Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1989. február 11., szombat „A társadalmi élei linowmlásának központja” „Hogy Miskolcz a szellemi haladás terén, az újabb idők­ben követésre méltó példát mutat: arról, ki a város múlt­ját, s jelenét ismeri, meggyőződhetik, mellőzve a múltakat, csak a jelenről akarok néhány képet vázolni. Mióta a mis- kolczi magyar színház a nemzeti mívelödés ezen hatalmas tényezője, e közönség élvezetének átadott: a társas össze­jövetelnek, a nemesebb mulatságnak, a társadalmi élet fi- nomulásának központja, s a külön húzó osztályérdekek ösz- szeolvasztója lön; s hogy a miskolczi közönség nagyszerű hivatásához méltólag, e nemzeti féltő kincs irányában, a ' legtúlzóbb követeléseket is kielégítette: azt a színészetnek kitartó hő pártolása elég fényesen bizonyítja. Lemondva egész farsangon át a sok költséggel járó báli mulatságok­ról, sietett filléreit a sok szellemi élvet nyújtó színház gyá- molítasára szentelni föl. És ezzel úgy hiszem, fényesen meg- czáfolá azon itt-ott fölmerülő, s még a nyilvánosság útján is nyilatkozó aggodalmat s ráfogást, mintha a miskolczi kö­zönség nem volna képes egy állandó színésztársulatot föl­tartani ...” E sorok nem éppen most írattak, hanem százharmincegy esztendővel ezelőtt a Vasárnapi Újság hasábjain. Ügy tűnik, Miskolc közönsége és a miskolci színház közötti kapcsolat akkor is beszédtéma volt, de örömmel regisztárlható, hogy a teátrum olyan művészi élvezetet adott a közönségnek, amely arra bírta, hogy farsangi mulatozás helyett inkább a színművészet istápolására fordítsa megtakarított pénzét, és bizonyítsa, képes a város a színház életben tartására. • ' Ez a 131 esztendős feljegyzés szolgál némi tanulsággal a mának is. De érdemes folytatni a hajdani — n. I. szignóval jelzett — kolléga gondolatait, különös figyelemmel arra, hogy a jelenlegi színházépületben nem sokkal, mintegy fél évvel előbb kezdte .meg működését a város újjászületett teátruma: „Latabár ügyes igazgató, de óhajtandó volna, hogy az előadandó darabok megválasztásánál jövőre nagyobb szi­gorral járjon el; s e tekintetben kívánatos volna, hogy a színházi választmány egy pár műértő tagot nevezne ki a maga kebeléből, kik az igazgatóval egyetértőleg választa­nák meg az előadandó darabot. Ez múlhatatlanul szükséges a közönség érdekében. Legyen a színház a tisztultabb fo­galmak, a nemesebb ízlés, az erkölcsök s társadalmi erények mű iskolája; ki kell onnan küszöbölni mindent, mi az ille­met, a finomabb ízlést sérti. Csak!* így felelhet meg a szí­nészet és színház nagyszerű föladatának.” Ismételni tudom csak azt a megjegyzést, hogy ezekben a gondolatokban is akad ma is megszívlelni való mind a közönség, mind pedig a színház számára. Még ha a minapi tévévita a színházveze­tésről ennek némileg ellentmondani is látszik. . Ennek a régi újságcikknek felidézését nem indokolja semmiféle színházi aktualitás. Ugyanis mindenkor aktuális, de nem is szükségtelen közreadni éppen emiatt. Egyébként e néhány sor, mint említettem a Vasárnapi Újságban olvas­ható, amelynek 1858-as számaiból hasonmás-montázst ké­szített a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár B. Balsai Jolán válogatásával. Csaknem félszáz olyan nagyobb cikk és kisebb tudósítás található, amelyek Miskolc, illetve Bor­sod, Gömör, Abaúj, Zemplén tájait, vagy személyiségeit érintiik, s a mai érdeklődő olvasónak is figyelmébe ajánl­hatók. Csak példaként említendő, hogy hosszabb Írás olvas­ható Erdélyi Jánosról, Lavotta Jánosról, Tompa Mihályról, Almási Balogh Pálról, Sárospatakról, Borsiról és igen sok kisebb-nagyobb tudósítás a területen levő különböző telepü­lések életéből. Milyen volt az első diktátor? Eggyel kevesebb a diktátorok # száma a világon — hallhattuk a rádióban, olvashattuk a napila­pokban a legutóbbi dél-amerikai puccs- ról szóló híradásban. Persze, illetve sajnos, kisebb-nagyobb diktárorok még vannak és zsarnokoskodnak közeli és távoli országokban egyaránt. Pedig ha végiggondoljuk, a diktátorok csak a mi századunkban is mennyi szenve­dést, szörnyűséget, vért, könnyet okoz­tak az emberiségnek. A levert régi és a „működő” mai diktatúrák nélkül mennyivel kiegyensúlyozottabb, boldo­gabb lenne az élet az egész világon. De mi is a diktatúra és hová vezet­hető vissza az eredete a történelem­ben? A szó a latin dictare gyakorító igéből származik, és „szelíden” any- nyit jelent: mondogatni. Aztán bővü­léssel már elrendelni, parancsolni je­lentése is van. Mint ahogy a magyar­ban használatos diktál igénék is egy „enyhébb” mondogat, szöveget felolvas és van egy másik, „keményebb” — pa­rancsol jelentése. Ugyanígy a magyar­ban gyakori diktátor főnév használható — félelmet keltő politikai-katonai -je­lentéssel szemben — békésebb érte­lemben is. Erre jó példát találunk Mó­ricz Zsigmondnak ebben a mondatá­ban: „Julcsa néném volt valósággal a diktátor”. Mai értelmezés szerint a diktátor „az a személy, aki az állam ügyeit a maga önkénye szerint... a demokratikus módszerek teljes nélkülözésével gya­korolja”. A diktatúra tehát erőszakra támaszkodó, korláthan hatalom. A szó latin volta arra utal, hogy a diktatúra intézménye az ókori Róma történetében keresendő, bár tirannu- szok, szatrapák korábban is, később is voltak. Amikor a rómaiak időszámítás előtt 510-ben az utolsó királyt, a gőgös Tarquiniust elkergették, utána respub- licát, azaz köztársasági államformát léptettek életbe. Az állam ügyeit in­téző legfőbb tanács a senatus, a leg­főbb hatalmat gyakorló főtisztviselők a consulok voltak. Szám szerint ketten, hogy egyikőjük se juthasson korlátlan hatalomra. Ha azonban Rómát olyan nagy ve­szedelem fenyegette, hogy a consulok a köztársasági intézményrendszer szelle­mében képtelen lettek volna azt elhá­rítani, a senatus a teljes katonai és polgári hatalmat egy személynek, a dictatornak a kezébe adta. De megbí­zatása legfeljebb hat hónapig tartott, ennek lejárta után a hatalom ismét visszaszállt a respublica rendes tiszt­viselőire.­Így történt ez az első római diktátor kinevezésekor is. Lucius Quinctius Cin­cinnatus volt az első, akit a senatus tel­jes hatalommal felruházott. Időszámí­tás előtt 458-ban ugyanis az ellenség: a sabinusok és az aequusok Rómától mintegy 30 kilométerre bekerítették a római hadsereget, minek következeté- ben végveszély fenyegette magát Ró­mát is. Ekkor a senatus követeket kül­dött Cincinnatushoz, akit korábbi po­litikai tevékenysége és egész élete alap­ján a római egyszerűség és erkölcsös­ség példaképének tartották. Cinoinna- tus falusi birtokán éppen a földjét szántotta, amikor a követék künn a határban átadták neki a senatus ké­rését, hogy a rendkívüli időkben vál­lalja el a dictatori megbízatást. Cincinnatus abbahagyva a szántást, egy kis türelmet kért a követektől: la- - kásába ment, munkaruháját levetve megmosakodott, dictatori tisztséghez illően átöltözött, és megjelent a sena­tus előtt. Mivel a dictator egyszers­mind a hadsereg fővezére is volt, azon­nal a bekerített sereg élére állt, és ke­mény harcék után győzelemre is ve­zette katonáit. A sabinusokat és aequu. sokat nemcsak elkergette Róma köze­léből, hanem igen nagy hadizsákmány- nyal tért vissza a városba. Mindez 16 napig tartott, s bizonyára ez volt az emberiség történelmének legrövidebb diktatúrája. Ugyanis a 17. napon le­téve a főhatalmat, ugyanolyan szeré­nyen, mint ahogyan Rómába érkezett, visszavonult falusi birtokára — szán­tani, vetni. Diktátorok voltak, vannak. És lesz­nek is... ? Hej, ha korunk diktátorai is hasolóképpen cselekednének és visz- szavonultak volna, illetve visszavonul­nának eredeti mesterségükhöz . .. ! Igaz, Cincinnatus 2500 esztendővel ezelőtt élt. De példájának követése azért még ma sem lenne késő ... Hegyi József A miskolci Vörösmarty • utcában székelő MG- Tourist. 1986 nyarán kapta meg működési enge­délyét. Azt az évet 1 millió forint veszteséggel zárták. S amikor 1987 nyarán Sebők Gyula vette át az iroda irá­nyítását, az akkori 700 000 forintos ráfizetést az eszten­dő végére már sikerült 0-ra csökkenteni. Majd követke­zett a tavalyi, az első nagy sikert hozó esztendő. — Tizenkétmilliós árbe­vételt, s mintegy másfélmil­liós eredményt sikerült „ösz- szehoznunk” — mondja az igazgató. — Ez sokban kö­szönhető annak, hogy meg­kaptuk a nemzetközi idegen- forgalmazási jogot is, és mindjárt két nagy lépésre szántuk el magunkat. Az egyik annak deklarálása volt, ha szabadj ezt a kifejezést használnom, hogy az MG- Tourist olcsó. Vagyis, a kis­pénzű emberek utazási igé­nyeinek kielégítését tűztük ki célul. A másik lépésünk az volt, hogy amikor az or­szágban mindössze négy uta­zási iroda kötött szerződést a bolgárokkal, azok egyike mi voltunk. Nem bántuk meg. hiszen jó kapcsolatot alakí­tottunk 'ki a bolgár partner­rel: a mezőgazdasági szak­mai utak, .a tengerparti olcsó nyaralási lehetőségek ked­veltek lettek a megyében. Mint ahogy a később bein­dult török, osztrák, illetve bécsi utak is. Saját autóbu­szunk mellett még négyet béreltünk, de volt olyan nap, amikor a miskolci MG-Tou- rist szervezésében egyszerre tucatnyid) autóbusz tartóz­kodott Bécsben ... — Nem vetette ez vissza az irodát a belföldi turizmus ellátásában vállalt szerepé­ben? — Nem. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki a mezőgaz­dasági szövetkezetek mellett az iskolákkal, középfokú tan- intézményekkel, vállalatok­kal. önálló, bérelt szálláshe­lyeink vannak Hévízen és a Balaton mentén, saját üdü­lőnk Miskolctapolcán. Ezek segítségével, s élve több más lehetőséggel is, ki tudtuk elé­gíteni a belföldi igényeket is. — Említette a „kis pénz, nagy haszon”, vagyis az ol­csóság elvét. Mennyiben vált be ez a taktika? — Ügy érzem, teljes mér­tékben. Nyereségünk egy ré­szét például az hozta, hogy a mi bolgár, szovjet, vagy pél- dául bécsi útjaink minden más irodáénál olcsóbbak, s Az MG- Tourist nagy éve ezért keresettek voltak. Eh­hez járult még nem kiis plusz, ként, hogy kis utazási iroda vagyunk, kevés személyzettel, ám ugyanakkor éppen ezek miatt igen rugalmasak, moz­gékonyak, amit értékelnek a partnereink. — Hogyan tovább 1989- ben? — Egy biztos: mi nem ülünk a babérjainkon. Erre az évre 20 százalék árbevé­tel-növekedést irányoztunk elő, aminek a teljesítését meglévő keretszerződéseink alapján biztatónak ítélhetem meg. Tovább szélesítjük te­vékenységünket. Megtartjuk, sőt fejlesztjük a rubelelszá­molású országokban szerzett pozícióinkat. Ugyanakkor az osztrák és török utak mel­lett az idén jugoszláviai és olasz tengerparti üdüléseket szervezünk, kínálunk ügyfe­leinknek, sőt holland és NSZK-beli szakmai utakat is. Az egy saját buszhoz az idén már hatot bérelünk, de ha nagyobb az igény, többet is. S tovább folytatjuk a belföl­di turizmus lehetőségeinek kihasználását. E tevékenysé­günknek is .lesz számos új eleme. Hogy csak egy leg­utóbbit említsek: ia napok­ban Miskolcon zajlott A csa­lád szerepe és felelőssége a narkomániia kialakulásában — című kétnapos országos tanácskozásnak mi voltunka bonyolítói. Nagy előrelépést hozhat március 1-je, amikor­tól valutaváltással is foglal­kozunk majd. — Mennyiben „MG”, azaz, mezőgazdasági az MG-Tou- rist? — Bizony már nem sok­ban, hiiszen a mezőgazdasá­gi üzemek dolgozói forgal­munkban jó, ha öt százalékot jelentenek. Ennek ellenére hűek maradunk nevünkhöz. Viszont ezt a kis irodát ala­posan kinőttük, s ezért 1990 végére az iroda az Arany János—Korvin Ottó utcai sa­roknál épülő új intézménybe költözik majd. Ny. I. (bm)

Next

/
Thumbnails
Contents