Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

1989. április 29., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Sokszínűség a gondolkodásban, egység a cselekvésben

Múltról, konzervaHvizmusról, reformkorról Interjú Dudla Józseffel

Gyorsuló ütemben peregnek a politikai események. Olvasóinkat is sok kérdés foglalkoztatja. Napjainkban sok fórumon vitatkoznak az emberek, élénk a politikai közélet. Május 1. alkalmából megkértük Dudla Józsefet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, válaszoljon kérdéseinkre.- A tömegtájékoztatási eszközök, de a könyvkiadás is sokat foglalkozik a felszabadulás óta eltelt évtizedekkel, kivált 1956tal. Újabban a közvéleményben erősödik az az igény, hogy a közelmúlt tizenöt évéről is tudjunk többet, azt pontosabban, hogy mi idézte elő a mai gazdasági helyzetet, a hatalmas adósságállományt?

— Múltunk alapos ismeretének igénye jóién van és erősödik a közvéleményben. Ezen belül .különösen nagy az érdeklődés az elmúlt negyven éviből 1956., valamint a közvetlenül mögöttünk álló 10—15 év iránt. Magam is vallom, hogy a jövőhöz vezető üt, a következő éveik, évtizedék prog- ramjainaik, fejlődési irányainak a meghatározásánál, a társadalom és a gazdaság építésében nélkülözhetetlen a múlt tárgyilagos kritikája. Ez vonatkozik a gazdaságra is. Talán azért erősödik most az elmúlt tíz-tizenöit évvel kapcsolatos kritikai igény, mert erre az időszakra tehető a magyar gazdaságiban a pangás időszaka. Ez teljesen jogos igény. Meg kell találni azókat az okokat, amelyek a pangást eredményezték, amelyek meggátolták a gazdasági növekedést, amelyek még azt sem tették lehetővé, hogy az eddigi működő, ismert gazdasági modell kerete és lehetőségei között többet nyújtsunk a lakosságnak. Az új gazdasági modell építésénél, az új program készítésénél ezért téhót ennék az elemzése nagyon fontos. A közvélemény egy részében a felelősségkeresés igénye is jelentkezik. Konkrétan az, hpgy állapítsuk meg, kik a felelősek a történtekért, a mostanra kialakult súlyos helyzetért. Én úgy látom ezt, hogy a személyi felelősség nem kerülhető meg, de az igazi felelős az a modell, amelyet most lebontunk és át akarunk építeni. Azok az emberek, akik ebben a gazdasági modellben vezették, szervezték a gazdaságot, tudták a modell adta lehetőségeken belül mozogni, de a mozgástér viszonylag szűk volt. Jó irányban különösen szűk, rossz irányiban viszont a korlátlan lehetőségek hazája, vagy modellje volt. Sajnos a nemzetiközi gazdasági 'környezet kedvezőtlen hatásai, a külső és belső politikai nyomás következtében az elmúlt tíz-tizenöt év felelős vezetői rossz irányban mozdultaik el. Ebben meghatározottság és befolyás, kollektív és egyéni felelősség egyaránt tetten érhető.

Tehát az elmúlt tíz-tiizen- öit évre az a jellemző, hogy a ’68-lban kezdődött reform lefékeződött, elsősoriban külföldi, mindenekelőtt a szovjet vezetés ellenérzése miatt, később pedig ez a tendencia a hetvenes évek elejére felerősítette az ellenzők bélső körét is. Kétségtelen, hogy a reform az eredményeit csak komoly konfliktusokon keresztül szülte volna meg. Ezeket viszont az akkori vezetés nem vállalta fel, és ezzel súlyos hilbát követett el. Az utolsó pillanatig azoknak a tételeknek az igazolására rendezkedett be, miszerint a szocializmus fölénye vitathatatlan és ennek megkell jelennie a gazdasági növekedésiben, illetve mindenekelőtt a népjólétben. Nem a valóságos dk dk at próbálták felderíteni, hanem ehhez a felfogáshoz kerestek megoldásokat. Tulajdoniképpen erre vezethető vissza a kölcsönök felvételének egy jelentős része is. Ezt most tárgyilagosan be kell vallani. A perspektíva szempontjából a lényeg tehát a modellváltásban van. Készülő 'ogramunknak ennek az új izdasági modellnek a fel- izdlását is fel kell vállal- a. Számunkra ez különö- n fontos, mert, ma megyénkben a legalacsonyabb az egy főre jutó személyes jövedelem, több éve csökken a termelés, visszaesett a beruházás, tehát egyre rosszabb eredményességgel értékesül a munkánk. Mi tehát alapyetőan érdekeltek vagyunk az olyan változásokban, amelyek a térség, a megye gazdasági, társadalmi, emberi teljesítőképességét növelik. Ha ehhez politikai reform kell, abban; ha tulajdoni, abban; ha oktatási, abban is. A reformok értelme és célja azonban csak egy lehet: a munkájában örömét lelő, jövedelméből tisatességesen megélő, s éppen ezért a szabadság jogaival élni tudó, önálló, felelős ember.

— Megyénk közvéleményét természetesen nemcsak az ország múltja érdekli, hanem szűkebb hazánk, Borsod-Abaúj-Zemp- lén is. Hogyan tervezi a megyei pártbizottság ennek az igénynek a kielégítését?

— Az országban a koncepciós perek felülvizsgálatáról döntött a Központi Bizottság. Ezt követően, ehhez is kapcsolódva a megyei pártibizottság úgy határozott, hogy kezdeményezi és •elősegíti az országosan korábban megtartott koncepciós perek megyei nyúlványainak a felderítését. Ennek az a célja, hogy az érintett személyek — attól függően, hogy milyen tényeket állapítanák meg az illetékes szervek — politikai, jogi, anyagi rehabilitációban részesüljenek. Ez az egyiik vonulata a megyei pártbizottság elgondolásának. A másik az, hogy kérjük azokat a megyében élő állampolgárokat, akik az elmúlt évtizedekben Magyar- országon valamilyen törvénysértés áldozatai lettek, vagy valamilyen jogi, politikai atrocitás érte őket, jelentkezzenek az illetékes igazságügyi szerveknél. Azok kötelesek az ügyükkel foglalkozni, korrekt módon megvizsgálni, és a megállapításoktól, a vizsgálat eredményétől függően a megfelelő kezdeményező lépéseket megtenni. A harmadik vonulata az elgondolásunknak az, hogy megvizsgáljuk: az elmúlt évtizedekben a megyében működő különböző szellemi műhelyeket milyen megkülönböztetés, korlátozás, vagy úgymond politikai inzultus érte, és természetesen, ha szükséges, a rehabilitációt kezdeményezzük. Van egy negyedik vonulata is e koncepciónak. Szerintem is jogos és teljesítendő igény, hogy a különböző szellemi tudományos műhelyek lehetséges eszközeikkel tekintsék át az elmúlt negyven év történetének helyi vonatkozásait, nem visz- szardadva — ha szükséges — az újraértékeléstől sem.- Pozsgay Imre emlékezetes nyilatkozatára adott reflexiói miatt némelyek bírálták Ont, mondván, hogy elhamarkodott és egyoldalú volt a reagálás. Ennek immár három hónapja. Hogyan értékeli most az akkori véleményét?

— Sajnálom, hogy egyesek félreértették és félremagyarázták az általam elmondottakat, amelyekkel egy érzelmektől fűtött politikai hangulatot kívántaim tükrözni, és a vélemények, indulatok lehetséges konszenzusát, annak megteremtiési módját 'keresni. A felzúdulást ugyanis az a — Pozsgay elvtárs által a nyilatkozatában nyitva hagyott — kérdés okozta, hogy az MSZMP vajon egy népfölkelés leverője vagy legjobb törekvéseinek folytatója-e ? A reflexiómban a kizárólag egyoldalú értelmezést vetettem el, amely nem ismeri el, hogy az akkor történt események között egyeseknek ellenforradalmi jellege volt. Végül is a nyilatkozatot követő központi bizottsági ülés is tulajdoniképpen azdkat a tartalmi megállapításokat tette, amelyeket én a reflexiómban megfogalmaztam. Én azt ajánlanám, hogy vissza kellene lapozni az Észak-Magyarország 1989. február 1-i számát, és döntsön a kedves olvasó, hogy ebben kinek van igaza, jogos-e a kritika, vagy nem, bár tudom, akad, aki a KB állásfoglalásával sem ért egyet. De ez már egy másik vita közöttünk.

(Dudla József emlegetett felszólalása tájékoztatott a nyilatkozat megyei visszhangjáról, jelezve, 'hogy számos telefonjelzés, levél, személyes észrevétel érkezett a pártbizottságra, majd így folytatódik:

„Megértem a párttagság részéről megnyilvánuló érzékenységet, ia nagyszámú és túlfűtött véleménynyilvánításokat. hiszen olyan kérdésről van !szó, amely a magyar nép többségének életével szorosan összefügg. Sokan vannak, akiknek 1956-tól közvetlen, átélt élményük van, 1956 nemzeti, történelmi sorsforduló volt, s az azóta megtett út pedig ikitörölhetetlen az időközben felnőtt nemzedékek életéből. Nem mindegy tehát, hogy az akkori eseményekről mennyire '.objektív, pontos és időtálló 'az értékítéletünk. Az ma már nem vitatéma, ihogy 'egy új pártprogramot imeg kell előznie az elmúlt négy évtized — benne az ’56-os Iesemények — értékelésének is, de mindezt a tőlünk telhető legnagyobb körültekintéssel és tudományos igényességgel kell lelvégezni.” A reflexió további részében az első titkár megállapítja: „Az akkori idők történéseinek, szereplőinek árnyaltabb megítélésében nincs jogunk kételkedni, ám szerintem (a hozzám érkező ezernyi megerősítő vélemény tudatában) 'az \1956-os események ellenforradalmi tényei, megnyilvánulásai, atrocitásai továbbra is meg- kérdőjelezhetetlenek maradnak.” A nyilatkozat azzal a javaslattal zárul, hogy a „Központi 'Bizottság mihamarabb tűzze napirendre e kérdés ,megvitatását, és alakítson ki légy, a párttagság számára követhető álláspontot.”)- Élénken foglalkoztatja a párttagságot a platformszabadság értelmezése. Olyan címkézéssel is találkozunk, hogy a borsodi pártbizottságot konzervatív erők uralják, és itt sok időbe kerül, mig kialakul az igazi platformszabadság. Mások viszont féltik a párt egységét, végzetesnek tartanak egy esetleges sza. kadást. Mi ezekről a véleménye?

— A párton belüli átalakulásnak és reformnak egyik fontos eleme a platform- szabadság biztosítása és ki- terjesztése, amely azt jelenti, hogy egy szervezetileg egységes pártban jelen lehetnek tagjaikon keresztül a

párt egész programját általánosságban elfogadó, de azok megvalósítását különböző felfogásban elképzelő, különböző szellemi irányzatokat, megoldási módokat képviselő párttagok, személyek, csoportok, közösségek. Joguk van a nézeteiket, véleményüket képviselni a párton belül, joguk van azért politikai eszközökkel küzdeni, hogy a kisebbség többséggé váljon. Ugyanakikor a működőképesség, a társadalmi befolyás védelmében az viszont célszerű, bogy az adott kérdésben — ha tettekre kerül a sor —, akkor a többség által elfogadott véleménynek megfelelően cselekedjenek. Én ellene vágyóik mindenféle címkézésnek, a párttagok különböző jelzőkkel való megkülönböztetésének. A különállás helyett sokkal inkább az együttműködést, az együttmunkálkodást szorgalmazom és helyeslem. Ezért is én úgy tudom elképzelni •a párt működését, hogy az szervezetileg- egységes, miközben jellemző rá a gondolati sokszínűség, a szellemi koalíció és a tagság a legfon tosa.bb kérd é se'kben

rendre össze tud fogni, ösz- szefogással egységet tud teremteni a cselekvés területén. Ha a platformszabadság így valósul meg, és a pártegységet így fogjuk fel, akkor nem kell félni a párt szakadásától.

A pártbizottság testületében éppúgy jelen van a gondolati sokszínűség, mint alapszervezeteink többségében. Vannak elvtársaink, akik múltbeli tevékenységük, felfogásuk alapján elsősorban létrehozott értékeinkhez kötődnek, s a politikai változások gyorsasága náluk inkább aggodalmat vált ki. Míg mások az átalakulás gyorsabb ütemét is elképzelhetőnek tartják. De — és ez a meghatározó — egy pártibizottságot a döntései alapján kell megítélni. Ezek pedig azt bizonyítják, hogy a testületünk támogatja és elősegíti a reform érvényre jutását. Még fontosabbnak tartom viszont, hogy egy megyében ne egyetlen testület, például a megyei pártbizottság legyen a reform letéteményese, biztosítéka, hanem az az egész mozgalmat hassa át.

— Eddig három reformkor alakult megyénkben. Mit vár e köröktől a megyei pártbizottság?

— A reformkort az Észak- M'agyarország hasábjain üdvözöltem. A kérdésre válaszolva is a levélben megfogalmazottakat tudnám megismételni, miszerint megalakulásuk, létrejöttük, szaporodásuk a pártmozgalom számára hasznos és értékes lehet. Olyan szellemi műhelyek bontakozhatnak ki, amelyek elősegíthetik a pártmozgalmon belül, a különböző területeken a progresz- szív folyamatok gyorsulását. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy miközben támogatom, üdvözlöm a reformkorokét és személy szerint is a lehető legnagyobb mértékben együtt kívánok működni velük, a miskolci kör legutóbbi alakuló ülésén, a szervezők, előadók részéről elhangzottak olyan gondolatok is, amelyek bizonyára tájékozatlanságból. illetve abból a félelemből

'táplálkoznak, hogy úgymond a pártbizottság „hivatalos hierarchiája” beintegrálni, lenyelni akarja őket, s ezzel elveszítik önálló arculatukat. Erről azonban szó sincs, és remélem senki nem gondolja komolyan, hogy az elmúlt időszakban általunk írt számos publikáció — melynek esszenciája a reformkörhöz írt levél tartalma — azért íródott, hogy ha majd egyszer létrejön a reformkor, akkor elküldhessük a levelet, úgymond „kifogva a szelet a Vitorlából”. Ellenkezőleg, nagy várakozással tekintek konkrét javaslataik elé, és ahogyan jeleztem, azt is természetesnék tartom, ha ezekben bírálat vagy egy- egy kérdésben velünk ellentétes vélemény fogalmazódik meg. Azt azonban fontosnak tartom, hogy egymás iránt a bizalmat erősítsük, minden esetiben tárgyszerű- ék legyünk, és egyetlen eszmei áramlat se vélje a maga igazságát megfellebbezhetetlennek. Ezen elvi alapokon igen konstruktív szerepet játszhatnak megyénk pártmozgalmában.- A párttagság joggal vár kérdéseire hiteles, megalapozott választ megyei vezető testületétől. A megyei pártbizottság 1988. szeptemberi ülésén ön a pártértekezlet összehívása mellett is érvelt, a testület, a vita után, végülis ezt nem tartotta időszerűnek. Most milyen politikai menetrendet alakított ki a pártbizottság?

— A megyei pártbizottság tavaly szeptemberben azért döntött úgy, hogy nem tart szükségesnek megyei pártértekezletet, mert egyrészt információi a párttagságtól, a pártszervezetektől, másrészt egy közvéleménykutatás ösz- szességében azt mutatták, hogy konkrétan indokolt és megfogalmazott igény tömegesen erre nincs. Ez volt az egyik ok. A másik az, hogy a pártbizottság kereste a pártértekezlet funkcióját, miért hívjuk össze. Ezt akkor nem találtuk meg, mert a programalkotást, amely alapján ma is dolgozunk részben elvégezte a megyei pártbizottság, részben pedig tovább dolgozott rajta. A személyi kérdések — mindenekelőtt a tisztségviselők dolga — sem indokolta a pártértekezlet összehívását, mert mindössze egy-két éve dolgoztak a funkciójukban és bizalmatlanságot nem tapasztaltunk. Ennék ellenére bizonyos frissítés történt, a Politikai Bizottságtól kapott jog alapján 16 fővel kibővült a pártbizottság. Nem

22-vel, és mem a párttagság háta .mögött, hanem a leg- demokratikusab’ban, mert a párttagság által közvetlenül delegáltakkal egészítettük ki a pártbizottságot a különböző üzemekből, intézményekből, településekről.

Mi mindenütt, ahol a párt- értekezletnek akkor megtalálták a funkcióját, tartottunk a megyében pártértekezletet. Ennek pedig a lényege az volt, hogy a két- testületes pártbizottságokból egytestületes pártbizottságokat hoztak létre, illetve a pártvezetőségek átalakultak pártbizottságokká és közben elvégezték azokat a tartalmi vizsgálódásokat, elhatározásokat és személyi frissítéseket is, amit az adott helyzet indokolt. Ez idő alatt megvalósult a megyei párt- bizottság döntése alapján egy jelentős szervezeti változás is, amelyet nyugodtan lehet a pártmozgalomban korszakos jelentőségűnek tekinteni. Eszerint a túlzott hierarchizáltság csökkentése érdekében a különböző települések pártszervezetei a korábbi városi irányítás helyett egy megyei hálózattá alakultak át, melyben a megyei pártbizottság elsősorban szellemi-politikai műhelyként és nem utasításokkal operáló központként kíván funkcionálni.

Aki ismeri a pártmozgalmat, az tudja, hogy ez önmagában olyan tartalmi, munkastílus- és módszerbeli változást kényszerít ki, amely nem engedi meg, hogy a megyei pártmozgalom, ezen belül a megyei pártbizottság a régi módon dolgozzon. E változás nyomán nőtt a helyi autonómia és átalakult a megyei párt- bizottság apparátusának

munkamódszere és struktúrája is. Az azóta eltelt időszak lényegében a pártbizottság 1988. szeptemberi ülésének döntéseit tartalmi kérdésekben igazolta. Sőt, azok a változások, amelyeket a Központi Bizottság most a napjainkban kezdeményez, fő irányait tekintve ezekkel egybeesnék, ezért itt komoly korrekcióra nincs szükség. Tény azonban az, hogy a párttagság egy részének körében erősödő fenntartás tapasztalható a pártbizottság azon tagjaival szemben, akik korábban a megyében a politikai döntést hozók körébe vezetőként tartoztak. E körből mára többen kérték, s kérik a pártbizottságból való felmentésüket. Ezékben az ügyekben a soron következő testületi ülés dönt. A legutóbbi pártbizottsági ülésünkön szóba került a megyei vártértekezlet is. Politikai menetrendként az a döntés született, hogy júniusban — a központi értékelést követően — el kell végezni a megyében is egy kibővített pártbizottsági ülés keretében a májusi pártér- tékezlet óta végzett munka elemzését.

A következő hetekben folynak majd a városi, községi pártbizottságok testületéivel, vezetőivel az előkészítő konzultációk. Az itt megfogalmazott vélemények alapján döntünk arról, hogy ezt az értékelést hogyan készítsük elő, milyen formában végezzük és mire terjedjen ki. Ha az derül ki, hogy a továbbhaladáshoz nélkülözhetetlen egy megyei pártértekezlet is, bizonyosra veszem, hogy testületünk nem fog ez elől elzárkózni. Mindenesetre az lenne a szerencsés, ha a most érlelődő új szervezeti felépítés és főleg a .megyei pártbizottság jövőbeni funkciójának, szerepének ismeretében, a hamarosan várható új, ideiglenes szervezeti szabályzat alapján tudnánk csinálni, hogy ne átmeneti, hanem hosszabb távra szóló, stabil szervezeti és személyi feltételeket tudjunk teremteni a munkához. És természetesen érvényes az a döntésünk, hogy a térségi modernizációs programot kidolgozása után — pártértekezlet emelheti az MSZMP politikai, társadalmi programjává, várhatóan a következő esztendő elején.

— Hol ünnepli május elsejét a megyei pártbizottság első titkára?

— 30-án, vasárnap, Bor- sodnádasdon. Megtisztelő számomra, hogy a lemezgyár alapításának 125. évfordulója alkalmából, amely egybeesik május elsejével, engem kértek fel, mondjak egy megemlékezést, ünnepi köszöntőt. Elsején pedig természetesen a Csanyiikban leszek, mindig nagy élményt jelent számomra együtt lenni a miskolciakkal, diósgyőriekkel, elvtársaimmal, barátaimmal. Megragadom a lehetőséget és május elseje alkalmából az MSZMP Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága nevében tisztelettel köszöntőm megyénk lakosságát, az életben derekasan helytálló, az alkotásban örömét találó dolgozó embert.

Nagy Zoltán Ónodvári Miklós