Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 * e Ünnepel a Fazekas Bizonyítványosztás a tábortűznél Tanítókról, tanárokról nem beszélhetünk, úgy, hogy ne említenénk a gyerekeket. A tanuló sikere mindig a pedagógusé is. S a tanár munkája a tanítványok előmenetelében, boldogulásában mutatkozik meg. Az idén a miskolci Fazekas Utcai Általános Iskolában egyszerre, a mai napon ünnepük a gyermekeket és a pedagógusokat is. Az elmúlt tanévben értékelték az iskola fennállása óta altéit huszonöt év munkáját. De az lidei esztendő sem múlt el sikerek nélkül. A jól végzett .munka elismeréseként a mai napon megkapják a Magyar Úttörők Szövetségének vörös selyem- zászlaját. Külön rangot ad az eseménynek az a tény, hogy nem az úttörőcsapat pályázta meg, hanem a Magyar Néphadsereg 4105/C alakulata javasolta a közösséget a kitüntető szimbólum elnyerésére. A zászlóval együtt Germánná dr. Vas- tagh Györgyi, a MÜSZ főtitkára jelképesen egy belgiumi utat is átad az iskola egyik tanulójának, A diákok döntése alapján Karczagi Patrícia vehet részt a jutalomutazáson. A mai napon rendezik meg a kisdobos- és úttörőavatást is. De a gyerekek körében veszik át a munkájukért járó kitüntetéseket az iskola pedagógusai. Ü ttörővezetöi érdemérmet kap Réz Attila, aki húsz éve vezeti az iskola úttörőcsapatát. A Kiváló Munkáért kitüntetésben Kossárik Nán- dorné, Kuncz Józsefné, Halmai Istvánná és az iskola igazgatónője, Nucz Istvánná részesül. Béres Ildikó, a KISZ KB Dicsérő Oklevelét veszi át. Az ünneplés már tegnap megkezdődött, az iskola ének-zene tagozatos tanulói növendékhangversenyt rendeztek a Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola hangversenytermében. S a tanévből még hátralévő néhány nap már a vakáció jegyében telik e'l. Az iskola kórusa a júniusi komlói kórustalálkozóra készül, s augusztusban egyetlen magyarországi énekkarként hazánkat fogják képviselni Arezzóban, a nemzetközi kórusfesztiválon. A kosánlab- dás fiúk Paksra készülnek, hogy ott mérjék össze erejüket az ország öt másik legjobb csapatával. De addig még hátra van a tanévzáró, a Ősanyákban, tábortűznél vehetik át a bizonyítványokat a „Fazekas” diákjai. S az iskolát patronáló katonák az idén is felállítják a gulyáságyút. (fg) % „Én úgy csinálnám, hogy nem lenne kötelező bemenni az órákra. Aki akar bemegy, aki nem az nem megy be. De a dolgozatok megírása és a vizsgákra kötelező lenne bejönni.” * • „Ha én tanár lennék, hagynám, hogy az első három órában egyenek a gyerekek, de azért dolgoznának is közben. Azt is megengedném, hogy magnózzanak és ragozzanak az órán.” * • „Az iskolaköpenyt csak rajzon és technikán tenném kötelezővé, amikor igazán szükséges.” * • „Ha én lennék a tanár, aki jól felelt, annak adnék egy szem cukorkát. A tanítás végén pedig mindig mosnánk fogat, hogy a szülők se szólhassanak semmit.” * • ;„Az is rossz a suliban, hogy 45 percesek az órák, pedig a tanárok is tudják, hogy 30 percnél többet senki sem bír ki.” * • „Ami engem illet, legszívesebben leendő fiamat kihagynám ebből a drága iskolából.” SIV WIDERBERG A taníts néni azt mnndja A tanító néni art mondja, hogy káromkodni csúnya dolog. De a papám gyakran mondja hogy Frászt meg A Keserves Szentségit, és mama mondja, hogy Egy Nyavaját, és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé százszor is egy nap. Egyébként láttam, hogy a tanitó néni karamellát eszik pedig mindig arról beszél, hogy az édesség tönkreteszi a fogat, és hogy a gyümölcs sokkal egészségesebb. Amennyivel nehezebb, annyival szebb is Mozgássérült gyerekek évé nénije Szeptemberben már iskolába megy Na ugye, hogy sikerült f§ÉSÍ i«S| Az én fantárgyam... ...avagy ének-zene Kodály országában Mikor kértem a 7-es iskola igazgatóhelyettesét, ajánljon egy tanárt, aki egyéniségével, igazi tanárságával a kollégáknak is példát adhat, a telefonvonalban hirtelen csönd támadt. Elmosolyodott a tanár úr, vagy inkább felháborodás ütközhetett ki arcára? Mindenesetre válasza a következőképpen szólt: — Sok van ilyen nálunk ... Aztán másnap egy énekórán vettem részt, Koleszár Árpád irányításával. Az egyik hetedik osztályban vagyunk, amelyről tudni kell, hogy Idén ők lettek az iskolai zenei vetélkedő sereghajtói. — Szeretném, ha ti fogalmaznátok meg. miért lettetek utolsók. De őszintén, becsülettel — hangzik a tanár úr felszólítása. Vonakodik, feszeng a társaság, aztán egyikük megszólal : — Mert nem tudtuk azt az éneket. — Inkább Dalán az volt a baj, hogy sok butaságot írtatok össze... Az egymásra mutogatást dühös felmordulás követi: — Egy francot! Az nem én voltam. — hallatszik a sorok közül. Barátságos paskolás következik, kifogásként a „franc” szó éllen, aztán rögvest éneklés. — Válasszanak ki a lányok egy dailt. a fiúk egyet, s egyet pedig én ... A fiúk Schubert Pisztrángjára zendítenek rá, a lányok a Marseillest éneklik. a szaktanár kezdeményezésére pedig egy népdal • csendül fed. „A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér”. (Debussy), Az ének szaktan- teremben olvasható ez az idézet, szinte minden diák kívülről tudja, (kipróbáltuk), s remélhetően sokan értik, érzik is. — Luxus lenne — mondja Koleszár Árpád óra utáni beszélgetésünkön — az ének-zene szaktantermet csak énekórán használni. A gyerekeknek most például matematikaórájuk lesz itt. — Az énekszakos tanároknál általában elmaradhatatlan feladat a kórusveze- tés ... — Így van. Most itt majd’ száztagú énekkarral dolgozom. Nemrég kaptunk aranyokleveles minősítést. Hárman tanítunk ének-zenét az iskolában, s nagy segítséget jelent, hogy egyik kolléganőm az alsó tagozatban kiskórust vezet, így van „ellenőrzött utánpótlás is. — Régebben hallani lehetett kisebb vitákról, melyek arról szóltak, hogy osztályozott legyen-e a tantárgy, vagy pedig nem. Mi erről az ön véleménye? — A zene az érzelmekre hat. Az énekóra feladata valahol az is kell legyen, hogy mondjuk egy fizika és egy matematika óra között pihenhessen, erőt gyűjthes- sein a diák. Én el tudnék fogadni egy „megfelelt” dolgot. Mert egyébként is: ha a tanár csak a jeggyel tud fegyelmezni, akkor azt megette a fene... Akiknek ez nem nagyon tetszik, azok érvként leginkább a tantárgy esetleges presztízsveszteségét hozzák fel. — Az ének-zene nem túl nagy számban szerepel az órarendben... — Nem. És féltem is a szakomat itt, Kodály országában, merthogy még tovább akarják csökkenteni. Az anyagmennyiség óriási, az elvárás nagy. Hogy egy- egy darabot megismerjenek, megszeressenek a gyerekek, ahhoz nem elég egyszer meghallgatni egy lemezt. És a készségtárgyaknak pedagógiai szempontból van még egy fon te« szerepük: egy-egv olyan gyerek, aki esetleg bukott, vagy rossz tanuló, lehet, hogy itt nyílik ki, itt ér el sikereket. — Valamiféle ars poetica? — Lezseren, könnyedén, ám szívvél... Dobos Klára Immár harmadik éve, hogy a miskolci József Üti Napköziotthonos Óvodáiban külön csoport létesült a mozgássérült gyerekeknek. A csemetékkel három óvónő, egy gondozónő és két dajka foglalkozik. Segítségükkel jelenleg tizenkettőn készülnek fel arra, hogy nemsokára az iskolában, s később majd az életben is helyt tudjanak állni. * Kiss Józsefné, Margó óvó néni az indulástól kezdve ennél a csoportnál dolgozik. A jelentkezés, annak idején, önkéntes alapon történt. Kiválasztását megtiszteltetésnek vette. — Ezek a gyerekek eddigi életüket otthon töltötték a szüleikkel. El voltak szigetelve, mégha a testvér, testvérek jelenléte társaságot is jelentett számukra. S ha ki is mozdult otthonról a család, autó híján gondot jelentett a közlekedés buszon, villamoson. Nagyon nagy lehetőség számukra, hogy bekerülhettek egy közösségbe, ahol olyan dolgokat is megtanulnak, amit odahaza nem biztos. Megtanulnak együtt .játszani, megtanulják az alkalmazkodást a többiekhez. Segítenek egymáson: ha az egyik nem tudja felhúzni a cipőjét mindig akad, aki ezt megteszi. Nemegyszer előfordul, hogy valamelyiket ölben visszük az asztalhoz, s kis társa már fordítja is ki a széket, hogy leültethessük. A társadalomba való beilleszkedés az iskolába lépés nélkülözhetetlen feltétele. — Orvosi, egészségügyi téren milyen segítséget tudnak nyújtani a gyerekeknek? — Hetente két alkalommal, az IiBUSZ- taxisok társadalmi munkában elszállítanak miniket a Gyermekegészségügy.i Központba (GYEK), ahol a délelőttök gyógytestneve- léssel, masszázzsal, fizikotherápiával telnek. Három havonta pedig valamennyi gyerekünk alapos kontroli-vizsgálaton esik át. Egyébként mindegyikőjük számára egyéni fejlesztőprogramot dolgozunk ki. Itt óvónőnek, s gyereknek egyaránt minden pici eredményért keményen meg kell dolgoznia. A zár, a kilincs, a kulcs használatának elsajátítása nélkülözhetetlen lesz nemsokára számukra is. Volt, akinél két-három hónap is eltelt, amíg megtanulta a csapot kinyitni és elzárni. A hétköznapok viszont ugyanúgy telnek mint más óvodai csoportoknál. Délelőtt 10-ig játék, szabadprogramok, eközben 20 perces egyéni gyógytestnevelés-foglalkozá- sokat tartunk a terem tornaeszközökkel felszerelt részében. A tízórai után következik a matematika, az irodalom, az énekzene ... Délben az ebéd, majd az alvás jön, amit fél háromtól játék követ. — Mennyivel nehezebb és mennyivel szebb itt a munka? — Fizikailag mindenképpen nehezebb, mint más csoportoknál. Vannak, akiket pelenkázni vagy biliztetni kell. Szinte mindegyik gyermek mellé kéne egy külön nevelő, aki csakis neki szenteli magát. Rettentő nagy szerepe van náluk az önbizalomnak és a sikerélménynek. Egyik gyerekünk deréktól lefelé mozgásképtelen. Ne- kün kellett vele elfogadtatni a társait, mivel addig csak a felnőttekhez kötődött. Számunkra a sikerélményt pedig az jelenti, amikor egy sérült kezű gyermek, aki a ceruzát sem tudta megfogni, hosszú-hosz- szú hónapok után képes egy kórformát magától lerajzolni. Amikor elvállaltam ezt a munkát, megvallom, .izgatott az új feladat. Érdekelt az is: mire vagyok képes? Mindamellett vallom, hogy ezeknek a gyerekeknek is meg kell adni az esélyegyenlőséget, hogy ugyanúgy megállhassák a helyüket mint a többiek, Pici dolgokból áll össze, mégis nagyon nagy örömet jelent ez a munka. S közben pedig fel sem tűnik, hogy ezek a gyerekek betegek lennének. — Gondolom, otthon még saját gyermekei is várják . .. — Két fiam van: egy 13 és egy 5 és fél éves. Lehet, hogy néhány év múiva fáradtabb leszek, de ma még ugyanolyan türelemmel tudok hozzájuk is lenni, mint az itteniekhez. Szeretném még elmondani, hogy. a súlyosan mozgássérült gyerekekkel 10 éves korukig maradhat gyesen a szülő. S ez akkor is igaz, ha az óvodai ellátást igénybe veszik. Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk a szülőkkel — de másképp nem is lehetne eredményt elérni. C. B. Fotó: Dobos
