Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
1989. április 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ELIvtars A BVK környezetvédelme II. Föld és levegő Kemény dorgálás ömlik a telefonból, rögtön az elején elhangzik a divatos sértésnek szánt kifejezés, a „fir- kász” is. dehát ma már inkább az számít különlegességnek, ha valaki normálisan, emberi módra beszél. A dorgálást egyébként a Nyájas Olvasóból (A nyomdának! Kérem, nehogy véletlenül „nyálast" szedjenek, mert azt hiszi, tudatos!) az váltotta ki. hogy az egyik cikkben „tornatanár" kifejezés szerepel, holott minden épeszű tudja, hogy „testnevelő tanár" létezik. Ennek ürügyén elmeditálgattunk kicsinyég. Például arról, hogy a faluban régen nem is ismerték, de most sem nagyon használják a „pedagógus" kifejezést, sokkal inkább mondják a „tanító urat". Azt nem is ilehet mondani, hogy pedagógus úr. Az említett telefonáló természetesen a tanító kifejezéssel sem ért egyet, csakis a pedagógussal. Mivel ö is az. Hogy mit tart helyesnek, jónak, az ö dolga. De az egykori leventeoktatók stílusát idéző hangvétel nem csupán az ő dolga, hanem azé is, akivel éppen beszél. Dehát az ilyen, vagy ilyenebb stílus dívik. Döbbenetes méretben. Bizonyos jelenségek, összefüggések értője, egy alkalmatos pszichológus, lélekbúvár nyilván szépen sorjáztatni tudná az okokat, melyek következményeként most élvezhetjük a durvaságot, az ordenárésá- got. Különösen az ellenzékiek. a különböző társulások megnyilvánulásaiban. Valamelyest érthetően, illetve meg magyarázhatóan. Hiszen az eddigi monoliszti- kus, mégiscsak kemény vonal nem szerette, nem is tűrte a más véleményt. Most viszont a demokrácia kiszélesedésével (melyet azért ugye mégiscsak az a sokat szidott párt kezdeményezett) felszínre jöhetnek, nyilvánosságot is kapnak a más vélemények. Reakciójaként a korábbi visszafogottságnak: nagyon is gyorsan, durván, nyersen. Gyakorta veszekedve, sértegetve, ki- gyót-békát kiabálva. Euró- pa-híres írónkról az egyik társaság szóvivője írta: (Az elszaporodott szóvivők külön tanulmányt érdemelnének!), hogy „aki írónak hiszi magát”. írónak hisszük néhány millióan itt is. más országokban is. de azért a nevesincs szóvivő egyértelműen sértésként odaveti. Mondandójához egyébként semmi köze, de ha már alkalma vám rá, miért ne sértegessen? A rádióból, különösen a rendkívül izgalmas, érdekes Vasárnapi Űjság címet viselő műsorból, eset- tanulmányokat lehetne kigyűjteni a kölcsönös sértegetés, vádaskodás magasiskolájaként. De akik csak a mi szerény ilapunkat böngészgetik, azok is találkozhatnak eme jelenséggel. Jószándékunk jelzéseként helyet adumk például valamely szerv, „másként gondolkodó” írásának. Szószerinti közléssel, pedig az Atya Úristennek, vagy, hogy egy nagyobb álljon itt: a párt főtitkárának a beszédét sem közöljük szószerint, mert nem fér be a ilaipba. Valamicskét hol innen, hol onnan húzunk. De az említett szerv képviselőjének írását szóról-szóra hozzuk. És olvashatjuk benne a saját becsmérlésünket... Bátorságra, a „korszerűsödés melletti kiállásra" biztatnak bennünket mások. A partvonalon kívülről. És mi szerintük a korszerűsítés támogatása, a megújulás elősegítése? Mi számít bátorságnak. a demokrácia ki- szélesítésének? Az, ha bele- turkálnánk valakinek, lehetőleg ismert embernek, vezetőnek a magánéletébe és bebizonyítanánk róla, hogy semmirekellő. Lehet persze másról is, de az igazi, ha ismert embert köpködünk le. Elszaporodtak az életveszélyes fenyegetések is. Sok betörést kifejezetten fegyverszerzés miatt követnek el. ezek a fegyverek most is kinn ’ varrnak valakiknél, nem tudható kiknél, de bizonyos. ha szükségét vélik, nem haboznak a ravasz meghúzásával. Csőbomba ... Már ugye, ez is bement a köztudatba, mint a decibel, az áfa, a nukleáris szeny- nyezés, a munkanélküliség, a vasárnap esti bejelentés az újabb áremelésekről. Vannak már bombariadók is, bizonyos, hogy itt-ott bütykölik házilag a bombát is. Véltük, hogy mindez kívül reked majd határainkon. de hogyan is rekedhetne? Hiszen tényleg része vagyunk Európának. Inkább fel kellene készülnünk ezek fogadására. Hogy eséllyel nézhessünk szembe a veszélyekkel, az eleddig ismeretlen dolgokkal, melyek durván, kegyetlen-nyersen öltenek testet mai világunkba!-. Egyelőre saját, maszek bombácskáinkkal sem tudunk mit kezdeni. Itt vannak pedig bennünk, lehetséges mindahányunkban és alakulgatnak, formálódgat- nak. hiszen mégoly csekélység miatt is robbanni tudunk. Ugye még azért, is, ha tornatanár van leírva 'a testnevelő tanár helyett... Emiatt nincs is okunk megbotránkozni, hiszen a megszólítás, a titulus divatja ismételten fellángolt napjainkban is. Kicsinyég mindig is a felszínen volt, kabarék, humoreszkek állandó alkotóelemeként, de most erőteljesebben van jelen. E sorok írójának . például mégis jobban tetszik a tanító úr, mint az idegenből átvett pedagógus, mely a lexikon szerint gyerekkísérőt jelent. Nyilvánvaló, hogy a tetszés, nem .tetszés kérdésében gyerekkori élmények is közre játszanak, de tény, hogy ma is sok gyászhirdetés olvasható, melyben a család nyugalmazott tanítótól búcsúzik, és nem nyugalmazott pedagógustól. Márpedig a családot mégsem lehet tiszteletlenséggel vádolni a tanító kifejezés miatt. Itt van ugye a kartárs. a szaktárs, az elvtárs, az uram, a hölgyem, a kisasszony, a bajtárs stb. Tulajdonképp nem baj, hogy ilyen sdk. illetve még több is van ezekből a kifejezésekből, hiszen ha szerencsénk van, mindig ki tudjuk választani a megfelelőt. Jómagam megmaradok az elvtársnál. Megválogatva természetesen. hogy kinél használom. Nem mindig sikeredik ez a megválogatás. Nem használom azoknál, akik az egyik héten hideget, a másikon meleget fújnak ugyanabból a szájból; miiként a megyei népfrontbizottság egyik ülésén mondta egy felszólaló. Nem használom azoknál, akik azért léptek be a pártba, mármint az MSZMP-be, mert úgy vélik, hogy előrejutásukhoz jól jön ez a bejegyzés az életrajzba. Azoknál sem. akik egy-egy pártértekezleten, bárminő ösz- szejövetelen nagy dobbal demonstrálják hovatartozásukat, szószerint citálják a párthatározat vonatkozó részét. majd a szünetben a folyosón bazsalygova adják tudtul barátaiknak, hogy persze mindezt nem „úgy” kell gondolni! Dehogyis! Egészen másként... ugye ... Nem használom azoknál, akik behunyt szemmel, beviaszolt füllel járják az országot. és inem hajlandók látni, hallani a tényeket, tudomásul venni az elszegényedést, a hibás intézkedések sokaságát, bizonyos rétegek munkanélküli meggazdagodását, és csak azt emlegetik, hogy milyen sokat fejlődtünk. Azoknál sem, akik csak az elszegényedést, csak a rosszat ilátják, és cinikusan legyintenek minden erőfeszítésünkre, jobbító szándékunkra. Azoknál sem, akik egy-egy rendezvényre szóló meghívóra ráírják, hogy „viselje a kitüntetéseit". Nem azért, mert nekem nincs mit kitűznöm, viselnem, hanem azért, mert nem hiszem, hogy annyira fontos iléhet egy ember! Annyira, mint egy feldíszített karácsonyfa. Nem vezet az jóra, nagyon is gyanús, ha valakinek annyi kitüntetésié van. minti Leonyid I. Brezsnyevnek. (Kivéve Ke- szi mamát, Ernődön. Keszi mama hivatásos téhertaxi- pilóta, aki idős korában megtanult citerázni, jellemzően egy budapesti asszonytól. utána zenekart szervezett, saját költségén fuvarozza őket, sorra nyerik a versenyeket, kapják a díjakat, kitüntetéseket. A Szederindáról van szó. Csak azért jutott eszembe, mert nemrég a lakásában járva azt mondtam, hogy már annyi kitüntetése van, mint Brezsnyevnek, de Keszi mama ezt hallva is oly kacifántos káromkodást eresztett meg, — nem tetszettek elfeledni, tehertaxis —, hogy az ilyen káromlást hallva — meg persze más. jó okok miatt is, nemrég rábeszélték, vállalja el az önkéntes rendőrséget...) Lehetne még folytatni a sort, de mindebből is érezhető, nehéz a kiválasztás. Pedig törekedni kelj rá, mert szép kifejezés az elvtárs. Gyakorta hallottam bátyáimtól, nővéremtől, az édesapámtól, aki még a „kommüm alatt”, tehát ’19- ben tanulta meg együtt az Internacionálé éneklésével. Elvtárs. Társam az elvben. Azt vallja, amit én. Valamiben egyetértünk, valamiről ugyanaz a véleményünk. Lehetne ugyan más is, de a véleményünk nem más, hanem éppen ez, ezért vagyunk elv-társak, azaz elvtársák. Ezért foghatunk össze, ezért alkothatunk tisztes erőt, mély révén kezdhetünk valamit... Szinte hihetetlen, hogy hazánkban már az 1840-es években használták ezt a szót az ellenzéki politikusok. Kossuth Lajos is. Sokak szerint éppen ő, maga Kossuth terjesztette el. Tény, hogy 1848-ban, egy győri politikai összejövetelre invitáló meghívóban, meg egy röplap szövegében is ott van az elvtárs szó. Mely aztán T9-'ben, majd ’45-ben. illetve utána terjedt el igazán. Nem hangzott ez rosszul sohasem, de sokan használták méltatlanok. Akiknek nem lett volna szabad szájukra venni ezt a szót. Sokminden ráragadt erre a szóra, beszennyeződött. Kulák- listával, deportálásokkal, becsületes emberek meghur- calásávial, börtönbe vetésével. megkínzásával, halálával. Rossz bizony ezeket leírni is, olvasni is, de ■— mint jogutódoknak — vállalnunk kell ezt is. ha szükséges hetedíziglen. Meg kell bizony tisztítanunk ezti a szót, A rárakódáso’któl, a mellékzöngéktől, a pejoratív kicsengéstől. Talán ennek is éppen most jött el .az ideje! Amikor tényleg kiválasztódik: ki is a társa az elvemnek. Mert szép szó ez egyébként. Jómagam is maradok hát emellett. Már megszoktam. Föltehetően sokan elmondhatják még ugyanezt. Valódi, igazi elvtársaim. Priska Tibor A BVK körzetében nem éppen ózondús a levegő — vélik oz ott lakók. Majd a tájékozottabbak azt is hozzáteszik, nem a nagy vegyi gyár szennyezi igazán. A közelben van egy ércelőkészítő, egy hőerőmű. Azt is hallani, hogy a barcikaiak tulajdonképpen jó helyzetben vannak a sajószentpé- teriekhez képest, mert ott még rosszabb a levegő ... Nem miattuk betegek A levegőminőségért — a korábban említett átszervezés folytán — Ollári István főosztályvezető felel. Hogy mit és hány helyen bocsátanak a légbe, arról így beszél: _— Az üzemmenettől függően tíz-lbúsz kéményen tá- voziiik el a BVK-ból valamilyen gáz. Van bennük káros anyag is. A niiitróz jelentéktelen, elenyésző. A por- leválasztás ellenére adunk a környéknek kéndioxidot, hasonló okiból 'különböző nít- rogénoxiiddkait. A kibocsájtott anyagok határértékén ék csökkentését nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk is ösztönzi. De vajon egyszerű ezeket a gázokat megfogni? — Nagy, de kevés haszonnal kecsegtető beruházásokra lenne szükségünk ehhez. Amelyek működtetésével megint olyan anyagok keletkeznek, amelyeket szinténél kell helyeznünk valahol — ilyen „egyszerű” az egész. Hogy mi mégis a megoldás? A főosztályvezető is a technológiáikra szavaz. Olyan legyen már megépítésékor egy-egy üzem, hogy a hulladékból is hasznosat állítson elő. Ezzel kapcsolatos próbálkozásaik az év végére ígérnek eredményt. Olyan technológiai rendszert alakítanák ki, amely a víz- árammal megfogott nitro- gén-oxidökat a hasznos salétromsav-gyártó rendszerbe vezeti. A szigorúsága róil ismert Köjál egyébként rendszeresen méri a levegő paramétereit. Büntetést mostanában nem fizetett miattuk a BVK, s a főosztályvezető állítja, nem ők felelősek a gyerekek hurutos betegségeiért. A káros, hasznos zaj i ^ A zaj a legkényesebb téma — szögezi le Ollári István és Mifhaleczku József környezetvédelmi főmunkatárs. Ez az, amiért büntetést fizetnek, s amit a legnehezebb megítélni. Az első, legfontosább kérdés: milyen övezet a BVK környéke? Nyilvánvaló, nem várható el tőle, hogy üdülőhelyekre jellemző csend honoljon a közelében. A gépek, üzemek éjjel-nappal zúgnák, s van ennék haszna is, állítja a két szakember. Mert agyári lakótelepen gyáriak laknak, s óik bizony már távolról, egy-egy hang megváltozásától felriadnák, mert az nekik üzemzavart jelent ... Természetesen különböző módszerékkel keresik a zajcsökkentés útját: szigeteléssel, zajvédő buckáik építésével. A niésZammon-salétrom- (MAS) üzem rékonst- ruikóiója reményit ad, hogy ha nem is teljesen szűnik meg a zaj, de ezen a téren is lesz javulás. Hazánkban talán a legtöbb vihar a veszélyes hulladékok elhelyezése körül dúl. Miihálecdku József a higanyt említi elsőként: — Aktív szénnel megkötjük, ez egyben azt jelenti, hogy kinyerhetetlenné válik. Kényszer, de nines jobb: lezárt .műanyag hordókban tároljuk, elkülönített zónában, „jobb időkre” várva. A fémtartalmú hulladékok tárolását már az azt szabályozó 1981. évi rendelet előtt megoldották, zárt acélhordóikban, 25 centiméteres vastagságú betonfalak mögé helyezik őket. Az éghető, tűzveszélyes, nagy szerves- anyag-tartalmú hulladékot a „szomszédvár’’, az ÉMV égeti el. Több gondja van a BVK-nak a különböző göngyölegek — zsákok, hordók — eltávolításával. Ezekből évente száztonnányi gyűlik egybe, amit aztán báláznak, s egy közeli tsz bértárolójába viszik. Egy saját égetőmű lenne az igazi! — mondja a főelőadó —, de az akkora pénz, hogy még a különben tehetős nagyüzemnek se telik rá. A szűrt, iszapszerü — és szinte természetes, hogy káros — anyagok elhelyezése talán a legnagyobb feladat. Részletezés helyett csak annyit: az egyik tárolójukat megszüntették a BVK- sok, mert veszélyeztette a talajvizet, közvetve a környék kútjait. Az ÉKÖ- VIZlG-töl azt a haladékot kaptáik, hogy az iszapszerű hulladék kezelését 1991 végéig oldják meg. Az elképzelésék szerint ezeket el- pár ol ogtafható vá alakítják, majd besűrítve könnyebben elhelyezhetővé válnak. A BVK megyénk egyik legnagyobb, legeredményesebb vallatta ta. Vegyi áruikat előállító cég, tehát nagyon sokat ronthat, de tehet is környezetünk megóvásáért. Mint az előzőekből kiderült, ez nem is egyszerű. Egyelőre ugyanis csak a képzeletben fordul élő olyan gyár, amelynék elején bemegy a káros anyag, és a végén kijön a hasznos termék. Napjiainiktoan ez még lehetetlen, de mégis törekszenek az elérésére, ötévente 240 millió forintot fordítanak csak környezetvédelmi beruházásokra a harci- kai cégnél. A víz-, a levegő- és a zajvédelem kerül ennyibe. Azaz: még többe, mert a fenti összegben nincs benne a káros anyagok elhelyezése, a napi fenntartásúk költsége. Grandiózus az üzem, nagyok a kötelezettségei. A BVK országosan is elismert környezetvédelméért. M. Szabó Zsuzsa
