Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XLV. évfolyam, 96. szám 1989. április 25. Kedd Ára: 4,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja OT! útf strand, kemping, idegenforgalom Tokaji merevségek A Tokajba érkezőknek talán mindegyike fölgyalogol a kilátóhoz, ahonnan való­ban szép látványt nyújt a két folyó találkozása, az alföldi, más oldalon pedig a hegyvidéki rész szemlélése. (Cikk az 5. oldalon) A társadalom érdekelt az alapvető változásokban A magyarországi társadal­mi és politikai változások­ról, a reformfolyamat hely­zetéről, a magyar külpoli­tika fő törekvéseiről beszélt hétfőn Budapesten az MTA Zenetudományi Intézetében tartott nemzetközi sajtóér­tekezletén Horn Gyula kül- ügymin isztér i u mi á 1 lám tit­kár. Ezt a találkozót abból az alkalomból rendezték, hogy Budapesten zajlik a Radikális Párt 35. kongresz- szusa. A kongresszusra nagy számban hazánkba érkezett külföldi újságírók tájékoz­tatására elmondta: Magyar- országon társadalmi, politi­kai és ideológiai értelemben egyaránt érdemi fordulat megy végbe. Az elmúlt 33 évben ilyen lényegi válto­zás először fordult elő, 1956-ot követően ugyanis a politikában csak stílusváltás történt, de a rendszer, a po­litikai felépítmény érintet­len maradt. Az ebből adódó pangósi időszaknak súlyos gazdasági következményei voltak, melyek hatását a mai átalakítási folyamat is (Folytatás a 2. oldalon) Analitikus vizsgálat élelmiszer-ismeret és -gyakorlat tantárgyból, az országos szakmai tanulmányi versenyen. (Képriport a 8. olda­lon) Május 5.: IKDSZ-küldöttgyűlés » Uj szakszervezeti tömörülés Borsodban Felfüggesztett tárgyalások Az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsa hétfőn hivatalosan bejelentette, hogy a tizenkettek [elfüg­gesztették a tárgyalásokat Romániával az új kereske­delmi és gazdasági együtt­működési egyezményről. A megbeszélések bárminő folytatására csak akkor ke­rül sor, ha világos jelei lesznek annak, hogy Romá­nia jelentősen javít maga­tartásán az emberi jogok tiszteletben tartása, és azoknak a kötelezettségek­nek betartása terén, ame­lyeket a helsinki folyamat keretében vállalt — állt az erről kiadott közleményben. Egy kiállítás képei Óvodások rajzaiból válogatott kiállítás nyílt meg tegnap Miskolcon. Zsűri volt, dijakat nem adtak ki. (Tudósítás a 8. oldalon.) Fojtán felv. ■ ­Egy indulatos szakszervezetis (3. oldal) A közelmúltban Miskol­con megalakult az Ingat­lankezelési és Kommunális Dolgozók Szakszervezete Borsod Megyei Szervezete. Tizenhárom, a korábban a HVDSZ égisze alatt műkö­dő alapszervezet mondta ki » Á prilis 20-án, a Ti­szai pályaudvar felé tartó 138-as jelű vil­lamoson egy fiatalember, alighanem kérdezés nélkül, kijelentette, hogy én zseni vagyok. Legalább nyolcva- nan hallották, a vezetőt szerencsére az üvegfal megóvta a nyilatkozattól. Nem tudom, s nem is ér­dekel, hogy utastársam túl­tengő önbizalom áldozata-e, vagy pedig gyógyszeres, ne­tán alkoholos befolyás ha­tása alatt állt. Minden­esetre ismert miskolci ta­nárokra és' orvosokra hi­vatkozott, akik biztosították őt zseniális képességeiről. Hogy ezek) a váteszi tulaj­donságok mely műfajban nyilvánulnak meg, azt nem sikerült megtudnom. Le kellett szállnom a villamos­ról. Éppen fél tizenkettő . volt. A harangszó után sem tudtam szabadulni az él­mény sokkoló hatásától. Ugyanis milyen bátor em­ber az, aki a nagy nyilvá­nosság előtt jelenti ki, hogy ő zseni. Tehát valamihez olyan szinten ért, amilyen mércével csak egy Einstein, egy Mozart, egy (illetve kettő) Bolyai mérhető. Is­tenem, adj csodát. Csoda­váró korunkban, tallérjain­kat és sebeinket számolgat­va a Messiásra várunk. Nem glóriával, nem tövis­koszorúval, nem vízfakasz­tó képességgel, nem a kéz- rátevéses gyógyítás varázs­latával! Apró, pici. hétköz­napi csodákat igényelnénk, s ehhez1 — úgy tűnik — a szó klasszikus értelmében vett zsenikre van szükség. Olyanokra, akik kiválasz­tódnak, s nem olyanokra, akiket kiválasztanak. Kizökkent az idő. Ma­napság egyre gyakoribb az egyes szám első személyben fogalmazott nyilatkozat. Ez jó dolog. Az ember nem­csak saját magáért, hanem saját munkájáért, rábízott, vagy vállalt feladatáért is felelős. A miniszterelnök azt mondta, hogy a kor­mány összetételét illetően levonom a tanulságokat. Ez akkor hangzott el, amikor a „szegénység elleni hét” rendezvényei megkezdődtek Magyarországon. Aztán: két országgyűlési képviselő ön­ként lemondott mandátu­máról. Néhányan — a ki­kezdettek közül — vállal­ják a harcot. A pártból ki­zárt, majd rehabilitált négy ember (a könyv a történet­ről a KEB döntése előtt je­lent meg) még nem dön­tött, hogy visszalép-e ... Hová? Egy angliai telefo­nos interjúban hangzott el, hogy az ösztöndíjas Király Zoltán megmarad független képviselőnek. Függetlennek? Fordítsunk az elejére. A talpára a dolgokat. Fele­lős politikus ma aligha mer olyat mondani, hogy ő zse­ni. Pláne, ha korábban is hivatalt viselt, pláne, ha ma is gyakorló ítész. Futu­rológusok, alkalmi egyesü­lések vajákosai még csak- .csak felveszik a varázsló köpenyét. Egy kis hókusz­pókusz, s eltűnik, vagy megjelenik az ilyenkor szo­kásos mutatványok múlha­tatlan kelléke, a kedvds, aranyos, gyáva nyuszi. De a taps után a függöny le­gördül. Minden este. És másnap újra kell kezdeni. A nyájas közönség éppúgy fizet a lakásrezsiért, mint a szemfényvesztésért. Az egyik kötelező, a másik szórakoztató. A függetlenség eszméjé­nek horgán rángatózva ér­zem, tudom, hogy „függet­lenség” nincs. Szabadság, demokrácia, szólás- és gyü­lekezési jog lehet. Kell! De én nem vagyok független attól az eszmétől, amelyik­nek a pártjához szerződ­tem, nem vagyok függet­len a családomtól, s nem határolom el magam — vi­lágnézeti különbségek mi­att — nyolcvanéves anyó­somtól. A z Indiában megfogal­mazott öt béke-elv, a pancsa szila jegyében hallgattam a minap a „zse­ni vagyok!” című kitörést a miskolci villamoson. Kia­bálni nem akartam, s mint utaltam rá, korábban száll­tam le. Csendes meditáci­ómban csak azzal vigaszta­lódhatom, hogy normális­nak érzem magam. Brackó István tavaly ősszel a különválásra az igent. Az új szakszerve­zeti tömörülés azonban mindjárt csatlakozott a Helyiipari és Városgazdasá­gi Dolgozók Szakszervezete Szövetségéhez, annak kere­tében akar működni, annak alapszabályát figyelembe veszi, ám teljes önállóság­gá/!, más szervezetektől függetlenül látja el funk­cióját. A szervezőt — hangsú­lyozzák az alapítók — az azonos érdekeltségű alap- szervezetek szövetsége, amely képviseli és ellátja a tagság körében felvetődő differenciált érdekvédelmet és érdekképviseletet. A megválasztott intézőbizott­ság — amelynek titkára Hanyiszkó István lett — te­vékenységét függetlenített apparátus nélkül végzi. A megyei IKDSZ felada­tának tekinti az ingatlanke­zelés, a városgazdálkodás és a kommunális szolgáltatás te­rületén dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítását, a bér- és jövedelmi viszonyok igazságos alakítá­sát, a munkavállalói létbiz­tonság megteremtését. Tá­mogat minden olyan ész­szerű, előremutató intézíke- dést, amely a társadalom és a gazdaság modernizálására irányul. Elkövet mindent annak érdekében, hogy az ingat­lankezelési, a városgazdál­kodási és a kommunális szolgáltatási munka színvo­nala megyénkben emelked­jen, annak presztízse növe­kedjen. A Borsod Megyei IKDSZ titkári tanácsa felhatalmaz­ta az intézőbizottságot, hogy vegye fel a kapcsola­tot az állami, a tanácsi és a társadalmi szervekkel, valamint a megye más szakszervezeti szerveivel. Szervezőmunkát végeznek to­vábbi alapszervezetek bevo­nására is. A titkári tanács a Borsod Megyei IKDSZ első kül­döttgyűlését 1989. május 5-re hívta össze. ;•! 'k-a l'JiV.u'.IJUl'. ■’TTT 21

Next

/
Thumbnails
Contents