Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
1989. február 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mezőgazdasági üzemeink gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy anyagilag tönkremennek, aztán szanálják őket, és minden kezdődhet elölről. A veszteség okát hónapokig keresik- kutatják, és a zárótárgyaláson gyakran előtérbe helyezik a mostoha időjárást, az objektív okokat. Az üzem belső életét ismerők azonban az ilyen helyeken szinte kivétel nélkül pusmognak a leglényegesebb okok egyikéről, az emberi tényezőről: a vezetés élére „ejtőernyőzött”, az ott élő dolgozókat csak hírből ismerő „megbízható, rátermett komoly szakemberekről”, a határt csak térképről ismerő főmérnökről. És közszájon forog — sajnos már csak a látványos bukás után —, hogy milyen szemérmetlen módon dézsmálta a közös vagyont némely vezető és egész pereputtya. „Fellebbezésnek helye nincs...” Pedig ha „menet közben” odafigyelne a testületi vezetés, ha megszívlelné a jó szándékúak jelzéseit, ha nem a személyes bosszú vezérelné a válaszadást, igen sok bosz- szúságot és pénzt takarítanának meg a közösségek javára. Adódott is példa erre jócskán, az ilyen példákból iegy volt a sok közül a ricseiv Mert Ricsét. is elérte a vég, és nemrég adtunk hírt keserves véget érő szövetkezetükről, később pedig az új szakszövetkezet kudarcáról is. Az Üj •Erő Termelőszövetkezet vezetése is, a belőle alakult Május 1. Szakszövetkezet vezetése is kereste a hibát, az ainyagi csőd okait, amelyből csupán egyetlenegy is képes más helyen is, ott is meginogta,ini a legmasszívabban álló székeket is. Ez az ok-— egy a sok közül —, pedig nem más, mint a szövetkezeti vagyon elherdálása. De ez helyettesíthető lopással, hűtlen kezeléssel, jogászok a megmondhatói, mennyi szinonima van gazdag nyelvünkben e fogalom finomítására. Erre hívta fel a figyelmet akkor az egyik ágazatvezető, Gyetvai Sándor, aki a hármas számú ipari főágazat technológiai ágazatánál dolgozott. Ha akkori levelét megvizsgálják, saját' uzelmeiket bizonyára leállították volna a vezetők, és talán most nem kellene már a szakszövetkezetei is felszámolni. De menjünk inkább szépen az idő sorrendjében, mert még 1987. április í-jén írt egy levelet Gyetvai Sándor aá akkori elnöknek, hogy a technológiai ágazat eredményesebb munkáját csak több racionalizálással tudja biztosítani, és kérte a belső ellenőrzés részéről az okszerű vizsgálatot is. A beadványra akkor még válasz sem érkezett, nem vették komolyan, vagy az időpont miatt csakis áprilisi tréfára gyanakodtak. Ezután írt egy másik levelet az ágazatvezető, amelyben nehezményezte a pazarló gazdálkodást, a szövetkezeti tulajdon hűtlen kezelését. A levél másolatát elküldte a megyei tanácshoz is. Válaszként a szövetkezet elnöke hat sorban (!) indokolta, hogy miért hozott a vezetőség olyan határozatot, melyben Gyetvai Sándornak ,— felmond . .. Az ágazatvezető a felmondást összefüggésbe hozta bejelentéseivel, ezért állampolgári kötelezettségére hivatkozva közérdekű bejelentést tett a szövetkezeti tulajdon védelmére, és ebben kérte a B.-A.-Z. Megyei Főügyészség vezetőjétől a közérdekű bejelentő védelmét is. E levélben már konkrét nevek és színhelyek, konkrét anyagok és azok értékei szerepeltek: 1500 négyzetméter fólia kelt lábra, ágazati számlahamisítás potom háromszázötvenezer forintról, térítésmentes fuvarozásokról, a közös pénzen vett motoros rotációs kapákról, melyek igen szépen dolgoztak egy-két vezető kertjében. Meg a bejelentés szerint olyan anyagokat kénytelen volt a raktáros bevételezni, melyeket soha nem látott, de a fel nem használt anyagok sem kerültek vissza a raktárba. Hogy hová vándoroltak, nem inehéz kitalálni, mert egy másik vállalat részére elvégzett szigetelési munkák számlázásakor félmillió forint értékű anyagot hozzáírtak a számlához, ami az átvevőhöz soha nem érkezett meg. Ezekből az egyik tsz-vezető lakását csinosíttatta a szövetkezet dolgozóival. Alti pedig szólt a fenti szabálytalanságokért, útilaput kapott. A bejelentővel együtt — immár hatan. Gyetvai Sándor 1987. május 19-én újabb levelet írt — már a tsz döntőbizottságához, pár nap múlva a Sátoraljaújhelyi Városi Pártbizottsághoz is. Mindkettőben feltárta a már említett visszaéléseket a tsz-nél. A szövetkezet munkaügyi döntőbizottsága megtárgyalta munkaviszonyának visszaállítására beadott kérelmét is, és azt elutasította. Még ez évben megpróbált elhelyezkedni, de informálódás után a remélt állás elmaradt, okát így indokolta a be nem fogadó cég, hogy „utánanyúltak”. Ismét védelmet kért tehát az ágazatvezető a megyei főügyészségtől, és közérdekű bejelentést tett az illetékes rendőrkapitányságon is. Ügy elszaladt az idő, hogy ez már bizony 1988 februárjában történt. Meg az is, hogy — immár a Miskolci Munkaügyi Bíróság is elutasította Gyetvai Sándor munkaviszonyának visszaállítását, és az ítélet indoklása végén olvashatta e pár szót: „fellebbezésnek helye nincs.” Egy megpecsételődés úgy nyilall, mint a késszúrás, de a lassan egy éve munka nélkül őrlődő ember tovább folytatta igazságának keresését. Ismét levelet írt a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára, védelmet kért a maga részére, és orvoslást a ricsai manipulációk éllen, ugyanakkor törvényességi óvást kért a Legfelsőbb ’Bíróság elnökétől. Ezután sem következett be szünet, csak igen-igen sok levél jött és ment ez ügyben a Legfőbb Ügyészségtől, az MSZMP KiB közigazgatási • és adminisztratív osztályától, és a Legfelsőbb Bíró- óságtól is. Az 1988. december 9-i határozat, melyet a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága hozott és amelyben hatályon kívül helyezte a felmondást, valamint az elmaradt munkabér tekintetében új eljárásra és új határozathozatalra utasította a munkaügyi bíróságot. E határozat indoklásából derült ki, hogy a közérdekű bejelentés miatt került sor a felmondásra, majd Gyetvai Sándor „közveszélyes munkakerülésére”, amiért volt főnöke jelentette fel őt. Az a főnök, akiről az időközben meginduló eljárás bebizonyította a szövetkezeti vagyon dézsmálását, és akitől azóta szerencsére már megszabadultak a ri- cseiek. * Talán azóta mondhatja Gyetvai Sándor, hogy újjászületett. Csak hát közben a ricsei Űj Erő Tsz megszűnt, de a jogutóda, a Május 1. Szakszövetkezet is felszámolás alatt van, így munkába állásról szó sem lehet. Hisz alig száradt meg a pecsét a Legfelsőbb Bíróság határozatán, 1989. január 10-én újra felmondtak Gyetvai Sándornak. Igaz, a felszámolást, végző pénzintézeti központ száznál több embernek mondott fel ezzel egy időben. És újra lehetőséget kapott Gyetvai Sándor, hogy fellebbezhet a területileg illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz. Bezárult .tehát a kör. Majdnem happy enddel, mert azért közben eltelt majdnem kétévi kálvária, iMásfél kiló levelet, periratot terítettem ki egy szoba teljes felületén: szekrényeken, székeken, falakon, asztalokon fekszenek, lógnak az iratok időrendi sorrendben. Engem is körülvesznek, fojtogatnak az iktatószámok, a határozatok, az ítéletek. Címzettjük egy reggel a főszerkesztői irodában mutatta-rnagya- rázta azokat. Közben elvált. Ellene a válás indokaként az szerepelt, hogy korábban volt egy felfüggesztett szabadságvesztéses ítélet ellene, és munkahelyéről is elzavarták. Talán ezek is közrejátszottak abban,, hogy akik ismerték, és akik csak informálódtak Gyetvai Sándorról — akár hivatalosan is —, hitelt nahezen adtak közérdekű bejelentéseinek. Az anyagi kár még nem is olyan embertipró, mint az erkölcsi. Az éjjel másodszor beszélgetek ezzel a meghurcolt, megalázott emberrel. Nem szemtől szemben, csupán egy apró magnetofon adja vissza többórás beszélgetésünket. Hány éjszakát gondolt végig, hány beadványt, levelet, fellebbezést fogalmazott rágott át az álmatlan éjszakákon, miközben a sötét mennyezetet nézte. Mert egyszer el kell számolni minden tettünkkel. Gyetvai Sándor tizenhét éves lánya szemébe szeretne egyszer nyugodtan néz- ini. Ezért kérte most már az öt évvel ezelőtt ellene hozott jogerős ítéletének a perújrafelvételét is, hisz’ azóta arról a magas beosztású vezetőről, aki elindította perét — éppen az ügy kapcsán — több jogsértés is bebizonyosodott. És ezt az ügyet egy más megyében kezdik majd újragöngyölíteni. Addig is a magnóra mondott üzenet marad egy gimnazista lány részére: .Amit Te eddig tudtál, az nem úgy van.” Bckecsi Szabó László Tisztelt Szerkesztőség! Január 26-án a reggeli órákban arra lettem figyelmes, hogy a Vörös Hadsereg utcában tanácsi dolgozók irtják a 38. sz. főút és a házak közötti sövényt, amit a lakók saját költségükön ültettek, gondoztak. Az ott dolgozók kérdésemre elmondták: a tanácselnök küldte őket, hogy az egész utcában irtsák ki a bokrokat, csak a fákat hagyják meg. Az irtáshoz $emmi közük nincs a lakóknak. Az utcában otthon tartózkodók szintén fel voltak háborodva. Nem értették ezt az intézkedést, hiszen a főút forgalma erősen megnőtt az utóbbi években, aminek következménye a kipufogógáz, por, zaj kellemetlen hatása. Ezeket a mérgező, zavaró hatásokat lokalizálja a sövény, felfogja a port, tisztítja asszimilációjával a levegőt. A délelőtt folyamán a tanácson nem tartózkodott olyan ember, aki intézkedni tudott volna ebben az ügyben, ezért fordultam a szerkesztőséghez. Délután a helyszínre jött a tanácselnök, és elmondta: Utat akarnak építeni kb. 1 millió forint értékben, a meglevő főút és a házak közötti kb. 8 méteres sávban, a főúttal párhuzamosan. Állítólag az utca lakói kérték ezt. Erről az utcában lakók nagy része nem is tud, és eflenzi is. A következők miatt. Értelmetlen pénzkiadás, hisz megépített főúton közlekedhetnek a lakók. Balesetveszélyes a forgalmat közvetlenül a házak kapui elé terelni. 30 km/ó sebességnél a fékút 9—10 méter. Ettől alig szélesebb egy porta. Tehát szinte biztps, hogy mire a jármű vezetője észleli a kilépő gyalogost, már alig-alig tud megállni. A motorizáció összes zavaró hatása még közelebb kerül lakásunk ablakaihoz. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem a lakók érdekeit képviselik, hanem a meghozott, szerintük rossz döntést kell a lakóknak elviselni. Megépítettem saját költségen, hivatalos engedély alapján 1988-ban egy hidat, ami az utcába való behajtást könnyíti meg. A híd a mai napig nem használható, mert néhány bokor állja útját. Kérvényt írtam a tanácsra, hogy tegyék lehetővé itt a közlekedést. Ebben az ügyben 2 hónapja nem intézkedtek. Ennek a hídnak használata megoldaná az utca négy lakójának közlekedését. A Vörös Hadsereg utcán a bokrok kivágását ellenzem, javaslom, hogy a járdát újítsák fel, illetve utat a Vörös Hadsereg u. 1. sz.-tól a 8. sz.-ig építsenek, mert ezen a szakaszon kijórati hidat építeni nem lehet a nagy szintkülönbség miatt. A 8. sz. előtt engedély alapján 1988-ban épített hídnál fejeződjön be az út, ahol teljes rálátással a 38. sz. útra lehet kaoyarodni balesetveszély-mentesen. Kérjük szíveskedjenek segíteni abban, hogy utcánk képe ne változzon kopárrá, és viszonylagos nyugalma, ami igényünk, ne legyen tövestől kiirtva, mint a bokrok. Godzsák Zoltán, Bodrogkeresztúr és még 12 aláírás Á megelőzésre, ne az elhárításra törekedjünk! A nagy nyilvánosság előtt (körülbelül két éve vált ismertté a fogalom: zöldek. Azokat az embereket jelöljük ugyebár így, akik környezet- és természetvédelmi kérdésekben a politika színterein is hallatják hangjukat. Nálunk a bős—nagymarosi építkezés elleni tiltáko- záshullám során figyeltünk fel rájuk először. Az utcákon transzparensekkel, a hivatalokban levelekkel, mindenesetre látványosan emelték fel szavukat a vízlépcső megépítése ellen — szép csendben megtanultuk a nevüket. Mi néztük őket a tévében, hallottunk róluk a rádióban, és eközben megint beleestünk a hibába. Nem néztünk szét saját házunk táján. Pedig itt a megyében, már 1982 óta működik egy egyesület, mélynek (mára) Holo- cén Természetvédelmi Egyesület a neve, s melynek aktivitása, eredményei az utóbbi években jelentős szakmai berkekben is elismerést váltottak ki. Csak éppen tőlük igen távol áll az előbb említett külsőséges, propagan- disztikus eszközök felhasználása, ténykedésükről mindig igyekeztek korrekten tudósítani. Ezért figyeltek rájuk kevesen. Dr. Gyulai Iván muzeológussal, az egyesület elnökével beszélgettünk a közelmúltban arról, hogy milyennek látják a hazai környezetvédelmi mozgalmakat, s benne a saját szerepüket? — A magyarországi alternatív szervezetek nagy része valóban a Bős—Nagymaros- ügyben tünedezett fel. Bár a mi egyesületünk másféle tudatosságra, a globális tudatosság kiépítésére törekszik, az új mozgalmak szerepe azonban igen jelentős. Mert az a döntési mechanizmus, mely eddig félretette az egyetemes emberi érZöldek dekeketr ezentúl kénytelen lesz figyelembe venni ezeket, s remélni lehet, hogy most már minden egyes .társadalmi és gazdasági döntési mechanizmusban érvényesíteni igyekeznek a természetvédelmi elveket. Egyesületünknek ’82 óta tradíciói, sajátos elképzelései alakultak ki. Nem áll szándékunkban feloldódni más alakulatokban, melyek identitásunkat esetleg megköthetnék. Törekvéseink, ars poeticánk nem esnek egybe azokéval, akik a környezetvédelem jelszavával a háttérben a politikai szembenállás főattrakciójával hívják fel a figyelmet magukra. Igaz, a Csanyikban, január közepén, a környezetvédelmi szakkörök és klubok találkozóján mi is támogattuk egy hazai környezet- védelmi szövetség létrehozását. Ehhez azonban olyan mérsékelt csoportok csatlakoznák majd, melyek politizálni, csak kifejezetten a környezetvédelem ügyében kívánnak. Természetesen, hogy belépünk-e ebbe a formációba, azt a február 11-i közgyűlésünkön döntjük el. — A megyei regionális fejlesztési koncepció környezetvédelemre vonatkozó részének kidolgozására az egyesületüket bízták meg. Mi lett a program sorsa? — A tervezet azóta már harmadszor alakul át, véglegesen talán júliusra készül el. Ha nem is szembekerült a többi hat koncepcióval, de melléjük. Azok ugyanis, eleve megszáhtálk a környezet állapotát, míg szerintünk nem ezt kell tenni, hanem egy olyan gazdasági, ipari gondolkodásmód kialakítása szükséges, amely már fölöslegessé teszi magát a környezetvédelmet, mely a megelőzésre, s nem az elhárításra koncentrál. Kísérletképpen Tokaj és a Bodrogzug térségének dolgozzuk ki az ökológiai alapozású gazdálkodási tervezetét. Modellünk szerint ez a fajta gondolkodás rövid- és hosszú távon az egyetlen lehetőség a túlélésre, s ezért szeretnénk, ha a szerkezetátalakítás ennek szellemében indulna el. — Mennyi tudják és akarják az egyesület tagjai , a konkrét helyi, lokális természet és környezetvédelmi problémákra felhívni a figyelmet? — A regionális ügyek feltárása az ^ információhiány ■miatt igen* nehéz. Sokról már mi is tudunk, de pontos adatok hiányában még nem hozzuk nyilvánosságra. Időre van szükségünk ezek begyűjtésére. Fontos, hogy a lakosság rádöbbenjen arra, milyen környezetben él, hogy minden másnál értékesebb az emberi egészség. A racionalizmus mellett a rádöb- benés, ami előremozdíthatja a természetvédelem ügyét. — Az egyesület évek óta előadásokat, táborokat szervez. Milyen terveik vannak a jövőre nézve? — A legfontosabb a már említett program befejezése. Emellett azonban szakköreinket, például az avasi gimnáziumban előadásainkat az egyetemen, a Közművelődési és Módszertani Központban, táborainkat a tokaji Kopasz-hegynél, és a kelemért Mohos-tavaknál az idén is folytatjuk, a középiskolások részére pedig egv fakultációs tankönyv összeállításán mu nkálkodunk. Nagy Zsuzsanna
