Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

1989. március 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A modellváltás történelmi álján (2.) A modellváltással kapcso­latos követelmények, felté­telek, feladatok és korlátok taglalása kapcsán a lap le­hetőségeit figyelembe véve nyilvánvalóan csupán gon­dolatszilánkok felvetéséről lehet szó. Először is a tét­ről. A tét a jövő, a szocia­lista országokban élő népek jövője, itt és most természe­tesen rólunk magyarokról van szó. Az, hogy minden­nemű fejlődés objektíve el­lentmondásos (a dialektika egyik alaptétele), vitán felüli kérdés. Az immár történel­mi tapasztalatok alapján az is egyértelmű, hogy a mono­lit struktúra nem teszi lehe­tővé a társadalomban felhal­mozódó ellentmondásoknak sem kifejeződését, sem meg­oldását, ezzel viszont előbb- utóbb a fejlődést gátló sze­repe válik dominánssá. A monolit struktúra különösen ha az a kultúra és a civil élet területeire is kisugárzik, kisugárzásának arányában az emberi élet természetes formáját jelentő sokszínűség kibontakozását is fékezi. Ré­gi ellentmondás: ha a kígyó nem tud kibújni bőréből el­pusztul. Először is az ún. szoci- alizmuskép megfogalmazásá­nak feladatát egyszer s min­denkorra le kellene venni a napirendről. Egyrészt mert egy ilyen kép minden eset­ben és szükségszerűen egy adott hatalmi szerkezet és tudományos szint felfogásá­nak tükre, s mint ilyen, sok dilemmát, felesleges ütközé­seket kiváltva előbb-utóbb túlhaladottá válik. Egy el­érendő állapotkép helyett ezért helyesebb lenne: szo­cializmusfelfogásról, szoci­alista jellegű fejlődésről, fej­lődési irányról beszélni. Er­re áttérve eleve megtakarít­hatnánk magunknak azt a sok felesleges energiapo- cséklást, ami a magunk elé kifeszített kép követésének, a valóságos folyamatoknak e kép követelményeihez va­ló kényszerítéséből adódott,/ adódik. Ezáltal egyébként sok magunknak kreált el­lentmondástól, támadási fe­lülettől, a tömeges méretűvé vált, kiábrándultságtól is megszabadulhatnánk. Az ed­digi és teljesíthetetlen krité­riumokat a lakosság egy ré­sze — és ez magától érte­tődő — továbbra is számon kéri. A folyamatokban való korszerűbb és rugalmasabb gondolkodásra való áttérés, különösen az idősebb gene­ráció számára — a beléjük sulykolt tévtanokhoz és szá­mukra szubjektíve megszé­pülő múltjukhoz való kötő­dés miatt — nem könnyű feladat. Ezen a válságtuda­ton mielőbbi túl jutást, ezért többek között a tömegtájé­koztatási eszközöknek is se­gítenie kell. Melyek azok a világten­denciák, amelyekre való hi­vatkozás eztiaz átállást meg­könnyítheti? Néhány nagyon fontos, de éppen csak meg­említhető tendencia: A fej­lett árutermelésnek egyre több a klasszikus kapitaliz­muson túlmutató vonása; a tőke és a tulajdon, de még inkább a tulajdonlás- egyre inkább társadalmaso- dik; kialákult és uralkodóvá kezd válni a társasági tőke; a fejlődés tárgyi feltételeivel szemben az ember, a szelle­mi tőke egyre meghatáro­zóbbá válik; a hagyományos bérmunkás a felikészültség függvényében visszaszoruló­ban van, a munkás vállal­kozói jellege domborodik ki, s mint ilyen, már nem egy­szerűen munkaerejét, hanem emberi tőkéjét hasznosítja; az állampolgár közösségein keresztül egyre inkább ré­szesévé válik a '.hatalomgya­korlásnak és a közösségi ügyek intézésének; a piac utólagos és spontán szerepe halványodóban van; az in­formatika, a piaci struktúra kiépülése a vállalkozásokat egyre biztonságosabb ala­pokra helyezi; a piac ma már messze nem az egysze­rű adásvételi aktusok szín­tere; az áruvilág is színese­dik, a tulajdon ezért már égyre kevésbé csak tárgy, hanem „puha-szellemi ter­mék, vagy egyszerűen jog”; a vállalatikon belüli hie­rarchikus-hatalmi kiscsopor­tos munkavégzésnek adják át a helyüket; a vállalatok közötti kapcsolatokban a kooperáción és a tőketársu­láson alapuló viszony erősí­tésére helyeződik a hang­súly. Az 1968. évi magyar gaz­dasági mechanizmus reform­felemásságának — saját bel­ső fogyatékosságain túlme­nő — oka, hogy csupán a társadalom egyik alaprend­szerére terjedt ki, azaz nem érintette a politikai, ideoló­giai. intézményi, stb. szfé­rákat. Más kérdés az, hogy abban az időben egy ilyen átfogó, modellváltással fel­érő reformról sem belső, sem külső okoknál fogva szó sem lehetett. A reformok szintjét meghaladva a mo­dellváltásnak most már le­hetséges és szükséges továb­bi .menete a többi szférák re­formját is elodázhatatlanná teszi. Egy csupán szabályo­zástechnikai kérdésre korlá­tozott reform ui. szükségsze­rűen eredménytelen. A cso­magból a politikai mecha­nizmus reformjának önma­gában is hallatlanul szerte­ágazó feladatkörét kiemelve, — tehát nem érintve itt a politika és a gazdaság, to­vábbá az állam gazdasági szerepét — a következő két alapvető összefüggésre indo­kolt a figyelmet felhívni: 1. A politikai közéletben, a hatalom gyakorlásában való részvételi lehetőség mai felfogásunk szerint az alap­vető emberi jogok közé tar­tozik. Hu csupán azt vesz- szük szemügyre, hogy a mai válság kialakulásában mii-, lyen szerepet játszott az utolsó 15 év kontroll nélkü­li, téves döntések sorozatá­val fémjelzett gazdaságpoli­tikája, az ennek elkerülését is biztosító, az ilyen folya­matok ellen védelmet nyúj­tó politikai struktúra kiala­kítása tisztán a gazdasági folyamatok oldaláról is iga­zolható. 2. Az ember, az egyén sokoldalú kiteljesedé­se az emberiség ősi álma. Ennek egyik fontos feltétele az emberi szabadságjogok biztosítása és gyakorlásának lehetősége (megfelelő intelli­gencia-szintet feltételezve). Ez a követelmény, legalább­is tendenciájában viszont az önszerveződő-önigazgató rendszerek felé mutat, azaz a piramis-elvű, hierarchikus szerveződésű modell túlha- ladását. a közösségi élet sok­színű lehetőségeinek alkot­mányos biztosítását, jogálla­miságot stb. teszi szükséges­sé. Mindezt kissé kiélezve úgy is meg lehetne fogal­mazni, hogy az államosított társadalom helyett a társa- dalmasított állam közelítését. Mai értékrendünk negy­ven évvel ezelőtti kifordí- tottságából, középszerűségre és egyenlősdire alapozottsá­gából most van átforduló- ban egy feltehetően a pozi­tív értékek, a fejlődést se­gítő vonások túlsúlyát tük­röző jelleg felé. A gyengék­re hangolódott és középsze­rű értékrend alapján szük­ségszerűen csak egy önpusz­tító út kínálkozik. Ezen az úton haladva természetesen a társadalmi igazságosságot, és humánumot szolgáló szo­ciális célokra sem teremtő­dik elég forrás. Az érték­rend alapvetően a létreho­zott vagy kialakult viszo­nyoknak, hagyományoknak és ideológiáknak a terméke. A középszerű értékrend nem tud mit kezdeni a kreatív tehetségekkel, á kiugró tel­jesítménnyel. A társadalom alacsony innovációs készsége miatti panaszkodás tehát jo­gos, de sajnos kézenfekvő is, úgyannyira. hogy a viszo­nyok általi determináltság következtében az ellenkezője szorulna magyarázatra. A te­endők ennélfogva: elismerni és felkarolni a nagyobb tu­dást, a fejlődés jövőbeni út­ját és struktúráját egyre na­gyobb mértékben a szellemi tőkére növelésének szolgá­latába állítani és arra ala­pozni; a tőkéből és a vál­lalkozásból származó jöve­delmet az ideológiai skrupu- lusokat félretéve a munka- jövedelmekkel azonosan ke­zelni; az aktív korú népes­ségnél a bérmunkás-tudat és attitűd felváltása vállal­kozói, tulajdonosi attitűdök­kel. (A csak munkavállalói attitűdű lakosság tűrőképes­sége, vállalkozási és inno­vációs készsége ui. nagyság­rendekkel alatta mariad a gazdatudattal és érdekelt­séggel rendelkezőkének.) Ha majd sor kerül a korszerű szocializmus a'lapértékeinek újrafogalmazására, ami min­denképpen kollektív tudo­mányos erőfeszítést kíván — a humánus, közösségi és ön- igazgatási tendenciák, az esélyegyenlőség, az igazsá­gosság és a nem pusztán az anyagi javak nagyobb mér­vű birtoklására alapozott, de az alapvető szükségletek kielégítését garantáló viszo­nyok és szooiális gondosko­dás minden valószínűség szerint az alapértékek részei lesznek. Itt és most ezek kö­zül csupán a közösségi je­gyet kiemelve nyilvánvaló, hogy irreális elvárás a tár­sadalom tagjainak közössé­gibbé válása a kisközössé­gek létezési feltételeinek biztosítása nélkül (netalán éppenséggel tiltásuk, akadá­lyozásuk mellett). dr. Bata Imre a közgazdaságtudományok doktora Különleges tudakozó fiataloknak Ez év végére várhatóan 23 ifjúsági iroda fog mű­ködni országszerte, a soron következő március elején Szegeden nyílik meg. Az in­tézmény létesítését, csakúgy mint az év folyamán meg­nyíló továbbiakat az ÁISH és a KISZ KB másodízben meghirdetett pályázatára va­ló jelentkezés, s a pályázat kedvező elbírálása előzte meg. Négy éve Óbudán próbál­tak először egy helyre kon­centrálva információs és ta­nácsadó szolgálatot kínálni a fiataloknak. A kedvező ta­pasztalatokon felbuzdulva azóta hat másik budapesti kerületben és hét más vá­rosban (Pakson, Debrecen­ben, P ászt ón, Pécsett, Szol­nokon, Veszprémben és Győ­rött) nyílt ifjúsági informá­ciós és tanácsadó iroda. Az általuk kínált szolgáltatások köre széles: felvilágosítást .adnak állampolgári ügyek­ben, hol lehet személyi iga­zolványt, vagy útlevelet ki­váltani ; mikor fogad a la­kóterület tanácstagja, or­szággyűlési képviselőbe; sze­mélyes hivatalos ügyekben milyen államigazgatási szerv mely osztálya az illetékes, tájékoztatnak kulturális- és sportprogramokról, szabad­idős sportolási lehetőségek­ről, de olyasmiről is, hogy hol van a legközelebbi könyvtár, gyógyszertár, s milyen nyitva tartási idővel dolgoznak. Ezenkívül a fia­talok súlyosabb gondjain is igyekeznek segíteni; nyilván­tartják a munkalehetősége­ket, az albérletet kínálókat, a különféle tanfolyamokat, és még számos közérdekű tudnivalót. Kecskés Éva, az ifjúsági irodák működését felügyelő ÁISH főelőadója szerint a megyék felében már műkö­dő irodák önállóan határoz­hatják meg szolgáltatási kö­rüket. Az adótanácsadásra, vagy ,a munka nélkül mara­dók átképzési lehetőségeiről szóló tájékoztatásra sem elő­Hőlégballonok exportra • Aj ország egyetlen hő- légbollongyórtójo, a pécsi Bányászati AknamólyitS Vál­lalat textilüzeme. Terméke „Mecsekballon*' fantázianév­vel a szocialista piacok után megjelent az osztrák és az NSZK-piacon is. A hőlég­ballonok mellett az idei év­ben nagy mennyiségben gyártanak siklóernyőket is külföldi megrendelésre. (MT1- iotá). A Miskolci NEB ázsiója Interjú Lakatos Attila elnökkel A Miskolc Városi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban értékelte elmúlt esztendei tevékenységét. Lakatos Attilától, a bizottság elnökétől ennek apropóján kértünk interjút. — Feltételezhetően ön is látta azt a kabaréjelenetet, amelyben az „illetékes’' a népi ellenőrök fogadására készül. Koltai Róbert ma­gánszáma úgy hisszük, hí­ven tükrözte a valóságot. A gőgös, fennhéjázó, arrogáns illetékesből az ellenőrök ér­kezésének hírére egyetlen szempillantás alatt segítő­kész, udvarias, lojális ember lesz. Kávét, aprósüteményt rendel a titkárnőnél, lecsen­desedik, s arcáról szinte su­gárzik az együttműködési .készség. Mit gondol, valóban ennyire tartanak ma a népi ellenőröktől? — Nem tudhatom, hogy kinek, mi fordul meg a fe­jében, amikor értesül a né­pi ellenőrzés közelgő vizsgá­latáról. Csak sejtem, milyen állapotban lehet az érintett. Nyílván valamennyiüknek összerándul .a gyomra, vagy gombóc gyűlik a torkában. Ismerem ezt az állapotot, hiszen gyakran a mi mun­kánkat is ellenőrzik. Ugyan­akkor el kell mondanom, amit már sokszor hangsú­lyoztunk. A népi ellenőrzés nem arra hivatott, hogy szenzációs leleplezésekkel szolgáljon. Téma- és célvizs­gálatainkat a közösség ér­dekében indítjuk meg. Arra törekszünk, hogy munkánk­kal elősegítsük az állami fel­adatok megvalósítását, a he­lyi döntések előkészítését és végrehajtását, a törvényes­ség érvényesülését, az állam - polgári fegyelem, a törvé­nyesség szilárdítását. Ügy gondolom, a tavalyi vizsgá­latokkal, ellenőrzésekkel bi­zonyíthatjuk az előbbi állí­tás igazságát. Az elmúlt esz­tendőben — megítélésem szerint — a korábbiaknál határozottabban kapcsolód­tunk be a társadalmi és a gazdasági feladatok véPre­írások, hanem az élet kész­tette a munkatársakat. Néhány alapelv viszont valamennyiük működését jellemzi. Az irodákba bárki beme­het, bármilyen kérdést fel­tehet, ha kívánja: névtele­nül. Speciális problémák megoldására szakember se­gítségét kérheti, s mint va­lamennyi szolgáltatásukat, ezt is ingyen veheti igénybe. Az irodáknak nincsen bevé­telük. Akkor miből tartják fenn őket? Alapításukhoz az ÁISH és a KISZ KB ad egyszeri támogatást, általá­ban másfél-kétmillió forint körüli összeget, kimondot­tan beruházási célokra. Ezt kell helyi, — rendszerint ta­nácsi — erőforrásból kiegé­szíteni, s a további műkö­dést is a tanácsoknak kell biztosítani. S. J. hajtásába. Igyekeztünk fel­tárni azokat az okokat, és gátakat, amelyek a megúju­lást lassítják, fékezik, vagy éppen akadályozzák. — Nem vitatom szándé­kaikat, de nem hallgathat­juk el, hogy volt vizsgálat, amelynek következménye­ként például büntetőeljárás indulhatott, s majdnem tu­catnyian szigorú fegyelmi­ben részesültek. — Nyilván az ÉRV Mis­kolci Üzemigazgatóságán végzett célvizsgálatunkra cé­loz. Valóban, ott a népi el­lenőrzés visszaéléseket tárt fel, s a mi anyagunk alap­ján is határoztak a büntető- eljárásról, illetve a fegyel­miről. Viszont gátat vetett a vizsgálat a köztulajdon to­vábbi herdálásának. Nem gondolja, hogy ez a tény is kedvező lehet? — A regionális vízműnél — mint oly sok más eset­ben — névtelen bejelentés alapján indult meg a vizs­gálat. A bejelentő, mint előbbi szavaiból megtudhat­tuk, igazat állított, nemcsak vádaskodott. Mindazonáltal elgondolkoztató, hogy mind több névtelen bejelentés ér­kezik a miskolci NEB címé­re is. Nem volt még olyan érzése, hogy a bizottságot a bosszú eszközének tekintik? A szólás szerint, ahol keres­nek, ott találnak, azaz nem­igen létezik olyan vizsgálat, amely ne mutatna ki vala­milyen szabálytalanságot. Ha folytatjuk a gondolatme­netet, akkor önkéntelenül adódik a következtetés: akár zsarolhatnak is a feljelen­téssel való fenyegetéssel. — Akinek tiszta a keze, nincs oka a félelemre. Lé­nyegében névtelen bejelen­tés alapján indítottunk vizs­gálatot például a sajószent- péteri üveggyárban. A be­jelentést, amelyet párhuza­mosan több .társadalmi szer­vezetnek, közöttük a megyei •pártbizottságnak is elküld­ték, mi vizsgáltuk ki. Itt éppen ellentétes következ­tetésre jutottunk, mint az előző példában. Az üveg- gyári vezetők nem követ­tek el semmilyen törvény­be, vagy rendelkezésbe üt­köző cselekedetet. A vizsgá­lat tisztázta őket, s ha he­lyesnek bizonyulnak infor­mációim, azóta nincs sutto­gás az üzemben. Másik pél­da. Éppen a közelmúltban zártunk le egy ellenőrzést a megyei temetkezési válla­latnál. litt egy középvezető­re érkezett a bejelentés. Durvasággal, különböző mu­lasztásokkal vádolták. A vizsgálat nem igazolta a vádaskodókat. Sőt, ellenke­zőleg. A névtelen levelet a „vállalati dolgozók” aláírás­sal kaptuk. A helyszínen meggyőződtünk: az érintett középvezetőt szeretik és tiszteletben tartják közvet­len munkatársai. Az már más kérdés, hogy egyéb mulasztásai miatt viszont fegyelmi indult ellene. Am azt nem mi, hanem a vál­lalat igazgatója kezdemé­nyezte. — ön két és fél éve a bizottság elnöke. Nem hosz- szú idő, de arra elegendő, hogy tapasztalatokat szerez­zen. Véleménye szerint mi­lyen most a népi ellenőrzés ázsiója, mit vár a lakosság a szervezettől? — Én a miskolci NEB ■tapasztalatait összegezhe­tem, ám úgy érzem, hogy máshol sem jutnak ellenté­tes következtetésre. Társa­dalmunk mozgásban van, szavakban mindenki sürge­ti a megújulást, többen tesznek is érte valamit. Vi­tathatatlan, hogy a bizalom megingott, de ezt a biza­lomvesztést a mi munkánk­ban nem tapasztaljuk. So­kan fordulnak hozzánk egyé­ni sérelmeik orvoslása ér­dekében. Az embereknek egyre kevesebb a pénzük, tehát megpróbálják a mi segítségünkkel kiharcolni az igazukat. Ilyenkor mintha az ügyvéd szerepére vállal­koznánk. Máskor viszont bíróságnak tekintenek ben­nünket, olyan szervezetnék, amely alkalmas és képes a döntésékre. Csak néhány adat. Én a bizalom megnyil­vánulásának tekintem, hogy majdnem 25 százalékkal emelkedett a címünkre ér­kező beadványok száma. Ta­valy összesen 125 közérde­kű bejelentést vetítünk nyil­vántartásba, a névtelen be­jelentések aránya csökkent. Ugyanakkor voltak néhá- nyan, akik álnéven tették szóvá az általuk sérelmes­nek tartott dolgokat. Mon­danom sem kell, hogy en­nek nem örülünk, de eze­ket a bejelentéseket sem süllyeszthetjük el. — A népi ellenőrzési bizott­ságok a területileg illeté­kes tanácsok előtt számol­nak be munkájukról, s az ellenőrzési tervet is tanács­ülésen fogadják el. A népi ellenőrzési bizottságok tehát nem független szervezetek. — A népi ellenőrzés a Minisztertanács általános el­lenőrző szervezete. A mun­kánkra vonatkozó törvény szerint a kormánynak va­gyunk alárendelve, szükség­képpen a kormány céljai­nak megvalósításáért dolgo­zunk. A tanácsüléseken a választott tanácstagok előtt adunk számat tevékenysé­günkről. A tanácsok az adott terület legmagasabb szintű népképviseleti szervei, úgy is mondhatom, hogy mi lé­nyegében a választópolgá­rok ellenőrzése alatt állunk. — Köszönjük az interjút. Udvardy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents