Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. április 29., szombat Restauráló­műhelyben Az ország első és legnagyobb levéltári res­tauráló műhelye működik a Magyar Orszá­gos Levéltár Bécsi kapu téri és Úri utcai épületében, a budai várnegyedben. Évente közel 20 000 iratot, 500 oklevelet, illetve tér­képet, tervrajzot restaurálnak a műhely szak­emberei, de foglalkoznak pecsétek, könyvek, ősnyomtatványok helyrehozatalával - saját intézményük igényeinek kielégítésén kívül - az ország valamennyi levéltára, egyéb intéz­ménye, sőt magánszemélyek megrendelésére is. Kálnoki Kis Edit restaurátor, a Habsburg- család egy megégett kéziratát fűzi össze, papírhiányok pótlása után. Milyen üzlet a könyvj Beszélgetés a Kossuth Kiadó terveiről Az aluljárók, az előcsar­nokok védett környezeté­ből a szabad ég alá költöz­tek az alkalmi könyvárusok. A tavasz jele ez, vagy amit szívesen hinnénk: a gondo­lat, az írott szó konjunk­túrájáé? A nehezedő élet, a sokszorosan megfontolt ki­adások mindennapos valósá­gára — úgy tűnik — fittyet hánynak a könyvesek — ki­adók és eladók — mert tud­ják, hogy a könyv manap­ság már nemcsak a „tudás forrása”, hanem üzlet is?! Csakugyan üzlet? — Ezt kér­deztük a korábban elsősor­ban politikai kiadványairól ismert Kossuth Kiadó helyet­tes igazgatójától, Csibra Ist­vántól. — A könyv nemcsak üz­let, legalábbis számunkra. Mi továbbra is politikai ki­adói alapfeladatainknak sze­retnénk eleget tenni. Ez pe­dig bizony költséges dolog. Legfeljebb annyi a változás, hogy mivel a dotáció csök­ken, mi is megjelentethe­tünk „piacos” könyveket, hogy önfinanszírozással hoz­zájáruljunk működésünk fel­tételeinek megteremtéséhez. S további változás, hogy a nyilvánosság új, korszerűbb értelmezésének megfelelően olyasmit is kiadunk, amiről korábban nem lehetett szó. — A zárt, korlátozott szám­ban, bizalmasként kiadott irodalomról van szó? — Arról is. Ügy döntöt­tünk, hogy többet előveszünk azok közül a publikációk közül, amelyek a nagyközön­ség számára nem voltak hoz­záférhetőek, s amelyek iránt ma is él az érdeklődés. — Pontosan mely könyve­ket érint ez a döntés? — Pillanatnyilag vagy egy tucalt kiadványt készítünk elő. Ez egyébként azt is je­lenti, hogy a korábbi, gyak­ran hevenyészett fordításo­kat át kell fésülni, s meg kell szerezni a kiadási jogot. A késés tehát technikai jel­legű. Gyorsítani kívánjuk a munkát, ám semmiképpen sem felületessé tenni. Nyil­vánosságra szánt kiadvány esetében megnő a kiadás fe­lelőssége is. Megjelentetjük például Herbert Marcuse Az egydimenziós ember című könyvét, amely az 1968-as nyugat-európai diákmegmoz­dulások ideológiai támasza volt. Szerkesztés alátt van Teller Ede Hirosima hagya­téka, Karl Mannheim Ideo­lógia és utópia, továbbá Edu­ard Bernstein A szocializ­mus előfeltételei és a szociál­demokrácia feladatai című kötete. Megszereztük a ki­adói jogot a szovjet múltat, a sztálinizmus rémtetteit tár­gyaló olyan könyvekre, mint Trockij önéletrajza és napló­ja, mely sajátos korrajz is egyben. Eseményszámba megy a már világhírű Medvegyev- mű, az Ítéljen a történelem! magyar kiadása, mely szin­tén nálunk lát napvilágot. A sokáig hallgatásra ítélt szov- jelt szerző könyvét méltán tekintik a Sztálinról szóló irodalom alapkönyvének. Maga a szerző így nyilatko­zott erről: „Ezt a könyvet kortörténetnek lehetne ne­vezni, mégpedig a szovjet társadalom azon súlyos és hosszan tartó betegsége tör­ténetének, amely a sztáli­nizmus nevet kapta. Ter­mészetesen a sztálini kor­szak nemcsak a terror idő­szaka volt. De a tudomány nem kerülheti meg a múlt legsötétebb oldalait sem. A történelemnek nincs szeme­teskosara.” — A kiadói verseny, vagy ha úgy tetszik, az olvasókért való verseny elvezetett-e oda, hogy alapvetően meg­változott a Kossuth kiad­ványszerkezete ? — Nem, csak részben. Aki kézbe veszi 1989-es kiadvá­nyaink jegyzékét, láthatja, hogy lényegében megőriz­tük korábbi eszmei és szak­mai igényességünket. Most igazán szükség van arra, hogy a politikai-elméleti vi­tákhoz hiteles forrásmun­kákkal szolgáljunk, legyenek azok XIX. századi, vagy mai szerzők alkotásai. — Milyen kiadványokra gondol? — Például Források című sorozatunkból egy Marx-kö- tetre, mely a XVIII. századi Oroszországról ad képet, s mindmáig nem jelent meg. Ugyancsak érdekes A kom­munizmus ábécéje, mélyet Buharin és Preobrazsensz- kij írt; valamint az anar- cho-szindikalista mozgalom hőskorának alapműve, a Gondolatok az erőszakról, Georges Soréi munkája, mely szintén régi adóssá­gunk. Az irodalomtörténet kuiltúrhistória választékából Fekete Sándor Petőfi evan­géliuma című eszmetörténe­ti tanulmányét emelném ki. Ismeretes, hogy az idén emlékezik a viliág a francia forradalom 200. évforduló­jára. Kiadónk ehhez egye­bek között Georges So'bouíl világhírű könyvének hozzá­férhetővé tételével, valamint egy magyar tanulmánykö­tettel járul hozzá. A törté­nelemnél maradva még egy címet említek, amely kom­mentár inélküll is beszédes: Magyarországi pártprogra­mok 1919—1944, amely igen tanulságos lehet éppen ma, amikor új pártok konstruá­lódnak hazánkban. Románia negyedszázada címmel pe­dig elemző tanulmányokat publikálunk a szomszéd or­szág társadalmi, politikai és gazdasági helyzetéről. — A Kossuth, mint isme­retes, az MSZMP kiadója. Hogy sikerül a gyorsan vál­tozó valósággal lépést tar­tania? — Hát ez bizony nem könnyű. De megpróbáljuk. Megjelentetjük például az alternatív mozgalmakkal folyitatott tárgyalások jegy­zőkönyveit. Az emberi jo­gokról, a politikai intéz­ményekről, a demokratikus fejlődésről stb. adunk ki friss szellemi könyveket. K. E. Miiéi és kórusbarátság Az a kórus él és virul, amelyiknek szakmai és társadal­mi vezetősége biztosítani tudja az évi kórushangversenyeket. A fellépés, a megmérettetés lehetősége serkenti az együttes tagságát. A Szerencsi Pedagógus Kórus április 8-án ünnepel­te fennállásának huszadik évfordulóját. Sándor Zoltán mis­kolci főiskolai tanár, karnagyunk jóvoltából rangos partnert sikerült meghívni az ünnepre. Itt fogadhattuk barátsággal az 50 tagú Poznani Pedagógus Vegyeskart, melynek szerep­lése 45 perces művészi élményt nyújtott, s változatos műso­rukat csak a legfelsőbb fokon lehet dicsérni. Lengyel barátainknak igyekeztünk változatos programot biztosítani. Kiemelkedő esemény volt a rátkai látogatás, ahol zsúfolt házzal fogadták a nagy létszámú két énekkart, s bőséges vendéglátással kedveskedtek. Ezt követően a Sze­rencsi Bocskai István Gimnázium otthont adott az évfor­dulót ünneplő hangversenynek. A nagyszerű akusztikájú aulában három pedagóguskórus adott másfél órás műsort. A poznaniak ismét bámulatba ejtették a hangverseny kö­zönségét. A kiművelt emberhang, a vox humana klasszikus játéka nagy hatással érvényesült a művek tolmácsolásában. A finom árnyalatú, meleg vegyeskari hangszínt mesteri irá­nyítással váltotta a komor, crescendokban a decrescendok- ban bővelkedő előadás széles skálája. Nem kellett tolmács, minden jelenlévő megértette, megérezte a zene hullámhosz- szán a mondanivalót — akár játékosság, akár súlyos fe­szültséget kifejező téma szerepelt a művekben. Itt fogadhattuk régi kedves barátainkat, a „szomszéd vár” Encs város Abaúji Pedagógus Kórusát. A kiegyenlített kó­rushangzás, a művek tiszta és átélt előadása, a három év­tizedes összeforrottság — mely a prozódia és dinamika egyértelmű pozitív tükrözésében mutatta magát 'Sotkó Jó­zsef kórusvezetésében: — maradandó élményt nyújtott. Ünneplő kórusunk repertoárja legjavát nyújtotta Sándor Zoltán és Nagyné Osvay Márta karnagyok vezetésével. Sán­dor Zoltán a művek precizitására, a betanítási színvonal visszakérdezésére koncentrált, mely a vezénylési technika eredményeként szépen érvényesült Kocsár: „Forintos nótái"- ban a juhászélet változatossága, naivitása és mulatós fe­szültsége. Nőkarnagyunk, „Mártika” bizonyított. Az együttes éppen úgy átélte a kecses madrigálok mondanivalóját, mint azt a karnagy arca felénk tükrözte. Szakértelme, vezény­lési szuggesztivitása: ígéret számunkra. A koncert meglepetése volt, hogy sok tíz évig vezető karnagyunk. Reményi János, Liszt-díjas, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezetője megtisztelt bennünket jelenlé­tével, s felkérésünkre vezényelte: Bárdos: „Széles Dunáját”. Jómagam, mint a kórus egyik tagja, örömmel tapasztal­tam poznani barátaink szemében, véleményében a tetszés­nyilvánításban, az ünneplésben, hogy a kiváló poznani .kó­rus méltó partnerei voltunk ezen az estén. A hangverseny befejeztével a jubiláló kórus múltját Dá- vidházi Ferencné városi szakszervezeti titkár értékelte, majd kitüntetések, jutalmak és emléklapok átadása követ­kezett. Simon Istvánné, a pedagógus-szakszervezet megyei helyettes titkára az országos központ aranykoszorús kitün­tetését adta át. Fenntartó szervünk díszes oklevelekkel, vi­rágcsokrokkal becsülte meg a kórus alapítóit, karnagyait. Átadta értékes ajándékait a poznani és az encsi kórus is. Elmúlt a feledhetetlen négy nap a művészi programok­kal, amelyeknek fáradhatatlan szervezője Nagy János kó­ruselnökünk volt, akinek munkáját mindenben segítette So- mogyvári Miklós kórustitkár. A vasárnapi napfény melegebben árasztotta fényét Tokaj térségében, mintha partnerként szerződött volna a pozna- niakat négy napig vendégként látó város lakóihoz. A híres lengyel nagyváros pedagóguskórusa hálából szép emlékkel búcsúzott. Hangversenyt adott a tokaji római katólikus templomban. Bizonyára van több énekkarunk a megyében, amelyek többet, látványosabbat nyújtanak, mint a mi szerencsi kó­rusunk. Ez öröm számunkra is, de véleményem szerint eb­ben a mozgalomban, mely egyre szélesebben bontakozik ki — egy lényeges vonásnak jelen kell lennie: szív legyen benne. Bakonyi Béla Sárospataki ikdalok a 18. századból „Alma Materem iránti hálával a mindenkori pataki diáknak!” A közelmúltban jelent meg a Kazinczy Ferenc Társaság kiadásában Barsi Ernő: A Bodrog partján nevekedett tulipán ... című könyve, amely sárospataki diákdalokat tesz közzé a XVIII. századból. A könyv megje­lenése — zenetörténeti jelentőségén túl — napjaink honismereti, helytörténeti kutatá­sainak olyan kitűnő és követendő példája, amely régmúlt korok kéziratban levő mű­velődési értékeit teszik sokak számára meg­ismerhetővé. A kötetet dr. Kováts Dániel szerkesztette, az illusztrációkat Teliinger István készítette. Barsi Ernő könyve a XVIII. századi sá­rospataki kéziratos énekeskönyvek egy sze­letét, rétegét mutatja be. A kéziratos éne­keskönyvek gazdag és sokszínű anyagából hatvanhét dallamot és szöveget közöl, ame­lyek összességükben a pataki XVIII. századi diákdalok sajátosságait is reprezentálják. Rendkívül sokrétű ez a pataiki diákok által használt és írásba foglalt dallamkincs — állapítja meg bevezető tanulmányában a könyv szerzője — mert lejegyzésük olyan időpontban történik, amikor népdalaink ré­gi stílusából idegenből átvett dallamok ha­tására új stílus van születőben. Elevenen élnek a Rákóczi szabadságharcához fűződő dalok, s egyre jobban hallatja hangját az énekelt verbunkos. Emellett a pataki kollé­giumban kísérlet történik egy, a népdalnál komplikáltabb tudatosan szerkesztett mű­zenei világ megteremtésére is, A dalanyagot a szerző jól áttekinthetően, a dallamok stílusrétegei szerint rendezte el, a csoportok főcíméül egy-egy jellegzetes dal szövegkezdetét választotta. „Azért adtam egy poltúrát...” cím alatt régies, ereszke­dő dallamokat találunk. A „Hol a házad rózsám? ... címet viselő csoport a kialakuló új stílusú népdalokból ad szép számú csok­rot. A pataki melodáriumok őrzik a Rákó- czi-nóta első írásba foglalt alakját és vál­tozatait, a nagy fejedelem szabadságharcá­hoz fűződő dalokat, bujdosó énekeket. Eze­ket találjuk meg a „Haj, Rákóczi, Bercsé­nyi ...” cím alatt. A kötet címadó dala a „Bodrog partján nevekedett tulipán ..és társai az énekelt verbunkos dallamok első írásba foglalt emlékei. A „Bodrog partján nevekedett tulipán..kezdetű dalt nem­csak különlegesen szép dallama teszi ér­tékessé, hanem szövege is, amely ízig-vérig népies hangvételű. Azzá teszi a téma nép­közelsége, az életszerűség, a nyelvezet, a forma egyszerűsége: Bodrog partján nevekedett tulipán, Bús szivem csak téged óhajt, téged szán. Bokrétámnak elhervadott szépsége, Oda tulipánom gyönyörűsége. Az én kedves szeretőmtől megválók, Amelyet én nem kevéssé sajnálok. Immár tőled édes rózsám megválók, Más országban nyugodalmat találok. Hogyha tehát tőlem elmégy drága kincs, Gyöngyfeketc két szemeddel rám tekints. Én is téged emlegetlek, mig élek, Egyetlen egy gyönyörűséges lélek. A „Bodrog partján nevekedett tulipán ...” korabeli népszerűségét jelzi az is, hogy a XVIII. és XIX. századi kéziratos kötetek­ben a dal nyolc sző vég variánsát találhatjuk meg. Az általunk idézett teljes szöveg 1775 körüli és Kulcsár Pál melodáriumában lel­hető fel. A XVIII. század divatos indulói találha­tók a „Mars hallik. ..” cím alatt. A kor közkedvelt, népszerű nyugati (olasz és né­met) dallamait lapozhatjuk fél a „Virgo formosa ...” elnevezésű fejezetben. Ezt kö­veti az „Arany ideim folytatása ...” című dalcsokor, amelynek dallamvilágát Szabol­csi Bence: „pataki stílusnak” nevezte el. Nélkülük — írja a szerző — sosem szüle­tett volna meg a XIX, századi magyar né­pies dal, amely alapját képezi Erkel Fe­renc és társai zenéjének, első magyar tár­gyú operáinknak, Liszt Ferenc világhírt szerző magyar rapszódiáinak. S végül a kö­tetet a „Ne bosszankodjál a gonosztevők­re ...” Goudimel-dallam zárja. Talán nem érdektelen arról .is szólni, hon­nan is merítette Barsi Ernő könyvének dal­lam- és szöveganyagát? A továbbiakban, amikor kéziratos versgyűjteményekre, éne­keskönyvekre utalunk, egyértelműen olyan szövegekre gondolunk, amelyeket diákok, vagy volt diákok írtak és másoltak, s ezen kötetek anyagát nem nyomtatott szövegek­ből kölcsönözték. A kéziratos diákénekes- könyv nem csupán pataki „különlegesség”, nem is egyedi irodalmi képződmény. Meg­találhatók a kortárs protestáns kollégiu­mokban is, így Debrecenben éppúgy, mint Pápán vagy Nagyenyeden. Debrecenben például kevéssel megelőzi Csokonai indulá­sát. A mennyiségi tényezőket alapul véve, ma már csupán a meglevő és bibliográfiáit kéz­iratos kötetek száma az iránymutató. A gyűjtemények (énekeskönyvék) szöveganyaga több ezer oldalt tesz ki. Stoll Béla bibliográ­fiája alapján a sárospataki Nagykönyvtár­ban az 1700—1840 közötti évekre datált kö­teték száma: 71. Az időmegjelölések csak körülbelüli értékek, az énekeskönyvék idő- jelölése ugyanis nem minden esetben pon­tos, sőt a másoló sem tartja fontosnak az évszám feltüntetését. Az mindenképpen bi­zonyos, hogy napjainkban csak a kötet lé­tezhetett, a kutató gazdagabb anyagot ta­lálhatott volna akár még a múlt század vé­gén is. Sajnos, nem kevés az olyan köteték száma, amelyek elvesztek vagy megsemmi­sültek. Feltevésünket erősíti a kötetek mai állapota is. Szinte mindegyikük agyonol­vasott, tépett, szakadozott, kézről kézre járt viharvert példány. Tanulsága annak, hogy forgatták és olvasták lapjaikat. Továbbá azt is számításba kell venni, hogy egy-egy gyűjtemény anyaga — éppen a sajátos lét­forma természetéből adódóan — évek, év­tizedek munkájának eredménye. A kötetek írásképe nem mindig homogén, eltérő kéz­írásokat is találhatunk. Ez is arra vall, hogy a kötetek kézről kézre jártak, s az idők folyamán a tulajdonos személye is válto­zott. A sárospataki gyűjtemények — sajnos terjedelmi okok miatt szövegközlésre nem vállalkozhatunk — műfaji és tematikai szempontból igen nagy tarkaságot mutat­nak. Találhatók ezekben epikus alkotások, a korabeli iskolás versíró gyakorlatot jelző szövegek (szentencia és piktura), népdalok, kuruzslások, különféle háztartási receptek, vallásos szövegek és énekek, hogy csak gya­koribbakra utaljunk. Ez a gazdag és sok­színű anyag minden különösebb szerkesz­tői megfontolás nélkül sokszor egy köteten belül is keveredik. Barsi Ernő az Alma Maternek, a minden­kori pataki diáknak ajánlja könyvét. Ne­mes ügyet szolgál. Könyve nemcsak a pa­taki diákhagyományok ápolását példázza, hanem az egész magyar kóruskultúrát is gazdagítja. Dr. Komáromy Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents