Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. június 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Szabó György, a jelöltesélyes Még többszörös megméretés vér rám A Magyar Nemzet május 30-i számát tartom a kezemben, amikor megérkezem Szabó Györgyhöz, a megyei tanács pártbizottságának titkárához. A lap harmadik oldalán szalagcím: „Negyedével csökkentik az államigazgatás kiadásait, húsz százalékkal a létszámot.” — Mit szól ehhez? — A részleteket még nem ismerem, így csak annyit mondhatok: véleményem szerint valóban indokolt a létszám radikális csökkentése. Az államigazgatáson azonban nemcsak a tanácsokat kell érteni, hanem a felsőbb irányítást, a minisztériumokat is. Nálunk sem kerülhető el a létszám mérséklése, de állítom, a felesleges munkától megszabadított, ugyanakkor jobban elismert apparátus a jelenleginél eredményesebben dolgozhatna a lakosság érdekeiért. Ha a kiadások csökkentése a lakosság életkörülményeit javító összegekre, az infrastrukturális beruházásokra fordítható pénzt érinti, akkor elhibázott lépésnek tartom. — Véleményével aligha lesz népszerű a tanácsi apparátus előtt, hiszen ma mindenki ragaszkodik a munkahelyéhez. Mint tanácselnökjelölt ... — Elnézést kérek, közbe kell vágnom, nem vagyok jelölt, csak jelöltesélyes. A nevem valóban szóba került, ezt örömmel fogadom, ám tudatában vagyok annak, hogy a versenyben „hendikeppel”, azaz hátránnyal indulok. Elnökjelölt akkor lehetek, ha a Hazafias Népfront megyei bizottsága erre javaslatot tesz. Előtte pedig a megyei tanácstag tisztéért kell ringbe szállnom Ernődön, hiszen csak az lehet elnök, aki maga is tagja a testületnek. Tehát többszörös próba, megméretés vár még rám. A kérdésre pedig csak egy mondatban: a népszerűségért nem áldozhatom fel az őszinteségbe vetett hitemet. — Nem titok, önt „szürke eminenciásként’’ emlegetik itt a tanácson. Amikor szóba kerül a neve, először kitartó munkáját, majd kiemelkedő szakmai és politikai felkészültségét említik. Viszont a háttérben maradt, kevesebbet szerepelt. A harsány önmutogatások, az önjelölt világmegváltók korában mintha nem díjaznák igazán a szerénységet. — Én viszont állítom, hogy a magányos zsenik korszaka lejárt. Az életem úgy alakult, hogy valóban kevesebbet szerepeltem a nyilvánosság előtt, ritkán hallott rólam a közvélemény, de a tanács testületé is. Napjaimat és éveimet a munka foglalta le. Ám ezzel aligha vagyok egyedül. Magyarországon az elmúlt években, évtizedekben tömegek dolgoztak és dolgoznak ma is összeszorított foggal, minden erejüket latba vetve, gyakran az egészségüket is felőrölve. Ügy vélem a kibontakozást, az elmozdulást erre a tömegre kell alapozni, legyen az illető értelmiségi, munkás, vagy paraszt származású. Azokra lehet számítani, akikben nemcsak szalma- lángnyi a lelkesedés, nemcsak programokat és koncepciókat hirdetnek meg, hanem képesek is valóra váltani elképzeléseiket. — Ha már szóba került az élete, kérek egy rövid bemutatkozást. — Miskolcon születtem, 1947-ben. Gyökereim a városhoz, a megyéhez kötnek. Szüleim ma is Miskolcon élnek, én most a családommal Hernádnémetiben lakom. A Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, a Marx Károly KözgazdaságSzabó György: a térség sorsát a helyi értelmiségnek kell felvállalnia. Fotó: Laczó József tudományi Egyetemen szereztem diplomát, később elvégeztem a Politikai Főiskolát. Utána — mivel feleségem odavaló — három évig Szolnokon éltünk. Ott a megyei tanácson dolgoztam, mint főelőadó. Később hazajöttünk Miskolcra. 1975- ben kerültem a tervosztályra, ahol kilenc évig osztályvezető-helyettes voltam. 1988 júliusában — négy jelölt közül — választottak meg a tanácsi pártbizottság titkárának. Ha reformszellők nem érnek el a megyébe, nem vállalom el ezt a funkciót. Gyökeres változásokra, változtatásokra van ugyanis szükség, ha a megyét el akarjuk mozdítani abból a keserű helyzetből, amibe jutott. — Ezzel a mondattal szinte megelőlegezte a következő kérdést. Borsod-Abaúj- Zemplén egy válságba sodródott ország egyik legdep- ressziósabb területe. Megyei tanácselnökként egy — szerintem nem túlzás — száz sebből vérző régió gondjain kellene enyhítenie. Miért vállalná ezt a hálásnak aligha ígérkező posztot? Vonzza a bársonyszék? — Mármint az esetleges hatalom, hiszen ez bujkál a kérdésben. Szó sincs róla, amit persze csak akkor bizonyíthatok, ha esetleg megválasztanak. Mi motivál akkor? Ehhez a megyéhez a múltammal, a jelenemmel, tulajdonképpen minden idegszálammal kötődöm. Látom, milyen értékeket foglal magába ez a táj, s hallatlan intellektuális kihívást jelentene számomra bizonyítani, hogy elindulhat a változások, mondjuk ki, a felemelkedés útján. Borsod- Abaúj-Zemplén értékei nem mehetnek veszendőbe, nem veszhet kárba az az iszonyatos mennyiségű munka, az örökös hajsza, amelyet az itt élők folytatnak a fennmaradásért. — Tehát már van programja. — Programom? Magam alatt vágnám a fát, ha itt most koncepciókat hirdetnék meg, hiszen az elmúlt évtizedekben egyebet sem csináltunk, mint elképzeléseket gyártottunk, majd lebontottuk, közvetítettük azt, amit odafent a kormány, vagy még az sem, hanem inkább egy szűk körű csoport üdvözítőnek talált. Gondolataim, javaslataim persze vannak, hiszen mondtam már, kilenc évig dolgoztam a tervosztályon. Nem volt olyan terület, amellyel ne foglalkoztam volna. (Egyébként Hegedűs György, a másik jelöltesélyes, és Bogár László, Borsod országosan legismertebb közgazdásza is. a munkatársam volt.) A megye életét érintő valamennyi probléma megoldásán munkálkodtunk, a településfejlesztéssel, a népesedéssel, a gazdasági fejlődéssel, s átfogóan az infrastruktúrával. Meggyőződésem szerint csak akkor lehet sikeres bármilyen program, koncepció, ha az itt élők közül mindenki megtalálja azt a kapcsolódási pontot, amelyben érdekeinek megfelelően közreműködhet benne. „Itt és itt élek — mondja magában a megyei polgár — ebben a szakmában dolgozom. Hátrányosan érintenek-e engem a változások, vagy előnyt élvezek, kínálnak-e nekem valamilyen mozgásteret? Ha nem tudjuk a számukra érthető nyelven lefordítani a koncepciókat, akkor valószínű, hogy azok ismét csak az írott malaszt szintjén maradnak. Olyan ez, mint amitkor az újonnan szerveződő pártok meghirdetik programjaikat. Jóléti államot akarnak például, de azt már nagyon nehéz megfogalmazniuk, milyen eszközökkel érnek célt. Én a programoknál a hogyan hajtsuk végre kérdést tartom a legfontosabb pontnak. — Nos, akkor várom a választ: hogyan képzeli el a holnapot? — Most szinte kimondhatatlanul erős feszültségben, bizonytalanságban élnek az emberek. Érzik, érezzük, inog a lábunk alatt a talaj. Pártokba, egyesületekbe szerveződnek, megfogalmazzák követeléseiket, érdekeiket. Ez természetesen nem baj, sokkal jobb, mintha apátiába süllyednének. Emellett azonban úgy látom, hiányzik a politikai kultúra. Felelősöket keresnek és szinte mindenki a másikban jelöli meg a bűnbakot. A munkás, a gyári melós ingyenélőnek tartja az értelmiséget és megfordítva. A szellemi foglalkozásúak a kétkezieket hibáztatják. Nem az a baj, hogy az érdekek minden korábbinál plasztikusabhan megfogalmazódnak, hanem az, hogy a feszültség nem építi, hanem még rombolja viszonyainkat. A többpártrendszer kialakulása, a választások után a tanácsok lesznek a politikai küzdelmek, az érdekütköztetés és az érdek- egyeztetés színterei. A jelenlegi, döntően szakmai tevékenység átadja a helyét a lakossági érdeket erőteljesebben artikuláló és integráló munkának. Ügy érzem, akkor cselekszünk helyesen, ha nem engedjük végleg egymással szembefordítani az embereket, az érdekcsoportokat, hanem egy színvonalasabb tanácstestületi munka eredményeként megtaláljuk a konszenzust, s a jelenlegi feszültségeket, ellentéteket a jobbító szándék irányába tereljük. Megismétlem, ez a megye számtalan olyan lehetőséggel rendelkezik — például az , idegenforgalomban — amelyet bűn lenne kihasználatlanul hagyni. — Igaz-e, hogy Budapestre, a Tervhivatalba hívták főosztályvezetőnek? — Igaz, s két ok miatt nem mentem. Nincsenek illúzióim a magas hivatalokban végzett szakmai tevékenységgel kapcsolatban, s úgy találtam, hiába kerülnék magasabb szintre, mégis kisebb részfeladatokat kellene ellátnom, s nem biztos, hogy fejlődhetnék a szakmában. Ám vannak más okok is, amiért maradtam. Úgy gondolom, itt többet használhatok, a térség sorsát a helyi értelmiségnek kell felvállalni, és jobbítani rajta. Én hiszek abban, hogy van jövője ennek a megyének. — Nem lenne nyomasztó teher éppen most a tanács- elnöki székbe kerülni? — Minden a jelöléstől és a választástól függ. Erről már elmondtam a véleményem. Ha tartanék a felelősségtől, nyilván nem vállalnám. Ezt a munkát nem lehet szorongva és kétségektől gyötörve csinálni. Udvardy József OLVASÓINK KÉRÉSÉRE LAPUNK FOLYTATJA AZOKNAK AZ IZGALMAS TÉMÁKNAK ,A KÖRÜLJÁRÁSÁT, AMELYEK NAPJAINKBAN SOKAKAT FOGLALKOZTATNAK. Kérdezzen - az tantmmmM válaszol Hortobágyi vihar? Lapunkban Nehezen gyógyuló sebek. Miskolci kitelepítettek a Hortobágyon címmel riportsorozatot közöltünk június 3-tól június 8-ig. Az a szándék vezérelt bennünket, hogy szerény lehetőségeinkkel hozzájáruljunk múltunk eme szeletének pontosabb megismeréséhez. Az a véleményünk ugyanis, hogy .megtörtént eseményeket lehet egy ideig homályban tartani, de az igazság előibb-utóbb utat tör maigának. Szerintünk a múltat minél pontosabban meg kell ismernünk, okulnunk kell belőle, és semmiképpen nem iszalbad elhallgatnunk. Cikksorozatunk széleskörű .visszhangot váltott ki. Többen kérdezték hitetlenül: ilyenek valóban megtörténhettek? Nos, hadd mondjuk el, hogy a. cikkekben leírtaknál sókkal .szörnyűbb dolgok is, amelyek elmondására ma is élő tanúk, Mindenkit megdöbbentő tragédia történt jó egy .hónappal ezelőtt, május 4-én, Cigánd községben: Hornyák József rendőr főtörzsőrmester szolgálati fegyverével agyonlőtte .a nyolcéves Fe- rencsik Zoltánt. A falu azóta .sem felejt. Többen tudni vélték, hogy a .rendőr ittas volt, amikor elsütötte fegyverét. iMi végül is az igazság? — ezt kérdeztük köztük megszégyenített, megkínzott nők is jelentkeztek. Kaptunk egy levelet Tiszafüredről is, amelynek fotókópiáját bemutatjuk. A levél szövege a következő: .Alulírott, mint a Hortobágyi Állami Gazdaságok nyugalmazott igazgatója, határozottan figyelmeztetem és erélyesen felszólítom, hogy a gazdaságba kitelepített elemek melletti hangulat- keltő riportjának közlését tüstént .szüntesse be, sőt még a kéziratokat is de rögtön semmisítse meg. De ha mégis arra vetemedne, hogy a továbbiakban közlésre szánja magát, akkor annak a megyei rendőr.főkapitány- ság illetékesétől. — Véletlen balesetről volt szó — ez .természetes. A szolgálatban .lévő főtörzsőrmester a tár kivétele után adta oda fegyverét a gyereknek, sajnos nem győződött meg róla, hogy előzőleg csőre töltötte a pisztolyt. A fiú a .ravaszt nem tudta elhúzni, Hornyák József viszont játékból — miután visszakapta a fegyvert — a minden súlyos következményeiért vállalnia kell a felelősséget. Széles József nyugalmazott igazgató” Ehhez a levélhez nem kell különösebb kommentárt fűznünk, hiszen önmagáért beszél- Annyit azonban el kell mondanunk Széles Józsefnek: készek vagyunk az ön visz- szaemlékezéseinek a közlésére is. Arra .pedig tisztelettel felkérjük, szíveskedjen kifejteni, .hogyan értelmezzük levele utölsó mondatát, írja meg, mit kell értenünk a súlyos következményeken. gyerekre fogta a pisztolyt, s meghúzta a ravaszt- A kisfiú a helyszínen meghalt. Ezt látva a körzeti megbízott maga ellen fordította fegyverét, öngyilkosságát követett el. A kórházban belehalt sérüléséibe. Mint az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat .megállapította, Hornyák József a tragikus balesetkor közepes (1,7—1,8 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Tehát a faluban elterjedt mendemonda igazinak .bizonyult. A debreceni katonai ügyészség az ügyben a vizsgálatot lezárta. Ittas volt a rendőr? * Uj bélyeg A Magyar Posta június 15-én „150 éves a fényképezés” elnevezéssel 5 Ft névértékű bélyeget bocsát forgalomba. A bélyeg Demeter Zsuzsa grafikusművész terve alapján többszínű ofszetnyomással a Pénzjegynyomdában készül. A bélyeg 1 113 300 fogazott és 5700 fo- gazatlan példányban, 50 bélyeget tartalmazó ívekben kerül kibocsátásra. A bélyegképen — melyet vékony barna keret övez — korabeli fényképész látható. A megjelenés napján az arra kijelölt postahivatalok — Miskolcon az il-es és 10-es — alkalmazni fogják az elsőnapi bélyegzőt is. Az idén megalakult Tornádó Jármű- és Gépgyártó Kft. sieged- kiskundorozsmai gyárában a holland Smidt céggel kooperálva, Magyarországon elsőként emeletes autóbuszokat gyártanak. Még az idén 14 darabot terveznek átadni, jelenleg az első két járművet szerelik. A kft. szándékai szerint hazai utakon is megjelenik ez a jármű. (MTI-fotó)
