Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
1989. április 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Fokozódó kritika Több a törvényességi óvás Tavaly — az előző évekhez viszonyítva — tová'b'b emelkedett az ügyészségékhez érkezett törvényességi kérelmek száma, s több lelt a Legtöbb Ügyészségen előterjesztett beadvány is. A leglátványosabb változás az adó- és pénzügyi tárgyú törvényességi kérelmeknél tapasztalható: míg 1987-ben 87, egy évvel később már 99 érkezett a Legfőbb Ügyészségre. Legtöbben azérl terjesztették elő .kérelmet, mert úgy vélték, az APEH helytelenül állapította meg az adó mértékét. Számolni kell .azzal — állapítja meg az általános felügyeleti és polgári jogi főosztály jelentése —, hogy a jövőben tovább emelkedik az adóügyi tárgyú beadványok száma. Mint ismeretes, az ügyészi általános törvényességi felügyelet együk legfontosabb feladata az állampolgárok és a jogi személyek olyan beadványainak intézése, amelyek egyedi döntéseket kifogásolnak, vagy valamely hiányosságra hívják fel a figyelmet. E felmérés megállapítása szerint az előterjesztett törvényességi kérelmek tartalma alapvetően nem változott, de azok hangvételéből érezhető, hogy az állampolgárok fokozódó .kritikával figyelik a közélet tisztaságát sértő államhatalmi, államigazgatási döntéseiket. A .kérelmeik kivizsgálása során kétszeresére nőtt az ügyészi óvások száma. Egy emlékezetes példa: A Hét című tv-műsor- ban elhangzottjaik alapján — a legfőbb ügyész indítványára — az Alkotmányjogi Tanács alkotmányellenesnek minősítette azt a rendelkezést, amely alapján az érvényes útlevéllel külföldön tartózkodóknak csak 90 napig folyósították nyugdíjat. Az ügyeik többségében az állapítható meg, hogy a hatóságók törvényesen alkalmazták a jogszabályokat. A viszonylag kevés törvénysértés nem a jogszabályok szándékos megsértéséből adódott, hanem a helytelen jogértelmezésből, esetenként az előírások hiányos Ismeretéből. Nem egyszerű az államosítással kapcsolatos intézkedéseket sérelmező panaszok elbírálása. Nem kielégítő válasz az 1963-ban hozott kormányhatározatra való hivatkozás, amely lezárta az ilyen ügyék felülvizsgálatának lehetőségért. Ugyancsak formálisnak tűnik az az indok, amely szerint a kártalanításról nem rendelkezik jogszabály. Sók esetben gondot okoznak azok a kérelmek, amelyek a hatóságok részrehajló és korrupciót sejtető intézkedéseit sérelmezik, különösen akikor, ha a konkrét ügyben — az eltelt hosszabb idő miatt — érdemben intézkedni nem lehet. A jelentés végezetül megállapítja, hogy — amennyiben az ügyészségek szerepe, szervezete és jogköre a jövőben változatlan marad — az általános törvényességi felügyelet bővülni fog. Elsősorban a társadalmi szervezetékkel kapcsolatos teendőkkel, miivel várható, hogy e szervezetek tagjai gyakran igénybe veszik majd a bírósági eljárást lényegében megelőző ügyészi felülvizsgálat lehetőségét. (MTI) Mit veszíthet el egy ember? Ruszkay Gyula: - Otthonaink nyitottak... A frissen renovált fehér fallusi ház elé megérkezik a piros Wartburg. Hosszú .hajú, szakállas l'iatalemb'er száll ki belőle. Kissé nehézkesnek tűnik a mozgása. Hamarosan előkerül két bot is, s valami nyikorgásféle hallatszik. A mozgást segítő művégtagok hangja félreismerhetetlen. Igen, a fiatalember mindkét lába tőből hiányzik. A féiketeruhás, fejkendős idős asszony betessékel, kér, ne a konyhai kis heverőre üljek, az a fia helye. E két ember végső elkeseredésében fordult szerkesztőségünkhöz, úgy érezve, nincs más lehetőség ügyük megnyugtató rendezésére. Bár helyzetükön sajnos nem áll módunkban változtatni, tanulságként álljon itt történetük. AZ ELŐZMÉNYEK Tizenöt esztendővel ezelőtt a munkahelyén elismeri fiatal szakember egyik alkalommal elvesztette uralmát cselekedetei felett. Az amúgy is érzékeny lelkivilágé fiú vállára oly sok terhet rótták a munkahelyi feladatok, hogy műszak végeztével zsongó fejjel, szinte támolyogva indult haza. Nem tudja .már, hogyan került a vasútállomásra, csak arra emlékszik, hogy hirtelen valami nagy feketeség termett előtte. Elvetette magát, de „csak” az életét .tudta megmenteni, a lábait nem. Tizenkilenc éves volt akkor. Hí rész telesek, feltété I ezé- sek kelte szárnyra a faluban a vélt öngyilkosság .okairól. Öt búcsúlevélről suttogtak az emberek: a fiú még a gyárától is elköszöni. Hiába állította, hogy ha igazán meg akart volna halni, sikerült is volna neki. A tizennegyedik tárgyaláson meghozták az ítéletet: nem fizet részére a biztosító. A százszázalékosan rokkant fiatalember nemcsak elvesztett végtagjait siratta. Megrendült hite az embereikben is. De nem sok idő kellett hozzá, hogy újra felvegye a harcot az élettel. Budapestre ment, s a korábbihoz még két szakmát kitanult, amiket könnyebben el tudott látni. Űj munkahelyén őszinte szókímondá- sa, s talán az átlagosnál erősebb érzékenysége konfliktusokba keverte. Egyre inkább mellőzték, majd hogy kiszakítsák környezetéből, a portára akarták helyezni, feleannyi bérért. Beadta a felmondását — elfogadták. Nem azt az ezer forintot sajnálta, amit ilt keresett —, hiszen maszekolt ő elegei, hogy csekélyke nyugdíját kiegészítse —, újabb húr pattant el a lelkében. HÁZASSÁG ÉS VÁLÁS Még a gyárban ismerkedett meg a feleségével, a kétgyermekes, elvált asz- szonnyál. Más is vett máiéi elvált, többgyerekes nőt — gondolta —, hátha neki is sikerül, s jól élnek majd. Csalódnia kellett. Fokozatosan előtűntök az asszony igazi jellemvonásai, a kicsapongó, léha életmód, a diszkó, az italozás. Mint később kiderült, a férfiakat sem vetette meg. Első két gyermeke is két külön apától született. S az ő házasságukat is gyermekáldás kísérte. A férfi beadta a válópert, közös megegyezéssel házasságuk véget ért. NAPJAINKIG TARTÓ HUZAVONA Házasságuk végei ért, de nem a már lassan két éve tartó pokoljárás, pereskedés, követelések, vádaskodások a gyermek, a tartásdíj, a családi pótlék körül. A volt férj immár kétségesnek tartja, hogy a házasságuk ideje alatt született gyermeknek igazán ő az apja. Ezért bírósághoz fordult, vizsgálják meg az ügyet. Először engedélyezték az ilyen irányú vizsgálat elvégzését, majd valamilyen indok folytán ez már csak úgy lehetséges, ha a volt férj két tanúval igazolja felesége kicsapongásait. De vajon ki az, aki ilyen kényes ügyiben vállalja ezt a cseppet sem felemelő „szívességet”? Pedig, ha biztosan tudná, hogy a gyermek az övé, egy percig nem hagyná az asszonynál. Az orvos is megmondta, hogy önellátó, a gyereket is fel tudná nevelni. Amúgy is mindig ő fürdette. De nemcsak e körül járnak kálváriát anya és fia. A gyermektartás, a jogtalanul kifizetett családi pótlékok óriási összegeit terhelték a fiatalemberre, holott ő nyugtákkal igazolta, hogy azokat elküldte a volt feleségének. Fokozta a két — idegileg már teljesen kikészült — ember bizalmatlanságát. hogy egy majd' 7000 forintos összeget is rajtuk követelnek, holott ők azt meg sem kapták. Az igazolószelvény pedig szőrén- szálán eltűnt, mint azt a posta illetékes ellenőre megállapította. illetve közölte, hogy ilyen kifizetésre nem került sor részükre. De gyűlnek a perköltségek, az ügyvédi tiszteletdíjak ezresei is. Kovács Judit „Kicsinyek közt" A Református Zsinati Iroda sajtóosztályának három éve megjelentetett füzetét forgatva ismerkedünk a magyarországi református egyház kincseivel. Ne templomokra, palotákra, arany kegy tá rgy akna gondoljunk, hanem egészségügyi gyermekotthonokra és magányos öregék, gyógyíthatatlan betegek otthonaira. A református egyháznak tizenhat intézete van, ezekben körülbelül ezeregyszáz ember él — békében. Az egyház kincseknek nevezi ezeket az intézményeket. A bennük élő gyerékeket és öregeket pedig egységesen kicsinyeknek. Kik a kicsinyek? A krisztusi fogalmazás szerint: „Akik kevesek és képtelenek a maguk el- és megtartására. A'fcik a szó legszorosabb értelmében nem tudnak élni, megmaradni támogatás nélkül. Kicsiny tehát a gyermek, a beteg, az öreg, a tehetetlen, a fogyatékos. Segítség, testvér, ember kell melléjük. Önmagukban képtelenek az életre. Mindig voltak kicsinyek ...” Ruszkay Gyulát, a Tiszán- inneni Református Egyházkerület diákóniai előadóját kértük, tájékoztassa olvasóinkat a d iákon iái tevékenységről. — A tevékenységnek bibliai gyökerei vannak és kálviniak. Kálvin mondta: „Nem akarok koldust látni Genf utcáin”. Ennek nyomán létesült a Debreceni Ispotály és Sárospatakon Lorántffy Zsuzsanna Otthona. Az első világháború után, amikor összegyűjtötték az árván maradt gyerekeket és a magukra maradt öregeket, a Magyarországi Szeretet Szövetség inkább karitatív, azaz jótékonysági tevékenységet folytatott, könyöradományokból tartott fenn ötvenhárom intézetet. Hejőpapiban például több árvaház is volt. A második világháború után, az 50-es évek elején megalakult a Református Egyház Diakóniája. Ez már szervezett és sokkal magasabb színvonalú tevékenység, amelyben minden gyülekezet részt vesz. — Tetemes összegek kellettek a imái, korszerű hálózat kiépítéséhez és kellenek az intézmények fenntartásához |is. — A február a diákén iái hónap, akkor gyűjtik össze a gyülekezetek az adományaikat. Idősök, kisfizetésű- ek adják össze a forintjaikat, hiszen zömmel belőlük állnak a gyülekezetek. Kürti Lászlló püspök úr tekintélyének köszönhetően, no és a gondjainkat ismerve segítenek külföldi gyülekezetek is. És tekintélyes összegeket kaptunk, kapunk a magjai- állami költségvetéstől az intézmények korszerűsítésére és fenntartására: — Kik kerülnek be'a református egészségügyi intézményekbe? — Egyrészt azok a testi és szellemi fogyatékos gyerekek, akiket a Szociális és Egészségügj'ii Minisztérium kuratóriuma beutal. Ezeknek a gyerekeknek az ellátására a minisztérium napi 180 forintot utal át intézményeinknek. Bekerülnek még öíyan gyerekek is, akik nem a minisztériumnál jelentkeznek. hanem az egyháznál. Nem feltétlenül református vallásúak. Nem teszünk ilyen különbséget. Az ő tartásukról mi gondoskodunk. Az öi-egek több- nj'ire állami szociális otthonokból kérik át magukat. Bármilyen szép a hálózatunk, nagy gondunk, nagy bánatunk, hogy nem tudunk mindenkit befogadni. Tudtommal jelenleg is ötezer fogyatékos gyermek vár bebocsátást egyházi, vagy állami intézetékibe. — Megyénkben hány intézete ,van a református egyháznak? — Sajósenyén ötven gyermeket ápolunk, tanítgatunk. Gyereket? Nem egészen így van, hiszen neg.vvenévesek is vannak köztük és háromévesek is. Erdőbényén pedig húszegynéhány idős asz- szonyt gondozunk. — Kik vállalják ezt a nehéz szolgálatot? — A diakonisszák kiöregedtek, ezért létesített az egyház egy nagyszerű diakónusképző intézetet Debrecenben. A fiatalok kettős képzést kapnák. Először lelkiékben készítjük fel őket nehéz hivatásukra, majd színvonalas egészségügyi szakmai képzést kapnak. A tanulmányi idő a gyakorlati képzéssel együtt öt év. — Van lelég jelentkező? — Minden évben túljelentkezés van. — A itevékenységben az a különösen szép, hogy a gyülekezetek mindig ott segítenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ügy tudom, most Miskolc kapja a legtöbb helyről a pénzt, mert az erdélyi menekültek körében már ismert, hogy a püspöki hivatal felkészült segítségükre. — Igen, így van. Ugyanakkor a mi egyházkerületünk is támogatja például az afrikai lepramissziót. Kötszerrel, pénzzel, mert ott is nagy szükség van az egyház segítésére. Domokosné Fazekas Hajnalka egyházkerületi lelkész 1938. május 20-án találkozott az első erdélyi menekülttel. — Azóta 490-en jelentkeztek nálunk — mondja. — Egyházunktól ezer forint gyorssegélyt kap minden érkező. Legfontosabb, hogy munkát és lakást találjunk számúkra. Kapcsolatban állunk vállalatokkal, kisiparosokkal és elmondhatjuk, hogy nagyon jó az együttműködésünk, mert az áttelepülők dolgosak és jók. A jelentkezők egyharmadának már van munkája. Lakást is sokaknak találtunk. Segítőkészek az emberek, hoznak ruhát, bútort... Kialakult egy szép szék ás is már: a gyülekezeti tagok tiét végén vendégségbe hívnak menekültékét. sók esetben családokat is. — Miből <tclik a segélyezésekre? — A gyülekezetek ideadott forintjaiból és külföldi támogatásból. A Középsvájci Menekültügyi Bizottságtól több mint egjmnillió forintot kaptunk: az összeg , felhasználását személjresen ellenőrzik a svájciak. — Érkeznek-e .még menekültek? — Igen. folyamatosan, öröm is ér bennünket néha. Tíz családegj’esítés már megtörtént. És öt kisbaba született már egyházkerületünkben. Akiken segítettünk, rendszeresen visszajárnak. beszámolnak az életükről. Néha közös ünnepségeket is rendezünk. — Református vallásúak keresik meg az egyházmegyéket? — Vallásra, korra, nemre és nemzetiségre (!) való ic- kintel nélkül fogadjuk a menekültékét. t.évay Györgyi Fotó: Fojtán László A SÁROSPATAK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ szerződéses üzemeltetésre átadja 1989. június 1-jétől 1994. június 1-jéig, 5 éves időtartamra a 12. sz. Italbolt egységét. Címe: Vajdácska, Fő út 65. sz. Jelentkezési határidő: 1989. május 20. A versenytárgyalás időpontja: 1989. május 29-én, de. 9 óra. Érdeklődni az áfész központi irodájában (Sárospatak, Kádár Kata út 26. sz.), a főkönyvelőnél lehet. Domokosné Fazekas Hajnalka: - Mindenkinek segítünk... Egyházaink küldetése
