Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XLV. évfolyam, 143. sióm 1989. június 20. Kedd Ára: 4,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának lapja Siratták az íróasztalukat Miéit w& lel a ÉV vezérigazgatója? A házgyárban. A panelre már nincs szükség, más kell. Fotó: Balogh Imre NINCS SZÜKSÉG SZAKSZERVEZETI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGRA * VÉDIK ÁLLÁSAIKAT A FUNKCIONÁRIUSOK Volt egyszer egy BAÉV. Sikereket ért el, házakat, városokat épített. Volt? Per­sze. helyesebb, ha azt mondjuk: egyelőre él még a BAÉV. Él? Inkább haldok­lik. Hogy a szemét: miikor fogják le? Nem tudni. Sőt, azt sem: agonizá'lása meddig tart. A vezérigazgató szerint — bár ezt ő így nem mond­ta 'ki — az lenne most és ma az igazi, ha a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalatot a maga régi va­lójában temetnék, s ezzel egy időben újjászületne a cég, ám világos, az már egészen más lenne. Bánhe­gyi " Árpád vezérigazgatóval beszélgettünk: — ön hatodik éve igaz­gatja a céget. Amikor ide­került — ha jól emlékszem — vízfejhez hasonlította a vállalatot ... Brzezinski Magyarországról Szervezzen George Bush elnök amerikai—nyugat-eu­rópai—japán gazdasági tá­mogatást, hogy a reformja­it megvalósító Magyarország és Lengyelország ne zuhan­jon gazdasági katasztrófába. Ezt javasolta vasárnapi nyi­latkozatában Zbigniew Brze­zinski. Carter elnök egykori nem­zetbiztonsági tanácsadója, akinek véleményét a Szov­jetunióról és Kelet-Európá- ról a Bush-kormány is ki­kéri, a CNN-hálózatnak nyi­latkozott. Véleménye szerint az amerikai politika szem­pontjából ma Kelet-Európá- ban vannak a legnagyobb lehetőségek. Bush elnök jú­liusi varsói és budapesti útja „feltehetően történelmi jelentőségű lesz”, hangoztat­ta, ezért Bushnak néhánv kulcsfontosságú javaslatot kellene látogatásai alkalmá­ból előterjesztenie. így — a fenti, rövid távú gazdasági támogatás mellett — azt, hogy tűzzék a júliusi, pári­zsi tőkés csúcstalálkozó na­pirendjére Nyugat- és Ke- let-Európa hosszú távú gaz­dasági és politikai viszonyát, Kelet-Európa Nyugat-Euró- pával való újraintegrálódá- sának kérdését. — Jól emlékszik. Igaz ez, bár eléggé differenciált a kép. Rendkívül magas volt akkoriban a nem fizikai ál­lományban dolgozók száma és aránya, s ehhez járult egy rohamosan d'ogyó fizikai állomány. Csak 1982-ben majd félezer fizikai munkás hagyta itt a vállalatot. Ami­kor idekerültem, legnagyobb feladataim egyike volt en­nék a tendenciának megál­lítása. s azt hiszem, ezt si­került is megoldani, stabiili- zálódott a létszám. — Ezzel egy időben viszont irodisták sokaságának mon­dott fel... — Emiatt nagyon rossz vélemény alakult ki rólam. De ma sem tennék más­A gabonatermelésben ér­dekelt mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek csaknem mindegyike, összesen ezer gazdaság vezetője írta alá azt a beadványt, amelyet hétfőn juttattak el Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhez. Az írásos dokumentum leszögezi, hogy Miskolcon is megala­kult a megyei Mezőgaz­dasági Kamara. Az első Debrecenben alakult és várható, hogy az ország többi megyéjében is így döntenek a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar üzemei, de magángazdál­kodók, szervezetek is csatlakozhatnak. Az alakuló ülésen dr. Osvay György, az előké­szítő bizottság nevében a kamara szerepéről, céljá­ról annyit mondott: a ka­marának érdekfeltáró és érdekegyeztető tevékeny­sége lesz a döntő. A Me­zőgazdasági Kamarát 25 cég hozta létre: 13 me­zőgazdasági termelőszö­vetkezet, 7 állami gazda­képp. Sőt, ma is valami ha­sonlót kell tenni . . . — Erre még térjünk visz- sza! Maradjunk azonban a kezdetnél, mert azt hiszem, többeket érdekel: miképp lett egy viszonylag jól pros­peráló vállalatból haldokló? — Miért? Miképp lett az­zá a népgazdaság, mint ami­lyen mostanság? De ezt hagyjuk... — Ne hagyjuk! — Miért kellett ennek a cégnek a nyolcvanas évek elején százmilliót belein­vesztálni a házgyárba, ami­kor már tudvalevő*, hogy a paneles építkezés iránti fi­zetőképes kereslet jelenté­kenyen csökkent? Aztán ne­künk. utódoknak kellett (Folytatás a 3. oldalon) a termelők szempontjából hátrányos a gabonatermelés jövedelmezősége, egész sor rendelkezést sérelmesnek tar­tanak, és emiatt — legfőbb követelésként — a felvásár­lási árak rrjinimálisan 30 százalékos emelését követe­lik a kormányzattól. sóg, 1 szakszövetkezet, három élelmiszeripari vál­lalat (tejipari, húsipari, hűtőipari) és egy hatóság (állattenyésztő vállalat). Az érdekek egyezteté­sére valóban nagy szük­ség lenne, hisz az elmúlt években gyakran akadt arra példa, hogy a ter­melők (magángazdálko­dók és üzemek) olyan jó­szágtenyésztésbe, növény- termelésbe fogtak, amiről a feldolgozóipar nem is tudott. Nem csoda, hogy az egyik termékből hegyek rohadtak el megyénkben, míg a másikból soha nem tapasztalt hiány keletke­zett (például juh). (Folytatás a 3. oldalon) Gabonatermelők követelései Horn Gyula a román magatartásról, a magyar külpolitikáról Rádióinterjú a külügyminiszterrel Horn Gyula külügyminisz­ter hétfőn interjút adott a Magyar Rádió Első kézből cí­mű műsora két szerkesztő-ri­porterének, Havas Henriknek és Forró Tamásnak. — A Scinteia című román pártlap iközleménye alapján Bukarestben a Külügymi­nisztériumba kérették ha­zánk nagykövetét, Szűcs Pált és átnyújtották neki a ro­mán kormánynak a magyar kormányhoz intézett hivata­los tiltakozását |amiatt, hogy — román megfogalmazás szerint — Nagy Jmre és társainak június 16-ai teme­tésén szocialistaellenes, ro­mánellenes, nacionalista, re- vansista megnyilvánulásokra került sor. Válaszolt-e már a magyar kormány a román nyilatkozatra? — Nem válaszoltunk és egyelőre nem is készülünk válasszal — mondta Horn Gyula. — Meg kell monda­nom, hogy bennünket is meg­lepett a jegyzék átadása, il­letve annak a szövege. Tud­niillik a gyászszertartáson vagy előtte mi nem tapasz­taltunk olyan kirohanásokat vagy olyan kitételeket, ame­lyeket a jegyzék tartalmaz, hiszen semmiféle románel­lenes vagy soviniszta és egyéb megnyilvánulásokra nem került sor. Hozzá sze­retném tenni, hogy megíté­lésem szerint a gyászszer­tartás nem csupán méltóság- teljes volt. hanem mérték­tartó is egy-két beszédtől eltekintve. Gondolok a Hő­sök terén elhangzott utol­só beszédre, amely ellenté­tes volt az egész szertar­tással. Ez azonban egyéni vélemény volt. Visszatérve a román jegyzékre, áttanul­mányozva a szöveget nekem az az érzésem, hogy ez elő­re megszerkesztett anyag volt, mert hiszen figyelmen kívül hagyta mindazt, ami valójában történt június 16-án. — Figyelembe vesszük mi a magyar belpolitikában, hogy Románia miként rea­gál nekik, esetleg furcsának tetsző megnyilvánulásokra? — Mi minden szocialista ország reagálására, illetve véleményére odafigyelünk, számunkra létkérdés, hogy elsősorban a szomszédokkal jó viszonyunk legyen. Ugyan­akkor mindaz, ami ma ná­lunk történik, s ami június 16-án is történt, a nagy fon­tosságú napon, az magyar ügy, amit a legtöbb ország­ban nagyon méltányolnak. Az viszont nem jó, hogy egyes szomszédaink kira­gadnak egy-egy szélsőséges •megnyilatkozást, például azokat a szovjetellenes ki­rohanásokat, amelyek egy- egy személy részéről elhang­zottak, mert nem ezek jel­lemezték a megemlékezést. — ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak. Mi ennek az értelme, miért nem uta­sítja vissza keményen és ha­tározottan a magyar Kül­ügyminisztérium a románok nyilatkozatát? Nem lenne ez diplomatikus vagy politikus ebben a helyzetben? Mert ez így beismerésnek látszik. — Miért lenne beismerés? Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, az tudja, hogy mi történt. Tehát külön rea­gálni egyelőre nincs szándé­kunkban. s ezt különben sem a Külügyminisztérium, hanem a kormány dönti el. — ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a nyilatkozatra. Mi célból? — Azt hiszem, hogy má­sok is joggal vetik fel ugyan­ezt, pontosan azért, mert Románia neve el sem hang­zott. — Milyen eredményt vár­hat Románia ettől a de­monstrációtól? — Megint csak feltétele­zésekre vagyok utalva. Meg­ítélésem szerint ez beleillik atoba a politikába vagy ab­ba a magatartásba, ami most már hónapok óta jel­lemzi az ottani politikai éle­tet, s ennek lényege az, (Folytatás a 2. oldalon) Hétfőn Genfben Hétfőn, Genfben hét hó­napos szünet után megkez­dődött a hadászati nukleá­ris fegyverzet csökkentéséről szóló szovjet—amerikai (STARTj tárgyalások újabb, tizenegyedik fordulója. A két küldöttségvezető, Jurij Nazarkin és Richard Burt a genfi amerikai dip­lomáciai misszió épületében négyszemközti megbeszélést folytatott. A két tárgyaló- küldöttség első plenáris ülé­sére szerdán kerül sor, ez­után munkacsoportokban folytatják a tárgyalásokai. A ST ART novemberben befejeződött legutóbbi fordu­lójában elkészült egy 400 oldalas szerződéstervezet a hadászati atomfegyverek csökkentéséről. Mindazonál­tal továbbra is nyitott egy sor fontos kérdés, így a mozgatható indítóállású ra­kéták, a szárazföldi, illetve a hajókról indítható, manő­verező robotrepülőgépek és az ellenőrzés témájában. A megegyezést akadályoz­za, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is ragaszko­dik a csillagháborús prog­ramként ismert hadászati védelmi kezdeményezéshez (SDI), ezért megfigyelők nem számítanak gyors áttö­résre a genfi tárgyalások újabb fordulójában. Bács-Kiskun megyében mór őszi árpát aratnak. Nálunk vajon milyen lesi az aratás?

Next

/
Thumbnails
Contents