Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1989. április 15., szombat % Észak-magyarországi zeneiskolások ikétnapos vonósversenyét rendezték meg Miskolcon, az Egressy Béni Állami Zeneiskolában. Csütörtökön a gordonkaverseny, pénteken a hegedűs-növendékek versenye zajlott. Fotó: Balogh Imre [gy és negyed százada hunyt el Kazinczy Gáboi A francia s az 1848-as magyar forradalom között eltelt- esztendők felezővonalán született 1818. július 21- én. Nem volt forradalmár. Reformer volt. S 'következetesen az is maradt. Kazinczy Gábor Zemplén megyében, a határon túl fekvő Berettő nevű falucskában látta meg a napvilágot. Apja István földesúr, Kazinczy Ferenc unokatestvére, anyja Boron- ikay Rozália volt. Korán, már hétéves korában küldik a fiúcskát Sárospatakra. Igen, tanulni. A kollégiumban együtt diákoskodik Tompával és Erdélyi Jánossal. Tizennyolc éves, s már Pozsonyban van az országgyűlésen, ahol barátságokat köt, s Palóczyt, Deákot, Kölcseyt csodálja. E légkör telítettségével jön Pestre. Ügyvédbojtár, de a közélet s az irodalom bűvkörében él. A legkitűnőbbek, Vörösmarty, Toldy, Fáy -fogadják barátságukba, s -máris számos vers, novella, értekezés. fordítás jelenik meg tollából. A gének játékáról ma már elég sok hajdani titkot ismer a tudomány. Kazinczy munkái közreadásán túl — titkon — irodalmi vezérség- re gondol. Nem kétséges, az a szellem munkál benne, mint nagybátyjában, Kazinczy Ferencben. Maga is bevallja, hogy tizenöt esztendős kora óta egyetlen eszményképe volt: Kazinczy Ferenc, kinek irodalmi hagyatéka jó része birtokába jut, s ezeket később rendre ki is adja. Ekkor jelenik -meg élete egyetlen verseskötete is. A pesti napokon rádöbben: nem itt, hanem szülőföldjén a helye, ösztöne kitűnően -működött: Zemplénben ő lesz a reformista nemzedék egyik legikiválóbbja! Itt már a nagybácsi szelleme s porhüvelye közelségében nyúl ismét írói toll után. Minél -hűségesebb fordításokban közelíteni ide a -külhonból áradó eszméket, műveket. Ezért megszámlálhatatlan fordítása. Magánélete összekuszáló- dik: elveszti -anyját, testvéreivel összevész, válással végződő szerencsétlen házasságot köt. Berettő és Üj'hely között „ingázik”. Innen is világlik azonban alakja Pest felé. Kossuth levélben kéri föl, vállalja a Pesti Hírlap zempléni tudósítását, Kazinczy készséggel eleget tesz a kérésnek. Tábla bírónak megválasztják, aljegyzőnek azonban nem. -Dúltan a csapásoktól, s lelkesen mégis Űj- hely gazdag levéltárának -kutatásához -fog, ebben is -követve nagy-bátyját. (-Följegyzéseiből tudjuk: ,18 572 aktát olvasott el, jegyzetelt és kivonatolt!) Dé Pesttől sem -szakad el. 1844 karácsonyán Vachotéknál ismerkedik -meg Petőfivel. S szeretik meg egymást -kölcsönösen. Később 1847 júliusában Miskolcról rán-dul át a költő Sárospatakra, majd Űjhelybe. Itt találkoznak. S mily lelkesen számol -be a találkozásról útilevelében Petőfi: „ ... a napot nála és vele töltvén, milyen pompásan? ezt csak az képzelheti, ki Kazinczyt ismeri. Valódi csoda gyermeke a természetnek a szónoklatban.” Kazinczy Gábor Kossuth politikájának óda-adó támogatója. ,1848. júniusában az újhelyi kerületben országgyűlési követté -választják. A kormányt -Debrecenbe is követi. A törés akikor következik be, amikor a forradalom véres harcokba torkollik. Ez -már nem a Kazinczy világa. A Béke-párthoz csatlakozik. Világos után mégis kihallgatják, kétszer is, míg elbocsátják. Az erre alkatánál fogva is hajlamos Kazinczy -mélységes melankóliába süllyed. Ma úgy mondanék. önkéntes száműzetésbe vonul, -de nem szülőföldjére, hanem Borsodba, Bán-falvára. A kastély asszonya, Vladár Józsefná, a művelt özvegy élete utolsó támasza. A zempléniekkel minden kapcsolata -megszakad. Makacs munkálkodásba kezd. Régi barátságokat újít -föl, újakat -köt. Tompa Mihály, Lévay József, Toldy Ferenc rendszeresen vendégei. Arany János is kétszer látogatja meg. Kis Széphalmot teremt itt maga körül. Érzi önnön korlátáit, az örökös munkálkodással -mégsem hagy -föl. Kiadja Zrínyi Miklós műveit, -Apor Péter emlékiratait. Pestre hívják lakni, nemet -mond: „Az én végzetem az, -hogy életem töredék maradjon.” — ez a válasza. A betegségek raja támadja meg, aranyér, szívbaj, bal oldali zsibbadás. „Rosszul, igen rosszul vagyok” — írja Toldyn-ak 1857-ben. S mégis vagy ennek ellenére szívósan tovább dolgozik. Kimagasló tette Moliére vígjátékainak magyarítása. Kétkötetny-i fordítás. Csupán a Fösvényt ötször dolgozza át... A „világ” sem -feledi el: az Akadémia, majd a Kisfaludy Társaság tagjai közé választja. Egészsége tovább romlik. Emlék-beszédét mond Szemere Pál -fölött a Nemzeti Múzeum dísztermében, s még egy-két levél kerül ki keze alól. Utolsó látogatója, a hűséges Tompa Mihály, ezt jegyzi föl: „... arca ékkor ónszínűvé vált már. Belép- temkor nagyon el fogód tarn, s ő tréfásan mondá: Jókor jössz, elkészíthetsz. Felöltözve volt, járt, -ült, így haldoklóit ...” Szívkórság, máj- és lép- betegség-ben, 45 évesen 1-864. április 18-án hunyta le örökre a szemét. Életében nem -akart többé Zemplénbe menni s most testvérei éjjel 12 órakor szalmás -szekéren szülőfalujába, Berettőfe vitték s temették el a családi sírboltba. Erdélyi János búcsúztatta. * Kazinczy Gábor mellszobra előtt állunk az ősi pataki kollégium füvészkertjé- ben. A talapzaton Petőf-i- versi-dézet. A költő nászút- ján Költőről küldte Kazin- czynaik, véve a -hírt,' hogy Űj-helyben győztek a liberálisok ... íme a vesét, -a vers indító négy sora: Miljók nevében emelem szavam Miijók nevében mondom el neked A köszönet, a hála szavait Hős pályatársam, lelkem rokona Az évfordulón bizonyára kerül egy-lkét szál virág a talapzatra. Kiss Gyula Befolyásos amerikaiak a csodarabbi sírjánál Dr. Kunt Ernővel, a történettudományok kandidátusával, kultúrakutatóval, a miskolci Herman Ottó Múzeum muzeológusával, megyénk művelődési helyzetéről, a továbblépés lehetőségeiről beszélgettünk. — Mi lenne az első lépés a mai helyzetben? — Én Finnországban tanultam meg hinni a cselekvő társadalomtudományban. Ott értettem meg, hogy a mi feladatunk az, hogy a múlt kutatását gondosan, s elfogulatlanul végezzük. Hogy a folyamatokat a jelenig vezessük, s magát a jelent is kutassuk, így válhatunk alkalmassá arra. hogy — ha a döntéshozók felismerik; hogy valóban a történelem az élet (azaz a jelen) tanítómestere, s kikérik véleményünket döntéseikhez — akkor készen kell állnunk arra, hogy a jelen, s a jövő kihívásainak megválaszolásához bi-telles .múltbeli példákat. analógiákat és tanulságókat szolgáltatva segítsünk. Egy egészséges társadalomban a múzeum nem poros tárgyak és eszmék raktára, hanem a hiteles önismeretet éltető energiák bázisa. Csak a hitelesen feltárt, megbecsüléssel ápolt saját múlt adhat erőt igazán a saját jövő építéséhez. Meggondolva a múlt példáit. úgy látom, mindenekelőtt bizalmat kell szerezniük a döntéshozóknak, s úgy kezdeményezni egy valóban új terv létrehozását országrészünk felemelkedésére, ho-gy felmutatják egyéni igényességüket, s személyes kockázatvállalásukat. Ezt a tervet az ország s a megye legjobb szákember eivel lehetne megvitatni. A kuíltú- rakutató egy ilyen — szemléletében és gyakorlatában egyaránt gyökeresen új — tervet csak úgy tud elképzelni, hogy abban a műveltségnek, azaz a kultúrának és az oktatásnak feltétlen elsőbbsége van. A történeti példák tükrében hamis ideológiának tűnik azt állítani, hogy előbb kell. megteremteni az anyagi javakat, s ezért a gazdaság. a pénzügy volna előnyben részesítendő. Csakis szellemi tőkéből lehet valóban hasznosítható anyagi tőkét formálni. S e szellemi tőkének is megvan a maga tőzsdéje: a hosszú távon igazolható európai kulturális élet, s értékrend. Mostani helyzetünkben csak az segít, ha a minőséget, s a csaknem elérhetetlen minőséget célozzuk meg, minden téren. A nagyszabású, ám hiteles tervezés felszabadíthatja valameny- nyiünk adottságait. — Milyen feladatokat tartalmazna ez a hosszú távú terv? — Az egyik legfontosabb szempont, hogy állandóan figyelembe kell vennünk az, országos és európai kihívásokat. Megyénk ritka kulturális múlttal felruházott területe hazánknak, s e „kulturális tőke” kamatait mi nem használtuk ki, sőt gyakran szétziláltuk. Itt, Borsodban is, a „közös európai ház” megépítésén kell gondolkodnunk, s nem kisszerű, rövid távú programok szerint haladni. A cselekvés első feltétele mindig az önismeret. Meg kell tudnunk, hogy kik vagyunk, milyen értékekkel rendelkezünk valójában, miilyen a helyünk hazánkban és a nemzetek között. Tudomásul kellene vennünk: csak akkor tudunk változtatni, ha önismeretre teszünk szert. Ennek megvalósításához egy kiváló szakembergárdára lenne szükség, amelynek tagjai új szemlélet szerint térképeznék fel megyénk értőkéit. Létrehoznának egy megyei kulturális értéktárat, ahonnan gyorsan, pontosan és tartalmasán meríthetne iskola és köz- művelődési egylet, magános érdeklődő és hivatásos néptanító, helyi lakos és külföldi. Az új szemléleti tervezéshez hasznosnak tartanám egy „Borsod-Aba- új-Zemplén 2000-ben” pályázat kiírását, magas pá- lyadíjákikal. Az ország legjobbjait kellene megnyernünk hozzá, hiszen létkérdésünk, hogy tudjuk mi lesz itt több mint tíz év múlva. Nemrég nálunk járt az egyik legnevesebb japán építész. Szerinte, az általunk hátrányos helyzetűnek elkönyvelt Aggtelek és környéke. Hegyköz, Tisza mente csak bizonyos értelemben tekinthetők annak. Óriási előnynek tartotta, hogy ezeket a tájakat még nem mérgezte meg teljes egészében a rossz értelemben vett városiasodás. S ez a fajta szemlélet lenne a következő „kulturális tőke-tartalékunk”, amit röviden csak így neveznek: „hátrányból előnyt”. A japánok azt mondták annak idején: a háborúnak az az előnye, hogy miközben az elavult gyárak elpusztulnak ,a technika halad tovább. Az újraépítésnél viszont már a legmodernebb gépeket, technológiákat használják fel. Ha mi, hazánkban a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozunk, akkor ebből csak nagystílű lépésekkel lehet kilábalni. A legmodernebb szemléletet kell idehoznunk, s a legjobb szakembereket kell megnyerni. Ezt szolgálná többek között az előbb említett pályázat is. Csak akkor tudunk valamit tenni, ha döntéshozóink megpróbálnak nemcsak új szavakat használni. nemcsak átvészelni ezt az időszakot — mondván: nemsokára úgy is jön a „hűvös hullám” és minden visszarendeződik a régiek szerint —, hanem megpró-i bálják hitelesen bebizonyítani azt, hogy valóban érdekli őket a megye kulturális, s ezzel együtt ipari és politikai megreformálása. — Megyénket „különösen nagy kulturális tőkével” rendelkező területnek nevezte. Beszélne erről részletesebben is? — Mindenképpen első helyre kívánkozik ökológiai tőkénk. Borsod-Abaúj- Zemplén hazánk egyik legváltozatosabb vidéke, annak ellenére, hogy a Sajó-vö'lgy olyan, amilyen. Kultúrtörténeti tőke szempontjából mindig is meghatározóak voltunk, vagy lehettünk volna, ha jobban forgatjuk. Nem hiszem, hogy említenem kellene nagyjainkat, akiket az országnak, sőt a világnak adtunk. De mégis! Újra számba kellene venni őket, hogy példáikból erőt merítsünk. Nem szabad elfelejteni azt sem hogy például a magyar köznyelv a Sárospatak környéki nyelvjárásból alakult ki. Számba kell venni tőkeként paraszti kultúránkat, polgári kultúránkat, s az egyháziak kultúráit is, amelyben szintén gazdagnak vallhatjuk magunkat. Sárospatak mellett szeretném megemlíteni a sátoraljaújhelyi „csodarabbi” sírját, ahová évről évre zarándokok érkeznek a tengerentúlról. Egyszer felkértek tolmácsolni, s szinte megdöbbentem, hogy micsoda befolyásos személyek jönnek hozzánk, s mi tudomást sem veszünk róluk. Miért nem fogjuk őket kézen: uraim jöjjenek, segítsenek nekünk!? S nem szabad említés nélkül hagyni a hagyományos munkáskultúrát sem. Miskolcon szinte első dolog kellene, hogy legyen a vasgyári munkáskolónia megmentése, amelyet szinte az európai örökség részévé lehetne tenni. Nagyszerű vasasok élnek még itt — ki tudja meddig? —, nem szabadna hagyni a szellemi értékeket veszendőbe menni.. Ne csak a főutcára figyeljünk oda, hanem erre a területre is. Nagyon elhibázzuk a munkáskultúra ápolását, akkor, ha ezt nem tesszük meg. De — hogy egészen mindennapi, miskolci példákat hozzak — hasznosítható kulturális tőkénk a Kis- és Nagy-Avas pincesoraival, s a kilátó környéke. Nem csak a sajátos mikroklíma, az értékes fák és cserjék, az egykori gondos parktervezés nyomai, a régi egyleti majálisok és hangulatos vasutasnapok színhelyei hevernek gazzal borítva, elvadultan és végtelenül, hanem az itteni szokások, hagyományok is. A napi, városi élet gondjait ellensúlyozó pincelátogatások és borgondozások, a pinceszomszédok felfrissítő, közösségteremtő és megtartó családi, baráti együttlétei, a sajátos stílusú lombfűrész-oromzatok készítésében való jártasság, a saját és a más portájának tisztessége, az Avas egykori — s vajon vissza miért nem állítható? — őreinek megbecsülése. Csupa szunnyadó erő, érték, öröm! Szerves egységben a főutca lüktetésével felfrissítő szíve lehetne Mis- kolcnak ez az okkal elkerült vidék. Hogy megbecsülné egy egészséges város mindezt! Egy másik közeli példa: művészeti gimnáziumot szerveznek a megyeszékhelyen, mindenki örömére. Itt az alkalom a nyitásra; arra, hogy a jövőbe nézzünk, s az ezredforduló kihívásának elébe menve feltételezzük, hogy fényképezést, videokamera-kezelést, video- illetve tévészerkesztői ismereteket, s rendezést, számitógépes grafikát, holográfiát, ugyanakkor művészetelméletet. önismeretet, testkultúrát, gesztusnyelvet is fognak itt nyilván tanítani. S itt az alkalom a további kezdeményezésre: létrehozni mindennek — Európa ezen vidékén egyedinek számító felsőoktatási intézményét. Egy komplex művészeti műhelyt, hazai és külföldi előadókkal és diákokkal. A modern médiák valamennyi területének szabad felhasználásával, és — hogy a megye megújítandó hagyományaihoz is hűek legyünk — a high-tech eszköztárának bevezetésével... Persze én is itt élek. Jól tudom, mit lehet és mit nem. De hát ön a jövőről kérdezett.. . Czoborczy Bence Művészjelöllek a dobogón
