Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1989. július 10., hétfő Dokumentumok aláírásával ért véget a VSZ PTT ülése Nyers Rezső—Ceausescu találkozó V •: Javaslatainkra nem kaptunk érdemi választ Nyers Rezső, az MSZMP elnöke szombaton Bukarestben, román 'kezdeményezésre találkozott Nicolae Ceausescuval, az RKP KB főtitkárával, az RSZK elnökével. A kötetlen, nem hivatalos eszmecserén áttekintették a magyar—román kapcsolatok több időszerű kérdését. A megbeszélésen részt vett Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke, Horn Gyula külügyminiszter és iSzűts Pál, Magyarország bukaresti nagykövete. Román részről jelen volt Constantin Dascalescu miniszterelnök, Ion Stoian, az RKP KB külügyi kérdésekért felelős titkára és loan Totu külügyminiszter. A Nyers Rezső—Nicolae Ceausescu találkozóról Bu­karestben Horn Gyula kül­ügyminiszter tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit. Mindenekelőtt elmondta, hogy a találkozó román kez­deményezésre jött létre. Szólt arról, hogy a magyar küldöttség nem könnyen ha­tározta el magát erre a lé­pésre, mert a tapasztalatok szerint az ilyen találkozók nem járnak túl sok haszon­nal. „Végül is azért döntöt­tünk úgy, hogy elfogadjuk a kezdeményezést, mert meg­ítélésünk szerint tárgyalni kell, különösen olyan vi­szonylatban, amikor nagyon súlyos problémák vannak” — fűzte hozzá. Nyomatékkai hangsúlyozta: a magyar fél mindjárt az elején tisztázta azt, hogy kötetlen, nem hi­vatalos véleménycserére ke­rülhet sor. KÉT SZOMSZÉD NÉP ÉRDEKE „Sorra vettük mindazokat a problémákat, amelyek kap­csolatainkat terhelik. Egyet­értés gyakorlatilag csak ab­ban a kérdésben volt, hogy szomszédok vagyunk és a két szomszédos nép érdeke meg­követeli, hogv a viszonyokat javítsuk. A magyar delegá­ció kifejtette azt, hogy gya­korlatilag csak a gazdasági kapcsolatok terén kielégítő a helyzet, politikai téren vi­szont mélypontra jutottunk. Az aradi csúcstalálkozót kö­vetően érdemi lépésre nem került sor. Felvetettük azt, hogy egyetlen magyar javaslatra, kezdeményezésre sem kap­tunk érdemi választ román részről, illetve ezeket a ja­vaslatokat elutasították. Gya­korlatilag egyetlen olyan té­máról nem hajlandók tár­gyalni, amely feszíti a két ország viszonyát. Felvetettük, hogy súlyosan terheli a két ország viszo­nyát az erdélyi magyarság helyzete, méghozzá rosszab­bodó helyzete. Egyértelmű álláspontunk szerint Romá­nia ezen a területen nem teljesíti a nemzetközi köte­lezettségeit, amelyek az ENSZ-tagságból, a Helsinki Záróokmányból, a nemzet­közi okmányokból erednek. Tovább folytatódik az úgy­nevezett településrendezési program, aminek következ­tében nem csupán egziszten­ciálisan vált súlyossá a ma­gyarság helyzete, hanem más téren is, mert megsem­misülnek évszázados kultu­rális és minden más értékei. Érveket felsorolva, határo­zottan felvetettük továbbá A Nagy Imre és társai ja­vára emelt törvényességi óvás benyújtásával egyide­jűleg a Legfőbb Ügyészség — bűncselekmény hiányaiban — megszüntette a nyomozást Losonczy Géza ellen. A né­hai áílamminiszter ellen 1957. március 10-én rendelt el nyomozást a Belügymi­nisztérium, annak bizonyítá­sára, hogy 1955 végétől egé­szen 1956. november 23-ig — tehát a jugoszláv nagykövet­ségen is — elkövette a szer­vezkedés bűntettét. A Legfőbb Ügyészség mos­tani határozatának indoko­lásából kiderül, hogy Loson­azt is, hogy az utóbbi idő­ben egy széles körű politikai propagandakampány bonta­kozott ki Romániában Ma­gyarország ellen, amely nem­csak meghamisítja a magyar törekvéseket, hanem meg­kérdőjelezi mindazoknak a változásoknak a létjogosult­ságát vagy helyességét, ame­lyek Magyarországon zajla­nak, például a demokratikus fejlődés kibontakozása érde­kében tett erőfeszítéseinkét. Ugyancsak súlyosan terheli kapcsolatainkat, hogy az utóbbi hónapokban bizo­nyos katonai fenyegetőzések is megjelennek. Ilyen meg­nyilatkozások, kijelentések hangzanak el Romániában. Ügy ítéljük meg, például ez utóbbival kapcsolatban, mintha román részről tuda­tos törekvés lenne az ellen­ségeskedés szítására. Hogyan lehetne tovább lép­ni e kapcsolatok rendezése érdekében? Alapvető fon­tosságú az erdélyi magyar­ság helyzetének javítása. Ha­tározottan leszögeztük azt is, hogy haladéktalanul le kell állítani a településrendezési program további folytatását. Csak ezen az alapon, ezek­nek a kérdéseknek, ezeknek a problémáknak a rendezése alapján indulhatunk el, és nem úgy, mint korábbi ta­pasztalat szerint, amikor megfogalmazták román rész­ről, hogy egynéhány kérdés­ről hajlandók voltak tárgyal­ni. a legélőíbb, a legfeszí­tőbb problémákat viszont a szőnyeg alá söpörték. Tehát új megközelítésre, új tárgya­lási alapra van szükség.” „ELFOGULTAN VISZONYULUNK” A külügyminiszter a ro­mán reagálással kapcsolat­ban arról adott tájékozta­tást: Nicolae Ceausescu han­goztatta, hogy a felvetett problémák nem léteznek Ro­mániában. Az országban tö­kéletesen megoldották a nemzetiségi kérdést, ezen a területen nincs gond, sőt a világon a legjobban Romá­niában oldották meg ezt a kérdést. A magyarságnak minden joga biztosított, és azok az állítások, megnyilat­kozások, amelyek Magyaror­szágon elhangzanak, teljesen megalapozatlanok, „hiszen mi magyarok elfogultan vi­szonyulunk a romániai hely­zethez, a romániai fejlemé­nyekhez”. Erre a magyar fél azt javasolta: „Ha mi elfo­gultak vagyunk, akkor en­gedjék meg, hogy egy pár­tatlan, nemzetközi szakér­tőkből álló delegáció utaz­zék Romániába, amely meg­czy Gézát 1957. április 11- én Romániában tartóztatták le, s azt követően többször 'kihallgatták. Az iratok sze­rint augusztusban ismertet­ték a nyomozás anyagát a gyanúsítottal, aki arra töibb mint 60 oldalnyi észrevételt tett. Ezt követően azonban a nyomozást nem fejezték be, hanem 1958. január vé­géig folytatták. Losonczy Gé­za 1957. december 21-én a börtönben elhunyt. Egészsé­gi állapotára vonatkozóan nem találtak egyértelmű ada­tokat. Az akikor hatályos jogsza­bályok szerint az előzetes le­vizsgálja a helyzetet, megál­lapítja a tényeket, úgy, aho­gyan ez az ENSZ emberi jo­gi bizottságában megfogalma­zódott.” Nicolae Ceausescu hangsúlyozottan aláhúzta: ilyen delegáció beutazására soha nem fog sor kerülni. Felvetette azt is, hogy Aradon javasolták a minisz­terelnöki találkozót. Tény, hogy utána megerősítették a Németh Miklós miniszterel­nök részére szóló meghívást. Magyar részről erre a válasz az volt — és ezt most is alá­húztuk a találkozón —, hogy készek vagyunk a minisz­terelnöki találkozó lefolyta­tására, de csak abban az esetben, ha a felsorolt prob­lémákat sorra vesszük és va­lamilyen módon meg tudunk állapodni azoknak a megol­dásáról. Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy az egész találkozót egy rendkívül heves vita jelle­mezte, s gyakorlatilag csak egy megállapodás született — a településrendezéssel összefüggésben: Nicolae Ceausescu megerősítette, utazzék Romániába egy ma­gyar tanácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, viszont kértük, hogy ez a helyszí­nen, főképpen Erdélyben ta­nulmányozhassa a település- rendezési programot. A vá­lasz erre az volt, hogy a de­legáció programját majd ők állítják össze. TÁRGYALÁSOK KELLENEK Egy érdeklődésre, hogy mindezek után hasznos volt-e leülni tárgyalni, Horn Gyula kifejtette: Románia esetében figyelembe kell venni azt, hogy egy szom­szédos országról van szó. Ezenkívül nem hagyható fi­gyelmen kívül az sem, hogy egy olyan VSZ-beli tagál­lamról van szó, amellyel egy védelmi szövetségi rend­szerben vagyunk. De ugyan­akkor ezzel az országgal rendkívül kiélezett, feszüli viszonyban állunk, s ilyen körülmények között nem sza­bad kihagyni a tárgyalások lehetőségét, ezt nem szabad elmulasztani. Nagyon lénye­ges az, hogy hogyan tárgya­lunk és mit vetünk fel a tár­gyalásokon. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy a VSZ PTT buka­resti ülésein az egyes tagál­lamok közötti 'kétoldalú kap­csolatok kérdései nem sze­repeltek. Az újságírók érdeklődtek arról is: a Szovjetunió mi­lyen mélységben ismeri a magyar—román problémát, s van-e valamilyen reagálása. Horn Gyula kifejtette: „elég jól”, de utalt rá, hogy a Szovjetunió stratégiai fele­lősséget visel a Varsói Szer­ződés helyzetéért, ezért bi­zonyára számára nem jó, hogy két tagállam viszonyá­ban ilyen helyzet alakult ki. „A Szovjetunió nem akar eb­be a viszonyba beavatkozni” — mondotta végezetül. tartóztatÚE elrendelésének ál­talános feltétele mindenek­előtt a bűncselekmény elkö­vetésének allapos gyanúja volt. iMivel ez nem állott fenn. az egykori állammi­nisztert haláláig törvénytele­nül tartották fogva — mu­tat rá a határozat. Utal a magyar—jugoszláv kormány­közi egyezményre is, amely szerint a Jugoszlávia buda­pesti nagykövetségén tartóz­kodók elhagyhatják az épü­letet, őket inem vonják fe­lelősségre. Az eljáró szer­veknek tehát figyelembe kel­lett vdlna venniük ezt az egyezményt is. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) nukleáris fegyvereik csök­kentéséi, és azt követő megsemmisítését, valamint a ‘bizalom erősítését kontinen­sünkön. A VSZ-tagéHam ók szerint az európai hagyo­mányos fegyveres erőkről folyó tárgyalások legköze­lebbi célja az, hogy már a megkötendő alapegyezmény eredményeként egyenlő, kö­zös felső szinten állapodja­nak meg a NAT-O-országok és a VSZ-fagálilamok csa­patainak létszámában és fegyverzetük fő fajtáinak mennyiségében Európában, s a kontinens egyes térségei­ben. Ezeknek az új .színitek­nek jelentősen kisebbeknek kell lenniük a két félnek jelenleg rendelkezésére álló erők szintjénél. A fegyve­res erőik és fegyverzetek csökkentésének szigorú nemzetközi ellenőrzés mel­lett kell megvalósulnia. A HAGYOMÁNYOS FEGYVERES ERŐK CSÖKKENTÉSE A VSZ-tagállamok megál­lapították, hogy találkoznak álláspontjukká1! azok a ki­egészítő javaslatók, ame­lyeket a NATO-tanács kö­zelmúltban tartott legfel­sőbb szintű értekezletén fo­galmaztak meg az európai hagyományos fegyveres erőkkel kapcsolatban. A VSZ országai most azt vár­ják, hogy a NATO-tagálla- mok részletezik és a bécsi tárgyalásokon a lehető leg­rövidebb időn belül előter­jesztik ezeket az indítvá­nyokat. Így mód nyílhat ar­ra, hogy további konstruk­tív megtartás esetén már 1990-iben sor kerüljön azel- sődleges megállapodások megkötésére. A VSZ-orszá- gok szakértői megbízást kaptak arra, hogy operatív módon dolgozzák ki a ez­zel kapcsolatos javaslatokat. A bukaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyetértenek a Szovjetunió­nak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok készsége esetén tárgyaláso­kat kezd a harcászati nuk­leáris fegyvereikről, és kész egyoldalúan tovább csökken­teni Európában levő harcá­szati nukleáris rakétáit. A tagállamok támogatják a Szovjetuniónak azt a dönté­sét, hogy még az idén egy­oldalúan kivon a szövetsé­ges szocialista országok te­rületéről 500 harcászati nuk­leáris töltetet. Támogatják azt a bejelentését is, hogy 1989—91. között kész .kivon­ni szövetségesei területéről valamennyi nukleáris harcá­szati eszközét, ha az Egye­sült Államok arányos vá­laszlépést- tesz. Vasárnap, helyi idő sze­rint este 9 órakor elutazott Phenjanból a magyar VIT- delegáció is. A nemzeti kül­döttségek elutazásával véget ért a 13. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A nyolcnapos fesztivál eredményének 1 összegzése­képpen a szervezőbizottság tagjai felhívást fogadtak el. A | dokumentum elkerüli az állásfoglalást a fesztiválon felmerült politikai kérdé­sekben. Ehelyett egy követ­kező fesztivál megszervezé­séhez kiindulópontként ösz- szefoglalja azt a néhány gondolatot, amelyekben si­került egyetértésre jutni a bizottságban. A magyar küldöttség rész­vételét tapasztalatlanság, felkészületlenség, megosz­tottság, sőt, olykor érdek­telenség és belső viszály jellemezte a phenjani 13. Világifjúsági és Diáktalál­kozón. Mindez jórészt a még hagyományosan működő fesztiválmozgalom és .a Ma­gyarországon zajló politikai átalakulási .folyamat ellcnt­A VSZ nyilatkozata,ugyan- akikor rámutat arra, hogy a katonai egyensúly mind ala­csonyabb szinten történő megvalósulása során nem lle­het figyelmen kívül hagy­ná a haditengerészeti erőket és fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevé­kenységet. A tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e témakörben aktívabbá vál­jék a párbeszéd. Az érde­kelteiknek, s elsősorban a jelentős tengeri hatalmak­nak, meg kell kezdeniük küll öntárgyailá saáikat. Aimii az általános európai politikai légkört, a konti­nens államai közötti kap­csolatokat illeti, a VSZ-tag- országolk leszögezték: az egyes államok vagy állam- csoportok közötti .különbsé­gek nem akadályozhatják a kölcsönös megértésit és együttműködést. Éppen el­lenkezőleg, az európai né­pek .tapasztalatainaik sokré­tűsége .a kölcsönös gazdago­dás forrásává válhat. A VSZ nyilatkozata hatá­rozottan leszögezi: az euró­pai béke és együttműködés alapvető feltétele, hogy minden országban maradék­talanul érvényre juttassák azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Em­beri Jogok Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nem­zetközi Szerződéseiben, a Helsinki Záróokmányban, valamint más, az ENSZ és az összeurópai folyamat ke­retei között elfogadott do­kumentumokban fogalma­zódtak meg. MINDEN NÉP HATÁROZZA MEG A SORSÁT Ami az államközi kapcso­latok általános normáit ille­ti, a VSZ-országok abból indulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg országának sorsát, jogában áll megválasztania a maga számára legalkalmasabbnak tartott társadalmi, politikai és gazdasági rendszert, ál­lami berendezkedést. A tár­sadalmi berendezkedés kér­désében nem létezik egyfaj­ta szabvány. A nemzetközi stabilitás feltételezi a konfrontációs doktrínák, az erőre történő támaszkodás elutasítását, a más államok belügyeibe va­ló közvetett és közvetlen beavatkozás elvetését. Egyet­len ország sem írhatja elő az események menetét más álilamdkoin belül, nem tá­maszthat igényt a bíró és a d ön. ín ölt szerepére — szö­gezi le végezetül a VSZ- tag'országok nyilatkozata. A bukaresti ülés másik okmánya, a Politikai Ta­nácskozó Testület tapaszta­mondására vezethető visz- sza. A magyarok mindössze három kérdésben jutottak egységes álláspontra. (Meg­késetten ugyan, de csatla­koztak a finn delegáció fel­hívásához Kína ügyében, előzetesen egyetértettek Forrai István felszólalásával az emberi jogokkal foglal­kozó tanácskozáson. A har­madik, ugyancsak későn született állásfoglalásban pedig a delegáció .Antonic- wicz Rolandnak, .a magyar —lengyei országjáró diák- szövetség elnökének, s így a magyar dclegációvczctés egyik tagjának megnyilat­kozásaitól határolta cl ma­gát. Antoniewicz Roland ugyanis ■'— nem kérve a küldöttség véleményét — több ízben felszólalt politi­kai fórumokon, úgymond a magyar kommunisták nevé­ben. Beszédeiben (hajbókolt a KNDK, annak vezetői és eszméi, valamint Nicolae Ceausescu és Jan Fojtik politikája, nézetei előtt. Re­víziós törekvéseknek ncvez­latait összegző közlemény-az európai helyzet kapcsán megállapítja: a VSZ tagál­lamainak el tőikéit szándé­kúik, hogy minden eszköz­zel elősegítsék a bécsi utó- ta/látkozón elért megállapo­dások végrehajtását, az európai béke és biztonság megerősítését. Arra törek­szenek, hogy a VSZ és az Észak-atlanti Szövetség kap­csolatait • konfrontációtól mentessé tegyék, .megteremt­sék közöttük a konstruktív párbeszédet. ALKOTÓ FOLYAMAT Az ütés résztvevői tájé­koztatták egymást országa­ik belső fejlődéséről, a szo­cialista építés problémáiról, s rámutattak arra, hogy erősödik a bel- és külpoli­tika közötti kölcsönhatás. Meggyőződéssel állapították meg, hogy nem létezik sem­miféle egyete mes érvén y ű s z ocialiamu s-<m o del 1, senki sem rendelkezik az igazság monopóliumával. Az új tár­sadalom építése alkotó fo­lyamat, amely az egyes or­szágokban a helyi feltéte­leknek, hagyományoknak és szükségleteknek megfelelően valósul meg. Minden ország­nak joga, hogy önállóan, mindenféle külső beavatko­zás nélkül dolgozza ki poli­tikai stratégiáját és taktiká­ját. Végezetül pedig, ami ma­gát a VSZ-it iilieti, a tagál­lamok elhatározták, hogy újabb lépéseket tesznek po­litikai jellegének erősítése érdekében, s azért, hogy a szervezet keretein belüli együttműködés mechanizmu­sát demokratikusáhbá te­gyék, korszerűsítsék. * A Nyers Rezsőnek. az MSZMP elnökének vezeté­sével Bukarestben, a Varsói Szerződés Tagállamai Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek ülésén részt vett ína­gyar küldöttség szombaton hazaérkezett. A delegáció tagjai voltak: ‘Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnö­ke. Horn Gyula külügymi­niszter és Kárpáti Ferenc vezérezredCjS, honvédelmi miniszter. A küldöttséget a 'Ferihe­gyi repülőtéren Iványi Pál, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Glatz Ferenc művelődési miniszter, Somogyi Ferenc, külügyminisztériumi állam­titkár és Krasznai Lajos ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes fogadta. Je­len volt Traian Pop, a Ro­mán Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. te a magyarországi folyama­tokat, és likvidátoroknak minősítette Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt, Horn Gyulát. A magyar küldöttség e megnyilvánulásokat meg­döbbenéssel fogadta, } azo­kat szélsőséges egyéni véle­ménynek minősítette, és el­fogadhatatlannak tartotta, hogy az egész küldöttség álláspontjaként hangzottak el. Ügy értékelte, hogy ezek a felszólalások sértik a magyar nemzet érdekeit, s ezért határolta eil magát nyilvánosan tőlük. A magyar küldöttség, s rajta keresztül a magyaror­szági helyzet iránt egyéb­ként elég nagy volt az ér­deklődés, amely főleg a1 kü­lönböző .nemzeti találkozó­kon, illetve /egyéni beszél­getések során nyilvánult meg. A Magyar Természet- barát Szövetség, nemzetkö­zi kapcsolatait építve, tag­ja lett ia Környezőt- és Ter­mészetvédelmi Ifjúsági Szer­vezetek Nemzetközi Szövet­ségének. Losonczy Gézát törvénytelenül tartották fogva Szélsőséges megnyilatkozás a VIT-en

Next

/
Thumbnails
Contents