Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1989. március 4., szombat m S ajószentpéter 1989. március elsejétől ismét váro­si rangra emelkedett. A „bizonyítékot”, egy dí­szes oklevelet — a várossá nyilvánítás jelképes dokumentumát — csütörtökön dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke nyújtotta át „Péter" legújabb polgármesterénék, dr. Péter Andrásnak. Vajon mi változott meg az ünnepi pillanat óta? Mennyiben javult a sajószentpéteriek közérzete attól, hogy kedden még egy nagyközség lakói voltak, szer­dán reggel viszont arra ébredhettek, hogy városi pol­gárnak tarthatják magukat? Büszkébben bészélnek-e azóta lakóhelyükről, szorgalmasabban dolgoznak-e környezetük csinosításán, önérzetesebben lépkednek-e az utcán? Kérdések, amelyekre nehéz, szinte lehetet­len választ adni, s csak egy közhely kívánkozik elő: az idő ad majd feleletet. A következő évek, évtizedek mutatják meg, lesz-e ereje a településnek valóban városias arculatot ölteni, az idő dönti el, hogy a remények nem változnak-e csalódássá. Sajószentpéter Miskolctól tizenhárom kilo­méternyire, Kazincbarcika közvetlen szomszédságában dédelgeti terveit. Nem kívánnak sem a megyei város­sal, sem a fiatalabb, ám az elmúlt években jóval gyorsabban fejlődő testvérrel, Barcikávai konkurálni. Sajószentpéteren most egy kisvárosról álmodnak a lo­kálpatrióták, egy emberléptékű, otthonos településről, ahol jövedelmező munkára, kényelmes otthonra, kul­turált városi atmoszférára találnak a helybéliek. A Petőfi Művelődési Ház előtt egy furgon áll, bent- ről kopácsolás hangjai szű­rődnek ki. A tavaly felújí­tott épületben készülnek a városavatási ünnepségre, szépül a nagyterem a rég várt pillanatra. — Kevés ilyen, hasonló helyzetben lévő művelődési ház van a megyében. — mondja Nemes György Sajó­szentpéter egyetlen művelő­dési házának igazgatója. — Egy 1969-es szerződés szerint ugyanis a iBükkaljai Bánya­üzem szakszervezeti bízott­A péteri elnököt Péternek hívják A helybéliek ritkán ejtik ki teljes hosszában a tele­pülés nevét. Rövidebb és egyszerűbb, ha csak annyit mondanak: „Péter”. A ta­nácselnököt — nyilván tel­jesen véletlenül — Péter Andrásnak hívják. Tizenhá­rom esztendeje foglalta el helyét a tanácselnöki szék­ben, amely az elmúlt más­fél évtized alatt bizony gyakran alakult át kényel­metlen fapaddá. A tanácsel­nök neve néhány évvel ez­előtt országosan közismertté vált. Helyi népszavazással tett pontot két rosszhírű italmérés létére, s ez a lé­pése csak öregbítette becsü­letét. A két kocsma bezára­tásán kívül persze sokat dolgozott, igyekezett a tele­pülés érdekében, bár a nagyközség fejlődését termé­szetesen nem tulajdonítja önmagának.. Egy hídra vi­szont ma is büszke. A kis faalkotmány az Alacska pa­takon ível át. Ez volt az el- • nők első tanácselnöki „cse­lekedete”. A híd több, mint tízesztendős tehát, a gya­logosok közlekednék rajta, akik egyébként a 26-os út­ra kényszerülnének. Dudáló személyautók, autóbuszok, pótkocsis téherautók, kami­onok közé. Véletlenül haladtunk el a kis híd mellett, s valószínű­leg szóba sem kerül, ha Pé­ter András nem fuvaroz el egy (falunéző?, városnéző?) körútra, amelynek egyetlen célja volt. Bebizonyítani, hogy Sajószentpéter nem is olyan csúnya, nem is olyan rendezetlen, mint azt az el­ső látásra gondolhatnánk, s gondoljuk is, ha csupán a település tengelyét alkotó 26-os úton, amúgy kutyafut­tában végigautózunk. A tanácselnököt a lcocs- mátlanítási programról is­A sajószentpéteri tanács viharos, indulatos felszóla­lásokat sem nélkülöző ülésen vitatta meg és fogadta el a település idei költségvetési és fejlesztési tervét. Érde­mes a számok között boga­rászni. A város ebben az esztendőben 143 millió 897 ezer forinttal gazdálkodhat. A bevételek egyik legjelen­tősebb forrása a személyi jövedelemadó, 35 millió 43 ezer forinttal. Lakossági adókból 2 millió 300 ezer forint kerül a közös kasszá­ba, míg a költségvetési szer­vek 7 millió 139 ezer forin­tot fizetnek be. Az úgyneve­zett szabályozott bevételeken kívül az állami támogatás a legjelentősebb tétel, amely összesen 75 millió 301 ezer forintrá rúg. Az úgynevezett érdekeltségi bevételekből — többek között a lakás-hasz­nálatbavételi díjból, az épí­tési telkek eladásából, a föld- használati díjból, az út és a közműfejlesztési hozzá­járulásból — 12 millió 950 ezer forint származik. Az eddigieket egészíti ki a ta­valyi pénzmaradvány 11 merte meg ,az egész ország, ám mérget vehetünk rá, hogy az akciót Péter András csupán mellékes epizódnak tartja pályafutásában. Sok­kal büszkébb arra, hogy működésének idején indult meg a folyamát, amelynek eredményeként a nagyköz­ség sikeresen pályázott a vá­rosi rang eléréséért. Aki ve­szi a fáradságot és városné­zőbe indul', maga is bizo­nyítja, vannak itt olyan te­lepülésrészek, amelyekről akár képeslap is készíthető. Párját ritkítja például az a lakótelep, amely házgyári elemekből készült ugyan, de magastetővel, s amely­nek lépcsőházi bejáratait fa­ragott kapuik díszítik. Péter András szívesen beszél a ta­valy átadott egészségházról. Figyeljenek csak! Az egész­ségháziban a település lakói­nak pénze is benne foglal­tatik, hiszen Sajószentpéte­ren nem mondták föl a te- hót, s jól tették, mert itt helyben majdnem ugyano­lyan ellátásban részesülnek, mint a miskolci rendelőinté­zetekben. örömmel beszél Péter András az iskolákról, bár, ha az oktatásról esik szó, gon­dok is nyomasztják. A jö­vendő városlakók már az ál­talános iskolákban biztosan megalapozhatják jövőjüket. Az egyik iskola a számítás- technikára szakosodott, a második az idegen nyelvek oktatására specializálódott, .a harmadikbán testnevelés ta­gozat található, a negyedik­ben ének-zenét oktatnak emelt óraszámban. Miskolc- cal közös gondjuk viszont, hogy nem sikerült megoldást találniuk a kisegítő iskola elhelyezésére. A kisegítősök most egy 'épületben tanul­nak a normál tantervű osz­tályokkal, s ez természete­sen számos konfliktus fór­millió 164 ezer forintos ösz- szege. A kocsma Magyarországon ma a legjobb üzlet, kocsmá- rosnak lenni felér egy fő­nyereménnyel. Ebben a bal­ga hitben éltem, mindaddig, amíg meg nem tudtam, hogy Sajószentpéteren a közel­múltban bezártak egy kocs­mát, mert a műintézmény fenntartása nyereséget nem hozott. A bezárásra az úgy­nevezett Duzsnok negyed­ben került sor. Lehúzták a rolót, mert nem volt ven­dég. Eddig a hír, amelyhez hozzá kell tenni: a duzsno- kiak többsége szőlőt művel. A bor .tehát megterem és ki­forr a pincékben, a gyü­mölcsösökben pedig lehullik a pálinka alapanyaga. Duzs- nokon nemrégiben nyílt egy élelmiszerbolt, ahonnan egy­könnyen beszerezhető ,a sör. A kocsmáros nem bírt a konkurenciával... rásá. Elsősorban a normál osztályokba járó gyermekek szülei berzenkednek a kény­szerű összezártság miatt, s vitathatatlan, hogy okkal sürgetik a megoldást. A városi fejlődést, kibon­takozást hátráltató ténye­zőkről homlokát ráncolva beszél a tanácselnök. A tele­pülés az elmúlt évszázadok során, az út mentén fejlődött ki. A 26-os fő közlekedési út­vonal, ugyanúgy, mint Mező­kövesden, Sajószentpéteren is sok fejtörést okoz. A bontá­sokat, szanálásokat úgy haj­tották végre, hogy már most' megindulhatna a sávok bőví­tése. Ha négy sávon halad­hatna a forgalom, gyorsulná­nak az autók, csökkenne a járművek sűrűsége. A kör­nyezetvédelmi hatóságok azonban ellenzik a sávok nö­velését, mert a zaj- és a por­szennyezés még úgy is meg­haladná az elviselhető érté­keket. A megoldás egy elke­rülő útvonal megépítése len­ne. Az építkezés azonban miiliárdokat emésztene fel, s természetesen senkinek sincs rá pénze. A kikerülő út tehát nem jelent igazi választási lehetőséget. Ugyancsak fáj a feje Pé­ter Andrásnak a település levegője miatt. Kombinát, gyár, erőmű dolgozik a kö­zelben, s egy-egy szélcsen­des, ködös napon (nem ritka az ilyen időjárás errefelé) fullasztó a levegő. A leve­gőszennyezés mérséklésére a kis lépések taktikáját vá­lasztották. A szennyezett­ségről szakértői tanulmány készül. Felmérik, milyen anyagók találhatók a lehet­ségesnél és az -elviselhető- nél nagyobb mértékben, me­lyek a település legveszé­lyeztetettebb pontjai, majd megpróbálják a szennyezés forrásait megszüntetni. Sajószentpéter 1988. janu­ár 1-jén 14 ezer 218 lakost számlált. A munkaképes ko­rúak száma 8933 fő, s há­romnegyedük munkavi­szonyban áll. A helyben dolgozók aránya megközelí­ti az ptven százalékot. Száz lakásra — ezek már 1987. évi adatok — 310 lakos jut a nagyközségben. Az össz­komfortos lakások aránya 52 százalék, amely magasabb a“hnagyarországi városok át­lagáénál. A közüzemi csa­tornahálózatba bevont laká­sok aránya 40,1 százalék, amely majdnem 13 száza­lékkal magasabb az országos átlagnál. Ami nagyon lénye­ges, a szennyvíztisztítást száz százalékosan megoldot­ták. •* Van-e cigánykérdés Sajó­szentpéteren? Sokan állít­ják, hogy van, mások vi­szont tagadják, s azt mond­# Sajószentpéter XV. szá­zadban épült református temploma - melyet Lévay Jó­zsef, a falu szülötte Öreg­templomnak nevez - jelenleg eléggé lehangoló látványt nyújt. A levert vakolat, a kör­beásott épület, a szétdúlt ke­rítés azonban ahhoz a mun­kához tartozik, mely során 2—3 év múlva teljes egészében megújul a templom. A belső tér rekonstrukcióját már befe­ják: felesleges felborzolni ezzel a kedélyeket. Az tény, hogy a településen 240 lakásban élnek cigányszár- mazásúak. A férfiak három­negyede, a nők közel hatvan százaléka rendelkezik állan­dó munkaviszonnyal. Körül­belül tíz család okoz csak problémát, amelynek tagjai nem vállalnak rendszeresen munkát, s főleg tolvajlás- ból, alkalmanként rablásból tartják fönn magukat. A ne­hezen beilleszkedő családok gyermekei járnak kisegítő tantervű iskolába, náluk fe­nyeget leginkább a munka- nélküliség veszélye. * A közel 144 milliós váro­si költségvetés döntő részét a település állami intézmé­nyeinek fenntartására, mű­ködtetésére fordítják ebben az esztendőben. A 123 millió 400 ezer forintból is elsősor­jezlék. A 173 festett fakazet­tából álló mennyezet, a fara- gott-festett szószék, a világí­tás, a reneszánsz ablakok fel­újítása megtörtént. Ezért a templomot nagyobb ünnepek­kor, koncertek, hangversenyek alkalmával már ma is kinyit­ják. Március 5-én, holnap pél­dául Sajószentpéter várossá válását köszöntő zenés, ünne­pi rendezvénynek ad helyet, este 6 órától. ban az úgynevezett kiemelt ágazatok részesülnek. Az egészségügyi és szociális in­tézményhálózat működteté­sére 22,2, az oktatásra, kul­túrára „és a közművelődésre 60 millió forintot költenek ebben az évben. *( Fejlesztésre, városi közé­pítkezésre viszont csak alig valamivel több, mint húsz­millió forint jut. Ebből az összegből finanszírozzák a tanácstagi alapot, innen származik az a kamatmen­tes hitel, amelyet a lakás­hoz jutás feltételeinek javí­tására szánnak. A fejlesz­tések között szerepel még a gázvezeték-építés támogatá­sa, a telefonhálózat bővíté­se, valamint a településren­dezési terv elkészítése. A ta­nácstagoktól beérkezett ja­vaslatok alapján tervezik az Eperjesi út kiépítését, a jár­da megépítését a Zalka Má­té úton, a Semmelweis ut­cai játszótér létrehozását, az élelmiszerbolt-létesítést a ré­gi szeszfőzde helyén. Mozaik sága látja el a kezeléssel já­ró feladatokat, a működte­téshez szükséges pénz pedig öt cégtől származik. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos közművelődési munka mel­lett a bánya teljes üzemte­rületén dolgozó emberek munkahelyi művelődésére is nekünk kell figyelmet for­dítanunk. Talán bonyolul­tan hangzik, de számunkra ez a helyzet nem okoz gon­dot. (Ennek ellenére, á várossá nyilvánítással talán- válto­zik a helyzet. Hiszen e ket­tős ' feladattal nehéz meg­birkóznia egy ekkora intéz­ménynek. Ahogy megtudtuk, a tanács is foglalkozik a gondolattal, hogy előbb-utóbb a városé legyen teljes egészé­ben a művelődési ház. A tárgyalások azonban még csak most kezdődtek el.) — Sajószentpéteren egyéb­ként 1200 aktív bányász él. Rendezvényeink 10 százalé­kát szervezzük kimondottan a részükre, a többi 90-en vegyes a közönségünk. Szí­vesen látogatnak el hozzánk a környéken lakók. A nyug­díjas- és bányászklub, jog­tanácsadás, két tánczenekar, a Hajlika gyermektánccso- port és a 'bányász fúvószene­kar munkáját folyamatosan támogatjuk. Ez utóbbit úgy vélem, megyeszerte ismerik, hiszen évente 150 alkalom­mal lépnek fel, s a velük kö­zösen dolgozó majorette- csoporttal -egyre látványo­sabbak műsoraik. Igen ked­velt még a községben a fia­tal utazók klubja. Tagjai önköltséges áron szerveznek üdüléseket. Tavaly például Bulgáriában jártak, ez év­ben pedig Szamos—Tisza vízi túrára indulnak. Mi fel­szerelésekkel segítjük őket. — Milyen programok ér­deklik a péteri embereket? — Biztosan több mint amire el tudnak jönni. Azon­ban egyre nehezebb a meg­élhetés, lejebb és lejjebb re­dukálódik az az összeg amit egy család a művelődésre költhet. Gyakran, kénytele­nek vagyunk mi is csak a biztos pénzt hozó rendezvé­nyek megtartására töreked­ni, elhagyva a művészi szín­vonal feletti igényességün­ket. Amire mindenki szíve­sen eljön, az talán az 1983 óta, minden' tavasszal meg­rendezésre kerülő sajószent­péteri ifjúsági napok, és a majális. Ezeket a rendezvé­nyeket igyekszünk a házon kívül megtartani, ugyanis kedvezőtlenek épületünk belső adottságai. Minket is sújt az 50-es évek tervezési gyakorlata. A magas szín­házterem mellett csak egy 'klubunk van. Az öltözőkből tudtunk csoportjaink számá­ra kisebb szobákat kialakí­tani. — Végezetül mit ajánlanak márciusra a sajószentpéte­riek számára? — Megnyitottuk Mezey István grafikusművész ki­állítását, míg nagyter­münkben egymást követik a helybeli üzemek és iskolák farsangjai. Ezeken kívül még amatőrgála, nőnapi ünnepség, a Bánk bánból részleteket előadó színészek, a Rómeó és Júlia vendégjá­téka és — áprilisi ■ előzetes­ként —, bolondbál kap he­lyet színpadunkon. Lehet választani... Nagy Zsuzsanna Megújul az Öregtemplom Jó lenne egy önálló művelődési ház... II tanács felújított épülete

Next

/
Thumbnails
Contents