Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
1989. július 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Rövidül a tévé adásideje Akik figyelemmel kísérik a heti műsorújságokban a meghirdetett tévéadásokat, észre- vehetik, hogy naponta rövi- debbek a programok. Például az első műsor, a Tv1 végén fél tizenegy tájban jelentkezik a Tv-hiradó, a Tv2 délután pedig huszonöt perccel későbben kezdi sugározni műsorait. Nagyjából napi egy-másfél órát jelentenek ezek a csökkentések is, amelyeket majd a nyári időszakban nem ellensúlyoz az Országgyűlés háromnégy napos, egész napos közvetítése sem. Ez év elején nagy vívmányként üdvözölhettük, hogy a Magyar Televízióban a korábban alig néhány órát jelentő második program kiteljesedett, hosszabb adásidővel jelentkezik, megszületett a hétfői adásnap, és így a Magyar Televízió heti adásideje átlagosan százhúsz órára emelkedett. (Persze, mindez még nem jelenti azt, hogy Európában nem az utolsók között ballagunk e tekintetben.) Most pedig egy fél esztendő múltán a Magyar Televízió elnöksége kénytelen csökkenteni az adásidőt, és néhány rendszeresen jelentkező műsorát, elsősorban magazinműsorokat ritkábban tudja műsorba iktatni. Már a veszprémi tévétalálkozó ünnepi nyitásakor célzott rá a Magyar Televízió elnöke, hogy 1989-re még biztosítva vannak úgy-ahogy a tévéfilmek, illetve tévéjátékok készítésének lehetőségei, azonban 1990-ben ezt a munkát végletesen korlátok közé kénytelenek szorítani. Nem mondunk semmi újat azzal, hogy a televízió napjainkban mind szélesebb tömegeknek, szinte az egyetlen szórakozási és nagyrészt tájékozódási forrása. Családok százezrei itt látnak csak filmet, színházi közvetítést, itt találkoznak különböző zenei műsorokkal, isméretterjesztéssel, a művelődés sok más lehetőségével. Nagyobbrészt azért, mert mindezeknek a művelődési forrásoknak az elérése más keretek között anyagi nehézségekbe ütközik számukra. Éppen ezért visszásnak tűnik, hogy a televízió a jövőben — ha kényszerűségből is — kevesebbet nyújt az országnyi nézőtábor számára. Különböző alkalmakkor már nyilatkozott erről a tévé elnöke, s a minap az egyik fővárosi lapnak interjút is adott erről. Eléggé köztudott, hogy a Magyar Televízió roppant anyagi gondokkal küszködik. Az előfizetési dijak állami bevételt képeznek, és nem a televízióhoz jutnak közvetlenül. A televízió a költségvetésből kapja önmaga fenntartására az anyagiakat, s ez a forrás bizony nagyon szűkösen csordogál. A legutóbbi előfizetésidíj - e m e I é s bő I is a televíziónak juttatott kis hányadot szinte teljes egészében elvitte a Magyar Postának fizetendő megemelt sugárzási költség. így hát ebben az esztendőben az eredetileg tervezettnél 280 millió forinttal kevesebbet költhet fejlesztésre és műsorkészítésre a Magyar Televízió. Köztudott az is, hogy a Magyar Televízió műszaki állapota állandó karbantartásra szorul. S az is, hogy ez a műszaki állapot ennek ellenére igen sok kívánnivalót hagy maga után. A stúdiók fejlesztéséhez, építéséhez hatalmas összegek kellenek, amit pedig nem tudtak saját stúdióban forgatni, azért a filmgyár részére kellett igen magas összegeket kifizetni. A sokféle gazdasági nehézség késztette a Magyar Televízió elnökségét néhány - hihetőleg átmeneti — korlátozó intézkedés bevezetésére, így például arra, amit bevezetőben említettünk, hogy magazinműsorokat ritkább időközökben szerepeltessen, s nem utolsó sorban arra, hogy minden főszerkesztőségével bizonyos „visszaterveztetést” végeztessen, azaz az éves tervét, legyen az filmkészítés, bármi más, csökkentse. így áll elő most az a helyzet, hogy már ebben az évben is igen kevés saját filmmel, illetve tévéjátékkal találkozunk majd a képernyőn, de mert újat gyártani nem lesz pénz, jövőre még kevesebb lesz ezeknek a száma. Megnövekszik majd az ismétlés, de az sem mehet a végtelenségig. Ennek ellenére a társadalmi és gazdasági helyzet alakulásának kihívásai elől nem kíván kitérni a televízió, és egy-két újabb sorozat, illetve magazinműsor jelentkezése várható. A televízió elnöke arról is tájékoztatást adott, hogy a pénzügyi kormányzattal már tárgyaltak a jövő évi normális működés feltételeinek megteremtéséhez szükséges pénz biztosításáról. Az eredmény még csak ígéret. Az 1989-es év második fele viszont nagyon hamar elszáll, s hihetőleg a televízió szolgáltatásaira még nagyobb szükség lesz, mint eddig volt. Vajon sikerül-e a rövid fél esztendő alatt valamit tenni azért, hogy a Magyar Televízió ne visszalépni kényszerüljön, hanem érdemben léphessen előre? . . . Mert mór igazán ideje lenne . . . Benedek Miklós Novotrade-részvények valutáért A Novotrade Rt. a közeljövőben új részvényeket bocsát ki, amelyeket kizárólag konvertibilis valutáért lehet majd jegyezni. Egy részvény névértéke 250 ezer forint (4032 dollár) lesz, míg kibocsátási értéke ennek 130 százaléka. 325 ezer forint, azaz 5242 dollár. A részvények akvirálására a Novotrade Rt. az osztrák Girocentrale und Bank der österreichischen Aktiengesellschaft. Vienna céget kérte fel. A Novotrade Rt. 1983-lban alakult. A cég indulótőkéje 124,5 millió forint volt. amit 1987-ben felemeltek 125,5 millió forintra. A részvényesek száma jelenleg 98, valamennyien hazai cégek. A részvénytársaság tevékenysége rendkívül sokrétű. főleg számítástechnikával fog 1 al közi k. Kül k e r es ked el - mi forgalma jelentős, de egyéb üzletágai is dinamikusan fejlődnek: egyebek közt könyvkiadással, kiadványszerkesztéssel, szoftver- fejlesztéssel foglalkozik. A cég működése eddig minden évben nyereséges volt. árnyereség az elmúlt évben 111,2 millió forintot tett ki. A működés első négy évében minden esztendőben 14 százalékos osztalékot fizettek a részvényeseknek, tavaly ezt felemelték 18 százalékra. A tervek szerint az idén is legalább 18 százalékos osztalékot fizet a részvénytársaság. (MTI) Bányászati konferencia A Bányaiipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének rendezésében szombaton tartották meg IV. országos műszaki és gazdaságii ikoníerenciájükat a szakma értelmiségi dolgozóinak küldöttei. Áttétai» tették a bányaipar jelenlegi helyzetét, és a társadalmi vitára bocsátott hosszú távú energiapolitikai koncepció tervezete állapján megvizsgálták a bányaipari alágaza- lok fejlődésének lehetőségeit. Kovács László, a szákszervezet főtitkára tartott Vitaindító előadást. Hangsúlyozta, hogy a szaikszei’vezet véleménye szerint csak a hazai természeti erőforrások reális számbavételével lehet megalapozottan korszerűsíteni a népgazdaság és az ipar termelési szerkezetét. Az ország távlati energiaellátásának mintegy 50 százalékát lehet ugyanis hazai erőforrás akna alapozni. Ám többletforrást eredményez az is, ha legalább olyan fontos feladatnak tekintik az energiatakarékosságot, mint az újabb energiafej- lesztésii beruházásokat. Ezért, indokoltnak tartja a szak- szervezet, hogy feltétlenül javítsák az energiaracionalizálásra ösztönző érdekeltségi rendszert, ment a fejlett országokhoz képest nálunk még mindig nagy tartalékai vannak a takarékosságnak. Kovács László a továbbiakban megállapította, hogy a bányaiparnak alig van olyan alágazata, amely ne küszködne műszaki, gazdasági és pénzügyi nehézségekkel. Különösen nehéz a szénbányászat helyzete. Rámutatott, hogy a piacgazdálkodásra való áttérés megköveteli a gazdálkodó egységeik esélyegyenlőségét, s csak ennek alapján lehet elvárni az állami támogatás nélküli, saját forrásból megélő, nyereséges szénbányászat ki alakulását. Ám ehhez arra is szükség van, hogy a szén világpiaci árához viszonyítsák a hazai termelési költségek gazdaságosságát. s ennék megfelelően alakítsák a termelői árakat. A tanácskozáson Czipper Gyula ipart miniszterhelyettes adott tájékoztatást a hosszú távú energiapolitikai koncepció tervezetéről, amelyet a társadalmi vita során már többször módosítottak. A tervezetet az alternatív mozgalmak képviselőivel is megvitatják, majd előreláthatóan októberben terjesztik a kormány elé. Elmondotta: a minisztérium egyetért a szakszervezettel abban, hogy korszerűsíteni kell az alága- zatok irányítási rendszerét. MUkilistgi - mai szemmel Négy évtizeden keresztül a teljes foglalkoztatottság elvét vallottuk. Ettől eltérő gondolkodást nem tűrt meg a politika. Most pedig kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy az ajtónkon kopogtat a munka- nélküliség. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: átmeneti vagy tartós folyamatnak ígérkezik, hogy bizonyos ember- csoportok munka nélkül maradnak? Erről beszélgettünk dr. Szegedi Lászlóval, a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatójával. — Időleges, illetve átmeneti tényezőként veendő számításba a demográfiai hulláim, ugyanakkor az infláci óellenes intézkedések is előidézhetnek bizonyos mértékű munkanélküliségét, amely idővel, pontosabban egy stabil gazdálkodás kialakulásával megszűnhet — kezdte válaszát dr. Szegedi László. — Ha viszont a tartós tényezők kerülnek túlsúlyba, így például jobban érvényesül a piac hatása, ha gyökeresen változik a termelés szerkezete, ha sikerül felszámolni a gazdaságtalan, veszteséges tevékenységet, jelentősebb munkaerő szabadul fel, s értelemszerűen tovább növekszik a munkanélküliek száma. — iA mai Imegítélés szerint munkanélküliséggel mindenképpen számolnunk kell. A (hangsúly azon van, hogy minél kisebb méreteket öltsön, hogy minél kevesebb megrázkódtatás érje ía társadalom ikülön- böző csoportjait. IMilyen eszközzel lehet mindezt elérni? — A foglalkoztatáspolitikai eszközök közül a leghatásosabb nak ez esetben az átképzés, az új ismeretek elsajátítása látszik — vélekedett az igazgató. — Véleményem szerint ez hozhat eredményt hosszabb távon is. Vagyis a jövőben alkalmazkodni kell a munkaerőpiac igényeihez, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy növelni kell a pályaváltásra kényszerülő dolgozók szakmai mobilitását. — Egyáltalán, van foganatja a fenti intelemnek? — Érdektelenség miatt igencsak döcög a munkanélküliség megelőzését szolgáló, eme eszközrendszer. A legtöbben ugyanis úgy vannak vele, hogy alanyi jogon örök időkre igényt tartanaik egy bizonyos munlkáhelyre, s nem szándékoznak váltani. Azok a kezdeményezésék. amelyek azt célozzák, hogy a jelentősébb létszámcsökkentésre készülő vállalatok még a dolgozóik munka- viszonyának megszüntetése előtt biztosítsák a feltételeket az elkerülhetetlenné vált átképzésékhez, általában válasz nélkül maradnák. Pedig ez még pénzébe sem kerülne sem a vállalatnak, sem az egyénnek, műiéi a képzés, illetve a tanfolyam költségeit a munkaügyi 'kormányzat fedezi. — Ozdot Ima általában az ország egyik kritikus pontjának tartják, amikor foglalkoztatáspolitikáról, munkalehetőségről, munkanélküliségről esik szó. Valóban ilyen rossz a helyzet ebben a városban? — Adataink szerint a mai álilapo tnalk .megfelelően 882 munkanélkülit tartunk nyitván Ózdon. Közülük 116 személy részesül, illetve jogosult raun- kanélltoülli-segély.re, kétszáz- kiilencven'hárman pedig közhasznú munkát végeznek. Meglepő, .hogy az emberék egy része mennyire közömbös saját sorsa iránit. Egy jellemző adat: Ózdon mindössze huszonkilencen vesznék részt valamilyen szervezett átképzésben. S amli még külön alátámasztja a képzés, átképzés szükségességét: a városban egyik napról _ a másikra az üzemek, vállalatok 486 szakembert tudnának felvenni! De hát ilyenek cs<#k elvétve akadnák. — \Tartunk tőle, hogy a munkanélküliek között sok olyan személy van. akivel mindig gond volt, ha dolgozni kellett. — Ki merem jelenteni, hogy Ózdon azért van viszonylag sök munkanélküli, mert zömük szakképzetlen, iskolázatlan ember. Nem kevés közöttük a társadalom perifériájára került egyén sem. Köny- nyen meg lehet számolni, hányán vannak olyanok, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebükben keresnék munkát. — Jó fenne tisztázni: minden magyar állampolgárnak ijoga van az élethez, joga van ahhoz, hogy ha szűkösen is, de megélhessen ebben az országban. Ennek garantálása viszont |már nem vállalati kategória. — Ebben a kérdésben nem lehet vita: az államnak alapvető kötelessége, hogy biztosítsa a léthez szükséges minimális feltételeket. A munkaügyi kormányzat féladatai közé tartozik, hogy a munkaerőpiacon jelentkező feszültségeket átképzéssel, munkahelyteremtéssel, újrakezdési kölcsönnel enyhítse. S újabban lehetőség van a munkanélküli-segély folyósítására is. — Apropó, imunkanélkü- li-segély. Az erre vonatkozó rendelet ez év január elsején lépett életbe. — A június harminca- dilfcaii állapot szerint a megyében ny ilvántartott munkanélküliek száma 3101; átképzésben összesen 102- en vesznek részt, közhasznú munkán pedig 957 személyt foglalkoztatnak. — A segély bevezetése előtt a szakemberek nagyobb érdeklődésre számítottak. — Annyi bizonyos, az első napokban nem rohantak meg bennünket, mindössze tizenöt személy jelezte igényét. Egy hónap elteltével azután folyamatosan emelkedett a segélyért folyamodók száma. Áz eddig beérkezett kérelemből 1056 bizonyult minden tekintetben megalapozottnak, vagyis ennyien jogosultak a segélyre. — iElőfordul, hogy időközben megszüntetik a segély folyósítását? — Eddig 229 ilyen esetről tudok. A megszűnés oika lehet például az, hogy az érintett személy nem tartotta a kapcsolatot a Munkaügyi Szolgáltató Irodával, vagy nem fogadta el a részére felajánlott állást, (aminek meg kell felelni az illető képzettségének. illetve egészségi állapotának — szerk.). Nekünk ugyanis az az elsőrendű kötelességünk, hogy azoknak, akik hozzánk fordulnak, munkát, munkahelyet szerezzünk, s csalk végső esetben folyamodunk a munkanélküli-segély megajánlásához. Nagyvonalakban ez tehát a helyzet Borsodiban. De vajon mit hoz a jövő? Mi lesz akkor, ha a megye egyik-másak üzeme, vállalata gazdasági kényszerből tömegesen elbocsát dolgozókat, ha a munkát keresők száma megsokszorozódik? L. L. Szovjet mezőgazdaság Éhínség fenyeget? „Hia még az idén nem •hajtanak végre lényeges változtatásokat a szovjet mezőgazdaságiban, akkor egy-két éven belül éhínség fenyeget” — nyilatkozta Moszkvában újságírók előtt Vlagyimir Tyihonov, a Szovjetunió egyik legismertebb agrárszakembere. Véleménye szerint a szovjet gazdásági vezetés által bevezetett bérleti rendszer nem megoldás a mezőgazdaság problémáira,; mélyreható földreformot kell végrehajtani. a parasztokat földhöz kell juttatni. Véleményét osztotta több ismert reformíközgazdász is, akik egymástól függetlenül nyilatkoztak különböző moszkvai rendezvényeken. Egyikük, Abalkin — aki Rizskov miniszterelnök új kormányában a gazdasági reformért felelős állami bizottság vezetője ' lesz, miniszterelnök-helyettesi rangban — azt mondta; „ha egykét éven belül nem kezdődik meg az életszínvonal javulása a Szovjetunióiban, akkor elkerülhetetlen lesz az ország jobbnatolódása. s ebben a helyzetben mindaz fölöslegessé válik, amiről most a konzervatívok és a reformerek vitatkoznak”. Oleg Bogomolov, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója szerint „figyelemre méltó” Tyihonov prognózisa, mindamellett az időponttal nem tud egyetérteni. Szerinte . is lehet éhínség a Szovjetunióban, de nem a következő években. „Nem túl meggyőző a Rizskov miniszterelnök által a népi küldöttek kongresz- szusán vázolt kormányprogram” — hangoztatta a szovjet tudós, leszögezve: a szovjet közgazdászok sokkal r adik ál isa bb i ntézk e dés eket sürgetnek; úgy érzik, hiányoznak a konkrét javaslatok a válságból való kilábalásra. Gavriil Popov közgazdász- professzor pedig azt nyilatkozta. hogy a kínai események tanulsággal szolgálhatnak a szovjet peresztrojka számára. Emlékeztet arra. hogy a Kínában egy évtizede napirenden lévő reformok megnövelték a gazdálkodó szervezetek szabadságát, ez azonban nem járt együtt a politikai rendszer liberalizálásával. „Ha a gazdaságban alkalmazzuk a pluralizmust, akkor ennek megfelelően kell kialakítani a politikai intézményrendszert is” — hangsúlyozta Popov, (MTI-Press)
