Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

1989. április 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Alternatívok a közbiztonságról Találkozás a főkapitánnyal Dr. Túrós András rendőr vezérőrnagy, megyei főkapitány az új szerveződési pártok, egyesületek helyi képviselőivel találkozott a minap az Észak-Magyaror- szág szerkesztőségében. Tájékoztatott és véleményeket hallgatott meg a közrend­ről, a közbiztonságról és válaszolt kérdé­seikre. A beszélgetésen a Független Kis­gazdapártot dr. Iván Géza, az LKM nyu­galmazott mérnöke, a Magyar De­mokrata Fórumot Mile Lajos, a Herman Ottó Múzeum munkatársa, irodalomtör­ténész, a Münnich Ferenc Társaságot Koncz Ernő, az LKM nyugalmazott osz­tályvezetője, a Szociáldemokrata Pártot Kitzinger Ferenc, az ÉRV nyugdíjas mű­szaki fordítója, szerkesztőségünket Nagy Zoltán és Orosz B. Erika képviselte. Bevezetőjében a főkapi­tány hangsúlyozta: a főkapi­tányság vezetése arra törek­szik, hogy egy folyamatos párbeszéd alakuljon ki a tár­sadalom minden rétegével. Így az alakuló új pártokkal, alternatív csoportokkal is. Természetesen ez a párbe­széd nem cél nélküli. A mi részünkről a célja az, hogy ismerkedjünk, a másik célja pedig az, hogy a közrendet, a közbiztonságot a megyében szilárdítsuk, illetve a haté­kony megelőzési rendszerben közre tudjanak működni — mondotta, majd néhány ál­talános megállapítást tett. — Az egyik ilyen dolog az, hogy most, per ma, a köz­rend és közbiztonság nincs a lakosság figyelmének a kö­zéppontjában. Volt időszak — főleg a nyolcvanas évek elején —, amikor a közrend, közbiztonság napi kérdéssé vált. Akkor a bűnözésben egy robbanás következett be, a rendőrség pedig nem volt képes feldolgozni ezeket a bűnügyeket. Itt szeretnék ar­ra utalni, hogy a rendőrség létszámát 1971-ben állapítot­ták meg, azóta viszont a bű­nözés gyakorlatilag megkét­szereződött. Óriásira nőtt a munkateher és csak túlórá­val, túlmunkával voltunk ké­pesek megfelelő szinten elvé­gezni a rendőri munkát. Ez elindított egy olyan nemkí­vánatos folyamatot is, hogy bizonyos elidegenedés kezdő­dött a rendőrség és a lakos­ság kapcsolatában. Ügy gon­dolom, hogy ma már más a helyzet és bizonyos tekintet­ben változott is a rendőrség­nek a megítélése, legalábbis mi ezt tapasztaljuk és válto­zott a bűnözés is, annak mennyisége nem növekedett tovább. Most itt térségünkben a kérdések kérdése nem a köz- biztonság, hanem a gazda­ság, a politikai, jogi refor­mok iránt fokozódik a la­kosság figyelme. Ugyanak­kor nekem az a vélemé­nyem, hogy a jogi és a poli­tikai, gazdasági reformok, vagy ha úgy tetszik, a de­mokratikus Magyarország megteremtése szilárd köz­rend és közbiztonság nélkül elképzelhetetlen. Tehát ha itt a politikai és jogi reformok — ne adj’ isten — anarchiá­ba torkoljanak, akkor ebből nem lesz demokratikus Ma­gyarország. Ezért azon kell lenni közösen valamennyi­ünknek, hogy egy szilárd közrend, közbiztonság, meg­felelő állampolgári fegyelem közepette menjen végre a demokratizálási folyamat a megyében is. Ezért szorgal­mazzuk a hathatósabb társa­dalmi összefogást. A bűnözési okok közül hármat emelt ki dr. Túrós András: a műveletlenséget, a tudati elmaradottságot, a munkakerülést és az alko­holizmust. Az említett okokon kívül néhány megyei sajátosság is hozzájárul a bűnözés ala­kulásához. Az egyik: a la­kosság heterogén összetéte­le. Főként az ipari centru­mokban kialakult egy le- züllött, lumpen réteg. Má­sik ilyen sajátosság — ez­zel a megye nincs egyedül az országban — a gyors urbanizációs folyamat. Sze­rintem — mondta a főkapi­tány — a megye legkiemel­kedőbb sajátossága az, hogy a cigánylakosság száma és aránya igen magas. — Ennyit az általános helyzetről. Néhány monda­tot a megye közbiztonságá­ról. Szeretném előrebocsáta­ni, hogy a megyében a köz­rend, közbiztonság fenntar­tása nem egyszerű feladat. Éppen a már említett lét­számviszonyok miatt is. A megyében évente 11—12 ezer bűncselekmény válik ismertté. A bűncselekmé­nyeknek a száma most már hetedik, nyolcadik éve 12 ezer körül állandósult. Ha az abszolút számokat vesszük alapul, akkor Budapest és Pest megye után itt fordul elő a legtöbb bűncselek­mény. Ez a lakosság köré­ben is tudatosult. Ugyanak­kor a lakosság azt nem vette észre, hogy B.-A.-Z. megyében az utóbbi 8—9 évben megállt a bűnözés növekedése. A bűnözés szerkezetéről vázlatosan csak néhány dol­got szeretnék itt kiemelni. Meghatározó a vagyon elle­ni bűnözés, a bűncselekmé­nyeknek a 60 százaléka va­gyon ellen irányult. A fő problémánk az egész me­gyében, de különösen Mis­kolcon, hogy mindennapossá váltak a betöréses lopások. Naponta 10—20 betöréses lopás történik. A másik ilyen nagy gondunk és a bűnözés szerkezetén belül meghatározó az erőszakos bűnözés. Az összes bűncse­lekmény 14—15 százaléka erőszakos jellegű. Országo­san az első helyen állunk, immár harminc éve. Semmi változás nincs, bármilyen erőfeszítéseket teszünk. Évente 1500—1800 erőszakos bűncselekmény történik, túlzottan sok az emberölés. Növekvő tendenciát tapasz­talunk, és különösen ag­gasztó, hogy a rablásokat elsősorban fiatalkorú cigá­nyok csoportosan követik el. Felvillantanám csak a korrupciós bűncselekménye­ket. Nyugodtan mondhatom, hogy a megye rendőri szer­vei elvégezték az első nagy- takarítást 1984-ben és ’86- ban. Nagyon sok, több száz, közel ezer korrupciós bűn- cselekményt derítettünk fel két-két és fél év alatt. Biz­tos emlékeznek rá, hogy a korrupciós jellegű visszaélé­sek többsége a szövetkezeti szektor, az állami és magán- szektor találkozásánál ala­kult ki. Utaltam rá, hogy aggasz­tóan alakul a cigány bűnel­követők aránya. A korábbi 18 százalékról 38 százalékra emelkedett a cigány bűnel­követők aránya. Az elmúlt évben megduplázódott. Ez a tendencia 1989-ben erősö­dik, már a 40 százalékot is eléri. Nyugodtan mondha­tom, hogy ha ez így marad, év végén minden második bűnelkövető a megyében ci­gányszármazású lesz. Gondjaink vannak a fia­talkorúakkal, az összes bűn­elkövetők 13—15 százaléka fiatalkorú, és nagyon sok gyermekkorú — fejezte be tájékoztatóját dr. Túrós András. Ezt követően az alterna­tív szervezetek képviselői elmondták véleményüket, megjegyzéseiket a témával kapcsolatban, és kérdéseket tettek fel a főkapitánynak. Koncz Ernő, a Münnich Ferenc Társaság miskolci szervezetének elnöke szerint nem lehet elvontan nézni a rendőrség munkáját. — Ott a nagy probléma, hogy a társadalompolitika nem volt képes az egyenlőt­lenségeknek a csökkentésé­re, a hátrányos helyzetek megszüntetésére, az újrater­melődés megakadályozására. Olyan gazdaságpolitikát folytattunk, hogy nem volt értelme a tanulatlan embe­reknek valamilyen szakmát, vagy iskolai végzettséget el­sajátítani. Egy segédmunkás kétszer annyit keresett, mint egy kezdő mérnök. Akkor mi inspirálta volna őket? Mi ebből a kiút? Most már elég késő, mert most is ugye azok kerültek munkanélkülivé legelőször, akiknek nincs szakmájuk, nincs végzettségük, kitől szabaduljon a vállalat, ha egy termékszerkezet-átalakí­tást próbál kezdeni? Már most megjelent a munka- nélküliség. Mit tudunk ezekkel az emberekkel kez­deni? Legtöbbjük középkor­ban van, sőt idős, kényszer- helyzetbe kerülnek és a bű­nözés útjára lépnek. Ebben a megyében, itt a borsodi iparközpontban ez különö­sen érvényesül. Dolgozunk a szociálpolitika megújításá­val kapcsolatos javaslatun­kon. Koncz Ernő a továbbiak­ban a megye ismert gazda­sági problémáival foglalko­zott. Diósgyőri lévén, első­sorban a kohászat és a gép­gyártás megújulásának le­hetőségeit, a vezetők fele­lősségét érintette. A bűnö­zés terjedésének megakadá­lyozását célzó társadalmi összefogással egyetértve, a munkalehetőség, az átképzé­si lehetőség fontosságát emelte ki. Mile Lajos, az MDF mis­kolci szervezetének képvise­lője is elmondta reflexióit a tájékoztatóról. — Maga a kózb.ztonság, a közbiztonságnak a helyze­te tulajdonképpen a társa­dalmi folyamatok szimpto­matikus területe — mon­dotta. — Tehát itt sokkal élesebben, sokkal plasztiku- sabban jelentkeznek mind­azok a káros következmé­nyek, amiket a társadalmi folyamatok provokálnak, vagy váltanak ki. Tehát ak­kor, amikor a közbiztonság­ról beszélgetünk, nyilván egyfajta következményhal­mazt próbálunk értékelni, s keressük a kiutat, ami ter­mészetesen nem képzelhető el az okok feltárása nélkül. Viszont az okok feltárása nem rendőrségi feladat. Ezért kettős a helyzet, hi­szen a rendőröknek követ- kezmélnyekkel kell küzdeni, míg a megoldást az okok felderítésénél kell elkezdeni. Tehát a közös felelősséggel egyetértve, mi a közös fe­lelősséget csak akkor tud­juk vállalni, hogyha ezen okok felderítéséhe is felelős­séggel bevonnak bennünket, vagy legalább partnerként jelen lehetünk, hiszen a rendőrség valódi tevékeny­ségében csak úgy tudunk részt venni, hogyha esetle­ges tömegdemonstrációk al­kalmával, a közbiztonságot nem sértő módon, fegyelme­zetten tudjuk azt megtenni, mint gondolom, ez március 15-én történt. Mile Lajos reagált a fő­kapitány az anarchiával kapcsolatos megállapításai­ra, ő a valódi veszélyt in­kább a manipulálásban, és az indulatok lefojtásában látja, mintsem az esetleges sokszínűségében, a sokszor követhetetlenséget is tartal­mazó szókimondásban. — Az alternatívok fele­lőssége nyilván megint csak ott van, hogy politikai té­nyezővé akarjanak válni, és ne indulatokat gerjeszteni. De az indulatok megvannak a társadalomban, és ezzel számolni kell, és ezeket nem úgy lehet kezelni, hogy nem beszélünk róluk, vagy nem akarjuk tudomásul venni. Az a jó, ha azok megfelelően artikulálódnak, és a politikai porondon té­nyezővé válhatnak. Ennek igenis feszültséglevezető ha­tása van — mondotta. A tájékoztatóban említett három ok kiemelésével azo­nosulva az urbanizáció gon­dolatköréhez hozzáfűzte: — itt nagyon sok társadalmi bűnnek a következményével is számolni kell, amikor a közbiztonság romlásáról be­szélünk, hiszen az urbanizá­ciós folyamat úgy iött létté, hogy előtte drasztikus in­tézkedések történtek a falu elsorvasztására. Nem ezzel a jelszóval történt ez, hogy el akarjuk sorvasztani a falut, hanem ahogyan a téeszesí- tést megszervezték, ahogy az állami gazdaságokat meg­szervezték, egyszerűen élet­teret vettek el a parasztok­tól, akiknek nem maradt más lehetőségük, minthogy nagyvárosokban keressék a megélhetésüket. Nyilván nem tehették ezt megfelelő tudatossággal, hiszen egy­szerű emberek voltak, de nem szívesen hagyták ott a földjüket, és ezért ingáznak ugye százezer számra, itt a megyében. A ’84—86-ban felgöngyölített korrupciós ügyekhez hozzáfűzte: nem mi előztük meg a történel­met, hanem az ország ma­radt le. Az MDF képviselő­je észrevételei után két kér­dést tett fel a főkapitány­nak: Kérdés: Vannak-e a bű­nösök felderítésében a rend­őrségnek korlátái; meddig mehetnek él? (A kérdéshez csatlakozott az SZDP kép­viselője is.) Válasz: — A lakosság kö­rében él az a tévhit, hogy a .rendőrség bűnüldöző te­vékenységét is közvetlenül befolyásolják. Teljes fele­lősséggel kijelentem, hogy ez idestova egy évtizede a múlté. A rendőrség tevé­kenységét senki nem befo­lyásolja, esalk a hatályos törvények. Személyre való tekintet nélkül eljárunk mindenkivel szemben. Kor­látot csak a mi lehetősége­ink, a bizonyításnak a lehe­tőségei jelentenék. Kérdés: Létezik-e még a politikai bűnözés kategóriá­ja; jogilag és politikailag mi a tartalma? Milyen az aránya a megyében? Válasz: A Büntetőtör­vénykönyvben egy fejezet foglalkozik az államellenes bűncselekményekkel. Ezt nem módosították, hatályban van. Itt a megyében évek óta egy-két esetben kezde­ményeztünk eljárást állam- ellenes bűncselékmények el­követése miatt. Az utolsó ilyen ügy, mint .ismeretes, Kristály Gyula András röp­cédula-terjesztése volt. Az­óta politikai jellegű ügyök­ben nem indult eljárás, mert nem voltak törvénybe ütkö­ző, ilyen bűnügyek. Egyéb­ként tudomásom szerint a jogalkotók foglalkoznak az izgatás és a közösség meg­sértése kérdéskörének felül­vizsgálatával. Kitzinger Ferenc, a Szoci­áldemokrata Párt képvisele­tében a főkapitánnyal azo­nosulva —, mint közös ügy­ről szólt a közbiztonság vé­delméről. Kifejezte azt a reményét, hogy sikerül elke­rülni az anarchikus állapo­tokat, annak azonban több összétevőjét emelte ki. A munkakerülésxől és az al­koholizmusról elmondotta, hogy annak társadalmi ve­szélyessége nő. — A munkakerülőket nem azonosítjuk azokkal, akik az elbocsátás sorsára kerülnek. A munkaikerülőik azok, akik 'kimondottan munka nélkül igyékeznek a napi létfenn­tartáshoz szükséges eszközö­ket előteremteni, akár bűn- cselekmények útján is. Az alkoholizmus olyan társa­dalmi jelenség, amely nem mostani .keletű, de egyre növekvő tendenciát mutat. Ez ellen .valóban fontos'küz­deni, mert népbetegséggé fajulhat. Részletesen szólt a ci­gányság helyzetéről. Óvott attól, hogy elnézőek legyünk a körükben erősödő bűnöző életvitel láttán. A jogok és a kötelességek egyaránt vo­natkoznak minden magyar állampolgárra. Bejelentette, hogy pártja külön bizottsá­got hoz létre e kérdések ta­nulmányozására. A bűnözé­si gócok kialakulása egyik okaként említette a túlzot­tan centralizált ipartelepí­tést. Végül a visszaeső bű­nözőik magas arányára hív­ta fel a figyelmet, és java­solta, hogy a visszaesőket súlyosább ítéletekkel kell sújtani. Végül az SZDP képviselője is kérdéseket tett fel dr. Túrós András­nak. Kérdés: — Milyen költ- vetéssel dolgozik ö rendőr­ség? Ha kevés a létszám, miért nem emelik? Válasz: — Költségvetésünk most egy évre 330 millió forint. Ez a rendőrség napi létfenntartását biztosítja, de nem elég egy korszerűbb, hatékonyabb munkához. Ami a létszámunkat illeti, véle­ményem szerint körülbelül 500 fővel kellene a megyei rendőr-főkapitányság létszá­mát növelni áhhoz, hogy optimális legyen a rendőri ellátottság. A létszám eldön­tése a kormány Honvédel­mi Bizottságának és a Bel­ügyminisztériumnak a jog­köre. Tehát helyiben nincs lehetőség létszámemelésre. Kérdés: — Milyen állapo­tok uralkodnak a börtönök­ben? Ezek a körülmények nem járuhvak-e 'hozzá a visszaesők magas arányá­hoz? Válasz: — Magyarorszá­gon ma húszezer ember .le­het böntöniben. Két évvel ezelőtt 23 ezer volt. Ez még mindig sok. A túlzsúfoltság miatt az átnevelés helyett inkább a bűnözésben való „.továbbképzés” a jellemző. J ogailkotásunk a liberális irányban halad. Várható te­hát, hogy kevesebben kerül­nek börtönbe. Ezután dr. Iván Géza mondta el észrevételeit a kisgazdapártiak képviseleté­ben. Nézete szerint Magyar- országot csak a külföldi tő­ke tudja megmenteni. Az viszont csak úgy jön ide, ha itt nyugalom van. Tapasztalata szerint a vál­lalatoktól elsősorban a ci­gánydolgozókat, a lumpen- proíetárokat engedik el. Ez megint azzal a veszéllyel jár, hogy a társadalom to­vább szennyeződik. Ezek okai között a lelki, szelle­mi, az erkölcsi nevelés, va­lamint a káderpolitika hiá­nyosságait jelölte meg. Iván Géza szóvá tette, hogy sok ember visszaélt a „piros .könyv”-vel, általa ér­demtelenül jutott előnyök­höz. Koncz Ernő ezzel vitá­ba szállt, mondván, hogy neki semmi előnye sem szár­mazott párttagságából. A Kisgazdapárt (képviselője ki­fogásolta a káderpolitikai gyakorlat egyoldalúságát, a szákmai tudás és rátermett­ség nem kellő figyelembe­vételét, a politikai orientá­ció meghatározó voltát. Is­mételten szólt arról, hogy a külföldi tőkével csák akikor számolhatunk, ha az ország­ban rend van. Az előtte szó­lókhoz hasonlóan minősítet­te a cigányság problémakö­rét, majd ő is kérdést tett fel. Kérdés: — Napjainkban új bűncselekmények jelen­nek meg, a személyi fenye­getések, egyéni inzultusok, hallani, hogy terjednek a gyújtogatások. Mit tett és mit akar tenni a főkapi­tányság ennek megakadá­lyozására? Válasz: — Sajnos, újab­ban a robban fásakkal való fenyegetőzés, a személyre szóló fenyegetések szinte minden héten előfordulnak. Ezeket mélységesen elítél­jük. Felderítésük meglehető­sen nehéz. A telefonon tör­ténő fenyegetőzésék felderí­tése technikailag megoldha­tó, de ezt az egyénnek kell kérnie a postától. A gyújto­gatások — szerencsére — nem terjednék a megyében, az utóbbi években mindösz- sze ikét-három esetben lehe­tett kimutatni a szándékos­ságot. A beszélgetés végén ismé­telten szót kért Mile Lajos. Kifejtette az MDF-nek azt az álláspontját, miszerint a jogállam fogalmával nem fér össze, hogy a fegyveres testületek tagjai az ország- gyűlésen és a törvényessé­gen kívül más függőségi vi­szonyban legyenek, magya­rán: a fegyveres testület ék­ben ne működjenek párt- szervezetek. Előadta .azt az elképzelését, hogy a mun­kásőrök, esetleg a rendőr­ség kötelékében teljesítse­nek tovább fegyveres szol­gálatot. A jó légkörű beszélgetés végén dr. Túrós András örömmel nyugtázta, hogy a közrend, a közbiztonság megítélésében a jelenlevők között nem mutatkozott na­gyobb .nézetkülönbség, a tár­sadalompolitikai kérdéseket illetően viszont igen, dehát ez természetes, hiszen több párt képviselői vitáztak egy­mással. Sajnos, az elmúlt évtizedben a közbiztonság rosszabbodásának lehettünk a tanúi, egyben szenvedő alanyai. Ugyanakkor az is tény, hogy Magyarország, benne Borsod megye köz­rendje — még mindig pél­daértékű Európában. Napja­ink politikai helyzetével, a reformfolyamatokkal össze­függésben a főkapitány alá­húzta: annak a híve, hogy a reform — legyen az po­litikai, jogi — a rend kö­zepette valósuljon meg. ,Ne váljanak a folyamatok el­lenőrizhetetlenné. A főkapi­tány vitába szállt az MDF tagjainak a „rendőráilam”- ról váló felfogásával. A mi­niszterelnököt idézte, aki a pártállam fogalmat hasz­nálta. Kitérve az MSZMP- tagoknak a rendőrségen be­lüli jelenlétére, elmondta, hogy jelenleg a személyi ál­lomány 60—65 százaléka tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. A rendőr­ség a közrend, a közbizton­ság védelmén dolgozik, fő feladata a bűnüldözés. Je­lenleg is ez teszi ki mun­kája 98—99 százalékát. Az abszolút politikamentes rendőrség, fegyveres testü­let nem képzelhető el. Ez sehol sem valósult meg a világon. Végül is, azt, hogy a rendőr lehet-e párttag, és ha igen, hol, majd a tör­vénykezés hivatott eldönte­ni. Befejezésül a megyei rendőrfőkapitány azt kérte a pártok és alternatív szer­vezetek jelenlevő képvise­lőitől, hogy amikor politi­zálnak, és a politikai harcot folytatják, gondoljanak a megye lakosságának jogos igényére, a lakosság rendet akar a továbbiakban is.

Next

/
Thumbnails
Contents