Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. július 22., szombat Vázlat Mezey István rajza Már július van, július, gyümölcs-fürt lóg a fán, aztán eltűnik hirtelen, mint a cikázó villám. (Ezt is lekésted, komám!) S ahogy az egészet nézem, nem az az érdekes, hogy cseresznyét, málnát epret eleget nem ehetek, hanem hogy életünkkel — mint tolvaj a kinccsel, meg a kikapcsolt bilinccsel — az idő elszelel. Négyszáz éve született Geleji Katona István Az 1767-ben kiadott első magytar nyelvű irodalmi .lexikon, Bőd Páter Miagyar Aithenasa sorra veszi az Erdélyben és Magyarországon élt tudós embereket, közöttük megtaláljuk Geleji Katona István nevét is. Az 1589-ben Gelejen született tudósról, a református egyházi irodalom egyik legmarkánsabb egyéniségének élettörténetéről a következőikét tudhatjuk meg e lexikonból: „Félesztendös korában az atyjától árván maradott, hétesztendős Ikorában a tatároktól elrab altatott, és Szolnakon iaz kótyavetyén eladatott; de iédesanyja reá találván, visszaváltotta. Tanult a szántói, újhelyi, gönci oskolákban, végre a pataki kollégyiomban, ia beregszászi oskolamesterségböl Bethlen Gábor fejedelem küldötte 1615-dik észt. Hei- delbergába tanulni: onnan visszahívta a fehérvári oskolába rectornak; Ide ismét elküldötte 1619-dik észt. Bethlen Istvánnal, az öcs- csével iHeidelbergába. Tette maga papjává il621-dik észt., püspökké az \erdélyi akidé - siákon 1633-dik eszi. Holt meg 1649-dik észt., Karácson havának XU-dik napján.” De életrajzát megismerhetjük Geleji Katona István saját tollából is, a latin nyelvű Fnaeconlum Evangelicum című munkájában, a második kötet élőbeszédéiben ő maga is leírja. Érdemei között tartjuk számon az egyház, és az egész református közművelődés megerősítését. Nagyon sok fiaiba! tehetséget taníttatott külföldön. így például az ő támogatásával jutott ki Hollandiába Apáczai Csere János is. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet, hogy az egyházi férfiúk saját könyvtárat hozzanak létre. Támogatta az .iskolákat, fejlesztette a gyulafehérvári fejedelmi nyomdát. Sőt, ugyanitt megszervezte a román nyomdát is. Igaz ugyan, erre a tettére a református vallás terjesztésének szándéka vezette. Főleg a görög- keletiek református hitre való áttérítését célzó kiadványok készültök a nyomdában, de így sem vitathatjuk el tőle a román irodalmi nyelv .kialakuláséban betöltött fontos szerepét. Sajnos, erejének jelentős részét a más hitűék elleni munkálkodásba ölte. M.a ezt úgy mondanánk, hogy aile.1- kiismereti szabadság korlátozásáért harcolt. Főiként I. Rákóczi György idején tevékenységét a legmerevebb ortodox gondolkodás jellemezte. Geleji Katona István a felekezeti és teológiai türelmetlenség legfőbb képviselője volt. ő lett az unitáriusok, szombatosok és a haladó református irányzatok legelszántabb ellensége. Kétségtelen, része volt az 1638. évi dézsi országgyűlés álltai elrendelt, zsidók elleni intézkedésekben, abban a gyászos agyonikövezésiben, mely ennek a gyűlésnek voilt a következménye. Irodalmi munlkásságániak ,is legfőbb mozgatója volt a más vallásúlaktkal fennálló harca. A Geleji Katona által szerkesztett és kiadott öreg graduál összefoglalója lőhetne a református ortodox törekvéseinek. Az éne- keslkönyv elöljáró beszédében leírja a muzsikáról, az éneklésről valldtt nézeteit is. Geleji Katona felfogása szerint a templomi önöknek tanulságosnak és érthetőnek kell .'lennie. Ezzel elveti, ellenzi a katolikusok latin nyelvű liturgiáját, az evangélikusoknál szokásos többszólamú éneklést is. De nem helyesli az orgona használatát sem az istentisztelet alatt. Művészetellenes beállítottságával, sivár prafcti- cizmusával távol tartotta az igényesebb egyházi zenét a templomoktól. Terjedelmes műveiben, a Titkok titkában és a Vált- ság titkában teljes erejével szállt szembe az újítóikkal. Érvek és idézetek tízezreivel, teológiai spekulációlk- ilcal igyekezett összetörni az unitáriusokat és a szombatosokat. 1645-iben a Titkok titka függelékeként jelent meg a magyar művelődés szempontjából legjelentősebb írása, a Magyar grammatikács- ka. Nem rendszeres nyelvtant adoltit az olvasó kezébe, csupán néhány vitás kérdésről mondta el véleményét, de ezzel i,s nagyot .lendített anyanyelvűnk irodalmivá tételének ügyén. A helyesírás, a nyelvihasználat, a szóképzés témaköréből kiragadott kérdésekről szólva segítette a magyar nyelv tisztaságának megőrzését, szókincsének gazdagítását, hozzájárult a protestánsok által használt helyesírás egységesítéséhez. Gelejli Katona István már tudatosan javasolta az új szavaik formálását, elméletet is készített a száallkatás módjára. Tőle származik például a fuvallat, szerzemény, gyanúsít szavunk. A mai olvasó .számára már rendkívül nehézkes Geleji Katona nyelve, napjainkra nagy on eltávolodtunk az évszázadokkal ezelőtt használatos nyelvi normáktól. De •nem szabad megfeledkeznünk Geleji Katona István irodalmi munkásságáról, íbiszen. a miagyar nyelv fejlődésének fontos állomása volt, hogy már magyarul írta tudományos munkáinak nagy részét. Míg a vallás tekintetében szemben állt az újítókkal, addig egy évszázaddal Kazinczy előtt, ő tette meg az első lépéseket nyelvünk megújításáért. Filip Gabriella Amatőr művészeti mozgalmak Miskolcon Miskolc megyei Város Tanácsának művelődési és ifjúsági bizottsága legutóbbi ülése elé terjesztettek egy tanulmányt a város amatőr művészeti mozgalmának helyzetéről. Készítője Tircsné Propper Valéria, a tanács művelődési osztályának munkatársa. Alapos, pontos felméréseken nyugvó helyzetfelmérés, illetve -elemzés a máról, az 1989-es állapotokról. A következőkben csak néhány főbb vonását van módom ismertetni, de mielőtt arra rátérnék, engedtessék meg annak feljegyzése, hogy az utóbbi évek nagy társadalmi átalakulásaival párhuzamosan alapvetően megváltozott a nagyközönség és az amatőr művészeti tevékenység kapcsolata. M.i tagadás, alaposan fellazult. A nagyobb tömegek sokkal kevesebb érdeklődést mutatnak az amatőr művészetek iránt, mint korábban. Ez az érdeklődés-csökkenés megmutatkozik a tekintetben, hogy nem vonzanak tömegeket az amatőr produktumok, és úgy is, hogy mind kevesebben vesznek részt azokban aktív közreműködéssel. Jóformán kizárólag a fiatalokra korlátozódik a részvétel. Okai igen sokfélék lehetnek. Gazdaságiak, társadalmiak egyaránt, a közösségi élet iránti érdeklődés csökkenéséből, jövedelemesésből adódók, és ide kell sorolnunk többek között a televízió otthonhoz kötő hatását is. Rövid visszapillantás a 25—30 év előtti Miskolcra: milyen amatőr művészeti csoportosulások működtek akkor igen nagy érdeklődés mellett? Emiitek néhány példát. Elsőként feltétlenül az igen nagy múltú pe- recesi bányász művelődési életet kell említenem, az egykori Bányamécs életének továbbfolytatód. A perecesi bányászzenekar, a perecesi színjátszás, a csodás környezetű szabadtéri színpad, mindmegannyj feledhetetlen emlék mindazoknak, akik ezeket még ismerhették. A színjátszás szintjének jellemzésére álljon itt egy adat: amikor 1944 decemberében, Miskolc felszabadulása után megindult a színházi élet, a Miskolci Nemzeti Színházban a színészek és a perecesi színjátszók közösen indították el újra azt, együtt léptek színpadra. Feltétlenül meg kell emlékeznem a diósgyőri vasasokról, elsősorban az LKM Bartók Béla Művelődési Házának, a Vasas Otthonnak a munkájáról. Csak felsorolásként: itt működött a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes, amelynek két tánckara, kórusa, népi zenekara volt. Volt fúvószenekar, nagykórus, kiskórus, szimfonikus zenekar, színjátszócsoport, irodalmi színpad, három képző- művészeti kör. Az akkor még álló vasgyári művelődési házban, az úgynevezett Lovardában is pezsgő élet folyt, sokfelé szerepeltek, országos és nemzetközi fesztiválokon nyertek díjakat, jó néhány előadásuk máig is emlékezetes. Mellettük működött a Szinvavölgyj Művészeti Együttes, valamivel kisebb hatókörrel. A város másik végén, a vasútállomás mellett volt a MÁV Erkel Ferenc Művelődési Háza, a Bunkó. Színjátszócsoportja, irodalmi színpada, énekkara, szimfonikus zenekara, fúvószenekara, képzőművészeti körei igen nagyhírűek és eredményesek voltak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának régi otthonában tánc- kar, kórus, színjátszócsoport, majd a Rónai Sándor Művelődési Központban a Csortos Gyula Színpad, irodalmi színpad, az Avas * Táncegyüttes, énekkar és kiskórus működött; ez utóbbiból nőtt ki a város híres Bartók-ikórusa. A már nem létező József Attila Művelődési Házban nagyszerű színjátszócsoport volt. A KPVDSZ-nél a bábosok működtek. A Gárdonyi Művelődési Házban — a sok egyéb mellett — az országos hírű Manézs Színpad. A bányászoknál irodalmi színpad, színjátszócsoport, fúvószenekar, tánczenekar, az építőknél tánczenekar, az egyetemen egyebek mellett különböző film- körök, a Silány Kínpad, képzőművészeti körök. A bevezetőben említett tanulmányból érdemes néhány jellemző adatot kiemelni a mai helyzetkép érzékeltetésére. A tanulmány első gondolataiban az amatőrizmus fogalmát körvonalazza, majd megállapítja, hogy az amatőr mozgalom keretét ma is jórészt a közművelődési intézményhálózat alkotja. A viszony napjainkra azonban többnyire már csupán formális: helyiségek biztosítása, a szakvezető díja, némi szakmai felszerelés, viszonzásul szereplés, teljesítmény-elvárások, egyre pozitívabb anyagi egyensúlyra törekvéssel, egyre inkább rákényszerítve az amatőr művészeket és csoportokat az önfenntartásra. Ma az eredményesen működő együttesek mellett nem kevés a gondokkal, problémákkal küzdő csoport sem, s elsősorban gazdasági nehézségekkel kell megküzdeniük, Mindezek ellenére az élvonalbeli csoportok hagyományosan magas szintű munkát végeznek, nem egyszer értékes nemzetközi elismeréssel. A különböző amatőr művészeti ágazatok közül a színjátszás alakulása jelenti az egyik legnagyobb gondot. A munkás és általában a felnőtt színjátszás hagyományos formái lényegében megszűntek, és nem megnyugtató a diákszínjátszás helyzete sem. A legrégebben, működő amatőr színjátszó csoport a Pécsi Sándor Színjátszók, a Csortos Színpad és a Városi Amatőr Színház együttese. Hagyományos darabokat, ifjúsági témájú műveket mutatnak be, főleg a 8—14 éves korosztály számára nyújtanak maradandó élményt. Kifejezetten mai modern darabokkal jeleskedik a Molnár Béla Ifjúsági Ház színjátszó csoportja és az egyetemi Kontra-csoport. Ez az öt együttes folyamatosan egész évben működik, a Pécsi Sándor csoport rendszeresen tájol, számos értékes szereplést, fesztiválon való részvételt tudhat maga mögött. Az iskolai irodalmi anyag jobb megértésének segítésére alakult meg a Városi Amatőr .Színház. Állandóan működő bábszínház négy éve van a városban Csodamalom bábszínház néven, társulata amatőrökből áll, de profi módon dolgoznak. Bábszakkörök viszont több helyen működnek. Képzőművészeti területen nincs érdemi visszaesés, a Vasas Országos Képzőművészeti Kiállításon igen nagy sikerrel szerepeltek legutóbb a miskolciak; kialakulóban vannak a szomszédos megyék együttműködését segítő új formák, s jelentős támogatást, szakmai orientálást adnak a nyári képzőművészeti táborok. Viszont továbbra is alapvető rendezésre vár a profi és művész munkák különválasztásának, illetve együttes kiállítások kérdésének rendezése. A megalakult kisgalériák és rajzszakkörök igen jelentős segítséget nyújtanak ez ágazat működésében. A népművészet, díszítőművészet, képzőművészet központja a Gárdonyi Géza Művelődési Központ. A népi díszítőművészetekben többféle jelentős új mozgolódás tapasztalható, s kiemelkedő munkát végez ezek között a népi fafaragók köre. E legutóbbi ágazat köreinek utánpótlását hét általános iskolában működő szakkörök biztosítják. Az amatőr mozgalom tedhnikai ágában országosan is meghatározott színvonalú műhely a Miskolci fotóklub és a Vasas kör. A Városi Művelődési Központ Molnár Béla Ifjúsági Házában komplex rendszer létrehozásával alakították ki a fotó-, film- és diaművészetek fotofonikus egységét. Az utóbbi években meghirdetett országos hatókörű pályázataik élénk érdeklődést váltottak ki, jelentősek a nyári alkotótáboraik, s a Fotógaléria kiállításai. A nagy múltú kórusmozga,lomban jellemző, hogy az idősebb korosztályok távozását nem követi a fiatalok hasonló körű beáramlása. Minden általános és középiskolában működik énekkar, de igazán magas színvonalat csupán a 6. Számú Általános Iskola, az Egressy Béni Zeneiskola és a Zrínyi Gimnázium énekkara tudott elérni. A felnőtt kórusok közül igazán kiemelkedő művészi teljesítményt a Bartók-kórus és a Vasas Kórus nyújt. A zenekarok között több igen nagy múltú. A vasasoké immár 107 éves, a bányászoké 77, a vasutasoké 65 évre tekint vissza. Ezek rendszeresen szerepelnek fesztiválokon, hangversenyeken, térzenéken és társadalmi eseményeken. Vannak zenekarok ipari szakmunkásképző intézetben, a gyermekvárosban, a zeneművészeti szakközépiskolában, az egyetemen pedig három könnyűzenei együttes is működik. (A félprofi módon működő különböző rockegyüttesekről nehéz lenne az áttekintés.) A néptáncmozgalom ' igen gazdag múltja után az Avas és a Szinvavölgyi együttes tartja a színvonalat; a tervek szerint a későbbiekben Diósgyőrött táncszínházát hoznak létre. Ez együttesek fenntartása, működtetése igen költséges. A modern táncok iránt is növekszik az érdeklődés, a formációs táncbemutatók nagy közönséget vonzanak. Az ifjúsági házban a legkisebb korosztálytól kezdve foglalkoznak táncoktatással. Hat iskolában működik gyermek néptánc együttes, az egyetemen táncklub. A város táncéletével kapcsolatban említendő meg a Ködmön együttes és az igen látványos, mutatós majo- rette-együttes. A fentiekben csak szinte kiragadott példákkal érzékeltetett helyzetkép után érdemes utalni a bizottság által is elfogadott következtetésre, amely szerint Miskolcon az amatőr művészeti mozgalom helyzete, gondjai lényegében azonosak a mozgalom országos problémáival. A következő évek legfontosabb feladatának kell lennie, hogy a megváltozott gazdasági helyzetben hogyan is működjenek az amatőr- csoportok. Az a cél, hogy a kellemes szabadidős tevékenységből kinőve, e mozgalom a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel hatékonyan segítse társadalmunk demokratikus fejlődését, megőrizve hagyományainkat, és új tehetségek felkutatásával biztosítva a jövőt. Feladat továbbá az amatőrmozgalom részvétele a színvonalas szórakoztatásban. Azt hiszem, a bizottság e megállapításával, illetve következtetésével csak egyet lehet érteni... Benedek Miklós Laboda Kálmán: Már július van, július
