Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. június 3., szombat Ahogy a rózsa kinyi- ük, úgy nyílnak ki, izmosodnak szellemükben az iskolás gyerekek a napok, hónapok, évek során. Azaz, hogy az órák során, mikoris minden szempár a tanárt követi tekintetével, s diákként gondolataiban szavait ízlelgeti. Egy pedagógus életre szólóan befolyásolhat sorsokat, óriási hatással lehet a személyiség fejlődésére, ezért kétszer meg kell gondolnia, hogy tanítványai körében mit és hogyan cselekszik . .. De miért is írjuk ezt? Hisz' ők is nagyon jól tudják ... (dk) Pedagógusnapi gondolatok Egy évben egy nap őket is megilleti, cscíkúgy mint a nőket vagy az anyákat. S e jeles ünnepekhez hasonlóan itt is elgondolkodhatunk: eléggé hálásak tudunk-e lenni ezen az egyetlen napon mindazért, amit nekik köszönhetünk, s köszönhetnek gyermekeink. Azért, hogy megtanítottak, megtanítanak írni, olvasni, számolni, hogy a jövő orvosai, tudósai, talán most formálják az első „a" betűket. S köszönetét mondani azért, hogy néha ajmit a család elmulaszt, egy-egy kedves óvónéni, jó tanítónéni, türelmes, szakmáját szerető tanár úr megpróbál pótolni. Talán kötelességszerűnek tűnnek a fenti sorok. Őszintén mondom: komolyan gondoltam mindazt, amit leírtam. Jómagam is eltöltöttem — igaz, csak néhány évet — ezen a pályán, ami elég volt ahhoz, hogy átérezzem e munka nehézségeit, s felelősségét. S vehetnénk e gondolatokat nagy szavaknak is, mégis vallom: itt érvényesül talán leginkább a felelősség. Mert sokan mondogatják: „Csalk napi 4-5 órát dolgoznak, na és ott van nekik a nyári szünet is." Akik így vélekednek, nyilván nincsenek tisztában azzal, hogy egyetlen óra megtartása is felérhet egy nyolcórás műszak idegi megterhelésével. És sajnos eg kevesebb a becsülete ennek a pályának. Ami sajnos értlvto is, hiszen ennyi pénzért csak a megszállottak választják élethivatásukként e „szakmát". Tudom, ma ebben az országban az emberek nagy része kevesebbet keres, mint amennyit megérdemelne. De dolgaink rendbe tételét az oktatásnál kéne kezdenünk. Az ipar fejlesztése, a struktúraváltás, az egyéni kezdeményezéseknek) adott zöld út csupán „tódás-fódás”, ha az oktatás ügyét komolyan helyre nem tesszük. S erről már évek óta szó van magasabb és alsóbb fórumokon - s valójában nem történt még semmi. Ezért is köszönet azoknak a jó óvónőknek, tanítóknak és tanároknak, akik mindezek ellenére úgy dolgoztak, hogy sok értékes ember került ki a kezeik alól.- eb Iskola-névadó Talán egy ikis lokálpatriotizmus is szükséges ahhoz, hogy biztosabban tudja az emberfia: honnan, hová. Leginkább 'ez is az iskolában, pedagógusi „irányítással” alakulhat ki. S nehezebb kötődést „tanítani” úgy, ha például az iskolának csak száma van ... A 35-ös Számú Lumumba utcai Általános Iskola tegnap ünnepélyesen Kaffka Margit nevét vette fel, figyelembe véve az írónő miskolci - itt tanított néhány évet - kötődéseit. (dobos) • „Az én iskolámban mindennap 5 óra lenne: testnevelés, rajz, osztályfőnöki és két lyukas óra.” * • „Ha én lennék a tanár, az anyagot nem úgy adnám le, ahogy a könyvben van. A gyerekek is tudnak olvasni!” * • „Az is rossz, hogy az iskolában kevés a tűzriadó.” „Ábel 15 évesen kike® rül a hargirára, egyedül volt, félt. de idő múlva barátja let az erdő, és nem éreszte egyedül magát. Erdöpásztor volt ö vigyázd a falcra hagy eine vigyék”. Ez nem tréfa, és nem is történt nyomdahiba. Így írta le egy szakmunkástanuló, hogy miről szól Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye. Ha jobban belegondolunk, nincs ebben az idézetben semmi meglepő. Ebbe az intézménytípusba leginkább a szakmai ismeretek megszerzéséért mennek a tanulók. Magyar nyelvből és irodalomból ritkán érkeznek közepesnél jobb érdemjeggyel a felvételizők. A ketteseknél, hármasoknál is riasztóbb az a szemlélet, mely szembeállítja a szakmai és a humán ismereteket. „Attól még jó esztergályos ilehet — igazítottak évekkel ezelőtt helyre —, hogy nem tudja kívülről elmondani a Himnuszt”. Általános iskolás tanulóktól is hallottam már olyan vélekedéseket, hogy csak az a fontos, hogy ne bukjon meg magyarból, később úgyse ilesz rá szüksége. Pedagógus ismerősöm mesélte a következő esetet: a- szülő kifogásolta a gyermeke helyesírására adott elégtelent. mondván, leírt a gyerek mindent, amit diktáltak neki. Igaz, alig volt olvasható a dolgozat, és herri zsegett a helyesírási hibáktól is. Ezzel a szemlélettel, és ennek megfelelő osztályzattal érkezik a gyerek a szakmunkásképzőbe. — Mit tehet ilyenkor a magyartanár? — tettem fel a kérdést a mezőkövesdi 120. Számú Ipari Szakmunkásképző' Intézetben Bukta Évának, aki 15 éve tanítja ebben az iskolában a magyar nyelvet és irodalmat. — Vizsgázniuk sem kell magyar nyelvből és irodalomból a harmadik év végén. Ez még tovább ronjta a helyzetet. De valamivel mindig meg lehet fogni a gyerekeket. Előfordul az is. hogy Pillantás a A jövő iskolája? Nincs osztályzat, nincs bukás, nincs „osztály vigyázz”, nines jelentés és még sorolhatnám tovább mi minden nincs a Magyarországon is egyre több követőre találó Waldorf-iskolákban. Nem egy újabb „üdvözítő” módszert akarnak a Waldorf-is- kola hívei importálni, hanem azt a hazai körülményekre, a magyar kultúra hagyományaira építve alkalmazni. Milyen lesz ez az iskola? Rudolf Steiner filozófiai alapvetésében azt hangsúlyozza, hogy a gyerekek nevelésénél az ember rejtett természetének megismeréséből kell kiindulni. „Az egész élet olyan, mint egy növény, amely nem csupán azt tartalmazza, amit szemünkkel láthatunk, hanem mélyében rejtve van jövőbeni állapota is. Aki előtt egy növény áll, amely először leveleket hoz, az nagyon jól tüdja, hogy a leveleket hordozó tbvön egy idő után virágok és termések fognak keletkezni. És elrejtve a növényben már megvannak a lehetőségek ehhez a virághoz és terméshez. Az egész emberi élet magában hordja jövőbeni lehetőségeit. Ahhoz azonban, hogy erről a jövőről valamit mondhassunk bele kell hatolnunk az ember rejtett természetébe.” Olyanná kell tennünk a jövő iskoláját, hogy az ne ellenkezzen kultúránkkal, emberi mivoltunkkal. Mert a mai iskolákban több dolog is ellentétes az emberi természettel. Nézzük például a mai osztálylétszámokat! Elarminc-negyven fős tömegben nemcsak képtelenség eredményesen dolgozni, hanem ellenkezik is hagyományainkkal, hasonló létszámú csoportok ritkán szerveződnek az életben. A kaláka is csak legfeljebb 15—20 főből áll. Ennyi embernek még a szemébe lehet nézni, ami azért fontos, hogy visszakapja értékét a nevelésben az emberi arc. Talán meghökkentő, de a Waldorf-iskola hívei úgy hirdetik, hogy a jövő nem a technikáé, a személyes kapcsolat értékesebb, mint bármilyen oktatástechnikai csoda. Felfogásuk szerint természetesen nincs szükség a televízióra sem, hiszen az korlátozza nézőit a mozgásban, s tönkreteszi a gyerek fantáziavilágát. A jövő iskolájában megszűnik a „fejoktatás”, nem kényszerítik iskolapadba a gyerekeket, hiba lenne, ha csak a „fejnek” magyarázna a tanár, hiszen az ember egész testével tanul. Az iskola légkörének kialakításánál nagyon fontos, hogy minden gyerek úgy érezze magát, mintha egy kellemes vendégségben lenne. A Waldorf-pedagógia tagadja az ismeretcentrikus óvoda fontosságát. Életkorilag sem indokolt itt még a direkt oktatás. Mese kell a gyerekeknek, s ezt természetesen nem könyvből olvassa az óvónő, hanem megtanulja kívülről, hogy ne csak tartalmat, cselekményt közöljön a gyerekekkel, hanem továbbadja a magyar népmesékben rejlő nyelvi gazdagságot is. A belső biológiai ritmusra figyelve kell az iskolában mindent megtervezni, semmit sem szabad siettetni. Elegendő például, ha a negyedik év végére tanulnak meg helyesen írni, kifejezően olvasni a gyerekek. Mivel a kisgyermek elsősorban utánoz, példákat követ, ha különböző korú gyerekek vannak együtt, egymástól is sokat tanulhatnak, éppen ezért, amíg csak lehetséges, a testvéreket nem különítik el egymástól. A Waldorf-iskola tizenkét évfolyamból áll, s befejezésül csak akkor tesznek érettségit a gyerekek, ha azt az egyetem igényli. Ma még Magyarországon csak egyetlen ilyen óvoda működik, Solymáron, de már Makovecz Imre tervei alapján épül az iskola is. Budapesten, Dunaújvárosban és Gödöllőn is tervezik a Waldorf-iskolarend- szer kiépítését. A magyar kultúra hagyományaira alapozva a szakemberek már elkészítetnék az óvodai és iskolai nevelés tematikáját. A legnagyobb feladat a pedagógusok felkészítése, hiszen a legcsodálatosabb módszer is az alkalmazó ember személyiségén áll vagy bukik. Diplomás pedagógusok egy csoportja már külföldön tanulja a Waldorf-iskola nevelési módszereit. Ez lesz a jövő iskolája? Ma még nem tudhatjuk. Viszont számtalan elképzelésük serkentheti a gyakorló pedagógusokat megcsontosodott szokásaik újragondolására. F Szakmunkástanulók és az irodalom Ellenszélben hagyjuk a tananyagot, gyakran kerül szóba egy-egy film, az őket érdeklő kérdések kapcsán más irodaimi művek is előkerülnek az órákon, amelyek esetleg nem szerepelnek a tananyagban. A tamkönyv nem sokat segít, évtizedek óta át sem dolgozták. — Elolvassálc-e a kötelező olvasmányokat? — Ez nagyon változó. Például a Család, szerelem témakörön belül foglalkozunk Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájával, ezt szeretik tanulóim, szívesen olvassák. Persze, mindig akad. aki nem tud megbirkózni a kötelező olvasmány- myal. Felsőbb évfolyamokban egyre nehezebb valamit is elolvastatni, persze ez függ az irodalmi műtől is. A harmadévesekkel a rossz előítéletek miatt szinte lehetetlen elolvastatni Soiohov művét, az Emberi sorsot. Míg például Hemingway-1 szeretik. — S a versek? — Ez is attól függ, hogy sikerül-e valamivel megfogni őket. Radnóti költészetére odafigyelnek, személyes sorsa. embersége is segít ebben. S talán még a szerelmes verseket olvassák szívesen. — Ök maguk hogyan írnak? — A három év alatt mindössze három irodalmi dolgozatot írunk. Ezekre sem könnyű úgy felkészülni, hogy kéthetenként jönnek csak iskolába, közbeékelődik a szakmai gyakorlat. Ügy kell tanítani, hogy ébren tudjuk tartani az érdeklődésűiket. Mindig akad az osztályokban egy-két „költő”. Dolgozatfüzeteket mutat a tanárnő. Az elsőévesek leíró fogalmazásai. „A szülőföld a világnak az a szeglete, ahová az ember születik. Örökké meghatározó élmény az a táj. akár- hová is keveredjen az ember az élete során. A legtöbben inem tudnak szabadulni a szülőföld vonzásától, ami nem egyéb, mint az emlékeik ereje, szülessen bár a tajgán, a hegyek közé, vagy egy nagyvárosba az eber”. Ezt is a mezőkövesdi szakmunkásképzőben írták. S ezek után nem kérdés, hogy érdemes-e. Filip Gabriella Szakmunkások lesznek. És a jövő olvasói? Fotó. D. K.
