Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikai koncepciója (Folytatás az 1. oldalról) A termelés jövedelmezősége ezek miatt számottevően romlott, a mezőgazdasági nagyüzemek egyre szélesebb körében az egyszerű újratermelésre sincs elegendő pénz. Csökken a kistermelésiből származó bevételek reálértéke i,s. Agrárfejlődésünket is kedvezőtlenül érintette az a területfejlesztésként meghirdetett politika, amely különösen a kisebb településeknek okozott hátrányokat. Elsorvasztotta önálló létüket. Csökkentette éltartóképességüket, indokolatlan elvándorlást eredményezett. Az ország gazdasági gondjainak következményei alól egyetlen ágazat sem mentesülhet, de az élelmiszer-gazdaságinak meg kel! adni a lehetőséget ahihoz, hogy stabilizálhassa helyzetét, és egyben új fejlődési pályán indulhasson el. Ezért hirdetjük meg, hogy agrárpolitikájában Mit akar az MSZMP? 1. VILÁGOS, megvalósítható célokat Az agrárnépesség és benne a parasztság kapjon társadalmi esélyegyenlőséget: — képességeinek kibontakozására, — jövedelmének növelésére, — életkörülményeinek javításéra, — a falusi körzetek felzárkóztatására, — a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás hatékony fejlesztésére. 2. SOKSZÍNŰ TULAJDONFORMÁKAT, HATÉKONY TERMELÉST A gazdasági reformnak egyik kulcskérdése a tulajdonviszonyok fejlesztése. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a termelés eredményessége szorosan és hagyományosan kötődik a termelők tulajdonosi érdekeltségéhez. A magyar élelmiszer-gazdaság verseny- képessége és hatékonysága osak változatos tulajdonformák működése mellett javítható. Ezért arra törekszünk, hogy éljen együtt a szövetkezeti közös, az állami a magán- és a többféle vegyes tulajdon. A tulajdonviszonyok fejlesztéséhez meg kell változtatni a földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat. Vissza kell adni a földnek az évszázados becsületét, a vagyon legfontosabb részének, a jövedelem egyik fő forrásának kell tekinteni. Váljon ismét szorosabbá a mezőgazdasági termelőik és a föld közötti kapcsolat. A szövetkezetek mezőgazdasági földterületének jelentős hányada közös tulajdonban van. Ezt a tényt realitásként kell elfogadni, és az érdekelt szövetkezetek tagságára bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Egyszersmind nélkülözhetetlen a szövetkezetek közös használatában álló, de még egyéni tulajdont képező föld jog- biztonságának megerősítése. A termőföld védelme és célszerű hasznosítása mellett váljon lehetővé a mező- gazdasági földeik adásvétele és bérbe adása, legyen a földnek értéke és ára. A szövetkezeti tulajdonban lévő területek értékesítéséről. hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. A tulajdonszerzés kötöttségeit pedig úgy áldják fel, hogy azoké legyen a föld, akik hatékonyan hasznosítják. 3. VALÓDI DEMOKRÁCIÁT, TULAJDONOSTAGSÁGOT A SZÖVETKEZETEKBEN Támogatjuk a szövetkezeti mozgalom megújulását. Ennek a mezőgazdaságban különös jelentősége van. Olyan rendszer fokozatos kialakítását ajánljuk, amelyben a nemzetközi szövetkezeti mozgalom másfél évszázados, jól bevált és a szocialista törekvéseknek megfelelő elvei-értékei érvényesülnek. Ilyenek: a szövetkezés szabadsága, a tagság igényeihez igazodó formagazdagság, a szövetkezeti demokrácia, az autonómia, a nyitott tagság, az önkéntesség. a személyes- és vagyoni közreműködés. a tevékenység szerinti részesedés, a szolidaritás, a mozgalmi jelleg. Olyan társadalmi és gazdasági környezet szükséges, hogy a szövetkezetekben helyreálljon a tulajdon szövetkezeti jellege. a tagok gazdai kötődése. Érvényesüljön az az elv, hogy a gazdálkodás célja a tagok érdekeinek sokoldalú érvényesítése és szolgálata. Ezért támogatjuk, hogy a szövetkezetek szervezete és működése alkalmazkodjon adottságaikhoz. A szövetkezeti tagság joga legyen a tulajdonnal való rendelkezés, a vagyon működtetése, a racionális gazdálkodás a földdel, a tőke- befektetés és a vállalkozás. Támogatjuk a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítését. A részesedés tükrözze a tagsági viszony tulajdonosi vállalkozói és dolgozói jellegének együttes érvényesülését. Egyetértünk a több célú, a többféle tevékenységet is vállaló szövetkezetek létrehozásával, amelyékben szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi. a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók, s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenységre vállalkoznak. Az átalakulás fokozatosan, anyagi veszteségek és emberi megrázkódtatások nélkül, önfejlődéssel, a helyi adottságoknak megfelelően folyjon. Ezt az érdekeltekre kell bízni, .nem szabad még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy felülről elgondolt sémák alapján, kampányszerűen változzanak a gazdálkodás keretei. Szükséges az állami és egyéb, külső beavatkozások lényeges korlátozása. Ellene vagyunk minden olyan beavatkozásnak, amely sérti a szövetkezetek önállóságát. 4. SZABAD UTAT A VÁLLALKOZÁSOKNAK A mezőgazdaság fejlesztése támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezeteikre, az állami gazdaságokra. az integrált kistermelésire és a magángazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a jól gépesíthető. kevés élőmunkát igénylő ágazatokban a nagyüzemi termelés marad a meghatározó, mert ez a hatékonyabb. Vannak viszont olyan ágazatok és adódhatnak olyan körülmények. amelyekben és amikor az egyéni. a családi vállalkozás, a kistermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, a családi és a kisebb csoportokba szerveződő vállalkozások kapjanak azonos esélyt a nagyüzemekkel. E vállalkozások jövője attól függ, hogyan tudnak a piaci igényekhez gyorsan rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tenni. A mezőgazdasági kistermelés és az egyéni termelés a nagyüzemek keretében szerveződő vállalkozásokkal együtt bővítheti a falusi foglalkoztatási lehetőségeket, a megélhetési forrásokat, javíthatja a vidéki lakosság életkörülményeit, élénkítheti e térségek gazdasági életét. 5. A MEGŰJULÖ GAZDASÁGBAN KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGOT Az élelmiszer-gazdaság illeszkedjen be a szocialista gazdaság olyan új modelljébe, amelyben a kereslet-kínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Erre akkor lesz képes, ha egyre szorosabban összekapcsolódik a termelőeszközeit gyártó, termelését kiszolgáló, illetve a termékeit felhasználó és értékesítő ágazatokkal. Élelmiszer-termelésünk csiaik akkor lehet versenyképes, ha megfelelő az ipari termelőeszköz -gyártás, a kor követelményeihez igazodik az infrastrukturális háttér. Értékesítési lehetőségei is mind jobbam függenek a belső és a külkereskedelmi . szervezet működőképességétől, tevékenységének színvonalától. Ezért: — A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az élelmiszer-gazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca, részben pedig nyersanyagszállítója. Az ipar érdeke is, hogy gyártmányainak fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban kielégítse a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar igényeit. Indokoltnak tartjuk, hogy a mezőgazdaságban folyó ipari, szolgáltató tevékenység legyen szerves része az ipar-, illetve a regionális fejlesztési poll tálkának. A mezőgazdaságii nagyüzemekben ugyanis a megtermelt nyersanyagok feldolgozása és értékesítése mellett az ipari tevékenységek és szolgáltatások a legjelentősebbek. — Szorosabb, a közös érdekeltségen és az egymásrautaltságon alapuló kapcsolatot tartunk szükségesnek a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás között. Az élelmiszer-gazdaság szerkezet- váltásának legnagyobb lehetőségei a feldolgozásban vannak. Ez egyben kényszer is. mert az élelmiszeripar technológiai, műszaki színvonalának elmaradása a mezőgazdasági termékek értékesítésének gátjává válhat. Az élelmiszeripari vállalatok számára biztosítani kell a gazdasági és a jogi önállóságot, hogy növekedhessen kockázatviselő és alkalmazkodó képességük. A legszükségesebb lépésék közül kiemeljük azoknak az akadályoknak a felszámolását, amelyek gátolják a tőkeáramlást és az eltérő tulajdonformák összekapcsolását. Fon- losmak tartjuk továbbá a termelésre vonatkozó hierarchikus követelmények — minit például az ellátási felelősség, a megyei önetlátási törekvések, a keretgazdálkodás. a piacfelosztáls — megszüntetését. A piaci igényekhez való eredményesebb alkalmazkodás érdekében támogatjuk, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség alapján önszerveződés révén bontakozzanak ki a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a kereskedelmi vállalatok közötti közös érdekeltség változatos formái: a szerződéses együttműködés, a vagyoni társulás különböző módozatai. Az élelmiszeriparban is kívánatos, hogy az állami vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek mellett a fogyasztási és más szövetkezetek, valamint a kisiparosok feldolgozó tevékenysége is bővüljön. — Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelőknek és a fogyasztóknak is az az érdekük, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés a vállalati önállóság és a kölcsönös előnyök alapján bontakozzon ki. járuljon hozzá a monopolhelyzetek megszüntetéséhez, a piaci versenyhez. Különösen fontosnak tartjuk a vertikális kapcsolatok kiépítését az agrártermékek külkereskedelmében, ahol csak az eddiginél rugalmasabb, szabadabb szervezeti és forgalmazási rendszer vezethet új piacok feltárásához, az export gazdaságosságának javításához. — Az erdőgazdálkodás szervezetileg is szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növelkszík a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek erdősítése. Fontosnak tartjuk az erdeit egészségének, termőképességének javítását; támogatjuk az óikat a törekvéseket, amelyek szorgalmazzák a feldolgozottság növelését. 6. HATÉKONY ÁLLAMI IRÁNYÍTÁST ÉS ÉRDEKKÉPVISELETET — A piacgazdaság építése hatásainak kezelése az élelmiszer-gazdaság irányításában is új típusú államigazgatásd feladatot ad. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szerveik munkája jobban egészítse ki egymást, legyen összehangoltabb. Az ágazati minisztérium ne foglalkozzon érdek- képviseléti és operatív feladatokkal, tevékenységében erősödjön az országos szintű szakmai irányítás és a termelő szervezetek munkájának sokoldalú szolgálata. — Támogatjuk az agrárágazat érdekvédelmi és érdekegyeztető intézményrendszerének megújítását, új intézmények, például agrárszövetség kialakítását. Javasoljuk, hogy ezek alulról szerveződjenek, és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, miilyen érdekképviseletnek alkar tagja lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amelyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak. szövetkezeteinek, a magánvállalkozóiknak együttesen vagy külön létrehozott érdekképviselete másokkal egyenrangú partner. — Támogatjuk a piaci és más információk áramoltatására, a gazdálkodók kapcsolatainak szervezésére, az élelmiszergazdasági érdekek hatékony egyeztetésére Mezőgazdasági Kamara létrehozását. 7. virágzó falvakat A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, ezért az agrárpolitika szorosan összefonódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk a magyar népesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését; ebben a mezőgazdasági üzemeknek, a fogyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szorgalmazzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú falvak gazdasági-itórsadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akarjuk, hogy a falvak nyerjék vissza politikai és gazdasági önállóságukat, a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázadok során kialakult értékeik. Kívánatosnak tartjuk a falusi turizmus feltételeinek megteremtését. A falvak lakói váljanak a települések igazi gazdáivá, saját életterüket önállóan alakító és kormányzó autonóm közösségekké. Célunk: az önigazgató, autonóm, kulturált és civilizált falu! 8. ESÉLYEGYENLŐSÉGET A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁSBAN A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az ultóbbi évtizedben csökkentették a fokozott költségvetési elvonások. Ugyancsak súlyosáéi érintette az, hogy a felhasznált ipari eszközük árai nagyobb mértékben növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika törekedjen e helyzet megváltoztatására, mindenekelőtt az agrárolló nyílásának ' megállítására. Biztosítsa a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőerőinek megőrzését. teremtsen olyan feltételeket, hogy eredményes munkával növelni lehessen a vállalati és a személyes Jövedelmeket. Az élelmiszer-gazdaság úgy illeszkedjen az általános gazdasági szabályozásba, hogy az árak. az adók. a támogatások és a hitelek együttesen teremtsenek a népgazdaság többi ágazatával azonos tőkemegtérülési esélyt. Ennek több feltétele van: — Olyan mezőgazdtasági árpolitikát javasolunk. am!i teret ad a piaci hatásoknak. ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátos piaci viszonyai miatt az állami irányítás tájékoztató- és védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig beavatkozással segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. — Mivel a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget az állam adózási és hitelpolitikai eszközökkel is elősegítse. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a külpiaci versenyképesség megőrzése céljából szükség van. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. — Termékeinknek a nemzetközi piacokon más országok támogatott élelmiszergazdaságával kel! versenyezniük, ezért nem tartjuk elfogadhatónak a támogatások megszüntetését. Hosszabb távon is javasoljuk a kedvezőtlen adottságú térségek termelőilnek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni. hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönözzön. — Különösen nehéz a helyzet a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Többségük a gazdaságilag elmaradott térségekben működik, és körzetében szinte az egyetlen munkaalkalom. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása az egész társadalom feladata, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő a szerepe, amit indokolt elismerni és támogatni. A szabályozó rendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszer-gazdasági termelés közgazdasági feltételeit. Ezeket a gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák a maguk javára. 9. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK SOKOLDALÚ HASZNOSÍTÁSÁT Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a hazai és a külföldi tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika, biotechnológia vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok e célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is kiegészítsék. A technikai-technológiai fejlesztés alkalmazkodjon a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészség- és környezetvédelem követelményeit. A termelés fejlesztését a tudományos eredmények alapozzák meg, ezeket jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás és a fejlesztés valamint a szakoktatás feltételeinek javítását, a kutatás, az oktatás és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. A mezőgazdaság modernizációjához, alkalmazkodó képessége fokozásához elengedhetetlen az általános és szakmai műveltség, a munkakultúra színvonalának emelése, az alkotó- és vállalkozókészség ösztönzése. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. A megújulásban, a korszerű szemlélet alakításában döntő szerepe van a már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett agrároktatásnak. 10. MEGBECSÜLT PARASZTSÁGOT, ALKOTÓ AGRARÉRTELMISÉGET A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyenek akár szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók, értelmiségi szakemberek, akár munkások, alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának letéteményesei. Agrárpolitikáinkkal elsősorban az ő érdeküket és egyúttal az egész társadalom javát kívánjuk szolgálni. Ez az agrárpolitika tág teret nyit az é lelmiszer-g az das ágba n, a nagyobb és kisebb kollektívák, egyének vállalkozásai, kezdeményezései előtt. Ebben megtisztelő szerep vár az agrárérfelmiségre. amely tudása, szemlélete révén nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidék szellemi életének is meghatározó, progresz- szív tényezője. Kérjük őket, hogy álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszer-gazdaság alkalmazkodását a változó követelményekhez. * Az MSZMP szervezetei segítsék elő a megújulást, az önkormányzat és a demokratizmus kiteljesedését, ami utat nyit az új tehetséges vezetők, a kezdeményezések előtt. Csak így érhetjük el, hogy a gazdálkodás szabadsága, az öntevékenységgel párosuló érdekeltség és a hozzáértés megalapozza a parasztság és a vidéki lakosság boldogulását. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot olyan munkaprogram elkészítéséi-e, amely — a kormány gazdasági programjának részéként — a magyar agrárágazat nemzeti programjául szolgálhat. (MTI)
