Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. június 3., szombat Kert Mezey István rajza irodalmi est Göncruszkán GöncrusZkán, május 28-án a Művelődési Ház rendezésében színes, gazdag program várta az érdeklődő közönséget, A Kazinczy Olvasókör tartotta ezen a napon soronlévő összejövetelét, amelyre meghívást kaptak a faluban és a környéken — Ózdon, Bncsen — élő erdélyi menekültek is. A Művelődési Ház olvasótermében a szép számmal összegyűlt vendégekét Sán- donné Kornyék Mária köszöntötte, majd Tóth Hajnalka két népdalt adott elő zongorán. Utána Serfőző Simon költő a hazafiságról tartott előadást, amelyet beszélgetés, s élénk vita követett. Befejezésül pedig Bojtor István református lelkész tartott Erdély történetéről kis ismertetőt. Az olvasókon összejövetelt Kányád! Sándor Harangok című verse zárta, amelyet Fazekas József szavalt el. S utána az egybegyűltek elénekelték a Székely himnuszt, valamint a Szózatot. Moldova György: Az Abortusz-szigetek Csak erős idegzetűeknek! EMs-dij iNem kizárt, hogy új díj született New Yorkban, amikor a zenei élet kiválóságainak a rodk and roll halhatatlan királyáról, ELvis Presley-ről meg- rmiinitázatt és elnevezett díjat adtak át. Az első nemzetközi rodkzenei díjkiosztó ünnepség szervezői megkapták Elvis Presley örököseinek engedélyét áhhoz, hogy a néhai énekesről egy 3G centiméternyi szobrocskát készíttessenek, s aZt nyújtsák át a díjazottaknak. A legjobb nagylemez díját a „Volume One (Traveling Wű- bury.s)” lemez kapta, a legjobb zenekarnak ■az amerikai Gunsn Rdses heavy metal együttest választották meg. Az év legjobb felfedezettje a Living Colours együttes lett. A legjoibb dalszövegékért Elvis Costello •kapott ,díjat, .míg a legjobb turné szervezéséért az Amnesty International elnevezésű nemzetközi szervezet kapott elismerést. Moldova-könyv nélkül újabban nincs ünnepi könyvhét. Most is összeállított írásaiból egy kötetnyit. Az író mindig is igyekezett időszerű, az olvasók érdeklődésére méltán számot tartó témákat feldolgozni. Szívesen vállalta a kényes kérdések, tabuk megpiszkálását is. S voltak is ilyenek bőven, de Moldova maga is kitalált abszurd, meghökkentő történeteket. A Gumikutya, a Magyar atom, a Beszélő disznó, a Tökös mákos rétes után joggal mondhattuk, ilyet nem mindenki tud kitalálni, s az új kötethez, Az Abortusz- szigétékhéz már igazán pihent agy kellett. A oímádó kisregény részletei már 'az Üj Tükör hasábjain is megjelentek, borzolva a jobb ízlésű olvasók idegeit. Lawrence Glallowich (eredetileg Gallowich Lőrinc) angol állampolgár hajótörést szenvedve elvetődik egy szigetcsoportra, aihol a művi tértiességmegszakítások csodálatos módon életben maradit áldozatai élnek, és alkotnak amolyan falanszterszerű, szooíalisztikus Népi Köztársaságot. Moldova a következő magyarázatát adja az ab or télit embriók életben maradásának: a kórházi hulladékkal a tengerbe kerülték, eljutották az atomhu lladékot ta rtalma zó, de már kipukkadt atomiko- porsók fölé, s a sugárzás hatására életre keltek. Igaz, némelyiknek két feje, három karja, négy lába nőtt. Később megerősödve kika- pasZkodtak a tengerből. A szárazföldön eleinte rosszul ment a sorsuk, a normális emberék utálták, sőt agyonverték őket. De jöttek a dicsőséges „ötök”, akiknék segítségével a feléledt embriók otthont teremtettek maguknak egy szigeten. Tudják, hogy szerezték táplálékot? Egy-egy termőfölddel teli tepsiit tartották a fejük fölé, s benne szépen gyarapodott a gabona, cukorrépa és a többi haszonnövény. Lawrence Gallowich megjelenése persze megzavarta a birodalom békéjét, hiszen az alig egy méter .magas, idom- talan, nagyfejű embriók közül minden tekintetben kimagaslott. Először őt is meg akarták ölni, majd megelégedtek 101 évi börtönbüntetéssel. Végül ezt sem kell leülnie, mert túl hamar vége lenne a történetnek, és Moldova .még bírja ötletekkel. Jó lenne tudni, milyen meggondolásokkal alkotta meg ezt a meglehetősen idétlen, logikai bukfencekkel teli utópiát, vagy inkább gul- liiveriádát a szerző, mert az időnkénti lapos célzások hazai állapotainkra ezt nem indokolják kellően. Némi támpontot éppen maga a szerző ad nekünk ars poeticájával: „Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körüli, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ö volt az író”. Tehát az író hazudik valamit, de arról nem szól, hogy a hallgatók vajon mindent elhiisznek-e. Azt gondolom, jól tette Moldova, hogy nem a vadembereknek mesélt, nem hiszem, hogy Az Abortusz- szigeteket hallgatva is nyugodtan bámulták vOlna a tüzet. (filip) r Értékvédelmet a kultúrának! „.. . Oly társadalmi atmoszférára van szükség, ahol az irányító értékhierarchiában magas fokon áll a kultúra, a tudás. Rangot, s presztízst kap a műveltség. Ennek kialakításához kevés egymagában az iskolai nevelés, s a könyvtárosi 'és hivatásos népművelői erőfeszítés. A modern tájékoztatási és tömegbefolyásolási eszközök összes lehetőségeinek tudatos, tervszerű 'kihasználására van szükség. Király István fent idézett, Kulturális igény és kulturális környezetszennyeződés című tanulmányának számtalan gondolata is arra ösztönözte az elmúlt esztendőben a tokaji írótábor mintegy .félszáz résztvevőjét, hogy szellemi védegylet, kulturális környezetvédő egyesület létrehozását kezdeményezzék együttesen. A .Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a nemzeti kultúra, a szellemi értékek védelmére és ápolására írók, újságírók, politikusak, művészek, pedagógusok közreműködésével .a védegylet nemrég megtartotta alakuló összejövetelét. Tevékenységének középpontjába — ahogy azt alapszabályában rögzítette is — az iskolai oktatás jelenlegi helyzetének tényfeltáró elemzését, és egy új oktatási rendszer körvonalainak felvázolását állította. Célja: óvást emelni minden lélekszennyező, az emberhez méltó gondolkodást, életelveket eltorzító, lealacsonyító, a társadalmi együttélés erkölcsi normáit sértő, antihumánus szándékok ellen. Természetesen annak a kérdésikörnek tisztázása is alapvető feladat, hogy mit tekinthetünk a kulturális javak terén értéknek, vagy például — erős a kifejezés — szemétnek. Egyáltalán a művészeti produkció — legyen az irodalmi mű, filmalkotás vagy színpadi bemutató — milyen hatást válthat ki a produktumra kíváncsi, gondolkodó emberben. A Szellemi Védegylet szervezői a zászlóbontás pillanatában arra is felfigyeltek, hogy manapság, amikor különféle társadalmi szerveződéseknek, pártalakításoknak vagyunk naponta tanúi, mintha ezen új társadalom-alakítók nem tekintenék programjuk szerves részének a kultúra embert és személyiséget formáló szerepét és lehetőségeit. ;Pedig a közelmúltban már oly sokain és oly sokszor megjegyezték; nincs és nem is lehet .politikai, gazdasági reform szellemi honvédelem nélkül. Ha egy piacorientált, értékeket nem ismerő társadalomban a kultúra intézményei, annak szervezői eleve arra kényszerülnek, hogy mindössze nyereséget „termeljenek”, és nem a maradandó értékek megszületését, terjesztését szolgálják, akkor lassan bár, de észrevétlenül szellemiekben elszegényedik az ország. Ezt a folyamatot akarja — nem kis erőfeszítések árán — a Szellemi Védegylet most tömörülő kis közössége megállítani. Azon talán ma már kár meditálni, hogy ennek felismeréséhez miért szükséges egy alkalmilag összeverbuválódó társadalmi szerveződésnek létrejönnie, és miért nem tekinti ezt kötelességének — jóval kedvezőbb körülmények között — a hatalmon levő kormány, vagy épp a kormányzatban illetékes művelődési tárca. A Szellemi Védegylet ezért akar vitáival, javaslataival, állami intézkedéseket sürgető észrevételeivel Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bi'bó István szellemében országos mozgalmat indítani. Ha a kezdeményezést értetlenség fogadja, úgy vélem, a társadalmi megújulást és a nemzet szellemi gyarapodását, az európai kultúrához való csatlakozást akár évtizedekre lelassíthatja vagy részlegesen megakadályozhatja. Többek között ezért is jó lenne, ha a Szellemi Védegylet működtetésének támogatását nemcsak a kezdeményező Hazafias Népfront tekintené saját feladatának. Az egész országnak oda kell figyelnie a mozgalomra, hiszen nemzeti ügyet szolgál. Kulturális felemelkedésünk ügyét. M. I. A címben idézett „egy nemzet mesé- # lö nagyanyáid” kifejezés az elmúlt héten megtartott kőszegi televíziós szemle egyik vitáján hangzott el a rangos filmesztéta és egyben gyakorló nagyapa — Gyertyán Ervin — szájából. E szemle sorrendben a nyolcadik volt, és az utolsó két esztendő terméséből 'huszonkilenc művet mutatott be a versenyprogramban. A filmekről részleteiben nem kell szólnom, hiszen nagyrészt a képernyőről már korábbról is ismerhetett művek voltak, és az egész programot a szemlét közvetlenül megelőzően sugározta a tévé. A szemle néhány tanulságát azonban érdemes feljegyezni. Néhányat, mert mindről nincs hely és mód itt szót ejteni. A szemle tanulságai legmarkánsabban a két szakmai tanácskozáson ütköztek ki. Gondolatmenetben alapvetően ezekre támaszkodom, de mint az egyhetes rendezvény résztvevője, természetesen más élményeimet is felhasználom. Legelőször a címbeli mesélő nagyanyó- ról essék szó. Nem Kőszegen került szóba, évtizedek óta. tudott, hogy igen sokan a televíziót tekintik a gyermeknevelés és -szórakoztatás csaknem kizárólagos forrásának, főleg pedig mesemondónak. Igen kevés már az a mai gyerek, akinek a mamája mesél, vagy a nagymamája, esti elalvás előtt. Csak be kell kapcsolni a készüléket, jön a maci, a másik műsoron szintén meseösszeállítás, és így a televízió átváltozik egy nemzet mesélő nagymamájává. Ezt a szerepét — csakúgy mint sok más tevékenységét — mostanában igen komoly veszély fenyegeti az egész Magyar Televíziót érintő gazdasági nehézségek, korlátozások, elvonások miatt. A szemlén bemutatott huszonkilenc különböző műfajú és időtartamú alkotás — ötpercestől az egyórásig, sőt a nyolcvanpercesig — mintegy egyihar- mada az utolsó két év visszafogott termésének, s így, ha az előzsűri által kirostált műveket is figyelembe veszem, a televízió műsoréhségéhez és -fogyasztásához képest „így nemzet meselo nagyanyoja... A televíziós gyermekműsorok kőszegi szemléje után igen kevés a saját alkotású gyermekműsor. Ezek helyére kerülnek a különböző importműsorok igen változó színvonalon, Nils Holgerssontól Tom és Jerryn át a Szupernagyiig. S ezek tengerében szinte feloldódik a hazai forrásból fakadó művek kis csapata, s a nemzet mesélő nagymamája olyan mesékkel kénytelen traktálni a gyermekeket, amelyeknek túltengése nem mindig kívánatos. Egy másik markáns vonása volt a kőszegi szemlének az a gond, hogy a gyermekeknek szóló műveket természetesen felnőttek készítik és bírálják, minősítik, de ki ismeri belülről a gyerekeket? A felnőtt nem autentikus a bírálatra, a gyerek nem felkészült. Sokszor előfordul az is, hogy a gyermekfilmek készítői inkább a kritikusra, a filmes szakmára, a felnőtt nézőre kacsintanak, s éppen a gyermekek igénye sodródik hátra. Ettől elválaszthatatlan, hogy a felnőttek problémáiból, rossz közérzetéből is ne áramolhasson át nem is kevés a gyermekeknek szánt művekbe. A szemle vitái két témakörben folytak. Először a dramatikus művekről folyt a szó, másodszor a dokumentum, szórakoztató, riport és egyéb alkotásokról. Az előbb említett gondolat a felnőttek világának a gyermekművekbe történő beszüremléséről. vagy -áramlásáról mindkét témakörben, illetve mindkét vitában felmerült, kihangsúlyozva, hogy a gyermekművekben minden túl szabályos, minden túl kigondolt, fel- nőttes, hiányzik a gyermekeket jobban megfogó Icócosság. Jellemző, hogy a kőszegi szemlén közel négyezer gyermek adta le szavazatát az ország legkülönbözőbb tájairól — Borsodból, Járdánházáról — és a gyermekek ítélete messze eltért a hivatalos zsűriétől, meg a szemlén résztvevő felnőtt szakmabeliekétől. Az általuk legjobbnak minősített négy mű egyike sem szerepelt a felnőttek listáján. A szorító körülmények szülte veszély is többször szóba került: erősödni fog a televízióban az elkommercializálódás, háttérbe szorulnak a gyermekműsorok, holott a gyermek a legstabilabb és leghálásabb publikum. S mert igényei kielégítésére keveset kap, nézi a nem neki szánt műsorokat. A gyermekeknek szánt adások a nagy műsorfolyamtól elkülönítetlenül kerülnek sokszor a képernyőre, de ha külön blokkot is alkotnak, a gyerek nézi a más adásokat is. Ezek a más filmek és más médiák felmérhetetlenül nagy hatással vannak a gyermekekre. Ha nem is olyan tragikus kimenetelű hatással, mint a nagykovácsi két gyermeköngyilkosság esetében — ők egyébként nem a hazai tévéműsorban szereplő filmet néztek, hanem feketeforgalomban lévő videoszalagot! —, az őket ért sokféle társadalmi, környezeti hatást a televízióban látott művek felerősítik. Ezekkel szemben kellene hatni a tévé gyermekműsorainak, több figyelemmel kellene lennünk napjaink gyermekeinek problémáira. Nagyon jó, ha a világirodalom klasszikusait megismerik tévéfeldolgozásban, ha a hazai irodalom nagyjainak művei szolgálnak alapul egyes művekhez, de több mai téma kellene. Olyan mint például a zsűri által méltatlanul mellőzött Flóra című dokumentumjáték, amelyben egy csonka családban élő tizenkét esztendős kislány próbálja — sikerrel! — megváltoztatni önmaga életét, környezetét. Mindez csak néhány kiragadott gondolat a kőszegi szemle gazdag élmény- és vitaanyagából. A két vita és a sok-sok szűkebb körű gondolatcsere örökkön visszatérő jellemző vonása volt az anyagi nehézség, az egyre szorítóbb gyártási gond, amely nem teszi lehetővé például írók nagyobb számának a szerkesztőséghez kötését, amely ellehetetleníti a gyermekek szempontjából fontos látvány megteremtését, és olyan olcsóbb megoldásokra sarkall, amelyek károsan hatnak ki a művek tartalmára, mondandójának érvényesülésére is. A nemzet mesélő nagyanyója valóban olyan nehézségekkel küzd, amelyekkel hovatovább végleg nem tud megbirkózni, és mind nagyobb területen — mind nagyobb műsoridőben — kénytelen visszavonulni, vagy selejtes művet létrehozni. E veszély ellen is felemelte szavát a szemlén részt vevők sokasága, és állásfoglalást fogalmazott meg, amelyet nyílt levélben juttatott el Németh Miklóshoz, a Minisztertanács elnökéhez és Bereczky Gyulához, a Magyar Televízió elnökéhez. Ebben mélységes aggodalmát fejezte ki a magyar gyermekkultúra, s ezen belül a gyermSkeknek szóló televíziós filmek, tévéjátékok anyagi alapjainak drasztikus csökkentése miatt, amelynek eredményeként napjainkban már a műfaj élete forog kockán. Az állásfoglalás, illetve nyílt levél részletesen megindokolja megállapításait és kéri: „Ne engedjék elsorvadni a magyar gyermekfilmet, az animációs filmet, a gyermekeknek, fiataloknak szóló tévéjátékot! Ne felejtsék el, hogy a legszegényebb családban is arra törekednek: legalább a gyermekek tányérjára jusson egy jobb falat, vaj a kenyerükre, alma az iskolatáskájukba.” Benedek Miklós
