Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. május 6., szombat Együtt, egymásért lijúsági békenap az Avason Együtt, egymásért mottó­val ifjúsági békenapot ren­deznek szombaton .Miskol­con, az Avason. A progra­mok színhelyén, az Ifjúság étteremben és a mögötte ta­lálható szabadtéri színpa­don lesz videóvetítés, báb­színházi előadás, néptánc­műsor. A délután játszó­házzal kezdődik, majd fel­lép a Ködmön és a Kisköd- mön táncegyüttes. A gyere­kek délután léggömbön el­helyezett üzeneteket eresz­tenek a levegőbe. A napot utcabál zárja. Kiváló mű Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Hegyaljai Műve az eredményes elmúlt évi munkájáért elnyerte a Ki­váló Mű kitüntetést. Az elis­merést tegnap, a Pálháza— Kőkapu erdészeti üdülőben nyújtották át. Lemondott az MSZDP szóvivője Rüttner György lemondott a Magyarországi Szociálde­mokrata Pártban viselt va­lamennyi tisztségéről, így a szóvivői posztról is. A dön­tésről, annak hátteréről nyi­latkozatot adott az MTI munkatársának. — Az elhatározás már he_ tek óta érlelődött bennem — mondotta Ruititner György. — Mégis megvártam a má­jus elsejei ünnepségeket, hiiszen tevékenyen részt vet­tem a nagygyűlés előkészü­leteiben, a külföldi testvér­pártok képviselőivel folyta­tott tárgyalásokban. Lemon­dásomat Révész Andrásinak, az MSZDP elnökének jelen­tettem be, mivel a szervező­dés jelenlegi kezdeti stádiu­mában — a történelmi múlt miatt — egyedül őt tekintem legitim. vezetőnek. Arra a ‘kérdésre, hogy mi­vel indokolja döntését, az MSZDP volt szóvivője kifej­tette : — Nem tudom, hogy a je­lenlegi körülmények között milyen álláspontot is képvi­selhetnék rnin't szóvivő, ugyanis nem járt eredmény­nyel az az erőfeszítésem, hogy megbékítsem a vitatko­zó feleket, hogy lecsillapít­sam a személyeskedést, a túlfűtött érzelmeket. Ügy vélem, az érintettek nem érzilk át a szociáldemokrá­ciával szembeni felelősségü­ket. Elfeledkeznek arról, hogy nem csupán a szociál­demokrata párt sorsáról, ha. nem az ország jövőjéről van szó. A tolerancia — ez a Hangverseny A nagyszöllősi (Szovjet­unió) Bartók Béla Zeneisko-' la énekkara, zenekara és szólistái, valamint a miskol­ci Egressy Béni Zeneiskola gyermekkara és szólistái adnak ma délután 3 órakor hangversenyt Miskolcon, a Bartók-teremben. hagyományosan szociálde­mokrata allapelv — teljesen hiányzik a vitázó felekből. Hiszen ez a tolerancia éppen az önkorlátozást, önmagunk visszafogását, s részben az önkritikára való hajlamot kell hogy jelentse. Egyéb­ként azt hiszem, a társada­lom is mást várt a szerve­ződő pártoktól. Mégpedig azt. hogy személyi érdekel­lentéteiket félretéve a bel­politikai élet legfontosabb kér dé se i re k on ce nt r ál j anaik. Folytatódnak a bécsi tárgyalások A helsinki folyamatban részt vevő 35 ország küldött­ségei ismét összegyűlte^ Bécsben, hogy öt hét szünet után megkezdjék az európai biztonság ügyeivel foglalko­zó két, párhuzamos tárgya­lássorozatuk második for­dulóját. 'Pénteken délelőtt a NATO és a Varsói Szerző­dés 23 tagállama folytatta plenáris üléssel az európai hagyományos haderőről tar­tott megbeszéléseket, majd délután a „huszonhármak” és a 12 semleges és el nem kötelezett európai ország együttes részvételével a bi­zalom- és biztonságerősítc intézkedésekről tanácskozó értékezlet újítja fel munká­ját. Az első, kéthetes beveze­tő szakasz, amelyet az osztrák fővárosban a 35 or­szág háromnapos külügymi­niszteri találkozója előzött meg és készített elő, már­cius 9. és 23. között zajlott le. a most induló második forduló pedig a tervek sze­rint július közepéig tart. A magyar küldöttséget mind­két fórumon Meiszter Dá­vid nagykövet vezeti. A bécsi tárgyalások álta­lános vélemény szerint biz­tatóan „rajtoltak1’, tükrözve a számukra kedvező- nem­zetközi feltételeket. Első for­dulójuk után mind a nyu­gati, mind a keleti részt­vevők jónak, építő szelle­műnek minősítették a kiala­kult légkört, méltatták a megbeszélések tárgyszerű, célratörő hangvételét, a partnerek párbeszéd-készsé­gét. A két konferencián a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai már az első for­duló legelején előterjesztet­ték javaslat-csomagjaikat, s így a tárgyalások mindjárt ezek részletesebb kifejtésé­re. az álláspontok teljes tisz­tázására összpontosulhattak. Kiemelkedő eredményért Tegnap délután ünnepelitek a Borsod Megyei Település- tisztasági Szolgáltató Válla­lat dolgozói. Az eseményre az adott alkalmat, hogy el­nyerték a Belügyminisztéri­um településfejlesztési és Negyedszázad — hetvenezer beteg Tudományos ülés a megyei kórházban A megyei kórházban tu­dományos ülést tartottak tegnap, pénteken, abból az alkalomlból, hogy működé­sének 25. évfordulóját ün­nepelte a kórház II. ideg- és toxikológiai osztálya. Megnyitót mondott dr. Katona Zoltán, a megyei kórlház főigazgatója. Méltat­ta dr. Tass Gyula osztály- vezető főorvos eddigi élet­útját,. s az osztály tevékeny­ségét. Megemlítette, hogy a negyedszázad alatt több, miiint 70 ezer beteget láttak el a Il-es idegen. A kórház vezetősége nevében ajándé­kot nyújtott át dr. Tass Gyula főorvosnak.» Dr. Jánváry Anna, a me­gyei tanács vb egészségügyi osztályának vezető főorvo­sa köszöntötte ezután a tu­dományos ülést, s elismeré­sét fejezte ki a jubiláló osztály főorvosának és dol­gozóinak. Tolmácsolták a Magyar Ideg- és Elmeorvo­sok Társaságának, valamint a Magyar Pszichiátriai Tár­saság jókívánságait. Dr. Sótonyi Gábor elnök­letével megkezdődött az ér­demi előadások sorozata. Elsőként dr. Molnár László professzor (Debreceni Or­vostudományi Egyetem Ideg- Elmegyógyászáti Klinika) tartott előadást Az agylá­gyulás megelőzése és keze­lése címmel, majd dr. Csi­szár Nóra (Fővárosi Korányi Kórház Krízisintervenciós Osztály) előadása hangzott el: Napjaink változó társa­dalma és « suicldium témá­jában. Ezt követte dr. Tass Gyula előadása, amelyben bemutatta a II. ideg- és to­xikológiai osztály 25 évét. A szünetben megtekintet­ték az osztály tevékenysé­gét reprezentáló posztereket, majd további kilenc elő­adásra került sor. Az osz­tály orvosain kívül több té­mával jelentkeztek a tudo­mányos ülésen a bratislavai Neurológiai Klinika meghí­vott vendégei is. kommunális főosztálya, va­lamint a Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szak- szervezete által adomá­nyozott Kiváló Vállalat ’ki­tüntetést. Ez a szakágazat­ban az egész országban csak nekik sikerült de a megye szolgáltató és 'kommunális vállalatai közül is egyedül ők lettek kiválóak. A kitüntetést dokumentá­ló díszoklevelet dr. Kacsó Illésné, a HVDSZ központi vezetőségének titkára adta át Menyhért József igazga­tónak. A kiemelkedő eredmények érdekében 'legtöbbet tevő dolgozók, törzsgárdatagok és k ol 1 ek ti vá'k kittü n tetése ke t kaptak. Rendkívüli nyítvatartás az ÁB-nál Az árvízhelyzet miatt szombaton és vasárnap délig rendkívüli nyítvatartás lesz az Állami Biztosító encsi fiókjánál. így az árvízkáro­sultak hét végén is megte­hetik kárbejelentéseiket. Péntek déltől megkezdő­dött a biztosítással rendel­kező, kiköltöztetett családok részére a gyorssegélyek fo­lyósítása. Amint a körülmé­nyek lehetővé teszik, az Ál­lami Biztosító kárszakértői soron kívül megkezdik a károk felmérését és kifize­tését. Építkezők, lakásfelújítók figyelmébe! unci UAPflií Május 2-től 31-ig telepeinken 20% ENGEDMÉNNYEL VhoI NlirUIV vásárolható meg a DURR licenc alapján, a legkorszerűbb technológiával gyártott az ózdi Centrum Áruházban 1989. május 8-13-ig Vas megyei termelővállalatok és belsőtéri ajtó. szövetkezetek A LENTA ajtó felülkezelt, mahagóni színű, tele, félig és mélyen üvegezett kivitelben kapható. értékesítéssel egybekötött <mmp> ICrnieKDcIVIUlalOjd 'íf/ S K O Várja vásárlóit az ózdi Centrum Áruház. Ami a hatékonyság növekedése ellen szól ...avagy a kip bekapta a taikál K ollégám hosszú percekig panaszkodik, fáj a lépe, ugyan mi lesz most vele. Jölnevelt állampolgárhoz illően legalább olyan hosszan vigasztalom: beteg léppel, sőt lép nélkül is egész soká el lehet élni. A lép ugyanis — bár fontos szerve létünknek —, nem motorja életünknek. Hasonlóképpen a gazdasági életünkben a költségvetés. Ám gazdaságunk első számú vezetőit mostanság a beteg költ­ségvetés gyógykezelése foglalkoztatja, mégpedig minden­áron. Következésképpen félő, hogy mikorra ez a „beteg lép” meggyógyul, addigra éppen maga a beteg hal meg. Miként a régi viccben: a műtét sikerült, csak épp. .. Erről az jut eszembe, hogy mindig nagy várakozással te­kintek az éppen soros amerikai elnökválasztások elé. No, nem politikai okok, hanem a körülötte zajló hajcihő miatt. S valahányszor egy új, jólfésült elnökjelölt kerül a porond­ra, akkor az a minimum, amit megígér az amerikai nép­nek: majd ő és pártja tesz arról, hogy az, állami költség­vetés hiánya csökkenjen. Ezáltal értesülök én arról, hogy ott kint a költségvetés hiánya bizony létező fogalom. Persze ettőtl még az amerikai gazdaság él, virul, sőt mi több, gya­rapszik. Tudom, az amerikai gazdaságot nem lehet összeha­sonlítani a magyarral, ám sok tekintetben elgondolkodtató a tény. Ott ugyanis a költségvetést nem tekintik másnak, mint a szervezetben' a lépet, azaz: olyan szervet, amely a vérsejtet, akarom mondani a pénzsejtet képezi, tárolja és feldolgozza. Nálunk viszont a költségvetés egyre inkább a szív funkcióját veszi fel, azaz: olyan pumpaként dolgozik, amely meghatározza, hogy mikor, mennyi pénz kerül ki a forgalomba és vissza. Ilyenformán a költségvetés motorikus munkája folyamatos elszegényedéshez vezet, és olyanfajta tűzoltómunkát mutat, amikor az égő olajat mind több és több víz felhasználásával akarják eloltani. Azt, hogy a magyar gazdaságban értéktorzulások vannak és újabbak .keletkeznek, régóta tudjuk, hisz’ nap mint nap tapasztaljuk. Az értéktorzulások ugyanakkor szorosan ösz- szefüggnek a dolgok helytelen megítélésével. Ennek egy jellemző példája a még mindig tapasztalható és erőteljesen nagyüzemi szemlélet. Büszkék vagyunk a .szocialista nagy­üzemre, s tegyük hozzá, sok szempontból joggal. Hiszen a nagyüzem egyúttal minden esetben szellemi koncentrációt is jelent, másképp: a szellemi tőke koncentrált megjelenését. (Nincs ez másként a világban sem, gondoljunk a General Motors-ra, vagy a .nyugatnémet Hoechs-cégre, mely behá­lózza vállalataival e földtekét.) De! A magyar nagyüzemek — tisztelet a kivételnek — nem attól váltak nagyüzemek­ké, mert ott a legfejlettebb nagyüzemi technológia és szel­lemi tőke koncentrálódott, hanem, mert egy hajdani állami akarat nagyüzemmé szervezte azokat. Ilyenformán a ma­gyar nagyüzemeket általában elsősorban az jellemzi, hogy ott sokan dolgoznak, s termelőterületük nagy. Hatékonysá­guk azonban épp az említett okok miatt kicsi. Telítődöttek vagyunk az elmúlt harminc-negyven év alatt ránkrakódotf közgazdaságtan áligazságaival, melyeknek jelei ma gyakorta a felszínre is jutnak. Vegyük például a me­zőgazdaságot. Mostanság gyakorta hangzik el, miszerint a magyar szocialista mezőgazdaság nagy érdeme, hogy évente ennyi és ennyi nyugdíjas, valamint járulékos megélhetését termeli ki. Másképpen: hogy az ebben a szektorban tény­kedő emberek a befizetett társadalombiztosításukkal eltart­ják azt a 464 ezret, akik öregkori pihenésüket élvezik. (Hogy milyen színvonalon, azt ne firtassuk.) Csakhogy! Azoknak, akik már nyugállományban vannak, átvitt érte­lemben nem a mostani aktívak termelik ki nyugdíjukat, hiszen ők korábban, zokszó nélkül fizették nyugdíjjárulé­kukat. Más oldalról viszont, ha vívmányként értékeljük azt, hogy a mostani mezőgazdasági dolgozók befizetéseik révén eltartanak ennyi és ennyi nyugdíjast, szó sem lehet létszám- leépítésről és hatékonyságnövekedési törekvésekről, mert oda a „vívmány”. Persze, mindez azért sem igaz, mert ilyen infláció mellett a bérek — s így az utánuk járó befizetések — nőnek, a nyugdíjak pedig relatíve csökkennek, követ­kezésképpen, hamarosan a kevesebb is ki tudja termelni azt a nyugdíjtömeget, melyet évenként ki kell fizetnie a nyugdíjigazgatóságnak. A helyzet ilyenformán korántsem megnyugtató. Mit lehetne tenni? Várni, hogy végre helyé­re kerüljenek a dolgok a gazdaságban. Várni tehát a költ­ségvetési reformra, a társadalombiztosítási reformra, a tu­lajdonviszonyok reformjára. A kérdés csupán az: meddig? Mert ma egy olyan állóvízhez hasonlít a magyar gazdaság, melynek vízszintje folyvást apad. És hiába van csődtörvé­nyünk, ha nincs mellette tőkeáramlás, mert nincs tőke. És hiába van társasági törvényünk, ha azt nem követi átala­kulás, mert nincs hozzá pénz hiányában vállalkozó. És nem inspirál bennünket, állampolgárokat a több munka sem, mert az még több elvonással jár. S hiába mondják, hogy a lakossági terhek tovább nem növelhetők, ha a vállalati el­vonások emelkednek, melyek áttételesen bár, de mégiscsak bennünket, dolgozókat érintenek. Ilyenformán mindenkiben felmerül a kérdés, miben bíz­hatunk? Most például az újjászerveződő kormányban, ahol — ha a parlament elfogadja — „generál-nagyjavításra” ké­szülődnek, Persze, miként a közmondás is tartja: egy fecs­ke nem csinál nyarat. Nyilván tíz sem. Ahhoz tízmilliónyi magyar egységes akarata szükséges. Hogy megfelelő vezénylés — és nem vezérlés! — mellett közösen tegyük rendbe közös gondjainkat. P ersze, szokatlan dolgok történnek napjainkban. Ve­gyük például azt, hogy a várható miniszterjelölteket nem kívánja véleményezni a Hazafias Népfront, az MSZMP. Döntsön a parlament! így aztán a jelöltek sorra bemutatkoznak az Országgyűlés megfelelő bizottsági ülé­sein, előadván programjukat. Ezek a programok most jók­nak, szépnek mutatkoznak. De mit kívánunk mi, átlag ma­gyar állampolgárok a miniszterektől, az új kormánytól? Elsősorban sürgető és radikális változtatást. Túljutván a re­torikán, tetteket! A várva várt és megígért piacszemléletű gazdaság megteremtését oly áron ,is, mégha az egyikünknek, másikunknak egyéni életünkben fájdalmas változásokat okoz. Múnkahelyelvesztést például. De jó lenne, ha a gyám­kodó kormány végre felhagyna a gyámkodással, s több teret engedne az egyéni alkotókedvnek, az életre vágyásnak. A munkahely elvesztésének gondolata ugyanis egyúttal kihí­vás mindenki számára, mely az állampolgári önbizalmat, életképességet is kell, hogy erősítse. S egyébként is más! alternatívánk nincs, mert ellenkező esetben oly mértékű lesz az elszegényedés, hogy az a bizonyos kígyó, bizony bekapja saját farkát... Balogh Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents