Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22., szombat ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 3 Szerencsejátékosok mon­danak ilyet. Vagy azért, mert Fortunával paroláz- talc, vagy pedig azért, mert végső elkeseredésük­ben inget-gatyát kockáz­tatnak. A vabank (va ban- que) az egész bankért, té­tért játszott szerencsejáték. Rizikós vállalkozás, amikor a játékos mindent egy lap­ra tesz /öl. Félrevezetném az olva­sót, ha most rögtön az ele­jén nem jelenteném ki: ez nem egy látványos, játék- kaszinós beszámoló. A tu­dósítás nem Monte-Carló- ból íródott. És nem is Las Vegasból. A közelmúltban Miskolcon járt a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az államtitkári rangban levő dr. Bartha Ferenc. Ö vet­te védelmébe a bankot. Ö mondott kimondatlanul is vabankot. A bank érdeké­ben is, de talán másért is. Erről szól ez az írás. A kívülálló számára, s mi vagyunk többségben, a bank, s általában a pénz­ügyi intézményrendszer: szent állat, érthetetlen, ti­tokzatos szervezet, a leg- * elegánsabb intézmény a sok között. A bank pénzt ad, s pénzt kasszíroz. Ban­ki műveletekkel akár a mennybe, akár a pokolba lehel juttatni egy gazda­ságot .. . Manapság meg­szaporodott a bankok szá­ma. Most a gazdaság fej­lődésének zászlajára került a gyorsabb lépést segítő szabad pénzmozgás. A ban­kok, a bankárok sokat te­hetnek. De — egy köz­keletű hasonlattal élve — gúzsba kötve nem lehet táncolni. Az ország első számú (jegy)bankjának el­nöke maga is elismerte, hogy egy konzervatív gaz­dálkodási konstellációban szükségszerűen a bank- rendszer volt a legkonzer­vatívabb. Ennek így kellett lennie. A minden szinten érvényesülő központi irá­nyítás különösen érvényes volt i(s talán még ma is az) a pénzügyekre. A bank, illetve a központi akarat diktált, s ez, kinek sze­rencsét, kinek tragédiát okozott. Sötétítette a ké­pet, hogy a pénzügyi tranzakciók lebonyolítása túl hosszú időt vett igény­be. így aztán a viszony­lag kevés pénz még keve­sebbnek tűnt a valóságos­nál, egyszerűen azért, mert a hangyamód szorgos igé­nyek mögött elmaradtak a csigalassúságéi lehetőségek. A múlt idő használata nem teljesen indokolt, hi­szen pénzügyeink reform­ja még mindig elmarad a politikai reformok gyorsa­ságától. A vér-, illetve pénztranszfúzió pedig so­kat segíthetne egy álma­tag magyar gazdaságon. Régi igazság, hogy pénzt, több pénzt, csak pénzből lehet csinálni. Nekünk annyi van, amennyi. A hi­telek ésszerű hosszúságú takaróján sem nyújtózha­tunk túl. Mit lehetne tehát tenni házon, hazán belül? Gyorsabban kellene a pénzt forgatni. Mert a kevés ez­zel is több lesz. |Mért nem­csak a lakásokban vannak bankórejtekhelyre alkalmas szalmazsákok, hanem a vállalatoknál és intézmé­nyeknél is. iA töke szabad áramlása, a tőzsde, az ér­tékpapírpiac még csak álom. De a jogi lehetőség ma már adott. (Néhány évvel ezelőtt ilyesmit mon­dani bűnnek számított.) A bankok számszerű nö­vekedése látványos aktus, de talán jellemzőbb, hogy a különböző pénzintézetek, A kisvonat Újhely főutcáján. „A megye és a város is követelte megszüntetését.” (?) Fotó: Loczó József A miniszter szemaforja szabadot jelez Újból lesz vasút n utat, elképzelhető, hogy Pál­— Sajnos, ez így igaz. Mintegy 250 lakossági kár- bejelentés érkezett hozzánk. A kiköltöztetett lakók szá­ma meghaladta a hatvanat, a totálkáros épületek száma öt volt. Az eddig megálla­pított kár kétmillió forint felett van, de ez még nem végleges adat. S hol vannak még azok, akik például sem velünk, sem a társbiztosító­val nem kötöttek szerződést, s most futhatnak a pénzük után . . . — Az MKBT révén tud­juk, hogy nőtt a megyében a károsult gépkocsik száma is ... — S még korántsem va­gyunk a végén, hiszen a leg­nagyobb forgalom nyáron van. amikor igen sok az át­vonuló külföldi autósturis­ták száma is. Több mint 2 ezer autóskárosulttal kellett foglalkoznunk az első félév­ben. ,s valósággal megdöb­bentő, hogy 41 gépkocsi to­tálkáros lett. Szerencsénk van, hogy a megyeszékhe­lyen, a Bajcsy-Zsilinszkj' ut­cai új fiókunk állni tudta a károsultak rohamát. — Fizet tehát az ÁB a ká­rosultaknak. Volt-e azért va­lamiféle örömük is? — Nekünk már az maga öröm, ha ügyfeleink ügyes- bajos dolgait hamar és rend­ben rendezzük, hiszen ez azt jelenti, hogy jól végezzük a munkánkat. De örülünk an­nak is. hogy az első félév­ben 78 ezer borsodi lakos kötött nálunk újra lakásbiz­tosítást a korszerűbb módo­zatot választva. Továbbra is népszerű a CSÉB. S egyre gyakoribb, hogy ezt a mun­káltatók kötik a kiemelkedő­en dolgozók részére, mintegy jutalmul, vagy elismerve ez­által is a hűséget, a vállalat­nál töltött sok-sok évet. Ny. I. jobb szó híján ezt Kell mondani, decentralizálód- nak. A bajt ott kell orvo­solni, ahol a probléma fel­merül. Erősödik hát a he­lyi önállóság, s felértéke­lődik az igazgatóságok, fiókok szerepe, iNem a fő­városban döntenek el min­dent, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ma minden pénzintézet köz­pontja Budapesten talál­ható. (Egy emberöltővel ezelőtt, a történelmi Ma­gyarországon a bankok há­romnegyede vidéki székhe­lyű volt.) Ez év tavaszán, s erről lapunk is beszámolt, fele­lős és hozzáértő emberek a miskolci ipártszékházban arról tanácskoztak, hogy kellene egy jó kis bank, itt Miskolcon, a régió spe­ciális pénzügyeinek intézé­sére. Amolyan háztáji vál­lalkozás lenne ez, termé­szetesen a „nagyokra”vo­natkozó szabályokkal. Ez a regionális • pénzintézet gyor­san és a hely szellemének megfelelően tudna finan­szírozni azonnali elintézés­re váró ügyeket. Mert ilyen „ügyek" bőven akad­nak megyénkben. Mert itt, a bőség idején is, egy krajcárral mindig keve­sebb volt. Mert itt az or­szágos gond, a hiány két­szeres súllyal esik latba, Mert itt az élet minőségi jellemzői nemcsak az át­lagtól maradnak el, ha­nem a kor követelményei­től és a jogos igényektől is. Az országnak ez az „érdes része” szóbeszéd tárgya, s az itt élők napi keserve. iS erről nemcsak a szenvtelen statisztikák vallanak. Vabank? Ügy hozta a szó, hogy piár nem a bank­ról, nemcsak a sok pénz­intézetről kell beszélnünk. De vállalkoznunk, kockáz­tatnunk kell. S gyanítha­tóan a játéknak abban a szakaszában vagyunk, ami­kor mindent egy lapra kell föltennünk. Azaz: vabank. Brackó István A következő idézet majd’ pontosan két évvel ezelőtt, 1987. .június 13-án keltező­dött : „Sziimte bizonyos, hogy a kisvasút hegyiközi vonalának visszaállítása ma sokba ke­rülne. De az :is blizitos, ha, az elhatározásit tett is> követné, akkor igen nlagy lenne az összefogás érette. Nem vé­geztem közvéleménykutatást, de nem kétlem: ia Hegyköz népe egyként állna a feiis- vonat mellé, anyagiakkal is, meg társadalmi .munkával is. És ha beszállna az épít­kezésbe az idegenforgalom, meg kinyitnák bukszájukat a környék vállalatai, gazda­ságai, akkor már nem is lenne olyan elképzelhetetlen az egész. A vonaJtközlekedés ma is olcsóbb, mlint a köz­úti. Lett légyen aikár sze­mély-, akár árufuvarozásról szó.” Akkori mondataim ma különösen igazak. A jelszó itt és most: bukszát nylisis-! Lehet, újból lesz vasútja a Zemplén e csodálatos tájé­kának, a Hegyköznek K?) Egyben reménykedők: még­pedig abban, hogy meg­nyitja pénztárcáját az a Pullai Árpád, aki akkor közlekedési mdraíszter volt, az a Ladányi József, aki akkor megyei tanácselnök volt. az a Bodnár Ferenc, aki akkor — ..amikor kimon­datott a végítélet — megyei első titkár votlt. és még so­kan, azok közül, ,akiknek va­lamilyen közük volt a hegy­közi kisvasút megszünteté­séhez. felszámolásához. Jó­magam, aki 1980. novem­ber 29-én, a kisvonat utolsó útján els,írattam a vasutat: szintén előveszem pénztár­cámat. De egészen más as­pektusból . .. Nem felejt, nem felejthet a Hegyköz népe. A jót, azt, ami hosszú évtizedekig hoz­zá tartozott a tájhoz: nem lehet elf ele j te.nl. Részlet egy levélből. A feladó: Derzsi András köz­lekedési, hírközlési és épí­tésügyi miniszter. A cím­zett: Csajka Imre, Sátoralja­újhely. Kazinczy u. 3. szám alatti lakos. Az a férfi, aki talán, a legtöbbet tette a kis­vasút visszacsinálásáért: „A koirmány ielnökéhez és hozzám intézett — a kör­nyék lakóinak aláírásával alátámasztott — kérését gondosan megvizsgáltat­tam ... Amennyiben vál­lalkozó van az újjáépítésre, úgy a szóban forgó vonal megépítését engedélyezem. A MÁV nem zárkózik el az üzemeltetés elől, és építő­ipari kapacitásával is kész közreműködni.” Szóval, a miniszter szema­forja szabad utat jelez. És hogy ehhez mit szól egy­kori elődje, miit szólnak a megye akkori vezetői? Nos, Ladányi József, a megye nyugdíjas tanácselnöke egyszer azt nyilatkozta, hogy Pullaiinak nem lehetett ne­met mondani. Lehet, való­ban. így volit, ám nem ér­dekes, hogy a vonal szabol­csi szakaszán még ma is vígam zakatol a kisvonat? ök — mármint a szabolcsi vezetők — tudtak nemet mondani ? Azt írja Derzsi András, hogy „a kisvasút megszün­tetését hosszadalmas gazda­ságossági vizsgálat, egyezte­tő tárgyalássorozat előzte meg. Mind a megye, mind a város akkori vezetése egy­értelműen követelte a Sátor­aljaújhely főutcáján vezető kisvasút megszüntetését. A MÁV engedett a kérés­nek ...” Hogy is van ez? Százmilliók kellenének Most már mindegy. Fő az, hogy a mostani miniszter igent tudott mondani. Mást azonban nem. Pénzt nem ígér. Persze, az is óriási dolog, hogy elvi engedélyt adott az újjáépítésre... Sókba, irtózatosan sokba kerülne az építkezés. Csaj­ka Imre javaslata, amely új, normál nyomlközű vasút ki­építését célozza meg, Derzsi András szerint a következő­képpen valósítható meg: „Sátoraljaújhely állomás I. számú vágányának folyta­tásaként Páliháza ipartele­pig egy 40—60 kilométer óra sebes ségű, 21 t tengely - nyomású, normál nyomtávú vasútvonalat célszerű kiala­kítani. Pálháza ipai'telep és Füzérkomlós között, mintegy 7,5 kilométeres szakaszon a régi pálya — az íwiszo- nyok miatt — nem felel meg a normál nyomtávú vasút építésénék, ezért ezen a szakaszon a közlekedési igények kielégítését közúton, vagy keskeny myomközű vasúton célszerű biztosítani. Figyelembe véve a Pálháza —Kőkapu közötti — helyre- állítás allatt álló — kisvas­háza—Füzérkomlós között rs egy kisvasút kerülne hely­reállításra — ha vállalná valaki a visszaépítés és üze­meltetés költségeit,” És most essék szó az anyagiakról: „A részletes vizsgálatok szerint Sátoraljaújhely—Pál­háza közötti keskeny nyom­távú vasút visszaépítésére a régi nyomvonal zömének felhasználásával nyílna le­hetőség. Az építés költsége mintegy 200 millió forintot tenne ki. A Pálháza—Fü­zérkomlós közötti szakasz keskeny nyomlközű vissza­építése mintegy 50 millió forint további ráfordítást igényelne. Jelentős beruhá­zást tenne szükségessé a mozdony és kocsipark be­szerzése. a javítóbázisok ki­alakítása is. A Sátoraljaúj­hely—Pálháza szakasz nor­mál nyomtávú építése 415 millió forintos beruházás mellett lenne csak megvaló­sítható.” Ki viselje a terheiket? Csajka Imre 17 ezer (!) aláírást gyűjtött a kisvasút, érdekében. Az ő mondatai: — A kocka el van vetve! Most már Sátoraljaújhely és a Hegyiköz vállalatainak, vezetőin ék kéll megkeresni a kisvasúit megépítésére a vállalkozót. Kéz a kézben, pénz a pénzben — közös összefogással. Egy .társaságot kell létrehozni az újbóli kisvasút érdekében. Ebben elöl járhatnak az olyan vál­lalatok, mint az Elzett-Cer- ta, az erdőgazdaság, adhatna pénzt, támogatást a megye, a város, az idegenforgalom. Mi, itt élőik segítünk. Ki így, ki úgy. Pénzzel is, tár­sadalmi munkával is. Meg­kerestem kérésemmel Habs­burg Ottót is, gróf Károlyi Lászlót is. Milliomos bará­taik vannak ... Bízom ben­ne: megépül Hegyköz ifeis- vasútja... Ebben mi is reményke­dünk .. . Persze sok víznek kell még lefolyni a „hajóz­ható” Ronyván addig, míg a kisvasút újból zakatolhat. Ha nyitnak egy csekkszám­lát a vonal újjáépítésére, akikor az elsők között fize­tek be rá, sajnos csak egy jelképes összeget. Mondjuk száz forintot. Sok kicsi, igaz, sokra megy. Talán vonatot hoz... Illésy Sándor Fizet az ÁB... Sokmilliós mezőgazdasági kár Borsodban Megyénk legnagyobb biz­tosítójánál az elmúlt na­pokban vonták meg az idei hatalmas mezőgazdasági ár­víz-, jég- és belvízkárok mérlegét. Bcrczeli Gyula, az ÁB Borsod Megyei Igazgató­ságának helyettes igazgató­ja tájékoztatóját azzal kezd­te, hogy szerencsére csak ritkán akad a mostanihoz hasonló esztendő .. .-— Ä megye nagyüzemeit 3 közelmúlt árvizei miatt igen nagy károk érték. Ezt érzékelteti, hogy mi 16 227 hektárnyi területet minősí­tettünk károsultnak, s erre majdnem 53 millió forint kártérítést fizetünk. Igen je­lentősek a jégkárok is. Csak amit mi elfogadtunk káro­sult területnek, az is meg­haladja a 4 ezer hektárt. A jégverések okozta károkra eddig 700 ezer forintot fizet­tünk. Ez azonban koránt­sem a végleges összeg, hi­szen majd csak a betakarí­táskor derül ki a végleges kár. a tényleges termés is­meretének birtokában dön­tünk véglegesen, hogy meny­nyit fizetünk jégkár címén. — Tudomásunk szerint a Hernád és a Bodrog völgyé­ben, vagy például Miskolcon a lakossági épületek is sok kárt szenvedtek a felhősza­kadások nyomán. .. : • Nem felejtene Közösen könnyebb

Next

/
Thumbnails
Contents