Észak-Magyarország, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. augusztus 19., szombat Egy körmenet újraélesztése Negyvenegy éves szünet utón 01 idén újto megrendezik az Országos Szent Jobb körmenetet. Az új alkotmány-kiegészítő tervezet tizenhetedik pontja a nemzet önazonosságát jelentő alkotások, relikviák - a Himnusz, a korona, a koronázási palást és a jogar - mellé sorolja ezt az ereklyét. Tisztelete igen régi keletű. A magyar népnek 1771. július 21-én juttatta vissza Mária Terézia, s őrzéséről a Budai Várban gondoskodtak. Üjra nemzeti ünneppé csak a kiegyezés után fett ouguszus 20-a. Azt követően 02 ünnep szerves része volt a körmenet, melyet még 1944-ben is megtartottak a várban. A háború után, 1945. augusztus 19-én este juttatták vissza a Szent jobbot a szövetségesek, így tarthatták meg másnap a körmenetet, mely a Bazilika efötti térre vonult. Az eddigi utolsó, 1948-as menetet Mindszenty bíboros verette. Ezután a Szent Jobbot sokáig zárt taber- nákulumban, a Bazilikában őrizték, s minden év augusztus 20-án a Bazilika szentélyében tiszteletadásra kihelyezték. Az ereklye nyilvános tiszteletét Lékai László bíboros lendítette fel, látogatható helyen, a Bazilika kápolnájában került új helyre. Csők 1985. augusztus 20-án hagyta el ismét a Bazilikát a Szent Jobb. Ez alkalommal a Szent István térre vitték, ahol Wetter müncheni bíboros, érsek az újjáépült kupolát megáldotta. Államalapító királyunk halálának 950. évében országos körútra indult oz ereklye, melynek során hívők és a tisztelők százezrei köszöntötték, augusztus 20-án pedig a Szent István téren ünnepi műsort celebráltak jelenlétében. A mostani augusztus 20-ai ünnepség délután 5 órakor kezdődik a Bazilikában, ahol dr. Paskoi László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek celebrál misét. Ezután (körülbelül negyed hétkor) indul a kőrmenet. A különböző testvérületeken kívül a Szuverén Máltai Lovagrend, a Johannita Lovagrend, a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Cserkészszövetség, a papság, a Főszékesegyházi Káptalan, az állami hatóság képviselője és a hívők közössége vesz részt a tiszteletadáson. A menet útvonala a következő: Szent István tér, Guszev-, Arany János utca, Bajcsy-Zsilinszky út, Szent István tér. Befejezésként a Bazilikában rövid Szent István- köszöntö áhítatra kerül sor. A Szent Jobbot ezután őrzési helyére viszik vissza. (csórnak) ötvenegy évvel ezelőtt II Szent lobb megyénkben Évtizedek óta első ízben közvetíti a Magyar Televízió augusztus 20-án, Szent István napján az ünnepi Szent Jobb- körmenetet, amelyet dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek vezet. Az utóbbi időkben lehetővé vált, hogy a Bazilikában őrzött Szent Jobbot megtekinthessék, s iránta tiszteletüket kifejezhessék nemcsak a római katolikus hívek, hanem minden magyar állampolgár és külföldi látogató is. A Szent Jobb ugyanis egyházi jellegén kívül becses nemzeti ereklyénk is, amelyet hagyományőrző népünk mindenkor áhítatos tiszteletben részesített. ötvenegy évvel ezelőtt, 1938-ban országjárásra vitték a Szent Jobbot. Kettős ok szolgált erre alkalmuk Ekkor ünnepelte hazánk az állam- alapító király, Szent István halálának 900. évfordulóját, _s ugyanannak az évnek a májusában Magyarországon rendezték az eucharisztikus világkongresszust, amelyen mintegy háromszázezer katolikus hívő vett részt. Túlnyomó többségük természetesen magyar volt, de érkeztek nyugat-európai országokból, sőt az Egyesült Államokból, Kanadából, Japánból. Brazíliából is. Az abaúji, borsodi, zempléni városokból, falvakból, is nagyon sokan utaztak az eucharisztikus világkongresszusra, a menetrend szerinti vonatokon, félárú, a külön indított, úgynevezett filléres vonatokon 75 százalékos kedvezményű vasúti jeggyel. Sárospatakról és a közeli Hercegkút, Károlyfalva községből például 400 katolikus hívő vett részt a kongresszuson Salamon József plébános vezetésével. A kongresszus alkalmával tartott körmenetben a Szent Jobbot papi díszkíséret hordozta körbe. A kongresszus után pedig országjáráson mutatták be 19 városban az ottani és környékbeli falvak lakosainak. A MÁV erre a célra 110 ezer pengős költséggel vasúti díszkocsit készíttetett. Az országjárás május végén kezdődött és augusztus 19-én ért véget, mert a hagyományoknak megfelelően a Szent István napi körmenetnek az egyházi-nemzeti ereklye elenged- hetelen „részvevője” volt — 1891. óta. Ekkor iktatták ugyanis törvénybe, hogy augusztus 20-a, Szent István napja egyszersmind nemzeti ünnepünk is. Addig egyáltalán nem volt Magyarországnak valamilyen történelmi eseményhez kapcsolódó, hivatalos nemzeti ünnepe. Az országjárás során a Szent Jobbot vivő díszkocsi mindig Budapestről indult. Az egyes városokban 1—2 napig tartózkodott az ereklye, s utána visszavitték a fővárosba. Nyíregyháza felől érkezve, Tokaj, Tárcái, Me- zőzombor érintésével 1939. július 4-én, hétfőn délelőtt 9 óra 47 perckor Szerencsre érkezett az „aranyvonat”. A közeli-távoli községekből nagyszámú zempléni közönség jelent meg a Szent Jobb fogadására. A Himnusz el- éneklése után Zemplén vármegye hódolatát Fáy István főispán fejezte ki. A vonat a szerencsi állomáson rövid ideig tartózkodott, miközben a közönség egyházi énekeket énekelt. Azóta Zemplén vármegye tíztagú küldöttsége felszállt a szerelvényre, s az aranyvonat tovább indult Miskolcra. Sok ezer ember fogadta a miskolci állomásra befutó vonatot. A pályaudvarról papi díszmenet kíséretében vitték a Szent Jobbot az akkori Horthy Miklós térre, ahol ekkorára hatalmas tömeg gyűlt össze. A borsodi, abaúji, zempléni városokból, községekből ezrek zarándokoltak Miskolcra, és a miskolciakkal együtt áhítattal hódoltak országépítő nagy királyunk emléke előtt. A hivatalos ünepségen Papp Antal érsek imát mondott, Borsod megye és Miskolc város nevében Görgey László ünnepi beszédben méltatta a Szent Jobb és a nagy nap jelentőségét. Négy órát töltött Miskolcon a Szent Jobb. Délután három órakor ünnepi menetben visszakísérték a személypályaudvarra, elhelyezték a díszkocsiba és az aranyvonat visszavitte Budapestre. A következő alkalommal Heves vármegye székhelyén. Egerben hasonló ünnepélyességgel fejezték ki a hívők hódolatukat nemzeti ereklyénk, a Szent Jobb előtt. Hegyi József Fecske Csaba: # # Elnézem ahogy az őszi kertben lehanyatlanak megint a rózsák; rajtuk, akiket oly buzgón neveltem, erőszakot vesz a valóság Fájdalmas ez, noha rég tudom, ez élő meghal, s ami örök: nem élt, nem tudja mi a vágy, a szánalom, semmit sem tud, mert semmit nem ígért De íme, a lepottyant gyümölcsre hangya mászik, rászáll a vaddaráas, s míg a lombot szél rándítja görcsbe, életet táplál minden csöpp falás kert A körte édes roncsa percnyi lét, minden rostocska egy-egy pillanat, bárha tünékeny is, mint sötét, tovairamló vízen a könnyű hab Bámul a fű, sírósan zizeg; ez a tenyérnyi föld itt levedlik, csupasz lesz, kopár tája a semminek, ám a pusztaság alól kitetszik mégis mindig valami élő: gyönge tő, mely szárbaszökken jövőre, kihajt Nem lehet rajtunk úrrá az idő, mert örökké az élni vágya hajt lupéit és iiélkáznapok Szenlislvánliaiisaii A távolba csak a református templom tornya látszik Halmaj, Kiskinizs, Her- nádkércs, Nagykinizs után kopott helységnévtábla figyelmeztet: Baksára érkeztünk. A Szentistván előtag régen lekopott. A falu közepén építkezés folyik. Felújítják a római katolikus templomot (imaházat?), rendezik a környékét. Először Palásti Bertala- nékhoz kopogtatok, de ő éppen munkába igyekszik, tíz perc múlva indul a busz. Miskolcra jár be naponta dolgozni. Aztán Hornyák Sándort, a községi elöljárót keresem. Őt is nagy munkában. találom, éppen betonoznak, az állatok (alatt feltört a hídlás. Ki kell javítani, nehogy belefészkeljen ai patkány. A munkát társaira hagyja Sándor bácsi, készségesen mesél falujáról. A JELEN — Mindig is hányatott sorsú község volt iBiaksa, tartoztunk mi az abaújszántói járáshoz, utána Szikszóhoz, végül Encshez. Körzetesítet- ték az iskolát, majd sikerült visszakapni az alsó tagozatot. Annak idején a téesz- egyesítésbe is nehezen mentünk bele. Jelenleg 387 lakosa van Szentistvánbaksának, az utóbbi tíz évben 21 új ház épült. Most éppen négy helyen folynak a munkák. Óvodája, iskolája van a falunak. Vannak itt fiatalok, 21 gyerek jár óvodába, 12 alsós korú tanulónk van. A nagyok Felsődobszára járnak iskolába. Két éve készült el a magtárból átalakított faluház, egyik részében falumúzeumot szeretnénk berendezni. Van egy kis könyvtárunk is, de ezt inkább csak az iskolás gyerekek, és néhány felnőtt használja. Tudja, a parasztember nemigen ér rá olvasni. Három éve építettük a játszóteret. Nagyon szép, bármelyik város megirigyelné, csak erre is jobban .kéne vigyázni. Aztán a gazdálkodásra, a munkalehetőségekre terelődik a szó; — Még a harmincas években olyan állattartás folyt itt, ami ezen a környéken példátlan volt. Három-négyszáz tehén volt a faluban, fejtek darabonként naponta tizenhat—tizennyolc liter tejet is. Aztán a felszabadulás után, ha létszámában nőtt is az állatállomány, de a tejhozam igencsak lecsökkent. Nem volt mit adni a teheneknek. No, a Rákosi-éra aztán rendesen betette a kaput. A kisborjúkat elvitték. hát elment a kedv. Aztán jött a téeszesítés. Itt elég korán, már 1949-ben megalakult egy harmadik típusúnak nevezett szövetkezet. A körzetesítésbe nehezen mentünk bele. Négy évig húzódott a dolog. Csak ’74-ben egyesült a négy téesz; Nagykinizs, Hernádkércs, Felső- dobsza és Szibaksa, így szoktuk rövidíteni Szentistván- baksát. Tartunk most is jószágot, de ha összesen nyolcvan tehén van a faluban, sokat mondok. Pedig van itt annyi tisztás, lehetne kaszálni. De sokan bejárnak Miskolcra dolgozni, úgy már nehezebb gazdálkodni. Jó a közlekedés, minden vonattól jön ide busz. Az asszonyok inkább itthon dolgoznak, van egy varrodánk, munkavédelmi kesztyűket csinálnak most. A MÚLT — A település történetének jobban utána kellene menni. Azt tudom, hogy az ófalu nem itt volt — folytatja Sándor bácsi —, hanem a Hernád túlsó partján. Feljegyezték, hogy 1324-ben állt a folyó szélén egy vízimalom. őt—hat éve még látszottak a cölöpök, de aztán azt is elsodorta a víz. A falu fölött volt tégy 250 méter magas hegy, az állandóan mozgott, az csúszott rá a településre. Gyakoriak itt a földrengések. ’74-ben volt legutóbb egy földcsuszamlás. Ügy tudom, már 1262-ben is készült a faluról írásos feljegyzés. Most is vitatják, hogy avarkori vagy bronzkori település-e Szentistván- baksa. Römer Flóris kutatott itt. Van a község határában egy halom, ami bizonyítottan bronzkori temetkezési hely. Ennek a belsejében tíz—tizenöt négyzet- méteres alapiterületű temetkezési kamrákat találtak. Az oldalukat hasábtölgyfákkal és kővel rakták ki. Az értékeket persze elvitte Römer Flóris. De leírtam én már ezeket a dolgokat! Kiderült, hogy Sándor bácsit mindig is foglalkoztatta faluja múltja. Évekkel ezelőtt hozzákezdett Szentist- vánbaksa történetének a megírásához. Hozza is a vaskos dossziét, százkilenc sűrűn telegépelt oldal már elkészült. — A második világháború leírásánál járok, de mostanában nem sokat foglalkoztam vele. Csak ígérgették a segítséget, aztán semmi. A lányom gépelte eddig, de neki is családja van, munkája, nem ér rá még erre is. A legendás temetkezési hely későbbi dicstelen sorsáról Hornyák Sándor így ír készülő könyvében: „A tulajdonos valamennyi honorárium fejében megengedte a kövek és a cölöpök kiszedését, míg a kiszedők a félig megszenesedett fahasábokat a nyár folyamán kiszárították, és télen igen jó tüzelőként használták fel. Míg a kiszedett kövekből az akkor már elkezdődött komolyabb építkezéseknek teremtették meg az anyagát. Számos háznak az alapja készült a halomban talált kövekből, illetve az istállók j teljes falszerkezete, hogy az j istállóban adódó pára lecsa- [ pódását százszorta jobban j elviselje, mint a vályog vagy I a vertfal.” SZENT ISTVÁN BAKSÓZÓJA — Hogy miért éppen Szent- i istvántoaksa a falu neve, er- í ről csak a szájhagyományt ; tudom mondani — mesél tovább Sándor bácsi. — Ezt a j területet István király adó- ; mányozta egyik fegyveresé- I nek. A 800—900 kataszteri j holdas birtokon kisállat- j tenyésztéssel, juh- és kecs- í ketartással foglalkoztak. Fel- j ismerték a természetes ki- választódás törvényét, a I gyengébb egyedek pusztuld- : sát, és lassan tudatossá tették ezt. A tenyésztett álla- j tokát folyamatosan selejtezték. Jól gazdálkodtak, a holnapra is gondolva, a kivágott hímek, bakok húsát faedényekben sózva tárolták. Innen ered az elnevezés: Szent István baksózója. Ebből finomult aztán a mai Szentistvánbaiksa elnevezés. A földrajzi nevek etimológiai szótára másképpen magyarázza a település nevét. A baksa utótagról azt tartja, hogy puszta személynévből keletkezett, és nem valószínű, hogy a bak főnév származéka lenne. A Szentistván előtag a szótár szerint a templom védőszentjére utal. Ez a magyarázat ott sántít, hogy már akkor is így nevezték a települést, amikor még temploma sem volt. A NAGY KIRÁLY EMLÉKÉÉRT Mészáros József esperes Hernádkércsről jár ki vasárnaponként Szentistván- baksára misézni. — Egy kis haranglábunk van, a falu közepén, még II. Rákóczi Ferenc idején Eperjesen öntötték a harangot. Van egy kis templomunk, úgy hetven éve építette egy ottani katolikus gazda. Sza- badkéményes, füstös, pitvaros ház volt. Huszonöt éve építgetjük, formázgatjuk. Most készül az udvarán egy domboldalba süllyesztett melléképület. Szentistván- baksa református falu, a lakosságnak mindössze egyötöde római katolikus. Eddig áldozó csütörtökön tartottuk a búcsút. Amikor kerestük a napot, hogy mikor szentelhetnénk fel a templomot, úgy határoztunk, ha már a falu neve is őrzi a szent király emlékét, erősítsük tovább a nemzeti jelleget, és legyen a templomszentelés augusztus 20-án. Igaz, most mégis egy héttel későbbre tettük az ünnepet, mert Szent Istvánra itt a környéken több helyen is van búcsú. Augusztus 27-én Ács István püspök úr szenteli fel a szentistvánbaksai templomot. — Megérdemli az a falu — fejezi be mondandóját az esperes .úr —, öntudatos falusi emberek élnek ott. „Erős társaság”. Ezt egy ottani fiatalember így mondta a szentmise után: „Nem voltunk sokan, de nagyon erős volt a társaság.” Filip Gabriella Honnan tudhatnád halandó, mikor jön el utolsó perced? A halál, mint fában a szú, már kezdettől fogva ott perceg benned s rág könyörtelenül mígcsak ama súlyos mennyezet, mit gerendaként tartottál addig, maga alá nem temet
