Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
1989. május 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ózdi fiatalok követelik a tanács lemondását : • >4 ■* ■ '> ,i- • 3' ;<>' K >« .. * <A' ' . :• ' < •• - & <• Hau lí íjtu ec\ín VE LE S«Wá< « t fmtiíjV. -8Í-.Í * tarsr.s!*:*: .' M •: .................... ......-4 K eíV« <«<<k«S » i»n>s8'-» m«« kában í# ' % «öMér* 5* *»•.•'■♦*.>••>•'8 . , , ; . i,;.: A. >J»á~ * épétágnkú *f * *f* & I***.-!#« Husikat Í>ksir*mb, nem «úrlitt*** l <> / Pl t K t •, ; v , ~> ■ :i>, « >;<«* ij§r<1 íw- symúcEM« , s i -trm «htm tm-m&xtket jéSvtjusW m A skú Lr-tfrk« képiek a kyrartäikWsi ,:;t. ... ,> •. ■ • > tói í'?ten'kvt'(ur«. k'jV-■'■■■ ' ::í;:Ö : ' ■ ... ■p^lPIRPiHI • ú N«gfésmífffMgi TmMm ;• , . .. >.'<*.íí; ••••*8.« ' í f***. .-** ****• (Folytatás az 1. oldalról) Kemény mondatok, éles kirohanás a tanács ellen. Özdon nem csitulnak az indulatok, forrong a város. Szemén Lászilóval, a DEMISZ ÓKÜ nagyüzemi testületének titkárával beszélgettem: — önök jegyzik ezt a röp- iratot, s az ön neve is rajta szerepel, mint felelős kiadó. Ez utóbbi ezidáig nemigen volt szokás. — Nincs ezen miit csodálkozni. Az igazság mellett ki kell állni... — Hány embert takar a DEMISZ gyári szervezete? — Egészen pontosan 1007- et. Három éve még 1600-an voltunk. — Más módja nem volt felháborodásuk kifejezésének? Csak a röpirat? Tudja, hogy újabban Özdot a röpcédulázók városának is nevezik? — Ezt a kifejezést már én. is haliloittam. Egyébiránt először úgy gondoltuk, hogy kimegyünk az utcára, egy demonstráció keretében mondják el véleményüiníket a tanácsról. Ettől azonban elálltunk ... — Miért? — Sok volt a „súgó'’. Meg ■nem biztos, hogy mindenki kiállt volna mellettünk. Itt Özdon — joggall — többen féltik kenyerűiket. A röpcédulával viszont sdkan egyetértettek. — Aa tanács is? — No, azt nem mondhatnám. Hivatalosan nem is reagáltak rá. Különben .két tanácstag már jelezte: lemond megbízatásáról. — És akik egyetértenek a leírtakkal? — Egyet kifogásolták: miért nem foglaltunk korábban állást a. tanács ellen? — Egyáltalán: miért tették ezt? És miért a kohászfiatalok tették ezt? — Mert nem volt más, aki felvállalta volna. A mi bizottságunk a város szervezett fiatalságának mintegy felét képviseli. Felkerestük a DEMISZ ózdj bizottságát is: álljanak mellénk, mondjuk ki együtt: alkalmatlan ez a tanács. Nem vállalták. Ami pedig a kérdés első felét illeti: április 17-én volt egy tanácskozás nálunk, ezen több hatóság képviseltette magát, így az Országos Tervhivatal, a munkaügyi hivatal, az Ipari Minisztérium, a szakszervezet, a megyei és a városi tanács. A létszámleépítések, a szerkezetátalakítás, új munkahelyek teremtése szerepelt napirenden. Én ezt az összejövetelt a süikete'k tanácsának neveztem el. Mindenki egymásra mutogatott, .senki sem vállalta fel az ózdi gondok megoldását. Jelenleg remény sincs új munkahelyek teremtésére. Az ÓKÜ teljesen magára lett hagyva ... — Ez utóbbi megállapítására még térjünk vissza. Kérem. folytassa . .. — Április tizennyolcadikén tanácsülés volt a városban. Emlékezetes egy ülés. Marakodtak egymás,sál az emberek. A tanácselnök és a helyettese ... Arcpirítóan, ■kisstílűén ... Ország-világ ■láthatta, hallhatta. Csak éppen a választópolgárokat nem engedték be a tanácsülésre. Engem is kiküldtek. Ezen a tragikomikus, a demokráciát és a reformokat cinikusan arculcsapó. gyerekes személyeskedéssé fajult ülésen minden fontos volt, csak éppen Ózd idei költségvetése nem. Egy ilyen tanács nem méltó bizalmunkra. Ilyen emberekre bízzuk a város sorsát? — Nem akarok tanácsot adni, de ha a tanács nem mond le, akkor lehet kezdeményezni a tagok visszahívását ... — Azt fogjuk tenni. Ahol én lakom, annak a körzetnek a tanácstagja a jelenlegi elnök. Varga Dezső. Úgy hallottam, korkedvezménnyel nyugdíjba készül. Ha ez nem igaz, akkor én leszek az első, aki aláírja a visszahívását kérvényező papirost. — Az előbb említette: az ÖKÜ-t magárahagyták. Hadd szálljak ezzel vitába: ez a gyár is a Borsodi Vas- kohászati Trösztbe tartozik, tehát már nem lehetnek egyedül. Meg több olyan döntés született felsőbb szinten. amely a gyár érdekét szolgálta. — A trösztnek eddig csak hátrányát látituk, nem hiszem. hogy érdekünkben tevékenykedik. Nem tudom, miért nem hagyják, hogy megvalósítsuk saját koncepciónkat. És azt sem értem: miért kerül nálunk egy kiló cukor kétszer annyiba, mint egy kiló acél. Milyen döntés született érdekünkben ? Veszteségesnek mondják a kohászatot. Lehet, hogy az, de akkor mi miiképp lehetünk nyereségesek? — Konjunktúra van. — Igen. Ml azonban nem ragaszkodunk a kohászathoz. Zárják be. Hogy mi lesz a feldolgozóiparral, az az ő gondjuk lesz ... Mii ózdiak. csak emberhez méltó körülmények között szeretnénk dolgozni és élni ... Mi és a gyerekeink a későbbiekben is itt szeretnénk otthon lenni. Még valami a trösztről: január elsejétől már eddig annyiba került az apparátus létrehozása, működése, mint a munkahelyteremtésre kapható összeg. Igazán gazdagok vagyunk! Illcsy Sándor Igazság és igazságtétel Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága 1989. április 13-i ülésén Dudla József első titkár előterjesztése alapján állást foglalt, hogy szakértői bizottságot hoz létre, amely kritikailag értékelve, áttekinti a megye felszabadulást követő történelmi múltjának azon legfontosabb kérdéseit, melyek ma politikai és szaktudományi viták tárgyát képezik. A pártbizottság ülésén nem született döntés a szakértői bizottság személyi összetételét illetően. Végül is a testület választott tisztségviselői Kun László egyetemi tanárt, a pártbizottság tagját bízták meg egy olyan koncepció kidolgozásával, amely széles körű viták után alapot szolgáltathat ahhoz a történelmi igazságtételhez, mellyel a kommunisták a társadalomnak, nem utolsósorban pedig önmaguknak tartoznak. Ezt közöljük az alábbiakban. 1. Az ország felszabadítását követően éles politikai harc bontakozott ki hazánkban, így megyénkben is a' különböző erőtömörülések között, a hatalomért. Azokat a politikai módszereket és eszközöket, melyeket ebben a küzdelemben alkalmaztak, csak a korszak politika; és általános kultúrája hazai és nemzetközi minőségének ismeretében lehet megítélni. 2. Borsod-Abaúj-Zemplén megye a magyarországi baloldal és a munkáspártok fellegvára volt. A régió történeti fejlődése folytán az erőteljes, többnyire baloldali radikalizmus egy relatíve alacsony műveltségi színvonalon kibontakozó szek- tássággal és a korszakra általánosan jellemző dogmatizmussal ötvöződött. A nagyüzemi munkásság megnyeréséért folytatott harcban a két munkáspárt politikusai és szervezetei között rendkívül feszült viszony alakult ki a megyében, melynek következményeként a pártegyesüléskor és azt követően kommunista és szociáldemokrata elvtársaink ezrei szenvedtek minden alapot nélkülöző politikai, erkölcsi és egzisztenciális sérelmeket. 3. Rendkívül sajnálatosnak tekintjük, hogy a hatalomért folytatott harcban az M.KP, majd a Magyar Dolgozók Pártja — az utóbbi szű- kebb vezetése, a Rákosi—Gerő klikk nyomása és inspirációi alapján — bűnös és politikailag teljesen felesleges módon alkalmazott az általános emberi és a politikai erkölcscsel összeegyeztethetetlen, terrorista társadalom irány ítási módszereket és eszközöket. Ezeknek eredményeként került sor a szó jogi értelmében vett koncepciós perekre. Számszerűségét tekintve és az általuk okozott politikai károk, személyi tragédiák miatt azonban sokkal, szélesebbkor«, illetve súlyosabb azoknak az ügyeknek a száma, melyek ítéletei a hatályos törvények és jogszabályok keretein belül, okoztak tömeges sérelmeket, nehezen jóvátehető, vagy éppen jóvátehetetlen egyéni tragédiákat. 4. Az irracionális politikai gyakorlat, a vélt vagy valós nézetkülönbségek „adminisztratív” kezelése egy önfenntartó és öngerjesztő folyamatot eredményezett, tömegméretekben. Sok olyan tisztességes állampolgár is szembefordult a formálódó új renddel, aki annak megteremtéséért, a munkáspártok tagjaként, vagy azokkal szövetségben harcolt. A törvényes törvénysértések a nem politizáló állampolgárok ezreit is sújtották. Az elszenvedett egyéni sérelmek során kialakult politikai magatartásuk pedig újabb érveket szolgáltatott az „osztályellenség’' elleni harc fokozásához. Az egyre nyomasztóbbá váló politikai viszonyok alakulására mind a hatalom részesei, mind pedig a civiltársadalom tagjai saját logikájuk szerint reagáltak. 5. Az 1953-ban kibontakozó „új szakasz politikája” ezen a helyzeten nem tudott érdemben változtatni, sőt követhetetlen irányváltásai elmélyítették a Magyar Dolgozók Pártja belső válságát, valamint azt a szakadékot, melyet a Rákosi—Gerő klikk és párton belüli kreatúrái irracionális politikájuk révén a párt és a társadalom között mesterségesen alakítottak ki. Az MDP helyi vezetői és tagjainak többsége egy felülről vezérelt, monolitikus modellhez kötődött, elbizonytalanodott, megfásult. A párt tagjainak égy része érezte, de nem tudta politikai akarattá formálni a változtatás szükségességét. A párttagok egy csoportja pedig megkísérelt olyan típusú változtatásokat kezdeményezni a politikai gyakorlatban, részben pedig a politikai intézményrendszerben, melyeket a mai szóhasználatban reformnak nevezünk. 6. A reformszárny által körvonalazott politikai változások nemzetközi feltételei hiányoztak, a belső feltételek pedig éretlenek voltak. A korabeli szocialista gondolkodás az egy párt által vezérelt proletárdiktatúrát és a szovjet típusú, a meglévő politikai intézményrendszert, valamint a termelőeszközök teljes állami tulajdonát tekintette a szocialista, magasabb rendűnek vélt társadalom fundamentumának. Minden olyan törekvés, amely a meglévő állapotokon változtatni akart, ebből — az erkölcsileg történelmi távlatból sem kifogásolható szempontból közelítve — a szocialista rendszer alapjai elleni támadásnak, revizionizmusnak volt minősíthető, illetve minősült. Abban a meggyőződésben állíthatjuk ezt, hogy a magyarországi „revizioniz- mus” nem a bernsteini értelemben felfogott ideológiai koncepció, hanem „politikai reviziönizmus” volt. 7. Nemzeti tragédiába torkolló katasztrófának tekintem, hogy az MDP reformszárnya, sem balról, sem jobbról nem határdlta el konzekvensen magát. Ez a magatartás egy következetlensége miatt követhetetlen helyzetet eredményezett mindazok számára, akik egy demokratikusan szocialista rendszert akartak Magyarországon. Az MDP szektás vezetésének politikai tehetetlenségéből következő általános bizalmi válság pedig egy olyan népfelkeléshez vezetett, mely — résztvevői szubjektív szándékaitól függetlenül — megrendítette az államrendet és utat nyitott az akkor még effektiv erővel is rendelkező restaurációs csoportoknak. Ezek a kommunisták és általában mindazok életbiztonságát fenyegették, akiknek bármiféle közük is voilt a megelőző évtized politikai gyakorlatához. A demokratikus szocializmust kívánó erők nem rendelkeztek tényleges fegyveres erőkkel is alátámasztható hatalommal. Többségük nem ismerte fel a fenyegető restaurációs veszélyt, a másik csoport pedig a szocialista rendszer és a kommunisták létét, illetve életét fenyegető reális veszéllyel szemben a szovjet kormány fegyveres segítségét kérte. 8. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a demokratikus szocializmust akaró munkásság és egyetemi hallgatók súlya az október 23-át követően kibontakozott drámai események alatt is meghatározó volt. A kialakult társadalomirányítási gyakorlat és intézményrendszer megváltoztatását alátámasztani kívánó akcióik — szándékaik ellenére — olyan helyzetet eredményeztek, melyben a szó fizikai vagy szellemi értelmében lumpenizálódott csoportok bestiális gyilkosságokat követhettek el Miskolcon és Özdon. Mégis rájuk támaszkodva volt képes olyan rendet teremteni a harmadik megyei munkástanács, mely az ország helyzetét, az általános politikai folyamatokat nem befolyásolta ugyan, de a kommunisták fizikai létét, életbiztonságát és az elemi közbiztonságot eredménnyel kísérelte meg szavatolni. 9. Az 1956. november közepén újjáalakult negyedik megyei munkástanács az üzemi munkástanácsokra 'támaszkodva a közrend helyreállítása, a fegyverek beszolgáltatása, a munka felvétele mellett foglalt állást, s fellépett a szocialista viszonyok védelmében a restaurációs erők ellen. Tevékenységük jelentős szerepet játszott abban, hogy a megye üzemi munkástanácsai és munkásai nem csatlakoztak sem ekkor, sem a későbbiekben a Budapestről kezdeményezett sztrájkokhoz, sőt elhatárolták ezektől magukat. 10. Az 1956-os eseményekben részt vevő borsodi dolgozótömegek nem restaurációt akartak, hanem egy demokratikus és szocialista rendszert — korabeli kifejezéssel élve: nemzeti kommunizmust. Az események forgataga jószándékú, vagy nem rossz szándékú embereket is magával sodort, később ellen- forradalmivá vált, illetve annak minősített testületek vezető pozícióiba. Sokuk számára az indítást az MDP KV apparátusának azon instrukciója adta, mely szerint „a párttagok élére kell, hogy álljanak az eseményeknek”. 11. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a hatalmi erőviszonyok országos stabilizálódását követően, 1957. első hónapjaiban egy rendkívül erőteljes szektás előretörés volt tapasztalható, melynek eredményeként drasztikus támadás indult mindazok ellen, akik 1956. nyarától a közélet porondján szerepelve kritizálták a korábban folytatott politikai gyakorlatot és az október 23- át követő drámai események idején helyükön maradtak. E .szektás támadásban a megye objektív adottságai, a korábban említett szocializmusfelfogás és személyi, egzisztenciális motivációk egyaránt szerepet játszottak. Ilyen helyzetben került sor az 1957—58-ban lefolytatott politikai perekre. Mindezek következtében ezek egy részében érzékelhető, illetve kimutatható a felelősségáthárítás, más részükben pedig az önfelmentés szubjektív igényéből következő bosszú szándéka is. Ez utóbbi általunk eléggé el nem ítélhető módon az elítéltek családtagjaival szemben nyilvánult meg elsősorban. 12. Az általam ismertek szerint — bár a borsodi ügyekben születtek halálos ítéletek — politikai bűncselekmények miatt 1956-ot követően nem Végeztek ki senkit. A lincselé- sek és a gyilkosságok elkövetőinek kivételével, a politikai okokból elítéltek 1959—1962 között a sorozatos amnesztia és kegyelmi rendeletek nyomán szabadlábra kerültek, majd visszanyerték állampolgári jogaikat. 13. Az egyetemes emberi kultúra jelenleg általánosan elfogadott értékeinek ismeretében el kell határolni magunkat attól az ötvenes években nemzetközileg — és nemcsak a szocialista országokban — alkalmazott gyakorlattól, mely a politikai érdekütköztetéseket a büntetőjog eszközeivel rendezi. Ugyanakkor tudatában kell legyünk annak, hogy képtelenek vagyunk önmagunk árnyékát átlépni: az ötvenes évekért való revansszándékok és az általuk kiváltott önvédelmi reflexek még súlyosabb helyzetbe sodorhatják az országot és a nemzetet. 14. Meggyőződésem, hogy a jelenleg hatályos törvények és jogszabályok alapján nem orvosolhatók azok a sérelmek, amelyeket az ötvenes években szenvedtek el elvtársaink és politikai ellenfeleink. Ugyanígy meggyőződésem az is, hogy a megtörtént eseményeket nem lehet nem megtörténtté tenni. Ezért bármiféle jogi rehabilitáció elégtelen a személyileg érintettek számára és mindenféle teljes (politikai, erkölcsi, anyagi) rehabilitáció megvalósíthatatlan a társadalom számára. 15. Mindezeket figyelembevéve, javaslom a megyei pártbizottság szakértői bizottsága számára, hogy mérlegelje az alábbiakat: — A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkástanácsok és az üzemi munkástanácsok választott tagjai ellen lefolytatott politikai perek felülvizsgálatának kezdeményezését, vagy — olyan rehabilitációs „csomagterv” kidolgozásának kezdeményezését az erre illetékes politikai, állami testületeknél, mely szükségtelenné teszi a különben is lehetetlen, mert hosszú ideig elhúzódó perújrafelvételeket, és nemcsak jogilag, hanem erkölcsileg és politikailag is rehabilitálja mindazokat, akik az 1956-ban alakult Borsod-Abaúj- Zemplén megyei, illetve a nagyüzemi munkástanácsokban választott tagként részt vettek és ennek következtében kifejezetten politikai okok miatt elítéltettek. 16. Javaslom ezt. abban a meggyőződésben, hogy új nemzeti köz- megegyezés szükséges ahhoz, hogy országunk és népünk nemzeti méltóságát, identitását megőrizve tudjon szembenézni mindazzal a sok és súlyos gonddal, melyekkel részben történelmi utunk, részben pedig jelenleg is meglévő komoly korlátáink miatt küszködünk. Abban a meggyőződésben, hogy a nemzeti köz- megegyezés előfeltételeként meg kell teremtenünk a nemzeti megbékélést. Kun László egyetemi tanár, a B.-A.-Z. megyei pártbizottság tagja