Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. június 10., szombat A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának 70. évfordulójára Szövőnő - Mezey István rajza A nagy októberi szocialista forradalom győzelmét követő években a volt cári Oroszország nyugati 'területén és az első világháborúiból vesztesen kikerült központi hatalmak országaiban forradalmi helyzet .állott elő. Ennek okozati lánca elvezetett ahhoz, Ihogy 11010. június 16-án ■— amiről a Cervené iNoviny következő napi számában hírt adott — Eperjesen „nagy történelmi esemény játszódott le: kikiáltották az önálló Szlovák Tanácsköztársaságot”. A valóságban az a terület, amelyre ia munkáshatalom proklamálása közvetlenül vonatkozott, csak Eperjes és Kassa 'vidékét foglalta magába, de csatlakozott ahhoz Losonc, Zólyom és környéke is. A Szlovák Tanácsköztársaságot elsőként a Magyar Tanácsok Országos Gyűlése köszöntötte, és méltatta .annak történelmi jelentőségét. Mindez az utóbbi részéről az előbbi- nék egyenrangú partneriként való elismerését is jelentette. Az üdvözlő távirat az együvé tartozást és a közös felelősségvállalást hangsúlyozta akkor, amikor rözítette, hogy „a mi szívei,nik és érzéseink összeforrnak, példát mutatunk .osztályharci és nemzeti kérdésben Európa emberiségének, és ezzel úttörő munkát végzünk.” Már a korabeli sajtótermékekben írottak rámutattak arra, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság létrejöttéhez vezető utat az orosz és a magyar tainácsh-aüalmák egyengették. A szocialista forradalom eszméjének Szlovákiába való átviteléhez, elterjedéséhez, a tanácsköztársaság realizálódásához nem ikis mentékben hozzájárulták a szlovák és más nemzetiségű állampolgárok, akik jelentős részének törekvései egybeestek az .orosz és a magyar munkásságáéval. A Magyarországi 'Nemzetközi Szocialista Szövetség Szlovák Szekciójának 1919 májusában megfogalmazott és nyilvánosságra hozott programja aláhúzta, .hogy „a .szocialista szekció programja azonos az orosz és a magyar 'kommunista eítvtársa'k programjával, és mi ,ezt követjük”- A szekció programja egyben túlmutatott a szlovákiai kereteiken és előtérbe állította a nemzetiségiek együttműködésén alapuló osztálypolitikát. Rögzítette: a szekció arra törekszik, hogy „az orosz, a győztes magyar proletariátus és Csehországban, Moravában, Sziléziában élő valamennyi nemzet, továbbá az egész ország .internacionalista szervezett munkássága együttműködjön a forradalmi osztály-program alapján, azzal a céllal, hogy a csehszlovák államiban minden hatalom a proletariátus kezébe menjen át, vagyis kikiáltsák .a proletárdiktatúrát.” A szlovák tanáosbabalom létrejöttének pioritással bíró feltétele volit, hogy a magyar Vörös Hadsereg északi offenzívája olyan .helyzetbe hozta .Dél- és Kelet-Szlovákiát, amelyben győzhetett a munkásságnak a csehszlovák burzsoázia elleni felkelése, győzhetett -a szocialista forradalom. 1910 május végéitől ugyanis a Vörös Hadsereg gyors iramban .nyomult előre Szlovákiában. Egymás után foglalta el a ki- sebb-nagyobb városokat és falvakat, ahol megalakulták a munkásfiatalom szervei: a direktóriumok és munkástanácsok. Ezek ,a képződmények, amelyek Szlovákia íelszia'badí- tott területeit igazgatták és a szocializáló rendeleteket megvalósították, a Magyar .ForradaLmi Kormányzótanács biztosainak ivottak alárendelve. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának aktusa felfogható úgy, mint a helyibeli magyiar és szlovák nemzetiségű proletárok aktivitásának eredménye, mivel az eperjesi és kassai direktóriumok, valamint pártszervezetek, -szakszervezetek tisztségviselői szerepeltek a .népgyűlésen. Piroklamálá- sána'k politikai és szervezeti előkészületeit azonban már június első harmadában megtették .Budapesten. Az előkészületeknek .része volt a Szocialista.—Kommunista .Munkások Magyarországi Pártja Szlovák szekciójának megalakítása Kassán 1919. június 15-én. A Szlovák Tanácsköztársaság proklamálása után Forradalmi Végrehajtó Bizottságot .választottak. Ennek -kibővítésével és .népbiztosok kinevezésével június 20-án Kassán megalakították a Szlovák Forradalmi Kormányzótanácsot, melynek elnöke a szlovák munkásmozgalom kiemelkedő személyisége Antonin Janousék lett. Az említett testületben pl- a külügyi .népbiztos Pór Ernő vált, a kereskedelmi és vasúti tárca feladatait HirosSiik János látta el. A szlovák kormányzótanács június ,24-’én -Münnioh Ferencet nevezte ki a Szlovák Vörös Hadsereg főparancsnokává. A 'Szlovák tanácstoatalo-m fennállásának lehetőségét — juttatja kifejezésre Pável Karnis •—, ia magyar országgyűlés döntése határozta meg. A Szlovák Tanácsköztársaságot akkor prdklamálták, amikor a -magyar Kormányzótanács éppen azt tárgyalta, hogy elfogadja-e az antant jegyzékét, vagy se. A tanácsok kongresszusán, .június 19-én Kun Béla azt javasolta, hogy a jegyzéket fogadják el. Heves vita után végül arra az álláspontra helyezkedtek, hogy vonják vissza a Vörös Hadsereget az északi területeikről. A magyarországi Tanácsköztársaság sorsát, s ezzel összefüggésben a Szlovák Tanácsköztársaság létét is, főiképpen az antanthatalmak fondorlatos diplomáciája és a katonai intervenció túlereje határozta meg. ,Az említett ökok együttesen -mindkét tanácShia-talom vereségét eredményezték. Dr. Emődi Gyula Á piac nem tud elnéző lenni Kell-e a marketing? Vásá r Akinek nem jut hely — állítson ki vidéken! Az utóbbi években megjelent szóhasználatunkban egy új kifejezés, a marketing, a-mely — -bár sokái-g nagyon idegenül csengett — mára -már a divatos kifejezések egyikévé vált. Sokan. és sokat beszélnek róla. azonban 'a marketing magyarországi -térhódítása, fejlődése -mégis -nehézkes (s néhány attraktív példától eltekintve) nem kielégítő. A marketing alapja a piac részletes megismerése, amely cs-ak tudatos és folyamatos piackutatással érhető el. A vállalat stratégiai döntéseihez és 'taktikai lépéseihez szükséges információk köre a -mindenkori célnak megfelelően, változhat. azonban elengedhetetlen. hogy pl. egy termelő vállalat ne rendelkezzen piackutatói -koncepciótervvel, amely bizonyos időszakonként átfogja, felöleli a piaci információk teljes körét. Nagyon sok időt és energiát lehetne megtakarítani. h-a a piackutatásban növekedne a- szerepe a szekunder jellegű -kutatásnak, igaz, ennek komoly akadálya, hogy ma még nem rendelkezünk -megfelelő adatbankokkal, információs bázissal. A m-ilkro .szintű, azaz vállalati piackutatást olyan szinten kell tartani, amely lehetőivé teszi a piaci versenyviszonyok változásainak időbeni felismerését. valamint a vevők beszerzési szokásainak és szükségletei alakulásának helyes értelmezését. A piackutatás feladata -tehát a piac folyamatos szondázásával a jelen feltérképezése és a piaci mozgások, a holnap prognosztizálása. Mindenkori célunk, hogy ply,an terméket hozzunk jforgalomba. amely a meg- jlévő igényeket, a jelentkező ,potenciális keresletet maximálisan kielégíti. Igazi, -ko- jmol.y lépéselőnyre azonban 'akkor számíthatnánk, ha az Igények megfogalmazódásának a pillanatában a boltokba tudnánk szállítani a ■keresett termékeket: talál- .júk ki és tökélesítsülk ki >MA azt. ami,re a vevőnek HOLNAP lesz szüksége! Ma az iparvállalatoknak csaknem a fele folytat piackutatást mégis a magyar marketing gyengeségének gyökere — többek között — a piackutatásiban keresendő. A piackutatás -helytelen értelmezése, alkalmazása sajnos, egyáltalán nem ritka a hazai gyakorlatban, önmagában a Státus életre- hívásá-tól még korántsem várható a piac megismerése. Egyik oldalról l'tt is elkerülhetetlen a kellő szakismeretekkel rendelkező szakemberek foglalkoztatása — ahol az oktatás terén is van még mit tennünk — másrészt a legnagyszerűbb piackutatás is meddő munkává válik, iha a vállalat üzletpolitikáját meghatározó marketingvezetés nem akarja (vagy urambocsá!, nem tudja) azt felhasználni. Az alábbiakban -néhány, a magyar -gyakorlatban, fellelhető egyenlőségjelet szeretnék végérvényesen (még ha képletesen is) áthúzni: a piackutató nem instruktor, nem értékesítési ügynök, nem rendelésfelvevő, nem propagandista és még kevésbé áruforgalmi mindenes. A piackutatás tehát nem az értékesítés-ösztönzés, hanem a piaci tényhelyzet és a mozgási 'trendek meghatározásának tudatos és folyamatos eszköze. Alkalmazására a vállalati pozíció kedvező és kedvezőtlen időszakában egyaránt szükség van. Teljességgel helytelen az a — sajnos előforduló — szemléletmód, hogy „Most jól megy az áru, most nincs szükség piackutatásra és (vagy) reklámra!” Számos konfliktushelyzet alapja hogy a piackutatói jelentésnek a vevőt, a fogyasztót, a piaci értékítéletet kell, képviselnie, s a fogyasztói vélemények nem mindig kedveznek valamennyi munkaterületnek, valamennyi munkatársnak. Pedig az elhibázott döntések ilyenfajta visszacsatolása. a vállalat kínálatában, piaci magatartásában fellelhető gyenge pontok, hiányosságok megjelölése éppenhogy dicsérendő és hasznos, hiszen a minőségi fejlődés kiindulópontja. A piaci értékítéletek torzítása, a negatív vélemények elkendőzése talán nagyobb bajt okozhat, minit ha a vállalat -n,em is folytatna piackutatást. A marketing másik nagy területe a piacbefolyásolás. Ha a manketing-mix eszközrendszerét megfelelő módon és mértékben összehangolva állítjuk a vállalati céljaink szolgálatába, rendkívül hatásos, sokélű piaci fegyver tud lenni. A piaci mozgásokra természetesen, lehet ösztönösen is reagálni, sok esetben eredményesen is, azonban a hosszú távon sikeres piaci munka feltételét jelentő kezdeményezés mindenképpen a tudatosságot és marketing szakemberek alkalmazását igényli. A marketing-mix komponensei közül külön szeretném kiemelni a marketing kommunikáció jelentőségét, amely magában foglalja a vállalat bonyolult és szerteágazó kapcsolatrendszerét a környezetével. A vállalati pr (bizalomépítő) munkának alappillére a vállalat kifelé mutatott képe, arculata. A vállálalkép tudatos megtervezése és építése nem luxus, hanem a sikeres piaci jelenlét egyik alapkövetelménye. A válla-l atkép, vállalati image tudatosan vagy anélkül, de mindig jelen van a kínálatban, piacbefolyásoló erővel bír. Az arculatteremtésben kulcs- fontosságú az egységesség és a következetesség. A marketing igazi kibontakozásának feltétele a piac- gazdálkodás megteremtődé, se, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az állam szabályozza és -ne helyettesítse a piacot. Ha kis hajónk nem is az első rajt- állásokból startol, a versenyben maradásra, a továbbjutásra az esélyt nem saa- ban (nem lehet) feladnunk. Bízzunk benn-e, hogy a „jó szél” nem kerüli el vitorlánkat és újabb lendületet adva, meggyorsítja azt a folyamatot, amelyben a marketing-szemlélet a vezetés alapjává, a marketing- tevékenység pedig a vállalat működésének nélkülözhetetlen elemévé válik. G. Szabó János „összemérési lehetőség, a piac mérje meg a termékeket, és legyen a vevőnek választási lehetősége!” Ezekkel a szavakkal kezdte a sajtótájékoztatót a Hungex- po illetékes vezetője. A vállalatok nagy többsége nem is engedi meg magának azt a luxust, hogy távol marad. De — miközben a Hungex- po is sürgeti a részvételt —, arról panaszkodott a szakembere, hogy csakis 14 termékcsoportot kívánnak kiállíttatni a MTESZ javaslata alapján, mivel korlátozott a hely, a szállítók száma. Ezért olyan termékeket nem állítottak ki, amelyekből volt, vagy lesz szakkiállítás. Kivétel ez alól csupán az elektronika, a munkavédelem és a környezetvédelem témáiban újat hozó kiállítók voltak. A kiállítók korlátozása — akár számszerűségében, akár témában vagy négyzetméterben valósult meg —, mindez a zsúfoltságot hivatott elkerülni. Hivatkoztak a korlátolt területre, az egymilliónyi vásárlátogatóra, a hírnévre, mely eljutott a legkisebb ázsiai országba is, sőt Szabó Imre államtitkár sajtótájékoztatóján arról is szólt, hogy a kiállítók száma a tulajdonformák változása miatt is emelkedett, mivel régebben egy nagy magyar mamutvállalat, most már nyolc-tíz kisebb cégre esett szét és mind meg akart jelenni a piacon. Ezért is kellett korlátozni a kiállítók számát. Hogy a Hungexpo szakemberei siránkoznak azon, hogy kinőtték a vásárközpont területét, én mégis örülök ennek. Hogy miért? Mert máshol még igen sok lehetőség van a kiállítók részére. Mert a vidéki nagyvárosok szívesen tudnák fogadni a Kőbányáról „kiűzőiteket”. Mert nem távolság ma már az, hogy például Miskolcra vagy Pécsre kell vinni áruját egy új-zélandi, vagy barcelonai kiállítónak. Mert általa is könnyen-gyorsan megközelíthető bármelyik megyeközpont. Aki Ausztráliából hozza termékeit, mindegy, hogy több, mint húszezer kilométer után hol teszi le a kiállítás anyagát. Ügy látszik — a belföldi légijáratok beindításával (újraindításával) ez nemcsak fantázia, de elérhető valóság lehet a jövőben. A sajtótájékoztató szünetében megkérdeztem Szabó Imre államtitkárt, aki a kérdésre kérdéssel válaszolt. — Mit gondol, mi lenne, ha valamely vidéki városunkban adnánk helyet a kiállítók egy részének? Gondoskodni kellene szállodákról, megfelelő ellátásról, ami vidéken bizony még nem olyan egyszerű, mert igen sok vonzata van a kiállítás lebonyolításának. — Nagyon bizarr ötlet, hogy mondjuk a jövőben Miskolc vagy a többi város befogadja a Kőbányáról lemaradó kiállítókat? — Nem, mert ez maga után vonja az infrastruktúra fejlesztését is, és megszüntetné ezt a Budapest-cent- rikus gondolkodást a vásár vonatkozásában. Mindenesetre a jövőben- meg fogjuk vizsgálni ezt a lehetőséget is, hisz a hírnév kötelez minket — fejezte be gondolatait az államtitkár. (Talán majd jövőre) (bekccsi) Képünkön: Emlékkép az idei BNV-ről
