Bánya- és Kohómérnöki Kar átköltöztetését akkor az ipari háttérhez csatlakoztatással indokolták. Áttanulmányozva azonban a régi írásokat, kiderült, hogy hazánkban egy második műszaki egyetem létrehozása régi törekvés volt. Alig költözött ugyanis a budapesti József Műegyetem 1909-ben Pestről Budára, a lágymányosi új épületekbe, a Budapesti Műszaki Egyetem mai helyére, máris felvetődött egy második, sőt harmadik műegyetem szükségessége. Meg is fogalmazódtak a tervek még az első világháború kitörése előtt, amelyek 1917-re fel is erősödlek. A háború utáni évek gazdasági helyzete azonban ezeket a terveket időszerűtlenné tette. A második világháború alatt ismét olvasható volt szaklapokban a második műegyetem létrehozásáról, a háború után azonban első volt az újjáépítés befejezése. Amikor azonban az első hároméves népgazdasági terv megindult, kiderült, hogy ehhez nagyon sok mérnökre van szükség, amelynek képzésére a Budapesti Műszaki Egyetem akkori befogadóképessége már nem lett volna elég. 1949 tavaszán tehát egyre többet lehetett hallani a Magyar Rádióban, olvasni a napilapokban arról; hogy egy második műszaki egyetem létesítése elodázhatatlan. Érdekes, hogy az előbb említett 1949. évi alapító törvény csaknem pontosan azt ismételte meg, amit kb. 35 évvel előbb Herrmann Miksa professzor (a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia volt rektora, 1911-től a budapesti József Műegyetem tanára) fogalmazott meg egy mérnök- egyleti felszólalásában, legfeljebb az ő előterjesztésében alkalmas vidéki város szerepelt. Később kiderült a régi miskolci újságokból, hogy a város is többször kért egyetemet, éspedig éppen olyan karokkal, amelyekkel ma az NME rendelkezik. Amikor e sorok írója 1949 szeptembere elején először jött miskolcra, hogy az akkori Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium néhány soros távirata alapján az új NME Gépelemek Tanszékét megszervezze, a mai Földes Ferenc Gimnáziumban javában folytak a belső átalakító munkák, hogy az 1. évfolyam néhány nap múlva megkezdje tanulmányait. Az I. éves bánya-, kohó- és gépészmérnök-hallgatók felvétele akkor már megtörtént. Mint később kiderült, a felvett hallgatóság előképzettsége a nagyon kiválóktól az egészen gyengékig terjedt. 1949 őszén csak annyi tanszék létesült, amennyi az I. évesek oktatásához kellett, vagyis Ábrázoló geometriai, Fizikai, Gépelemek, Kémiai, Matematikai, ill. Mechanikai Tanszék. Ezek a tanszékek ellátták mindhárom kar diákjainak oktatását. A Kémiai Tanszék kivételével a többi egyben az új alapítású Gépészmérnöki Karnak volt az első öt tanszéke. Az első években számtalan nehézség adódott. A fő gondot az jelentette, hogy a mai Egyetemvárosnak nevezett városrészben nem épültek az új épületek az ütemtervnek megfelelően. Vagyis, nem volt hova áttelepíteni folyamatosan a soproni bányász- és kohász szaktanszékeket. Mivel minden új tanévvel újabb évfolyamok kezdték meg tanulmányaikat, hallatlan helyszűkében kellett megoldani a provizóriumokat. Végül is 1951-től részlegesen, 1952-től .teljesen az Egyetemvárosban folyhatott az oktatás úgy, hogy 1952 nyarán átköltöztek Sopronból a kohász szaktanszékek, a bányamérnök-hallgatók viszont 1951-től III. éves koruktól Sopronban folytatták tanulmányaikat. Ez az állapot 1959-ben szűnt meg, amikor a bányász szaktanszékek is Miskolcra költöztek. Közben, Miskolcon megalakultak a gépész szaktanszékek, s így 1959-től egységes bánya-, kohó- és gépész- mérnökök képzéséről beszélhetünk. Az első évek számtalan nehézsége ellenére, 1953-tól már évről évre bocsátotta ki Miskolcon az NME az új kohó- és gépész- mérnökeit, 1960-tól a bányamérnököket is. Ez azért emelhető ki, mert 1959-ben a tervezett épületeknek mindössze kétharmada volt készen, és így a legtöbb tanszék átmenetileg provizórikus elhelyezésben működött. Az egyetem második évtizedének nyugod- tabb fejlődési eredménye, hogy az Egyetemváros valóban kiépült, és az oktatónevelő munka melett a tudományos kutatómunka is megalapozódott. (Folytatjuk) Erdélyi orgonák közi Miskolcon (Beszélgetés Dávid Istvánnal) Lassan vége a nyárnak. Mi másból is látszana ez jobban, minthogy a Miskolci Nyár rendezvénysorozatának Collegium Musicum orgonahangversenyei befejeződtek. Utoljára az elmúlt hétfőn Dá.vid Istvántól kaptunk — talán a következő évig 'kitartó — kon- certélményt a kellemesen hűvös avasi templomban. Idén utoljára szánkáztak a jellegzetes, megszakítatlan, a teret teljesen kitöltő, az embert semmivé zsugorító orgona- hangok az őket is — számunkra — fog.va- vatartó felületeken ... — Nem mindegy — mondja Dávid István orgonaművész —, hogy melyik hangszeren, melyik zeneszerzőtől játszunk. Van, amelyiken „adja magát” a szerző, van, amelyiken csak kínlódva lehet megszólaltatni. Barokk orgonákon például a romantikus darabok szörnyen hangzanak, rosszabbul, mint a romantikuson Bach. Mindig azért küzdöttem, hogy a közönség is érezze ezt, ne sírja el magát, pusztán azért, mert orgonazenét hall... A hangszer varázsát a hangok állandósága, meg nem szakítottsága adja, és természetesen a környezet, s az akusztika. Dávid István Székelyudvarhelyen született. Zenei tanulmányait Kolozsvárott végezte. Részt vett több mesterkurzuson. Két éve szervezője, és irányítója volt a „Kolozsvári Nyári Orgonahangversenyek” sorozatnak. — A magyaroknak talán különösen a szívükhöz nőtt ez a hangszer, de hogyan viszonyulnak hozzá más népek? — Kolozsvárott a belvárosi i'eíormátus templomnak nagy. romantikus orgonája van. Sokszor voltak itt olyan hangversenyek. hogy a közönség fele már nem fért be. A/, ortodox vallásnál nincs orgona. A román nép ezért úgy tekint rá, mint valami misztikus dologra. Ők azok, akik spontán azért jönnek el, mert érdekesnek tartják. A magyaroknak viszont már kialakult egyfajta orgonakultúrájuk, ők azért szeretik. — Általában milyenek az erdélyi orgonák? — Hát igen. Erdély ebből a szempontból is egy különleges rezervátum. Sok jó régi, történeti értékű hangszer van a vidéken. Újakat nemigen építenek, mert nincs mester, s ez az oka, hogy a légiekhez sem nagyon nyúlnak. Ami bizonyos szempontból jó is, dehát azért mégiscsak romlanak, öregszenek. Egyébként most volt százötven éves a brassói Fekete-templom orgonája. Ez 1938- ban épült, négy manuálos, s akkoriban a világ egyik legjobb hangszere lehetett. Jó az előbb már említett kolozsvári orgona is, bár kevésbé, mint a brassói, ám a kitűnő akusztika miatt úgy szól, mint egy „nagy". A jó hangszer mindig magához vonzza a ta- nulnivágyó diákságot, s így orgonista generációkat nevel fel. — Melyek legkedvesebb, legemlékezetesebb koncertjei, otthon és a nagyvilágban? — Elég sok helyen megfordultam 'koncertútjaim során. Csodálatos dolog az ismerkedés az új hangszerekkel. Amikor az ember hangokat, hangzásokat keres és kap, elképzeléseket tud megvalósítani. Legemlékezetesebbek természetesen a kolozsvári koncertjeim, valamint a francia, az NDK- beli, a szovjet, holland utak. A rigai dómban is volt alkalmam játszani, melynek orgonája 100 éves volt. 1984-ben. — Az avasi templom orgonája csak két- manuális. A mostani koncert előtt játszott már ezen? — Nem a manuál számít, hanem ami belül van, a lelke. Tizenöt évvel ezelőtt, még diákkoromban kipróbálhattam. Barokkos hangszer, kicsit talán vékeny hangú a templomhoz, de szépen szól. Ma már azonban inkább olyanokat építenek, mint itt a Szent István templomban. Ez neobarokk jellegű, s most a város legjobb orgonája ... — Tavaly települt át Magyarországra. Most mit csinál, és mik a jövöxeni elképzelései? — Nagykőrösön élek, az ottani református templom kántori állását töltöm be. Azon túl persze, hogy protestáns korátokat játszom, melyre a gyülekezet énekel, mással is foglalkozom. Koncertsorozatot szerveztem például „Öt évszázad orgona zenéje" címmel. Ez havonta egy koncertet jelent. Valószínűleg ősztől tanítani is fogok a kecskeméti Kodály iskolában. S ha hívnak koncertezni, szívesen jövök, akár ebbe a megyébe is. Dobos Klára Elmarad az országos pedagógussztrájk A szakszervezet folytatja a bérharcét — A pedagógusok bérrendezéséről egy éve beszélünk, de ebből még egyetlen forint sem került a zsebbe — mondta Szöllösi Ist- vánné, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára az augusztus 28-1 sajtótájékoztatón. — ötezer forintért, lakás nélkül, diplomával, az isten háta mögött nem lehet jókedvűen dolgozni. Az anyagi ágazatokban foglalkoztatott szellemi dolgozók 1988 utolsó negyedévi átlagbére 15 751 forint volt. ugyanebben az időben a pedagógusok átlagbére ennek a felét sem érte cl. A szeptembertől esedékes bérrendezés után ez az összeg körülbelül 9800 forintra emelkedik. Az anyagi ágasatokban foglalkoztatott szellemi dolgozók szintjét 80—05 százalékos béremeléssel lehetne elérni. A szakszervezet elégedetlen a béremelés mértékével, ennek ellenére nem hirdet sztrájkot szeptemberre, mivel tovább folytatódnak a tárgyalások, és érzékelhető, hogy a kormány támogatja az oktatásügyet. A bérharc tehát nem ért véget. A Pedagógusok Szákszervezete elnöksége a következő tárgyalási álláspontot alakította ki: „1. A kormány elképzelésével akkor értünk egyet, ha 1990. január 1-jével határozott intézkedéseket tesz animate érdekében, hogy az, anyagi ágazatok szellemi dolgozóihoz viszonyított bérhátrá- nyunlk megszűnjön. 2. A bérintézkedések csak úgy lehetnek hatásosak, ha a 'kormány január 1-től az éves 'bérfejlesztés mértékében kompenzálja az idén keletkezett bérhátrányunkat, majd ezt a gyakorlatot folyamatossá teszi.” Szőlőst Istvánné elmondta azt is, hogy nem lehet a munkaerőpiacra bízni a .tanárok bérének alakulását, Az elnökségnek az a véleménye, most a tárgyalások kedvező végigvitele a legfontosabb. A foglalkoztatási gondokról szólva elhangzott, hogy az óvónők irritálóan magas óraszámban dolgoznak, a jövőben csökkenteni kell a kötelező óraszámukat. A napközis térítési díjak emelkedése mliatt a m.unlkerő-íelesleg az általános isikotáteban is jelentkezett. A szakszervezet a megoldást a gyermekétkeztetés ingyenességében látja. De hasonló helyzet alakult ki a diákotthonokban is, több pedagógus kenyere került veszélybe. A szakszervezet elnöksége a kormánytól gyors, pontos, tárgyiszerű intézkedést vár. A jövőben sem szabad, hogy veszítsen az óvoda a jelentőségéből. Az általános iskola fontosságát sem lehet elégszer 'hangsúlyozni. A szakszervezet a hálózat fejlesztését,_ a kistelepülések iskoláinak újraindítását tartja szükségesnek. Képeznek ugyan az egyetemekenö mégsincs elegendő nyelvtanár a középiskolákban, mert a többségük igyekszik a jobban fizető ágazatokban elhelyezkedni. Csak akikor lesz eredményes az Oktatáspolitikai koncepció, ha sikerül a pedagógusokat tisztesség ese n megfizetni. A sajtótájékoztatón felvetődött, hogy eLegendő-e a szeptemberre tervezett sztrájk helyett a tagsághoz Intézett felhívás. A főtitkár szerint politikai vakság lenne most sztrájkot hirdetni. Erre akkor van szükség, ha nem történik semmi, most pedig fólynak a tárgyalások. Esetleg >a megbeszélések ideje alatt, ha szükséges, sor kerülhet egy kétórás figyelmeztető sztrájkra. Most csak fölöslegesen zavarná a tárgyalások kimenetelét egy ilyen országos demonstráció, de a gyerékek szempontjából sem lenne ez jó megoldás. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége felhívásban kiért a közoktatás dolgozóit, hogy aláírásaikkal támogassák őket. Ezzel az akcióval azt is lemérhetik, mennyire erős a szak- szervezet, ebből következtethet az elnökség arra, hogy egy esetleges sztrájk meghirdetéseikor mennyire lenne egységes a tagság. Az elnökség tehát még mindig bízik a tárgyalások 'Sikerében, de elszántak arra, hogy a kudarc esetén követeléseiket nyomatékosabban is alátámasszák. Fit p Gabriella
