Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-25 / 96. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLV. évfolyam, 96. szám 1989. április 25. Kedd Ára: 4,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja OT! útf strand, kemping, idegenforgalom Tokaji merevségek A Tokajba érkezőknek talán mindegyike fölgyalogol a kilátóhoz, ahonnan valóban szép látványt nyújt a két folyó találkozása, az alföldi, más oldalon pedig a hegyvidéki rész szemlélése. (Cikk az 5. oldalon) A társadalom érdekelt az alapvető változásokban A magyarországi társadalmi és politikai változásokról, a reformfolyamat helyzetéről, a magyar külpolitika fő törekvéseiről beszélt hétfőn Budapesten az MTA Zenetudományi Intézetében tartott nemzetközi sajtóértekezletén Horn Gyula kül- ügymin isztér i u mi á 1 lám titkár. Ezt a találkozót abból az alkalomból rendezték, hogy Budapesten zajlik a Radikális Párt 35. kongresz- szusa. A kongresszusra nagy számban hazánkba érkezett külföldi újságírók tájékoztatására elmondta: Magyar- országon társadalmi, politikai és ideológiai értelemben egyaránt érdemi fordulat megy végbe. Az elmúlt 33 évben ilyen lényegi változás először fordult elő, 1956-ot követően ugyanis a politikában csak stílusváltás történt, de a rendszer, a politikai felépítmény érintetlen maradt. Az ebből adódó pangósi időszaknak súlyos gazdasági következményei voltak, melyek hatását a mai átalakítási folyamat is (Folytatás a 2. oldalon) Analitikus vizsgálat élelmiszer-ismeret és -gyakorlat tantárgyból, az országos szakmai tanulmányi versenyen. (Képriport a 8. oldalon) Május 5.: IKDSZ-küldöttgyűlés » Uj szakszervezeti tömörülés Borsodban Felfüggesztett tárgyalások Az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsa hétfőn hivatalosan bejelentette, hogy a tizenkettek [elfüggesztették a tárgyalásokat Romániával az új kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményről. A megbeszélések bárminő folytatására csak akkor kerül sor, ha világos jelei lesznek annak, hogy Románia jelentősen javít magatartásán az emberi jogok tiszteletben tartása, és azoknak a kötelezettségeknek betartása terén, amelyeket a helsinki folyamat keretében vállalt — állt az erről kiadott közleményben. Egy kiállítás képei Óvodások rajzaiból válogatott kiállítás nyílt meg tegnap Miskolcon. Zsűri volt, dijakat nem adtak ki. (Tudósítás a 8. oldalon.) Fojtán felv. ■ Egy indulatos szakszervezetis (3. oldal) A közelmúltban Miskolcon megalakult az Ingatlankezelési és Kommunális Dolgozók Szakszervezete Borsod Megyei Szervezete. Tizenhárom, a korábban a HVDSZ égisze alatt működő alapszervezet mondta ki » Á prilis 20-án, a Tiszai pályaudvar felé tartó 138-as jelű villamoson egy fiatalember, alighanem kérdezés nélkül, kijelentette, hogy én zseni vagyok. Legalább nyolcva- nan hallották, a vezetőt szerencsére az üvegfal megóvta a nyilatkozattól. Nem tudom, s nem is érdekel, hogy utastársam túltengő önbizalom áldozata-e, vagy pedig gyógyszeres, netán alkoholos befolyás hatása alatt állt. Mindenesetre ismert miskolci tanárokra és' orvosokra hivatkozott, akik biztosították őt zseniális képességeiről. Hogy ezek) a váteszi tulajdonságok mely műfajban nyilvánulnak meg, azt nem sikerült megtudnom. Le kellett szállnom a villamosról. Éppen fél tizenkettő . volt. A harangszó után sem tudtam szabadulni az élmény sokkoló hatásától. Ugyanis milyen bátor ember az, aki a nagy nyilvánosság előtt jelenti ki, hogy ő zseni. Tehát valamihez olyan szinten ért, amilyen mércével csak egy Einstein, egy Mozart, egy (illetve kettő) Bolyai mérhető. Istenem, adj csodát. Csodaváró korunkban, tallérjainkat és sebeinket számolgatva a Messiásra várunk. Nem glóriával, nem töviskoszorúval, nem vízfakasztó képességgel, nem a kéz- rátevéses gyógyítás varázslatával! Apró, pici. hétköznapi csodákat igényelnénk, s ehhez1 — úgy tűnik — a szó klasszikus értelmében vett zsenikre van szükség. Olyanokra, akik kiválasztódnak, s nem olyanokra, akiket kiválasztanak. Kizökkent az idő. Manapság egyre gyakoribb az egyes szám első személyben fogalmazott nyilatkozat. Ez jó dolog. Az ember nemcsak saját magáért, hanem saját munkájáért, rábízott, vagy vállalt feladatáért is felelős. A miniszterelnök azt mondta, hogy a kormány összetételét illetően levonom a tanulságokat. Ez akkor hangzott el, amikor a „szegénység elleni hét” rendezvényei megkezdődtek Magyarországon. Aztán: két országgyűlési képviselő önként lemondott mandátumáról. Néhányan — a kikezdettek közül — vállalják a harcot. A pártból kizárt, majd rehabilitált négy ember (a könyv a történetről a KEB döntése előtt jelent meg) még nem döntött, hogy visszalép-e ... Hová? Egy angliai telefonos interjúban hangzott el, hogy az ösztöndíjas Király Zoltán megmarad független képviselőnek. Függetlennek? Fordítsunk az elejére. A talpára a dolgokat. Felelős politikus ma aligha mer olyat mondani, hogy ő zseni. Pláne, ha korábban is hivatalt viselt, pláne, ha ma is gyakorló ítész. Futurológusok, alkalmi egyesülések vajákosai még csak- .csak felveszik a varázsló köpenyét. Egy kis hókuszpókusz, s eltűnik, vagy megjelenik az ilyenkor szokásos mutatványok múlhatatlan kelléke, a kedvds, aranyos, gyáva nyuszi. De a taps után a függöny legördül. Minden este. És másnap újra kell kezdeni. A nyájas közönség éppúgy fizet a lakásrezsiért, mint a szemfényvesztésért. Az egyik kötelező, a másik szórakoztató. A függetlenség eszméjének horgán rángatózva érzem, tudom, hogy „függetlenség” nincs. Szabadság, demokrácia, szólás- és gyülekezési jog lehet. Kell! De én nem vagyok független attól az eszmétől, amelyiknek a pártjához szerződtem, nem vagyok független a családomtól, s nem határolom el magam — világnézeti különbségek miatt — nyolcvanéves anyósomtól. A z Indiában megfogalmazott öt béke-elv, a pancsa szila jegyében hallgattam a minap a „zseni vagyok!” című kitörést a miskolci villamoson. Kiabálni nem akartam, s mint utaltam rá, korábban szálltam le. Csendes meditációmban csak azzal vigasztalódhatom, hogy normálisnak érzem magam. Brackó István tavaly ősszel a különválásra az igent. Az új szakszervezeti tömörülés azonban mindjárt csatlakozott a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Szövetségéhez, annak keretében akar működni, annak alapszabályát figyelembe veszi, ám teljes önállósággá/!, más szervezetektől függetlenül látja el funkcióját. A szervezőt — hangsúlyozzák az alapítók — az azonos érdekeltségű alap- szervezetek szövetsége, amely képviseli és ellátja a tagság körében felvetődő differenciált érdekvédelmet és érdekképviseletet. A megválasztott intézőbizottság — amelynek titkára Hanyiszkó István lett — tevékenységét függetlenített apparátus nélkül végzi. A megyei IKDSZ feladatának tekinti az ingatlankezelés, a városgazdálkodás és a kommunális szolgáltatás területén dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a bér- és jövedelmi viszonyok igazságos alakítását, a munkavállalói létbiztonság megteremtését. Támogat minden olyan észszerű, előremutató intézíke- dést, amely a társadalom és a gazdaság modernizálására irányul. Elkövet mindent annak érdekében, hogy az ingatlankezelési, a városgazdálkodási és a kommunális szolgáltatási munka színvonala megyénkben emelkedjen, annak presztízse növekedjen. A Borsod Megyei IKDSZ titkári tanácsa felhatalmazta az intézőbizottságot, hogy vegye fel a kapcsolatot az állami, a tanácsi és a társadalmi szervekkel, valamint a megye más szakszervezeti szerveivel. Szervezőmunkát végeznek további alapszervezetek bevonására is. A titkári tanács a Borsod Megyei IKDSZ első küldöttgyűlését 1989. május 5-re hívta össze. ;•! 'k-a l'JiV.u'.IJUl'. ■’TTT 21
