Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

1989. április 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ...és csendesen varrt tovább Tőkések diktálnak majd az edelényi ruhagyárban? A szebbnél szebb ruhák hegyekben állnak. A varrógépek zsúfoltan, karnyújtásnyira egymástól. Az asszonyok, lányok szűkén, mozgásterük még a kis gyár belső folyosóján is korlátozott, csak egyesével, libasorban tudnak kijönni a munkateremből. ^Az egyetlen „üzemcsarnokból” álló Ede­lényi Ruhagyár —, amely tulajdonképpen a Debreceni Ru­hagyár húsz évvel ezelőtt Edelényben létesített gyáregysé­ge —, igencsak kinőtte a valaha volt felvonulási épületet. A szigeteletlen, vasút melletti, lapos tetős „gyár”-ban Sze­mel rongálóan kevés a fény, s a páratartalom ás magasabb az clőirtnál. A mostoha körülmények ellenére jelenleg is 250-en dolgoznak, hogy otthon a gyereknek legyen szép ru­hája, iá férjnek vasalt inge és meleg ételle, s ha majd eljön a nyugdíj ideje, a sze­rény de tisztességes megél­hetést .remélve, legyen „mi­be kapaszkodni”. — Akkor, húsz évvel ez­előtt a munkahelyteremtés volt a legfontosabb, nem pedig az, hogy ímiilyen a kö­rülmény, — vezet végig az edelényi gyáriban az igazga­tónő, Bartháné Horváth Jú­lia. — Korábban 220-an vol­tunk, akikor Is szűk volt a hely, de mára elviselhetet­lenné váltak a mun'kalkörül- ményeink. A vállalatunk először rekonstrukciót akart, de mi pályáztunk, s ennek eredménye lett, hogy álla­mi támogatással új épületet kapunk, Edelény Finke felé vezető útja mellett. .Nagyon is közismert a borsodi térség foglalkoztatá­si gondja. A vezetők tehet­ségükhöz képest Edelényiben is megtették, tesznek min­dent. hogy a város és von­záskörzete .lakosságának ne kell j en Kazincbarciká ra, Miskolcra .munkába járnia. De az ország pénzügyi te­hetetlensége most erősebb az emberi ákaratnál. Ezért is érdemel, figyelmet ez a kis (vagy közepes? — szerlk.) létszámot foglalkoztató ru­hagyár ebben a fiatal város­ban. A tervek szerint júni­usban költöznek az elsőbe. Ugyanis két ütemben készül az új gyár, mivel létszám-, termékskála- és utánpótlás­bővítést is terveznek. — Nem lehetett volna már korábban megújulniuk? — Beváltom, — folytatja .az igazgatónő, — hogy 1978 óta húzódik ez a dolog. Sze­rintem a 11 évet késett döntés egy dologgal magya­rázható : győzött a központi érdek, ugyanis ezalatt fel­épült a nyíradonyi ruhagyár. A mostohaság ellenére az edelényiek megmutatták, tudnak ők is tőkés .piacra dolgozni. Korábban csak női felsőruházati cikkeket gyár­tották. Mára a termékük több mint ötven százaléka tőkés exportra kerül. A fennmaradó rész álig fele a belkereskedelemé. A ma­radék pedig szovjet export, amelyben kabátok, dzsekik vannak, illetve voltak, hi­szen szó van egy újabb vál­lalati -vállalkozási konstru k- eióről is. A Triumph belépésével, amelynek később NSZK— magyar vegyes vállalat is le­het az eredménye, női ha­risnya festését és konfekci­onálását (.nagyipari varrá­sát — szerlk.), valamint melltartóik, női hálóingek, női—ífériü .pizsamák készíté­sét is vállalnák az edelényi­ek. — Az Itt dolgozók még nem készek a velük szem­ben támasztott nyugati igé­nyek maradéktalan teljesí­tésére, — nyugtázza kérdé­semet Bartháné. — Noha sokan közülük valóban für­ge kézzel vannak megáldva. De, hogy a növekvő minő­ségi követelményektől, en­nek ellenére mennyire le­maradtunk, néhány adattal szolgálhatok. Lényegében itt varrónők dolgoznak, akik munka mellett szerezték a szakmát. Tőkés exportra viszont csak magasan kva­lifikált szakmunkások képe­sek termelni. Hiába van, vagy lesz meg a legmoder­nebb gép, berendezés, azon rutinosan kell dolgozni, hogy a minőséget és a rész­időket tartani lehessen. Ná­lunk az élőmunka aránya meghaladja a 80%-ot. Ettől függ lényegében még min­den. Amit mi egy óra alatt készítünk el, arra a nyugati megrendelő csak harminc percet ad, vagyis annyiért fizet. A mi asszonyaink ter­melékenysége viszont még nem éri el a nyugati köve­telményeket. Itt eddig szo­ciálpolitikát gyakoroltunk, s nem volt olyan istenesen profi munkatempó sem. Hi­szen a nőknek manapság egyre több gondja-baja van, amit valóban meg kell érte­ni. De a talpon maradásunk­hoz azt is meg kell értet­nem velük, hogy nyeresé­get is kell termelnünk, nem csak „fizetést”. Tavaly egy dolgozó átlagban 39 na­pig volt táppénzen, Hajdú- Biharban, ez az átlag csak 19 nap. Azt is tudom, hogy a sok otthoni lekötöttség miatt a dolgozók többsége nem szívesen megy az át­képző tanfolyamokra. Ha viszont itt akar továbbra is maradni, és keresni, vállal­nia kell, másként ugyanis nem fog megélni. Az elmúlt évi adatok kö­zül annyit csupán, hogy a legalacsonyabb bruttó kere­set 44 500 forint volt, a leg­magasabb, csak a fizikai ke­resetek közül: 155 000. Ede­lényben ezt a gyárat tart­ják a legszigorúbbnak a munkafegyelem terén. Len­gyel Ferencné, Marika pél­dául, aki tíz éve tapossa itt a pedált, az idén április 4- én Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést kapott. A Tyereskova brigád tagja­ként a mindennapi kemény és nagy figyelmet igénylő munka mellett is vállalta, hogy a szendrőládi óvodá­soknak bábokat varr, vala­mint a helyi betegotthon lakói számára ágyneműket. Amikor megkérdeztem, mennyit keres, arcán egy keserédes mosoly suhant át: — ötezret — felelte, és csendesen varrt tovább. Parázs István Fotó: Fojtán László Az első biofalu Ráckeve határában meg­kezdődött az első hazai bio­falu kialakítása: a 'helyi Aranykalász Tsz területén kijelölt helyen már alapoz­zák .az első hat házat. A tsz, illetve a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem közös vál­lalkozásában kialakuló tele­pülés lakói vegyszermentes növények termesztésére, ha­gyományos élelmiszerek alapanyagainak előállításá­ra rendezkednek be, a falu energiaszükségletéhez kör­nyezetbarát, takarékos, úgy­nevezett alternatív energia- forrásokat, többek között biogázt, nap- és szélener­giát használnak fel. A tele­pen főként a gödöllői egye­tem kutatói által kimunkált, s szabadalmaztatott módsze­reket alkalmaznak. Mindez, egyetlen gazdaságos egységet alkot majd, s ebben kitűnő üzleti lehetőség rejlik, mivel a vegyszer nélkül termelt élelmiszerek 'külföldön is egyre keresettebbek. Az átla­gosnál háromszor magasabb árat is megadnak érte a megrendelők, így a telepre költöző vállalkozó kisgazdák megélhetése hosszú távon is biztosított. A tsz különféle kedvezményekkel igyekszik toborozni hozzáértő, a natu­rális gazdálkodásban fantá­ziát látó szakembereket. A házak építéséhez például 400 ezer forint hozzájárulást ad. Az új település első lakói — főként a tsz dolgozói — már hozzá is láttak, egyen­ként 400 négyzetméteres tel­kükön a vegyszermentes nö­vénytermesztéshez, így most a többi között saláta, retek, hagyma fejlődik az agrár­egyetem technológiai útmu­tatója alapján. A gazdák sertést, szarvasmarhát is tar­tanak, s így szervestrágya is elegendő áll a rendelkezé­sükre. A biofalu, illetve az egye­tem biogazdálkodási módsze­reinek híre már külföldre is eljutott, legutóbb csehszlo­vák szakemberek jártak Rác­kevén, de megfordultak már itt szovjet, egyiptomi és olasz üzletemberek is, akik ve­gyes vállalat kialakítását fontolgatják magyar partne­reikkel. (MTI) Ma még épül, de mi lesz holnap? Van-e pénz az íj Tisza-híd heíejezésére? Cél-csoportos beruházás­ként kezdődött meg 1987. szeptember 1-jén a polgár— leninvárosi új Tisza-híd építése. A beruházói felada­tot a Miskolci Közúti Igaz­gatóság látja el, a munkák lebonyolítását a Közúti Be. ruházó Vállalat végzi, míg a mederhíd acélszerkezeté­nek gyártásával és szerelé­sével a versenytárgyalás eredményeként — a Ganz Acélszerkezeti Leányvállala­tot bízták meg. A munka- területen egy időben dolgozik a KÉV-Metró Miskolci Épí­tési Igazgatósága, a Miskolci Közúti Építő Vállalat, s a Hídépítő Vállalat, mint al­vállalkozó. A beruházás ösz- szes költsége 438 millió fo­rint ebből az építési rész 420 millió. A híd építésének befejezését, illetve a forga­lom előtt történő megnyitá­sát 1989. szeptember 30-ra irányozták elő. A beruházás megvalósítá­sában résztvevő vállalatok, tervezők és kivitelezők az első kapavágástól eltelt több mint másfél esztendő alatt tulajdonképpen az együtt­működési megállapodásban foglaltak szerint, a tervek­nek megfelelő ütemben és az előírt minőségben végez­ték munkájukat. A szakem­berek ma úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a hátralévő négy és fél hónap elegendő arra. hogy 1989. október 1- jén megnyissák az új köz­úti hidat a forgalom előtt. Az utóbbi hetekben, na. polcban azonban az a hír járja, hogy nincs pénz a beruházás teljes befejezésé­re. Olyan mende-monda is kering, hogy az építőket más, a fővárosban megvaló­sítandó munkákhoz irányít­ják. Beszélik, hogy a világ- kiállítás ürügyén szünetelte­tik majd a kivitelezést a készülő polgári—leninvárosi Tisza-hídon. Ez a szóbeszéd már csak azért is meglepő számunkra, hiszen közismert, mennyire elhasználódott a régi Tisza- híd, hogy .azon már évek óta erősen korlátozni kény­szerülnek a közúti közleke­dést. ami sokáig már nem tartható fenn. Megkérdeztük hát az il­letékeseket, mi az igazság a leninvárosi Tisza-híd ügyében ? Hegedűs György, a Lenin­városi Tanáas elnöke: — Én nem tudok semmiféle leállítása szándékról, de még arról sem, hogy veszélyben forogna a beruházás befeje. zése. Országgyűlési képvise­lőnk _ éppen a közelmúltban tolmácsolta a város vezebé­A régi és az új... sének meghívását Derzsi András közlekedési, hírköz­lési és építésügyi minisz­ternek. hogy vegyen részt a leendő híd ez év őszén tör­ténő avatásán. Egyébként a jövő héten a beruházás megvalósításában közremű­ködő szakembei’ek a városi tanács székházában számol, nak be a Tisza-híd építésé­ről. A beruházó, a Miskolci Közúti Igazgatóság vélemé­nyét Stoll Gábor műszaki igazgatóhelyettes fejtette .ki: — Mi nagyon bízunk ab­ban, hogy semmilyen zava­ró körülmény nem hátrál­tatja a hídépítés befejezé. sét. Annál is inkább re­ménykedem ebben, mivel elérhető közelségbe került a beruházás megvalósítása, ugyanis mintegy hetven- nyolcvan százalékos készült­ségi szintnél tartanak a ki­vitelezőik. Nagy kár lenne bármilyen ok miatt most a munkát abbahagyni. Azzal magam is tisztában vagyok, hogy a tárca kevés pénzzel í'endelkezik, hogy az utak egy részének állapota olyan, amilyen, de hát azt is tudo­másul kell venni, hogy egy híd építésének a befejező szakaszban történő leállítása legalább annyi kárt jelen­tene, mint amennyi hasznot esetleg remélnek tőle. Az igazgatóság vezetésének nincs tudomása arról, hogy veszélyben lenne a beruhá­zás. amíg nem kapunk hi­vatalos értesítést, természe­tesen folytatjuk a híd épí­tését. Telefonon érdeklődtünk az ügyben a Közlekedési. Hír­közlési és Építésügyi Mi­nisztériumban, ahol Katona András műszaki-fejlesztési főcsoportfőnök válaszolt kér­désünkre, — Ügy hallottuk, hogy .az autópályadíj bevezetésétől remélik a szükséges pénz­ügyi fedezet megteremtését — tudakoltuk. — Valóban ez lehet az a forrás, amely biztosítékul szolgálhat a leninvárosi Ti­sza-híd építésének folytatá­sára — mondta válaszában Katona András. — Éneikül le kellene állítani, illetve szüneteltetni kellene ezt a beruházást. Egyszerűen nincs pénz fejlesztésekre. — Szeretném hangsúlyoz, ni, hogy a tárca, ezen be­lül a közlekedési ágazat ve­zetésének fő célja, hogy foly­tatódjék a hídépítés, hogy a beruházás a kitűzött ha­táridőre megvalósuljon. Ta­lán nem szükséges arról senkit sem meggyőznöm, hogy az új közúti Tisza-híd elkészültét a minisztérium legalább olyan fontosnak tartja, mint azok, akiket közvetlenül is érint ez a be. ruházás. — De hát még nem biz­tos, hogy a tervbe vett au tópálya-használati díjat bevezetik. — Én abban bízom, hogy ez a bevételi forrás enyhít majd az egyre szorító pénz­ügyi gondokon a leninvárosi Tisza-híd és más beruházás esetében is. Maradjunk eb­ben — húzta alá a főcso­portfőnök. — Ami pedig a világkiál­lításra való hivatkozást il­leti — mende-monda a ja­vából. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Egyébként is, a világkiállítás még nem eldöntött kérdés — mondta végezetül Katona András. Lovas Lajos Befejezés előtt áll a híd acélszerkezetének szerelése Fotó: Fekete Béla

Next

/
Thumbnails
Contents