Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. május 6., szombat Olasz hét Miskolcon Antonio Stradivari Sikerrel folyt és sikerrel zárult Miskolcon, az április 23-án kezdődő olasz hét koncertsorozat, melyre az észak-olaszországi Cremonából, a hegedő szülőhazájából és Fiorenzuola d’Ardaból, a gazdag Piacenza tartománybeli városból érkeztek vendégek. Az együttesek még nem jártak Magyarországon, tehát méltán lehetünk büszkék erre a figyelemre, mely- lyel Miskolcot kitüntették. Személyesen és telefonon Ideológiamentes segítségnyújtás Az olasz hét tulajdonképpeni megnyitójára április 22-én az esti órákban került sor a Rónai Sándor Művelődési Központban. „Kalandos” utazás végén, ízletes vacsora mellett végre felszabadult és oldott hangulatban találkoztak vendégek és házigazdák a cre- monai Coro G. Paulli férfikar, illetve a Miskolci Vivaldi Kamarazenekar és Énekegyüttes. A miskolciak 1987 nyarán 6 napig élvezték a cremonaiak vendégszeretetét. Április 23-án délelőtt 10 órakor a Mindszenti-templomban kezdődött az ünnepélyes nagymise, melyen Giorgio Scolari vezetésével résztvett és énekelt a Coro G. Paulli férfikórus is. A misét dr. Kovács Endre püspök celebrálta. Fantasztikusan szép, színekben és drámai karakterekben gazdag betétek után a templom falai hosszasan visszhangozták a dübörgő vastapsot, amivel a nagymise közönsége szimpátiáját fejezte ki a ritka esemény alkalmával. A szertartás végén a cremonaiak ajándékokkal „lepték meg” a templom főpásztorát. Az események ezután a „Rónaiban” folytatódtak. A Coro G. Paulli Giorgio Scolari vezényletével karnagyi klub keretében mutatta meg, hogyan készül föl a kórus a hangversenyeire, milyen technikával dolgoznak, hogyan választják meg a repertoárt. A klubfoglalkozást a KÓTA megye szervezete nevében Barta Péter, az Egressy Béni Zeneiskola igazgatója nyitotta meg. A kötetlen és baráti hangulatú „zenés beszélgetésen” szép számmal voltak jelen énekesek és karnagyok egyaránt. A cremonaiak vendégszereplésének csúcspontját önálló hangversenyük jelentette. A Rónai színháztermében megrendezett koncertre igen sokan eljöttek. Akik jelen voltak, azok részére minden értékelő és dicsérő szó fölösleges, mert lehetetlen szavakkal reprodukálni azokat a gyönyörű piánókat és törékeny dinamikai árnyalatokat, ami a kórus hangzását jellemezte. Énekkultúrájuk messze meghaladta az általam eddig hallott, „a capella” énekegyüttesek színvonalát. Scolári vezénylési stílusa abszolút zenecentrikus és igen precíz. Biztos kézzel tudott „belenyúlni” a zenébe annak leg- bonyolulfább pillanataiban is. A Coro Paulli roppant közvetlen előadói stílusával egycsapásra a miskolci közönség szívébe lopta magát. Április 24-én délelőtt dr. Kovács László tanácselnök hivatalában fogadta a cre- monai delegáció vezetőit, köztük Giorgio Scolarit és Maestro Kónya. Istvánt, hírneves hangszerkészítőket. Maestro Kónyát már az első miskolci vonósszemináriumról ismerhettük, ott előadóként mutatkozott be. Ezúttal mint tolmács kísérte a cremonai együttest (ezúton is köszönjük fáradságos munkáját). A í’endkívül szívélyes hangulatú megbeszélésen a Cremona és Miskolc közötti kultürális „híd” újabb tartópillérrel erősödött. Április. 26-án délután újabb művészeti delegáció érkezett Miskolcra: a Fio- renzuolai Városi Kórus. A fiorenzuolaiak először a Mindszenti-templomban fél 7-kor kezdődő misén énekeltek. Kedves gesztusként a mise offertóriumi szakaszában szűkebb hazájuk, Pia-, cenza tartomány termékeiből összeállított díszkosarat helyeztek az oltár elé. A szertartás után a zsúfolásig megtöltött templomban hangverseny következett Pe- rosi, Somma, Kodály és Händel műveiből. A hangversenyt követően dr. Kovács Endre püspök fogadást adott a vendégek tiszteletére. Szép gesztus volt az is, hogy a fiorenzuolai kórus magyar nyelvűi!) ismertetővel érkezett Magyarországra. Április 27-én reggel ismét ünnepi hangulat uralkodott a város tanács fogadótermében. Dr. Kovács László tanácselnök meleg, baráti beszélgetés során mutatta be Miskolcot, kiemelve a nemzetközi kulturális kapcsolatok jelentőségét az európai városok életében. Délután fél 5-kor a Palotaszálló nagyszámú közönsége népszerű opera kórusokat hallgatott Roberto Scotti vezényletével (zongorán közreműködött Nicoletta ©racc- hi). A siker ezen a koncerten sem maradt el. A szinte fél színpadot beborító virágkosár újabb erős, művészibaráti kézszorítás jelképévé válhatott. Cremonai és fiorenzuolai vendégeink egyaránt elismerően nyilatkoztak arról a nyitottságáról és a közügyek iránti fogékonyságról, ahogy Miskolc tanácsi vezetése az aktuális művészeti és művészet-politikai kérdésekben állást foglalt. Ez az elismerés különleges fontossággal bír, hiszen napjainkban Miskolc vonós-galéria (vonós javító- és építőműhely, kiállító szoba stb.) kialakításán fáradozik. Az újabb pozitív benyomások pedig reményeink szerint tovább növelhetik a cremonai—miskolci összefogás lehetőségét. Köszönet a Szakszervezetek Rónai Sándor Művelődési Központjának, amiért a rendezvényekhez kultúrált helyszíneket biztosított, a városi tanács elnökének és művelődési osztályának, a Közművelődési Módszertani Központnak, hogy elvi és anyagi támogatásukkal hozzájárultak a zenei események fennakadás nélküli lebonyolításához, a Művészeti és Propaganda Irodának a magas színvonalú reklám- tevékenységért, a lillafüredi Palotaszálló dolgozóinak, hogy olasz barátainknak kellemes időtöltést biztosítottak. Végül, de nem utolsósorban, minden segítő és baráti kéznek, amelyek az olasz—mágyar kulturális kapcsolatok fejlesztése érdekében fáradoztak. Gergely Péter — Az egyii'k kamasz kislány édesanyja meghalt. Mostohaapja ailikoholiiSta volt, egyetlen nagybátyja szintúgy. A kislány elhelyezése bizonytalanná vált, mivel édesapjáról szinte semmit sem tudott. Elkezdtünk nyomozni utána, s kiderült, hogy másfél éve özvegyen neveli második házasságából született négy gyermekét. A történet jól végződött, miivel az apa magához vette legidősebb gyermeket is. — Akiktől mindezt megtudhattuk: Koncz Ildikó, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ munkatársa, a Zemplén Családsegítő Egyesület tagja. PAPOK ÉS PEDAGÓGUSOK ✓ — Mikor, milyen ikörül- mények között alakult meg az egyesület? — Három évvel ezelőtt, dr. Rátay Csaba budapesti psaiohológus ' irányításával művelődési központunkban elindítottunk egy tanfolyamok amely önkéntes család- segítő szolgálatra nyújtott felkészítést. A több, mint harminc résztvevő .minden második szombaton találkozott, hogy a pszichológiai, szociológiai ismeretek mellett a táj néprajzi hagyományaival ismerkedjék. Ez Utóbbi elsősorban azért szükséges, mert a családi életben kialakult hagyományok, szokások igen erős .hatással (mind pozitív, mind negatív értelemben) működhetnek. Ha a gyökereket sikerül jó irányban hasznosítani, akkor annak erős ösz- szetartó ereje lehet a családban. — Milyen érdeklődés kísérte a tanfolyamot'? — Harminchatan jelentkeztünk, s összesen csak négyen szakadtak la menet közben. A két év befejeztével a Magyar Pszichológiai Társaság tanúsítványát vehettük kézhez, amely családsegítő munkára jogosít fel. Elsősorban pedagógusok és papok jelentkeztek. Közénk tartozik Ács István egri segédpüspök is. De vállalati személyzetis, leszázalékolt rokkantnyugdíjas fiatalember is végzett a tanfolyamon, aki „csupán” azért jelentkezett, hogy hasznos, értelmes dolgot végezhessen. — Az elméleti felkészítés gondolom önmagában még kevés lelt volna ... — Dr. Rátay Csaba, mint gyakorló pszichológus, több olyan videofelvételt hozott magával, amelyeken különböző eseteket kísérhettünk figyelemmel. Ezek segítségével próbáltuk felismerni, meglátni a problémákat. Mindegyik példát „kiboncol- tuk”. Megtanultuk, hogyan kell belépni, majd visszahúzódni egy család életéből. NEMCSAK AZ ELÍTÉLT, A BÖRTÖNÖR IS — Befejeződött a fanfo- ’ lyam, s megalakult a Zemplén Családsegítő iEgyesület.. , — Tavaly nyáron 'kezdtünk néki a munkának. A művelődési központban kaptunk irodát, ahová személyesen várjuk az érdeklődőket. Egy hónapja telefonunk is van, ezen keresztül lelkise- gély-szolgálatot tartunk. Az utánpótlásra gondolva középiskolásokból szerveztünk egy közösséget, amely a Ti- n.itur nevet kapta. Egyelőre csak kirándulunk, de szeretnénk, ha a fiatalokból többen is bekapcsolódnának a lelkisegélv-szolgálatba. — Megvárják, amíg egy- egy problémás eset eljut önökhöz, avagy elébe mennek az eseményeknek? — Természetesen mi magunk is keressük a lehetőségeket a segítségnyújtásra. Elsősorban az öregékhez, az állami gondozottokhoz, az öngyilkossági kísérletet elkövető fiatalokhoz és a börtön- lakókhoz szeretnék közelebb férkőzni. A helyi büntetésvégrehajtó intézettel már fel is vettük a kapcsolatot. Az első lépések megtétele után azt tapasztaltuk, hogy nemcsak az elítéltek, hanem a fegyőrök is igénylik a segítséget. CSAKIS AZ EMBER A LÉNYÉG — Elmesélne néhány esetet, .amikor sikerült valakin, valakiken segíteniük? — Agyba vizelő, iskolás gyermekével jelentkezett az egyik anyuka. A beszélgetésekből kiderült, a kisfiú a szülők közötti konfliktust nem tudja magában lerendezni, s a bepisilésekért is rendszeresen kikap. Emellett mint nagyobbik gyereket, az öccsével közösen véghezvitt „disznóságokért” , csakis őt büntetik. Olyan feladatokat adtunk a szülőknek, amelyek a két gyerek közti egyenlőséget biztosították. Például, pontozzák a gyermeket: hányszor tett’ jót, s hányszor volt szükség elmarasztalására. Az egyik négygyermekes fiatalasszony alkoholista férje elől városunkba menekült .a szomszéd megyéből. Albérletben éltek, s arra sem volt pénzük, hogy fűtsenek. Hozzánk fordult segítségért. Megtalálva a hivatalos utat, néhány hét múlva már saját otthonukban élhetnek. Ez a példa azt igazolja, hogy a lelkisegéiynyújtás mellett a mindennapi élet dolgaiban is próbáljuk hasznosítani magunkat. Megesik persze, hogy olyan problémákkal találjuk magunkat szemben, ami nekünk „amatőröknek” túl nagy feladat. Ilyenkor dr. Rátay Csabához fordulunk, nem egyszer pedig papoktól, kérünk segítséget. Hiszen ők •a lelkigondozásban igen komoly tapasztalatokkal rendelkeznek. S . számunkra csakis az ember a lényeg, ideológiáktól mentesek vagyunk. Czoborczy Bence Középen a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ Fotó: Laczó J. Velence szép, de lakhatatlan? E. Kovács Kálmán Tűnődések rövid pórázon Velence lakossága az utóbbi négy évtizedben a felére fogyatkozott. Elsősorban a fiatalok hagyják el a várost. Nyolcvanezres lakosságának negyedrésze 60 év fölötti. 1987-ben az elhalálozások száma háromszor akkora volt, mint a születéseké. A jelenség a mindennapi gondok megoldatlanságában leli magyarázatát. Míg a század első felében még egyensúly volt Velence múzeum- város-jellege és a lakosok mindennapi szükségleteinek kielégítése között, a század második felében a város mind inkább csillogó, de lakhatatlan múzeummá válik. Velencében ma könnyebb olyan boltot találni, ahol ezer dolláros, iparművészeti értékű bőrdzsekiket árusítanak, mint olyat, ahol tejet vagy kenyeret. A Szent Márk tér vagy a Rialto körüli sikátorokban hemzsegnek a drága üvegárut vagy épp karneváli maszkokat árusító boltok, ám legfeljebb húsz ilyen jellegű boltra jut egy élelmiszerüzlet. (Az utóbbi másfél évtizedben a történelmi városközpontban ötvan százalékkal csappant az élelmiszerboltok, tejcsarnokok, hentesüzletek száma.) Ráadásul az alapvető élelmiszerek árai a magas szállítási költségek miatt duplái az olaszországi átlagnak. A lakhatás költségei is felszöktek az égig. Az ifjú házasok nemigen jutnak lakáshoz, mert kevés van és roppant drága. Ez főleg azért van így. mert sóik gazdag olasz és külföldi tart fenn lakást presztízsokokból a lagúnák városában. A zömmel nyirkos, dohos bérlakások bére igen magas. Balgaság gyűlölni azt, aki nem osztja véleményünket. * Akkor is légy bátor, ha nincs rá tanúd! * Aki mindenáron bölcsnek akar látszani, ostobaságokat követ el. * A szelídség százszor kívánatosabb jellemvonás, mint a durvaság, de a szelíd sokszor alulmarad a durvával szemben. * Keltőződik az öröm, és feleződik a szomorúság, ha másokkal megosztjuk. * Börtönben érezni igazán, Milyen nagyszerű a szabadság. öreg ember elől bujkálnak a szavak. * Kalmár mérlegére téve az értéket, az asszony a költőt elcseréli egy autóért. * A bűn akkor is vádolja tettesét, ha titokban marad. * Ellenségek is összefognak, ha így hasznot remélnek. * A szabadság sohasem lehet határtalan. * Ha a hatalom hamis mérlegen méri az igazságot, napjai meg vannak számlálva. * Dicsőség annak, aki remény nélkül is kitart az igazság mellett. Hiarfnindhatedszer hirdette meg hagyományos országos néprajzi és nyelvjárási gyűj- tőpályázatát a Néprajzi Múzeum és a Miagyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, egyszersmind közzétette az 19B8. évi pályázat eredményeit. Eszerint a felnőtt tagoz-atra 185, az ifjúságira 64 pályamunka érkezett. A legtöbb pályamunkát — 20-nál többet — megyénkből, továbbá Csomgrád és Szolnok megyéből küldték be az országos pályázatra. A korábbi . évekhez hasonlóan 1988-lban is igen szép sikerrel .szerepélteik a pályázaton megyénk néprajzosai. Az álltaluik kidolgozott pályaművek néprajzi témájúak voltak, nyelvjárási gyűjtőmunkáról ezúttal senki sem küldött be dolgozatot. A bírálóbizottság minőikét kategóriában 6—6 Borsod-Aba- új-Zemplén megyei pályamunkát díjazott. Első díjat egyedüli Demeter István (Trizs) 223 oldalas önéletrajz című munkája kapott. További díjazottak: Dobosy Lásziló (Özd), Miajorosné Tóth Ágnes (Harsány), Szabó Lajos (Talkitaszad'a), Kiss József (Mezőkövesd) és Mit- ró István (Sátoraljaújhely). Az ifjúsági 'kategória díjazottjai: Krókos Andrea és Mészáros Mariann (Sály), a mezőcsáti diák-munkaközösség, Tóth Edit (Sátoraljaújhely), Nagy Zsuzsanna és Varga Somogyi Edina (Miskolc). Megyei néprajzosok sikerei
