Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6

1989. július 1., szombat

Diáklányok az öreg portákon

Szövetségben a Cserehátért

A szakadó esőben is több, mint százan jöttek el az ország különböző tájairól Felsővadászra, hogy ki-ki a legjobb tudása szerint segítsen a csercháti falvak népének. A Borsod Megyei Tanácsi Tervező

Csomós József, gagybátori református lelkész a helybeliek nevében mint mondta, a megkeseredett öregek és a reményüket vesztett fiatalok nevében köszöntötte a tájegység jelenlévő barátait.

— Az 1960-as évektől ötven, az 1940-es évektől számítva nyolcvan százalékkal csökkent a lélekszám. Ez az ország egyik legsűrűbben lakott tája és itt a legritkább az úthálózat. Ez a táj egyetlen idegenforgalmi'fejlesztési tervben sem szerepel, pedig ide a civilizációnak nemcsak az áldásai, az átkai sem jutottak el. Nekem inkább csak álmaim és nem terveim vannak a felzárkóztatásról, csak egyet tudok, legfőbb érték az itt élő ember. Isten hozott mindenkit!

Munkatársaival együtt nagyon sokat dolgozott már a program megalkotásán Kocsin Lajosné, a Borsodterv településtervezési műtermének vezetője. Gondolatébresztő ötleteik ott sorakoztak a felsővadászi találkozó résztvevőinek asztalán. Mindezeket a következőkkel egészítette ki: Ebben a kis országban egy talpalatnyi földet sem szabad parlagon hagyni. A mező- gazdaságot vissza kell helyezni korábbi jogaiba, ;r föld olyan természeti kincs, amelyre mindenkor lehet számítani. De az iparra is joga van e vidéknek, olyan környezetkímélő üzemekre, amelyek biztosítják azok kenyerét, akiket a föld nem tud eltartani. Nem emberi, nem természetes, hogy az itt lakó munkaképes emberek nyolcvan százaléka ingázzék. A városok környéke túliparosodott, juttatni kellene belőle ide. A táj speciális adottságait kellene kiaknázni: gondolunk gyümölcsitelepí- tésre, léüzemekre, biokertészkedésre, faiparra, bútoriparra. És gondoljunk azokra a gyerekekre, akik a rossz levegőjű városokban élnek: testileg és szellemileg felüdülnének, ha ezen a romlatlan szépségű tájon nyaralhatnának.

Dr. Szabó József, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetének docense a földrajztudós szemével látja a Cserehátot: — Egyet ne felejtsünk: gazdasági szabályozók jönnek, gazdasági szabályozók mennek, a természet marad. Ezért kell védenünk, hogyan tudjuk. Ezt a több, mint ezer négyzetkilométeres tájat sok völgy és agyagból, homokból, mészkőből felépült dombok alkotják. Mozog az egész vidék, vízmosások, földcsuszamlások mozgatják. A napraforgótermesztés most nagy támogatást kap, de nem jó erre a tájra, mert nem védi meg a dombokat, az eső lemossa a termő’talajt. A szántó, de még a legelő sem védi meg a lejtőiket. Egyedül az erdő védené meg. Hosszú évek múlva a természet korrigálja a pusztulást, de azt kivárni most nincs időnk. A fa érték, erdősítésben kellene gondolkodnunk, és akkor a tájat is megvédenénk.

Dr. Dorgai László, az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos osztályvezetője a Csereháton nőtt fel. mondandója fájdalmasan racionális volt: — Mi is kiírhatnánk egy táblára, mint egykor a tel-avi- viak a repülőtéren: ötleteink vannak, pénzt hozz'atok! Gazdasági bázis kell az elmozduláshoz. Azt mondjuk, mostoha ez a vidék, rosszak a földek. Igen. a HajdúVállalat — a Belügyminisztérium megbízásából — vállalta a társadalmi-gazdasági programtervezet elkészítését, a Csereháti Településszövetség megalakításának keretmunkáit.

sághoz. a Bácskához mérten valóban soványak, de ha Eurázsiát nézzük, ez a jobb földek közé tartozik. Apám kiismerte a földet és eltartotta belőle a családját. Az volt a baj, hogy mi a tsz-ekkel uniformizálni akartuk-akarjuk a gazdaságot. Bizonyos kultúráknak igenis kedvez az itteni talaj. Gondoljunk a gyümölcsösökre. De nem mindegy, hogy az itteni nyersanyag milyen feldolgozottsági fokon kerül a piacra. Régen a juhász a sajtot adta el. most a juhtejet Hajdúböszörménybe viszik, és az ottani emberek dolgozzák fel sajttá. Hasznúik van rajta és munkát ad nékik, Senkit sem akarok megbántani, hiszen akkor itt élő édesanyámat is bántanám, de az az igazság, hogy megvalósult itt ,n kontraszelekció: a mozgékonyabb, vállalkozóbb emberek elmentek innen és itt maradtak a képzetlenek. Egyes alternativ szervezetek a deprivatizálás mellett törnek pálcát. Kérek mindenkit, ne hallgasson erre a tanácsra, ne rakjunk mégegyszer olyan terhet a paraszt vállára, amelyet nem bír él. A nagygazdaságoknak kellene inkább levetniük az uniformist, és a régi, paraszti tapasztalatokat felhasználva kialakítaniuk a sajátos csereháti mezőgazdaságot.

Ök izgulnak legjobban a sikerért: Cseh Gyula tanácselnök és Cseh Anita, aki a szórakozásról gondoskodik.

Dr. Fehér Alajos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompalti Kísérleti Kutató- intézetének igazgatója (szintén a táj szülöttje) : — Nem vigaszt, az igazságot mondom. A termőföld az egyetlen kincs, ha így folytatjuk, a harmadik generációnak már semmi sem marad belőle. Az állami támogatás csak arra volt jó, hogy a kormányzat kézben tarthassa a mezőgazdaságot. A reprivatizálás vállalkozók nélkül nem megy, aki vállalkozóként idetelepedne, az-azt termelné, ami kell és .nem azt, amit lehet, mert amaz kell a piacnak. A piac pedig nem környezetbarát, hanem környezetzsaroló, nem gondol a jövővel, csak rövid távon biztosít viszonylagos jólétet a termelőnek. A mai árak nem veszik figyelembe a föld értékét, össztársadalmi beavatkozás kell. a bajokat nem lehet az itt élők nyakába varrni.

Pétervári Sándor szalaszendi tsz-főker- tész láthatóan csalódott már a közös terSegítenek és főzni tanulnak

melésben: — Innen csak visz a család, elvisz mindent, amit az idős szülők összespóroltak. Lehetne itt gyorsan megtérülő zöldséget termelni,, szamócát, málnát, -r-i- bizilit is, de jöjjenek az unokák és segítsenek a nagyszülőiknek. Én az egyéni termelés mellett vagyok, az ember lássa a hasznát a munkájának.

Köles Sándor népművelő: — Amikor változtatni akaró szándék van az emberekben. meg kell teremteni a helyi cselekvés feltételeit. Nemcsak népességmegtartó képességben, hanem képességmegtartó népességben kell gondolkodni. A helyi kultúra és tudás újra felfedezése gazdasági erővé tudna válni. Ennek érdekében alakuljon ki a szakmák közötti együttműködés. minden- szakma tegye hozzá a magáét. Mindenki ért valamihez, laikus ember nincs.

Kemény Bertalan településtervező: — Ahol kemény az élet, keményebb kötésű erriberek születnek. Ezért az ember felé kell fordulnunk. A -helyi tudás becsületére a társadalmi és gazdasági -meglévőségek-re hívom fel a figyelmet, ezeket kell animálni és nem importálni bármi-t is.

Tóth István országgyűlési képviselő, a felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnöke türelmetlensége érthető: — Ide már nemcsak pénzt, hanem embert is hozni kellene. Aki -teheti Miskolc környékéin épít házat a gyerekének, hogy az véletlenül se maradjon itt. A gazdaságnak pedig jövedelem -kell, mégha amit termel. az nem környezetbarát is. Ha a té- esznek semmi érdeke nem fűződik a termeléshez. ha megszünteti például a háztáji integrációt — éhen hálnak az emberek.

Béres Ferenc énekművész: — Régen voltak ünnepek a faluban, jeles napok és kulturális élet. Szülőfalumban, Gagybátor- ban Moliére-t játszottak az emberek. Most nincs ünnep, nincs kultúra, elkedvetlenedett mindenki. A kastélyaink tönkre mennek. pedig milliós értékek vannak bennük, a táj pedig olyan szép, mint festő barátom mondta, kész kép. Munkálkodjunk közösen azon, hogy fölvirágoztassuk a Cserehátot.

Miután Karczagi Gyula, a Borsodterv vállalkozási osztályának vezetője ismertette a Csereháti Településszövetség megalakulásának feltételeit, dr. Karcagi Zoltán jogásznak aggályai voltak (előzze meg társadalmi vita), de ezeket az aggályokat éppen a helyiek oszlatták el. Dr. Papp Lajos, a helyi általános iskola igazgatója, egy öreg parasztember és több helyi tanácsi vezető is hangsúlyozta: a halogatás a tett ’halála. A jelenlévők közül hatvanhét .magánember megalakította a szövetséget, amelynek alapító tagja lehet bárki, aki egy hónapon belül jelentkezik. (Az éves tagdíj 100 forint.) Az intézetek, vállalatok, intézmények — a jogi személyek — is ezekben a napokban juttatják el felvételi kérelmüket a szövetség ügyvezető elnökéhez: Csomós József gagyibátori lelkészhez, akit egyhangúlag választott -meg az alakuló -közgyűlés. Helyettese Gadócsziné dr. Fekete Éva, az iMTA Regionális Kutató Központjának fiatal munkatársa.

Dr. Kapros Tiborné, a megyei tanács nevében köszöntötte az önszerveződés útján megalakult szövetséget és együttműködését ajánlotta fel.

Káli Sándor, a Borsodterv igazgatója volt ezen a napon az egyik legboldogabb ember: hosszú távra vállalt munkájuk fontos mérföldkőhöz érkezett. Zárszavában elmondta, hogy a nagy munka ezután vár a szövetségre, annak minden tagjára. A cél azonban olyan nemes, hogy ki-ki egyénileg is épül munkája során.

Mozog a Cserehát, mondta Felsővadászon a földrajztudós. Másnapra Krasznokvajdára kaptunk meghívót a miskolci Kossuth Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolától, de nem azért, hogy a dombok fogyását -mutassák be nekünk.

Amikor a tanári karral együtt Krasznokvajdára látogattunk, ebben a szép községben és hat, apró társfalujában valóban pezsgett az élet. Harmincegy, másodéves óvónőképzős lány hozott erre a hétre deP

P

k

rűt, kacagást, sőt, nótát a Cserehálnak erret; a vidékére. S

— Szociálpolitika táborunk működik itt.h ezen a héten. Ez annyit jelent, hogy a lá-U nyaink idős, magukra maradt emberein portáján töltenek eil egy-egy napot (sajnos,s; több az idős ember, mint ahány a nap)-S| és mindenben -segítenek, amit kénnek tő-g lük, amilyen munka éppen a legfontosabb- n Tanulóink számára ez erkölcsi haszon ad sok élmény -mellett: megismerkednek egfs másiik nemzedékkel, a városiak egy mást: életmóddal. Ha ez a tábor sikerül, máskort is, -minden nyáron megismételjük, talán -kié is bővítjük, hogy -több tanuló jöhessen. En-d nek a tábornak a sikere azért is m-agyoiih fontos, mert minden reményünk megvan arra. hogy iskolánk egy kicsit cserehátis, illetőségű legyen: szeretnénk felújítani ' Pamlényba-n az elhagyott iskolát, amelyeljj aztán majd -közösségi alkotóházként hasz-^ nősítünk. A megyei tanács és az ÉszakterVa van ebben nagy segítségünkre ás remélhe-^ tőleg miaj-d a szülők és -másak, akik a Cse-^ rehútra é-letet szeretnének vinni, a mi di-j( ákjainknak pedig békésen tartalmas nya*j. rallási lehetőséget adni — mondja Kovács ‘ Lajosné, igazgató.

A nyári tábor ötletgazdája Cseh Gyula, ® a közös tanács elnöke: — A kislányom® kossutlhos, mi szülők a tanév elején ka:P'? tunk egy -kérdőívet: miben tudnánk segi'j; tani az iskolát. Most nem tudom, ki kin? segít, de hogy a -mi öregjeinknek ünnep ezd a hét, az már biztos. Lányom osztályfőnö- 1 ke, Gergely László tanár úr felkarolta 3 gondolatot, ő a feleségével, valamint 3' Gyermekváros pszichológusa. Haris Katalin jött el a gyerekekkel. Nem hiszem, hogy b itt félügyelniük -kell, inkább a kislányok a figyelmét terelgetni: -mi az. ami érdekesr itt nálunk, Krasznokvajdán, Büttösön, k Kányban, Perecsén, Szászfán, Pamlénybaó o és Keresztlétén... u

— Ahova először betoppantunk, Seres *

Mihályné szászfái otthonába, ünnep a renda és ínycsiklandóak az illatok. Margit néni,z és a két lány, a -hejőbábai Kalóczkai Irén e és a -nyéki Ónodlceszi Katalin meghitt hár- * masíban beszélgetnek. Hogy miről? Hát 3 n régi időkről. Margit néni előző nap sütött-11 főzött-takarított. hogy ma úgy istenigazá- b bó-1 -kibeszélgethesse magát két kis vendé- 1’ gével. 11

— Gondolni se akarok a holnapra, ami- '

kor elmennek — mondja, -és csak azért a nem sírja el magát, mert megérkeznek a tanárok, és a kedves, idős házinéni süte- >• món-ykínálásra kéri lányait. c

Papp Jánoséknál Szabó Annamária és Krivány Mária főzőcskézik. A házinéni ta- 1 nítgatja őket tésztát gyúrni, rántást kavar- ni.

Tahi Lászlóné, Boriska néni portáján pi' c ci baleset történt: Ónodlceszi Anitát 1 meggyszedés közben megcsípte egy mé- s hecske. Boriska néni azonnal levezényelte 1 a szüretet. s

— Vannak gyerekei, Boriska néni?

— Az egyik fiam Zalaegerszegen lakik. 1 a másik Túrkevén. Magam vagyok —• mondja.

Bene Béláiknál a tábor ifjú háziasszonya, Cseh Anti és Venczel Erika várja, hogy felszáradjon a kert és gyomlálni le-í hessen. Reggel egyébként csodaszép har-i matgombát szedtek Ilonka nénivel.

— Mit gondolsz, sikerül? — kérdeni Anitát.

— Még van három nap. De a szórakozásról is gondoskodnom kélil, ma például | a határőrségtől várunk kutyát és lovat aj táborba.

Elmondják még, hogy kapáltak már ku-j koricát, szenet lapátoltak, tehenet fejtek, mosogattak, ablakot tisztították és van, aki- -megtanulta, hogyan készül a táj jellegzetes étele, a soros laksa. Továbbá felvették a nénik fiatalkori ruháit és megtanulták, hogyan járták errefelé a kacsatáncot, amazt, a régit...

Oda és vissza „építő” tehát ez a csere-! háti tábor. Tényleg megmozdult valami aí tájon, és ezt több ezer ember köszöni -min-" denkinek, akit illet.

Lévay Györgyi Fotó: Laczó József

„Táborlátogatáson" a gimnázium igazgatónője