Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-14 / 62. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Huzalgyártás A December 4. Drótmüvek fémbevonó üzemében nagy szilárdságú horganyzott acélhuzalt gyártanak amerikai szabvány szerint. Fojtán László felvétele A kőbe zárt v , s \ * ' s <■ s ' ' s • • S évmilliók emlékei (3. oldal) Öt éve eredményesen Családias hangulatban tartotta évzáró közgyűlését a vadnai Grafol Gazdasági Társulás kollektívája, a kazincbarcikai .Lombik étteremben. Kriston Nándor, a társulás igazgatója elmondotta: ötödik alkalommal adunk számot a kollektíva munkájáról, s minden alkalommal eredményekről számolhatok be. öt évvel ezelőtt a Borsodi Vegyi Kombinát és a Bánvölgye Tsz tárgyalásokba kezdett a gyárban már gazdaságosan nem üzemeltethető gépek hasznosítására. Az ünnepség szónoka elmondotta: a munka eredményeként ebben az évben az árbevétel mintegy 52 millió forinttal, a nyereség pedig 6,5 millió forinttal haladta meg a tervezettet, összességében 1,988-ban 236,3 millió forint árbevételt és 27,6 millió forint nyereséget értek el. Az eredményeiket 1988- ban öt üzem produkálta. Ebből három Vadnán, egy Sajókazán, egy pedig Nagy- barcán működik. Az üzemek különböző műanyag termékeket, PVC-porkeveréke- ket, szivacstermékeket és Sediplast ülepítő elemekei gyártanak. A vadnai üzem termékei pedig mind a belföldi, mind a külföldi piacon keresettek. A termelt regranulátumból Hollandiába is szállítanak, egy részét a sajókazai fóliaüzemükben dolgozzák fel késztermékké. „Egy eldugott falában ünnepelek...” T avasz! Jó levegőt szippantani mélyen tele- tüdőből. Friss fűsza- gú március. Könnyű, langyos, szeplőt hozó, lányarcos pisze a szellő. Akkorát szívni a jó illatú ájerből, amekkorát csak a dombok ölölte, erdő söpörte falu I " szélén lehet. A megye csendes falucskája közepén a tanácsháza szomszédságában két öregember disku- rál. Szinte már irigylésre méltó ez az idill. Mintha a pár. száz lelkes falu lakói elköltöztek volna Abodról. — Hát nem egészen, de azért fogyogatunk —mondja Puskás Ferenc, nyugdíjas, és rögtön int is, hogy ennek biz’ nem lesz jó vége. Mert már alig van a faluban gyerek, meg ez a körzetesítés is csak arra van, hogy előbb-utóbb a szülők is megunják az állandó jövés-menést. Szerdán már Nemzeti Ünnepünket tisztelhetjük, így akárhonnan is indulunk el, csak í oda kanyarodunk vissza, meg a munkára. Mondom is, hogy a szemközti hegyoldalon szánt egy traktor, csak eljött a tavasz. Egyes ekével lehet 1 szántani, mondja berzenkedve az alkalmi beszélgetőtárs. A napos oldalban már itt a tavasz. Ott, az egyéni gazdák keskeny földjein, a falut az ilyen földek veszik körül. A többi pedig itt gaztenger. Valamikor pedig kaptunk volna érte, ha március derekán így nézett volna ki. A maszek világban megérte ott szántani,, aratni? Csak most nem éri meg? Pedig abban voltak a szép búzák. Most azokon a területeken nem tudnak olyan jó búzát termelni, ezen csodálkozom. A gaz miatt meg már a vaddisznó is bejön egész a kertek alá. A vadkárn.tu a felét fizeti ki csak a vadásztársulat. Ha termelek tíz mázsa terményt, csak a feléért fizetnek. Pedig jönnek külföldről a nagyvadászok, a vadat kilövik, azért dollárt kapnak. Mi abból nem kapunk. Mégis vetünk itt a falu körül búzát, árpát, zabot, meg kukoricát. Hamarabb tavaszodott a szokásosnál vagy két héttel. Az ember gondolkodik, mit kéne ültetni. Azt írja az újság: a csicsókát keresik. Gyógyszert csinálnak belőle, meg olvastam, hogy a vendéglőben főzeléket készítenek belőle. Mi meg gyerekkorunkban megpucoltuk és úgy ettük. Itt vadon is megterem . .. A korai tavasz belül is eléri az embert. Puskás Ferenc régmúlt márciusok régmúlt ünnepét idézi, mielőtt az ideiről beszélne: — Amikor a kulákvilág volt, kidobolták' itt a faluban, hogy Rescsánszki József milyen ügyes gazda, mert már vetni volt. De volt olyan március 15. is, hogy a havat hordta. Hogy mikor ünnepeltük utoljára március lű-öt? Addig ünnepeltük, amíg a pedagógusok minden faluban megvoltak. De mióta az iskolát is körzetesítették, elvették-a tanítókat, azóta nem ünnepeltük. A gyerekeket Lakról, Balajtról, mindenfelől hurcoljuk. Itt van tíz gyerek, van köztük balajti, abodi, besenyői, meg andrástanyai. Régebben a gyerekek is, mi is készültünk erre az ünnepre. Besorakoztak az iskolába a tanító vezetésével, zászlókkal vonultak-mene- teltek a templomba, onnan visszafelé már énekelve jöttek. Ezt az ünnepet tartotta a vallás is, az iskola is, meg az állam is. Volt azelőtt itt hetven vagy száz gyerek is. A katolikus iskolában vagy hatvan, a reformátusban a többi. Deltát ma ezzel a pár ' gyerekkel mit csinálnak az ünnepen? Ha most az ötvenes-hatvanas évekre emlékszem vissza, itt nem volt tsz. Királykúton, itt a közeibe’ a cselédség állami földön átvette a paraszti munkát, én is elmentem dolgozni az iparba, bányában, földműves-szövetkezetben is dolgoztam, voltam én minden. Paraszti munkát is végeztem, volt tizennyolc hold földem, de le kellett adni. Pedig itt volt vagy ötszáz hold föld a faluban, nem volt, aki megművelje, mert szerteszét volt a nép ... Így jöttem haza én is. Most ezt a március 15-öt hogy fogom ünnepelni ? Ez attól is függ, a fiatalok hogy ünnepük majd. Mert szerelném megnézni őket én is, de ha nem ünnepelnek, rákkor kiballagok a szőlőbe és megünneplem ott. Mert azt mondta Petőfi is, hogy „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem /” És hogy örömöm vagy bánatom lesz, akkor tudom meg csak. . Lejegyezte: Bckecsi Szabó László A nyilvánosság nélkülözhetetlen a további reformokhoz Ülést tartott a megyei pártbizottság „A nyilvánosság nem az, ismeretlenség homályából került elő, hiszen jelentős szerepet töltött be már az ókori görög városállamok életében is, vagy hogy két nappal nemzeti ünnepünk előtt egy közelebbi, történelmi példát is említsek: mintegy 150 évvel ezelőtt Kossuth és Széchenyi között is élénk vita zajlott a nyilvánosság fontosságáról. A kifejezés régi keletű, ám napjainkban reneszánszát éli. Nem magyar sajátosság: a demokrácia és a nyilvánosság egyaránt korparancs azokban a szocialista országokban, amelyekben felismerték, hogy anélkül az út a negyedik világba vezet. E tényezők konszenzusteremtő ereje újra és újra bebizonyosodik. Nem véletlen, hogy á peresztrojka előfeltételeként a glasznoszty jelent meg a szovjet politikai életben. S így van ez nálunl; is: az egységes nyilvánosság megteremtése nélkülözhetetlen a további reformokhoz.” A fenti idézetet Tóth Lajosnak, a megyei pártbizottság titkárának tegnap mondott szóbeli kiegészítőjéből vettük, melyet a testületi ülésen a politikai nyilvánosság, a tájékoztatás megújítására, a megyei pánt- és sajtószervek kapcsolatrend- szerénék javítására beterjesztett javaslathoz fűzött. Csak emlékeztetőül jelezzük: lapunk március 6-i számában teljes terjedelemben közreadtuk- a . megyei part- végtehaj tóbizottság írásos előterjesztését, majd a napirendet a tegnapi pártbizottsági ülés A nyilvánosságról a nyilvánosság előtt — gondolat jegyében tárgyalta, amikor is az érdeklődők az üléstermen kívül elhelyezett monitoron kísérhették figyelemmel a 'tanácskozást. Ezért most az írásos jelentésre nem térünk ki, helyette a felszólalók kérésének megfelelően a vitát ismertetjük részletesen. Any- nyit azonban még el kell mondanunk a szóbeli kiegészítésről, hogy elmélyült alapossággal tárta fel a nyilvánosság és a demokrácia összefüggéseit. Az előadó hangsúlyozta: — azzal, hogy a politikai nyilvánosságot az MSZMP megyei bizottsága — történetében először — önálló napirendként tárgyalja, elébe ment egy elkerülhetetlen folyamatnak. Vállalva annak kockázatát, hogy az el- kópzeléseikei, módszereiket több ismeret birtokában újra kell gondolniuk, vagy át kell alakítaniuk. Két címszót emelünk még ki: 1. MSZMP a nyilvánosságban — nyilvánosság a pártban. 2. Kihívások és verseny a sajtónyilvánosságban. E kérdéskörről beszélt részletesen Tóth Lajos, majd a vita következett. A napirend feletti vitában elsőként Nagy Zoltán, az Észak-Magyarország főszerkesztője kért szót. Hangsúlyozta: a megyei pártbizottság lapjánál dolgozó újságírók tudatában vannak, hogy a nyilvánosság gyakorlásában, pozícióinak erősítésében nagy szerepe van a tömegtájékoztatási eszközöknek, miközben mi is valljuk: a nyilvánosság nem egyenlő a sajtó csatornáival, jóval szélesebb, össztársadalmi folyamat. Az országban végbemenő változásokkal párhuzamosan Borsod- Abaúj-Zemplén megyében is a nyilvánosság fejlődésének vagyunk tanúi. A változás nagymérvű, de nem mondható el, hogy ez már a csúcs. A nyilvánosság akkor lesz teljes, ha mint természetes állapotot vesszük tudomásul, ha már nem kell róla beszélni,, „csupán” gyakorolni ... Addig azonban ráfér a tanulás a sajtóban dolgozókra is, a széles társadalomra is — mondotta és ezzel összefüggésben szólott a .szerkesztőség törekvéseiről, további elképzeléseiről. Hangsúlyozta: a politizálás új követelményei arra késztettek és késztetnek bennünket. hogy újra gondoljuk a lap helyét a tömegtájékoztatás rendszerében és tartalmát, arculatát jobban igazítsuk az olvasók igényeihez. Ügy gondoljuk, hogy a mai bonyolult viszonyok között kivált nem mondhatunk le arról a törekvésről, hogy a valóságot a maga teljességében, tehát lehetőleg egyoldalúságok nélkül tükrözzük. Törekvésünk, (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. A testület megvitatta az országos szakszervezeti tanácskozáson megválasztott Alapokmányt Előkészítő Bizottság jelentését a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetségének alapokmány-tervezetéről, és úgy döntött, hogy a dokumentumot a SZOT következő plénuma elé terjeszti. (MTI) A hétvégi eső csak ideig-óráig hátráltatta a tavaszi munkákat, egyben a búzának áldás volt a csapadék. Képünk a taktaharkányi Petőfi Tsz-ben készült vetés közben. Fotó: Balogh Imre
