Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. június 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Az innovációs tevékenység a vállalati működés szerves része HOZZÁSZÓLÁS BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE HOSSZÜTÁVÚ REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁNAK TERVEZETÉHEZ Hazánkban a megyék, illetve a szűkebben lehatárolható térségek, régiók fejlesztésének tervei korábban elsősorban központi elképzelések alapján formálódtak. Egyre inkább indokolt, hogy az adott térség önerőből is elkészítse saját elképzeléseit, akár több változatban és különböző hivatalos, társadalmi forrásokra támaszkodva. Mindez nem jelenti a valóságos társadalomgazdasági környezet figyelmen kívül hagyását, de előtérbe állítja a helyi szellemi erő mozgósítását és a térség minden intézményének, lakójának felelősségét. A nemzetközi tapasztalatok szerint egy térség gazdasági fejlődése lényegesen többet tartalmaz, mint pusztán a mennyiségileg kifejezhető minőségi növekedés alakulása. Vagyis, a gazdasági fejlődés lényegét olyan minőségi változások képezik, amelyek strukturális átalakítást tükröznek gaz dasági, politikai és társadalmi értelemben egyaránt. „Az asztalfiók vízben úszik” Lúci kálvária — esőben A lezúduló víz elmosta a kerteket Az is nemzetközi tapasztalat, hogy az ilyen értelemben felfogott gazdasági fejlődésben kiemelkedő szerepe van a műszaki haladásnak. A hagyományos felfogás a műszaki fejlődés hatásait leszűkítette a régió gazdasági növekedésének elemzésére. Eszerint, a klasszikus termelési tényezőkkel (munkaerő és tőke) nem magyarázható gazdasági növekedést tulajdonítják a műszaki haladás következményének. R. Solow, No- bel-díjas amerikai közgazdász 1957-ben nyilvánosságra hozott tanulmánya mutatta ki, hogy az USÁ-ban 1909—1949 között végbemenő gazdasági növekedés abszolút döntő hányada (85 százalék) a műszaki haladásra vezethető vissza. Ettől kezdve szakmai körökben úgy kezelték a műszaki fejlődést, mint a gazdasági növekedés egyik döntő tényezőjét. A nemzetgazdasági elemzéseket kiterjesztették egyes régiók fejlődésének vizsgálatára is, de azzal a kikötéssel, hogy az adott térség számára a nemzetgazdasági méretekben végbemenő műszaki haladás külsődleges jellegű tényező maradt. Az elemzések arra a következtetésre jutottak, hogy az egyes régiók gazdasági növekedését meghatározó műszaki haladásban mutatkozó különbségek elsősorban azzal függnek össze, hogy az adott régió vezető városai melyik helyet foglalják el az ország összes városainak rangsorában. Később a régiók vezető városai mellett a városi agglomerációk szerepét kezdték hangsúlyozni. Ez a megközelítői? nyert kifejezést az ún. kumulá- ■ciós hatásokból levezetett regionális különbségek elméletében is. Mind az agglomerációs, mind a kurnulá- ciós folyamatok alapján felépített magyarázatok igyekeztek a térbeli egyenlőtlenségekkel és egyensúlyi zavarokkal jellemezhető gazdasági növekedés okait feltár ni. Végül is arra a következtetésre jutnak ezek a ■magyarázatok, hogy az egyes régiókban agglomerálódnak azok az innovációs képességek, amelyek döntő mértékben hozzájárulnak az egyes régiók gazdasági, növekedési és jövedelmi különbségeinek fokozatos felhalmozódásához. Az új szemléletű megközelítések egyértelműen ösz- iszekötik az adott térség ■minőségi értelemben vett fejlődését és a gazdaságban végbemenő innovációs folyamatokat. Eszerint az innovációs folyamatok térbeli elterjedése, illetve a terjedés sebessége határozza meg az ún. növekedési centrumok vagy növekedési pólusok kialakulását, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a műszaki haladás térbeli megjelenéséhez, a régió gazdasági növekedéséhez, és ezen az alapon a térség társadalmi, politikai fel- emelkedéséhez. Míg kezdetben a növekedési centrumokat a nagyvárosokban keresték, később a gazdasági növekedés elsődleges innovációs mozgatóit a nagyvállalatok és más komplex szervezetek tevékenységében vélték megtalálni. Eszerint egy térség gazdasági fejlődésének az a kulcskérdése, hogy a régióban működő nagyvállalatok milyen mértékben alkalmazzák a műszaki haladás vívmányait, milyen intenzív gazdasági versenyben kénytelenek helytállni, és magatartásuk milyen hatással van a többi vállalat ténykedésére. Akár a városokban, akár a nagyvállalatokban véljük felismerni a gazdasági fejlődés fő forrásait, abból kell kiindulni, hogy az újdonságok elterjedése a gazdasági szervezetek térbeli kommunikációs kapcsolatain alapszik. E kapcsolatok intenzitását nagymértékben meghatározza az a termelési és humán infrastruktúra, amely a térségben rendelkezésre áll. Természetesen itt csak egy olyan nélkülözhetetlen előfeltételről van szó, amely önmagában nem garantálja az új műszaki eredmények (gyártmány és gyártási eljárás innovációja) létrejöttét, esetleg kívülről történő átvételét és széles körű elterjedését. Ezért a megfelelő infrastruktúra létrehozása csak a nélkülözhetetlen kezdőlépést jelenti. amely nem képes pótolni a tényleges innovációs tevékenység mindennapi gyakorlatát. A legutóbbi nemzetközi kutatások szerint egy-egy régió társadalmi-gazdasági fejlődésében a műszaki haladás szerepe nagymértékben függ a régió gazdasági szerkezetétől, a vállalatok, különösen a nagyvállalatok innovációs tevékenységétől, és a lokális társadalmi-gazdasági környezet minőségétől. A gazdasági szerkezet nemcsak bizonyos tevékenységek eredménye, hanem az újabb tevékenységeket meghatározó paraméterek egyike is. Nemzetközileg nagy vita van arról, hogy a gazdasági szervezeteken túli intézmények (állami, civil társadalmi közösségek) beavatkozására egyáltalán van-e szükség, milyen mértékű lehet a beavatkozás, továbbá, milyen eszközök szükségesek a beavatkozás kellő hatásfokának eléréséhez. A vita tanulsága szerint egyrészt sem a terv- gazdaságokban. sem a .piac- gazdaságokban nincs tértől, időtől független, általánosan érvényes recept a beavatkozásokra, másrészt a beavatkozások mindenképpen csak másodlagosak lehetnek az alapvetően gazdasági funkció ellátására szervezett intézmények önálló innovációs kezdeményezéséhez képest. Vagyis a gazdasági fejlődés döntő hajtóereje, a műszaki haladás szempontjából csak a vállalat lehet. Minden más szervezet hozzá képest, másodlagos szerepet játszik. Ezért a külső beavatkozás legfőbb feladata az önálló vállalatok saját elhatározásából eredő innovációs tevékenység anyagi és szemléleti feltételeinek megteremtése. Az innovációs tevékenységet a vállalati .működés szerves részévé kell tenni oly módon, hogy az a gazdasági verseny közepette a vállalat stratégiájában jelentős teret kapjon. A vállalati stratégiát realizáló működés szerves részévé kell tenni az újdonság létrehozásához szükséges kutatási-fejlesztési (K + F) tevékenységet, az innovációs tevékenységet motiváló piaci feltételek megismerését és megteremtését (marketing), illetve az újdonságot létrehozó és felhasználó közös érdeken alapuló tartós üzleti kapcsolatát. Az ilyen működéshez tartozó funkciók ellátása úi szervezeti felépítést követel meg. Vagyis, nem az önmagában megtervezett szervezeti struktúrából kell levezetni a vállalati működést és a lehetséges stratégiákat, hanem a gazdasági racionalitás alapján álló, innovatív stratégiához kell biztosítani a kívánatos vállalati működést, és anak megfelelően célszerű kialakítani a szervezeti felépítést. A stratégia, a működés és a szervezeti felépítés összhangjának kulcskérdése a rendelkezésre álló vállalati személyi állomány nagysága, minősége és szerkezete. Tehát az emberi tényező ugyan közismerten döntő eleme általában a gazdasági tevékenységnek, de különösen az az innovációs folyamatoknak. Ezért a gazdálkodó szervezetek cselekvési lehetőségeit a külső társadalmigazdasági körülmények mellett elsősorban a rendelkezésre álló szubjektív feltételek minősége határozza meg. Az emberi tényező — és ezt ma már világszerte kezdik felismerni — elsősorban nem munkaerő, hanem olyan társadalmilag meghatározott közösségi szubjektum, amelynek anyagi és szellemi szükségletei vannak a gazdaságban, a politikában és a kulturális életben egyidejűleg kifejtett tevékenységének újratermelése során. Ebből fakad az a tapasztalat, hogy helytelen törekvés szembeállítani a gazdasági racionalitás és a társadalmi-szociális, illetve politikai-kulturális érdekek követelményeit. A feladat éppen az, hogy ezek között kellő összhangot teremtsünk. Különben visszakerülünk a társadalmi fejlődés hagyományos útjára, amely hol a gazdasági racionalitás, hol a politikai megfontolások követelményeit igyekszik kíméletlenül érvényesíteni az emberrel szemben, akit pedig valójában szolgálnia kellene. (Folytatás az 1. oldalról) Közben egyik háztól a másikhoz jár a szippantókocsi. Keresztúriéktól kilenc tartállyal vitt el a kazánházba ömlött habarékból. A Gamesz részéről Béni József irányítja a munkát, kotrógépet hoztak, hogy a kertek mögött egy kerülővel elvezessék a vizet a már említett vasúti áteresztől. Ezzel tehermentesítenék a lefedett csatornát, de igen mély árkot kell kotorni, az eső meg csak szakad tovább. A szakember azt kérdezi az ott élőktől, hogy vajon ők is megtettek-e mindent a baj elkerülésére? Mert fel kellett volna tölteni szerinte a kertet, az udvart, a kertek végében nem kellett volna szétdobálni a sok szemetet, fazekat, háztartási gépek roncsait, hogy elduguljon a csatorna. A lakók azt mondják, ígérte a tanács (már három éve), hogy majd gátat épít a kertek végében, de ez csak ígéret maradt. A tanács építésügyi előadója velünk együtt ázik, de együtt sem vagyunk okosabbak. Az ásott kutak teleszaladtak a szántóföld vegyszeres, mű- trágyás vizével, a vezetékes víz pedig sárga, zavaros. RÉSZLEGESEN ÉS DRASZTIKUSAN Már régóta 'bajiban volt a szövetkezet a szocialista exporttal. Mégpedig nagy bajban, hiszen termelésük 80 százaléka oda irányult. Emlegette is az előző elnök- asszony, Medvecdky iGézáné, hogy lépni kellene. Vagy az áraikat emelni, vagy kivonulni a szovjet piacról. Mostanára megérett ia helyzet, hogy miiként, arról Dukál: Ferencné elnököt, a cég korábbi termelési osztályvezetőjét .kérdezem. — Nem az volt a bajunk a szovjet piaccal, hogy nem tudtuk eladni a termékeinket, hanem hogy csak nagyon olcsón. .De ez a hely zet az egész iKGST-n belül, s amíg nem változik, visszavonulásra kényszerülünk. Példát is említ. Ha mondjuk egy bébi ruhát eladnák száz forintért (benne kb. 37 forint az export-támogatás), abból az alapanyag ára 65 forint- A maradék 35-ből kellene megfizetni a munkadíjat és az egyéb költségeket. Sőt! Ha megszűnik — és az a tendencia, hogy egyre inkább megszűnik — az export állami dotálása, akkor ugyanezért a ruháért már csak cirka nyolc forint jár darabomként a szövetkezetnék. A példából világos, hogy máshol kell keresni a boldogulásukat. — Nem adjuk fel azért a szovjet piacot, mert hatalmas felvevő. De drasztikusan csökkentjük a szállításokat, és igyekszünk azért az árakon is emelni úgy, hogy még divatosabb holmikat szállítunk ki. Hozzáteszi az elnökasz- szony, hogy eddig más szövetkezetekkel társulást alakítva exportáltak. A jövő évtől önálló exportőrökké válnak — természetesen külker vállalatok igénybevételével —, ettől is nagyobb bevételeket remélnék. A .miskolci háziipari egyike azoknak, ahol a legtöbb hívták is az illetékest, hogy igyon már belőle, de azt mondta, hogy ő most nem szomjas. Medárd napjára kissé leapadt a víz, már a nap is kisütött, és ha néhány napig nem esik, akkor talán javul a helyzet a mostani áldatlan állapothoz képest. Csak remélhetjük, hogy a veszély elmúltával nem felejtik majd el az illetékesek, hogy — ha már pár éve adbedolgozót foglalkoztatják. A megyében hétszáz, otthonülésre kényszerült asz- szonynak adtak — ha nem is kalácsot, de 'biztos kenyeret. Sok gond volt és van egy ekkora bedolgozóréteggel. Ki kell vinni nekik az alapanyagot, elvinni tőlük a kész terméket. Iszonyatos szervezőmunka, ezt könnyű belátni. Nos, az új helyzetben nagyon is kapóra jött, hogy sók a -bedolgozó. HÁTRÁNYBÓL ELŐNYT — A tőkés piacon eddig is bent voltunk — folytatja Dukát Ferencné —, világossá vált, hogy .ebbe az irányba 'keli terjeszkednünk, teret hódítanunk. Közben napvilágot látott egy lista, mi szerint megyénkben is számos, immár hivatalosan annak elismert, elmaradott község, térség vian. Kiderült, ezeken a részeken sok a bedolgozónk. Leültünk hát velük tárgyalni, lépnének be üzemi munkásnak, ők is, mi is jól járnánk.-Közbeveti, hogy a tőkés vevő egyébként is csák úgy hajlandó vásárolni, ha látja, milyen körülmények között készül az áru, a bedolgozás, minit olyan, szóba sem -jöhet. Ezért a szövetkezet vezetése úgy döntött, öt községben és egy városban 30 főnél (kisebb, egy -másik városban pedig 60 fős üzemet hoz létre. Magyarán: átalakítják a szerkezetüket, a hátrányból előnyt (kovácsolnak. Ebhez .persze pénz kell, mégpedig nem is kevés. — Harminchárommillió forint a -tervezett beruházásunk — a saját pénz ebből 9 millió. A többit visz- sza nem térítendő pályázatokból, illettve hitelből sze- retnénlk beszerezni. Már kértünk a megyei tanács fejlesztési alapjából, amely az elmaradott térségekre van elkülönítve, valamint az Qkiisz KFA-bóíl. Még két pályázatot adunk be: extak építési engedélyt erre a területre, akkor a segítségre szorulókat nem lehet csak ígérettel, megvalósíthatatlan tervvel elaltatni, mert egy újabb nyári zápor úgyis felébreszti az alvókat, ha álomra merik hajtani fejüket a repedező, rogyadozó lakásban, amiért — elemi kárra hivatkozva — a biztosító sem fizet, hogy később rendbehozhassák. Bekecsi Szabó László Egyébként minden rendben |I \~Kic 8||| Nem egy munkástól hallottam, micsoda idegesség, ha nincs anyag, szerszám, s emiatt állnak, képtelenek dolgaiéi. Hót még ha normában termelnek! Nos, eit élték át az év elején a Miskolci Háziipari Szövetkezet varrónői. Március közepén aztán végre megjött a várt anyag, indulhatott a munka - természetesen olyan tempóban, hogy közben behozzák a lemaradást. portfejlesztésre és az Ipari Minisztériumihoz is fordulunk. MESÉS FELESLEG — És mi lesz, ha nem kapják meg a hiányzó 24 milliót, bukik az egész átalakítás? — Egyrészt nagyon bízunk benne, hogy meglesz a -pénz, másrészt arra is készültünk, hogy nem. Akkor lassan, apránként, saját erőből lépjük .meg, amit (kell, mert nincs -időnk a várakozásra. Napjainkban egyébként ott tart a szakvezetés, -hogy (kibérelte a szükséges üzemépületeket, a-já-nlatokat kért és 'kapott korszerű, speciális gépekre, továbbá maga mögött tudhatja az üzemi munkáit vállaló bedolgozók, ha nem is seregét, de elegendő létszámát. Létszám, létszám — a háziipariról köztudott, hogy mindig létszámhiánnyal küzd. Vajon mit tettek a dolgozók megtartása érdekében, tudnak-e nagyobb fizetéseket adná ? Mert ihászén — le kell írni — gyalázatosán keveset keresnek a cégnél dolgozó asz- szonyak! — Az idén még nem sikerült emelni, az év eleji nehéz kezdés miatt —folytatja az elnökasszony, miközben nagyot -sóhajt. — A tervünkben is csak -hat százalék szerepel, miiköztoen az árak úgy mennek, ahogy mennek... Azt azonban elődjéhez hasonlóan ő is állítja, a női munkaerő miskolci feleslege csak mese. Van náluk munka, de nem jönnek a nők. Pedig adói nagyon hajt, ha nem is fényesen, de,meg tud élni — főként, ha férje is van — abból, amit itt keres. 'Biztató, hogy szakmunkásképzésük iránt megnőtt az igény. Kérésükre a 101 -es szakmunkásképző duplájára emelte a felvételi keretet, s aki a háziipariban tölti gyakorlatát — talán meg is Tagad, remélik. — Napi bajunk, gondunk van elég, de egyébként — tapasztalhatja ezt boltjaink megújult kínálatán — minden rendben a szövetkezet háza 'táján — fejezte be Dukátné. M. Szabó Zsuzsa Az egész emberi társadalom, az egyes nemzetgazdaságok és a jól körülhatárolható régiók, térségek mindennapi élete konkrét természeti környezetbe ágyazva zajlik. Az élő természeti világgal az ember szerves egységet képez. Ezért az emberi élet érdekei tartósan nem állíthatók szembe az élő természeti világ egyensúlyi követelményeivel, hacsak nem akarunk szembekerülni az emberi élet tartós feltételei megsemmisítésének reális veszélyével. A természeti környezet védelme nem más tehát, mint az emberi élet fenntartásának egyik szerves mozzanata. Ma már nemzetközi méretekben elfogadott felismerés, hogy a természeti környezetünkkel fenntartott harmónia szempontjainak úgy alá kell rendelni az emberi élet újratermelésének megfontolásait, miként a gazdasági racionalitás érvényesítését a társadalmi lét, mint totalitás újratermelése követelményeinek. A nemzetközi tapasztalatok ismertetésével az volt a szándékunk, hogy a tervkészítőket globális méretekben való gondolkodásra és helyi feltételeknek megfelelő cselekvésre serkentsük. Nem kívántuk elvitatni a hivatalos és társadalmi tervezetek szakszerűtlenségét, mert azok úgy is vitára kerülnek. Célszerű lenne azonban a tervezeteket abból a szempontból is áttekinteni, hogy általában és részletekben meg- fclelnek-c a nemzetközi tapasztalatok alapján röviden ösz- szefoglali kritériumoknak. Nagy Aladár Előremenekül a háziipari
