Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. február 22., szerda Befejezte munkáját az MSZMP KB Dudla József felszólalása A párttagság kezdeményezéseire ügyelve (Folytatás az 1. oldalról) Időszerűnek tartom az agrárpolitika megújítását. Azért is, mert több éve lappangó ellentmondások gerjesztik az agrárszféra — de mindenekelőtt a mező- gazdasági termelőszövetkezetek — indulatait, motiválják elkeseredettségét, távlatvesztését — mondotta, majd így folytatta: — Bár a kedvező időjárás és az újszerű intézkedések bizonyították, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megye mezőgazdasága kiemelkedő eredményekre is képes — a helyzet egyáltalán nem megnyugtató, a gondok évek óta halmozódtak. Termelőszövetkezeteinkben az egy főre jutó állóeszközérték, üzemi termelési érték bruttó jövedelem körülbelül kétharmada; a 100 forint eszközállományra, illetve vagyonra jutó eredmény egyharmada az országos átlagnak. A mezőgazdasági termelésből megélni nálunk csak szűkösen, térségenként nagy differenciáltsággal lehet. Jogos kérdés: mi az ágazat jövőbeli szerepe a magyar gazdaságban; mi a jövője az élelmiszer-gazdaságból élő, nagyobbrészt falusi népességnek; mi a jövője a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek? Társadalmunknak az a része teszi fel ezeket a kérdéseket, amelyik okkal volt évtizedekig büszke termelési és társadalmi teljesítményeire. Arra, hogy színvonalas ellátást biztosított és arra, hogy a nagyüzem, kisüzem integrációjával kialakította a szocializmus építése magyar modelljének az egyik fő jellegzetességét, s megvédte az időnként jelentkező ellentétes törekvésektől is. A megyénk mezőgazdasága átélte mindazt, ami az ágazatban az elmúlt időszakban — a sikerhangu- lattól öt tsz felszámolásáig — történt. Nálunk sajnos saját hibáink miatt kevesebb volt a siker és több a gond. Ennek oka, hogy a megyei vezetés figyelmét hosz- szú ideig a nagyipari és a városi lakás, kommunális beruházások kötötték le, a gondolkodásban és a figyelemben is a perifériára szorult a mezőgazdaság. Megkésett a megye az új megoldásokban, például a kiegészítő ipari tevékenység meghonosításában. És az sem véletlen, hogy az elmúlt harminc évben országosan is a legalacsonyabb volt az egy főre jutó mezőgazdasági beruházás. Megyénkben az élelmiszeripar az iparhoz hasonló nagyüzemi struktúrában épült ki, túlméretezett kapacitásai, rugalmatlansága a választékban egyaránt teher, a termelés gondjait nem képes jelentősen enyhíteni. A mezőgazdasági népesség jövedelemviszonyai a ’70-es években sem közelítették meg az ipari munkásságét — a keresetszínvonalban most is a 18.-ak vagyunk a megyék között —, ráadásul a ’70-es évek településfejlesztési koncepciója rontotta a községekben, mindenekelőtt a kisközségekben élők életkörülményeit. Nem lehet csodálni tehát, hogy az elmúlt években a mezőgazdaság is válságágazat lett, melyben fokozatosan nőtt a veszteséges üzemek száma — volt olyan év, amikor a tsz-ek egyharmada veszteséges volt —, s kritikus mértéket ért el az üzemek eladósodása. Rákényszerültünk hát az alaposabb oknyomozásra, a szükséges változások megfogalmazására. Megalkottuk a megye új agrárkoncepcióját, s most azt mondhatom, nálunk ezzel elkezdődött a mezőgazdaság új, kreatív időszaka. Több vonatkozásban túl vagyunk az útkeresésen, elgondolásaink egy része a megvalósítás szakaszába lépett. Azt reméljük, hogy az új agrárkoncepció, a nyomában születő kormányzati intézkedések emelői lesznek a mi sorsunknak is, különösen, ha az ágazat szakmai irányításában valódi súlyának megfelelően lesz jelen a szövetkezeti mozgalom. Tartalmilag és szerkezetileg pozitív a most előterjesztett koncepcióban az 1957 óta folytatott agrár- politika eredményeinek és hiányosságainak együttes értékelése. Az élelmiszer-gazdaság szakmai irányítóit és a közvéleményt egyaránt segíti abban, hogy ne túlozzák el az elért eredményeket, de ugyanakkor ne vonják kétségbe — elsősorban az alternatív szervezetek felvetései nyomán — a nagyüzemi mezőgazdálkodás, létjogosultságát. Ahogyan egy 57 éves tsz- tagtól hallottam: „apámat azért megverték, mert nem akarta a földjét a tsz-be bevinni, remélem, engem azért nem fognak, mert nem akarom azt visszavenni” ... Jó, hogy kétfordulós a tárgyalás, így mód nyílik a viták nyomán a stratégiai célok kiemelésére, s az ehhez szükséges feltételrendszer területileg is differenciált. konkrétabb megfogalv mazására. Mi a koncepciót úgy értelmezzük, nincs szó a termelési volumen jelentős csökkentéséről, hanem a hatékonysági, piaci szempontok szerinti átrendezés a feladat. Márpedig, ha a termelést ebben a volumenben tovább kívánjuk folytatni, akkor azzal tisztában kell lenni, hogy az eddig felhalmozódott konfliktusok orvoslására a versenysemlegesség, a nagyobb gazdálkodói szabadság, a tulajdono-' si kötődés erősödése kevés. Tsz-eink egyharmadában az adósságállomány vagyonarányosan 60 százalék körüli. Semmilyen új formáció- > ban, sőt még egy változó gazdálkodási feltételrendszerben sincs annyi tartalék, hogy egyik napról a másikra ne legyen nyomasztó pénzügyi teher. Ahhoz, hogy az új feltételek között az életképes mezőgazdasági üzemek kiválasztódjanak, megerősödjenek, új feltételű tehermentesítés is kell, amely szigorú feltételek mellett biztosítja az átmenetet a korábbi és a jövőbeli fejlődési pálya között. Nagy kérdés számunkra a mezőgazdasági üzemek és a foglalkoztatás viszonya. Tisztázandó, hogy a piac— hatékonyság—foglalkoztatás hármas feladat akkor han- golhatók-e jól össze,' ha a foglalkoztatás nem kötődik egy népgazdasági ághoz vagy szektorhoz. Nem szabad a foglalkoztatáshoz szükséges forrásokat csak a mezőgazdasági üzemek szabályozásán keresztül biztosítani. Ez az elmaradott térség gondja — mert ez a probléma elsősorban ott jelentkezik — nem oldható meg csak a mezőgazdasági politikával. Mezőgazdasági és térségi foglalkoztatási politika egyszerre van. A mezőgazdaság számára az lenne a fontos, hogy legyen végre egy olyan termeléspolitika és hozzá igazodó pénzügyi szabályozás, ami jobban figyelembe veszi az alapvető természeti adottságokat. Különösen fontosnak tartanánk a természeti tényezők reális értékelését, hogy megszűnjön végre a földpazarló, környezetromboló gazdálkodás. Sajnos, az eddigi gyakorlat megváltoztatásához kevés az elhatározás, a jogszabály. A szükséges eszköz- rendszer ugyanis még a tőlünk gazdaságilag lényegesen fejlettebb országokban sem tekinthető kialakultnak, éppen ezért jelentős erőket fordítanak a műszaki eszköz és a közgazdasági feltételrendszer kialakítására, ami hazai viszonyaink között is elkerülhetetlen. Annál is inkább, mert bizonytalan ökonómiai és műszaki alapokon kiszámíthatatlan jövedelmi viszonyok mellett nem szélesedhet ki a vállalkozás, a családi gazdálkodás. Az elmaradott térségi fejlődésnek azonban csak egy eleme a mezőgazdasági tevékenység fejlesztése. Ez sokkal szélesebb és komplexebb feladat. Példaként említeném a bodrogközi térségi komplex melioráció ügyét. Az 1981-bem indult 2,7 milliárd forintra tervezett beruházás elhúzódott költségei nőttek, eredeti formájában való megvalósítását vitatják. Természetesnek tartjuk, hogy a népgazdasági igényeknek, a piaci törvényeknek kell eldönteni, ez a melioráció végül is hogyan, milyen volumenben, milyen komplexitással készüljön el. De ez nem pusztán szakmai kérdés, hiszen a befektetés a föld termőképességének javításával foglalkoztatási célokat is szolgált volna. Azt tartanánk méltányosnak, ha a beruházás elmaradó részére szánt forrásokat más fejlesztésekre fordíthatnánk. Az agrárpolitika nemcsak termelés-, illetve tulajdonpolitika, hanem világosan kifejtett elképzelés kell legyen az agrárnépesség foglalkoztatási, jövedelmi és életviszonyaira, életminőségére is. A tapasztalatok intenek annak hangsúlyozására, hogy olyan összefüggő célrendszer legyen, amelynek elemei együtt és egyfelé hatnak, s véget vet a falvak, sok falu szellemi kifosztásának. A szabályozás, a tulajdonlás kérdéseivel egyenrangúnak érzem az agrárnépesség szempontjából a településpolitikai elképzeléseket is. Az agrárpolitika szerves részének tartom a községek közigazgatási-politikai egyenjogúsítását, az irányítási láncok rövidítését, a kétszínűség bevezetését is. Mindezeket a folyamatokat a jövedelemelosztás új rendszerével kell támogatni. Olyan tulajdon- és költség- vetési reformmal, amely az adórendszerrel, a tanácsi gazdálkodás új rendszerével gazdaságilag megalapozza a dolgozó ember és a falvak autonómiáját, felelős döntési lehetőségeit. * Iványi Pál egyetértett azokkal, áki’k az agrárpolitika és a széles értelemben vett politika kölcsönös ösz- szefüggéseire hívták fel a fiigyeimet, hiszen — mint mondta — a falu arculata, az ottaniak életkörülménye, létbiztonsága — poltikai kér- déáként kell, hogy foglalkoztassa a Központi Bizottságot. A dokumentum formálásával kapcsolatos konkrét javaslatokról szólva elmondta, indokoltmák tartja az észrevételek beépítését, az előterjesztés részbeni szerkezeti módosítását. Ezt szerkesztő- bizottság Végzi majd el. A párt- és társadalmi vita tapasztalatait összegezve várhatóan április végén dönt a Központi Bizottság az agrár- politikai koncepcióról. Ezután határozathozatal következett. A testület az írásos előterjesztést, az előadói beszédet, a vitaösszefoglalót, valamint azt a javaslatot, hogy a dokumentumot hozzák nyilvánosságra, egyhangúlag elfogadta. Ezután — a napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg a városi és a megyéi pártértekezle- ték, illetve pártbizottsági ülések tapasztalatait összegző jelentéssel foglalkozó előadói beszédét. — A .pártszervezetek önállósága akkor nyer értelmet, ha a lényegi politikai és szervezeti kérdésekben megfelelő irányítással párosul. Egyszerűbben szólva: a Központi Bizottság nem egyszerűen jogosult, hanem köteles is vezetni a pártot; irányt szabni a pártszervezetek munkájának — mondotta elöljáróban. Szólt róla, hogy az alapvető politikai és társadalmi kérdésekben a Központi Bizottság — mind a távlatos célokat, mind a megvalósításukat lehetővé tevő utat illetően — fogalmazza meg álláspontját és javaslatait. Ezen az úton elindultunk, s mostani ülésünkkel — az alkotmány koncepciójának, illetve az agrárpolitikai elgondolások megtárgyalásával — tovább haladtunk előre. Folytatjuk ezt a munkát; a soron következő üléseken napirendre tűzve a rövidtávú célokat, a gazdasági stratégia, a szo- ciál- és egészségügypolitika, a politikai nyilvánosság, a választási törvény, a nemzetközi integrációs folyamatokhoz való viszonyunk kérdéseit. A második feltétel, amelynek szavatolásáért a Központi Bizottság felel, az, hogy a párttagság véleményének szabad, korlátozásoktól mentes kifejtését, a nevükben születő állásfoglalások befolyásolását egyértelmű garanciák biztosítsák. A harmadik feltétel, amelynek megteremtéséért közösen 'is felelünk, a ‘központi bizottsági tagok, a párt tisztségviselőinek, a vezetők Még tartott a Központi Bizottság ülése, amikor a napirendi pontok előadói nemzetközi sajtókonferencián találkoztak az újságírókkal. Elsőként Fejti György, a Központi Bizottság Ritkára szólt arról, hogy több mint egyéves előkészítő munka után fontos szakaszához érkezett az alkotmányozás. Elkészült az új alkotmány szabályozási alapkoncepciója, amelyet a KB a további munka alapjának elfogadott, s ajánlja a parlament március 8-án kezdődő ülésén is megtárgyalni. Hozzátette: most az első olvasatiban vitatják meg a mintegy százoldalas dokumentumot, amely a napokban teljes terjedelmében nyilvánosságot kap. A Központi Bizottságnak az a szándéka ugyanis, hogy az új alkotmány minden állampolgár és az állampolgárok minden csoportjának véleményét figyelembe véve formálódjon. Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője röviden ismertette a városi és megyei pártértékezletek, illetve pártbizottsági ülések tapasztalatait összegző jelentés feletti vitában elhangzottakat. Hangsúlyozta: megfelelő feltételek nélkül nem várható öntevékenység, önállóság a helyi pórtszervelkfől. A tanácskozáson megfogalmazó-1 dott — mutatott rá —, hogy a politikaformáláshoz nem elég a kritika és a tagadás, fontosabb az értelmes rend (kialakítása. Felvetődött annak szükségessége is, hogy a párt gyorsítsa meg működési szabályainak kimunkálását. A hozzászólók hangot adtak annak az elemi igénynek, miszerint erkölcsileg tiszta, feddhetetlen vezetőkre van szükség a pártszervezetekben. Konkrét javaslatiként hangzott el az ülésen: rendszeres, személyes jelenléte a .különböző pártfórumokon, aktív részvétele a közéleti vitákban. Ezután arról • szólt, hogy meg kell gyorsítani pártunk új és stabil működési szabályainak kimunkálását. Azt javasoljuk, hogy a Központi Bizottság támogassa azokat az új megoldásokat, amelyek a párttagság kezdeményezésére, általános egyetértésével épültek be a pártmunka gyakorlatába, és az elmúlt kilenc hónap során lényegében mindenütt elfogadottá váltak. E vállalás jelentse azt, hogy ezek a kezdeményezések szabállyá válnak, s hogy a Központi Bizottság soron következő ülésein állást foglal ezekben. Ennek szellemében javasoljuk napirendre tűzni az alapszervezeti munka és a párt szervezeti felépítésének korszerűsítését. A továbbiakban kifejtette: — Indítványozzuk, hogy mondja ki: a Központi Bizottság azokban a városokban és megyékben, ahol már előrehaladott állapotban van a tagság véleményének kikérése, arról, hogy milyen fórumon, milyen feladatokat jelöljenek meg az országos pártértekezlet határozatának végrehajtására, gyorsítsák meg a döntést, és — ha pártértekezlet összehívása mellett döntenek — április vége előtt rendezzék meg azt. Elemi érdekünk, hogy lezárjuk ezt a folyamatot, és figyelmünket az új feladatok megoldására összpontosítsuk. Természetesen a jövőben is szükség lesz arra, hogy a pártszervek saját döntésük vagy a tagság kezdeményezése alapján, a jelenleginél változatosabb munkaformák alkalmazásával, összehívjanak a pártbizottságoknál szélesebb összetételű tanácskozásokat, és ott a helyileg aktuális politikai témákról a párttagság attól az időponttól legyen érvényes, amikor a taggyűlés döntött a jelölt-felvételéről. Ezt követően az újságírók tették fel kérdéseiket. Ezekre válaszolva Fejti György elmondotta: az alkotmány a népé lesz, az alaptörvénynek a nép akaratát kell megtestesítenie. Egyetlen társadalmi vagy politikai szervezet sem sajátíthatja :ki a jogot, hogy a nép nevében beszéljen, amikor az alkotmány koncepciójával kapcsolatban nyilatkozik. A kommunisták a társadalom szocialista fejlődési iránya mellett foglalnak állást. Fejti György egy másik kérdésre válaszolva elmondotta: a párt a Hazafias Népfronttal és a benne képviselt társadalmi szervezetekkel, nemzetiségi szövetségekkel, egyházakkal közösen kezdeményezte, hogy március 15-ét a lehető legszélesebb nemzeti alapon ünnepeljük meg. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes alternatív szervezetek ezt elutasították. „Bízom abban — folytatta —, hogy ebben az ügyben nem ez a végső szó.” Mi a véleménye a magyar munkásságnak a többpártrendszerről ? — érdeklődött a bolgár Otecsesztven Front munkatársa. Fejti György a Központi Bizottsághoz eddig eljutott véleményeket úgy összegezte, hogy remények és aggodalmaik egyaránt fellelhetők azokban. Reménykedés abban, hogy a társadalom sorsáért felelősséget érző' erőik párbeszéde, összefogása segíthet gondjaink leküzdésében. A Reuter tudósítója ellentétet vélt felfedezni az alkotmány-koncepció ezeréves állam iságunkihoz való kapcsolódása és a szocialista állam megjelölésének szándészéles körű vitát folytassanak, szükség esetén döntsenek. Erre sokféle ok késztetheti a pártszervezeteket. Ezután is szükség lesz — jobban, mint eddig — helyi, konkrét politikai programok kimunkálására. Helyben is meg kell vitatni: hogyan dolgozzanak a pártszervezetek a többpártrendszer körülményei között. Mit tartalmazzon a helyi pártszerv választási programja, pártszerveink milyen módon vegyenek részt a tanácstagi és képviselői választásban? Hogyan készüljenek fel a sokszor egyidőben zajló eseményekre, hogy osszák el erőiket a legcélszerűbben?Mindez rugalmasabb, változatosabb munkaformák alkalmazását igényli. — Élénk vitát, felszabadult légkört akarunk meghonosítani pártunkban. A nézetek, a különböző politikai elgondolások küzdelme azonban gyakran személyi konzekvenciákkal is jár. Erről tapúskodtak az elmúlt kilenc hónap pártértekezletei is. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk ezzel együttélni: a győzelmet nem diadalmámorban és revans- vágytól fűtve ünnepelni, a vereséget pedig nem megaláztatásként és kirekesztésként gyászolni. Mindig gondolnunk kell arra: egy demokratikus pártban nincsenek és nem lehetnek megfordíthatatlan többségek. Győztes vagy vesztes — változhat. De — különösen a többpártrendszer körülményei közt — a pártban együvé tartozik. Ezért erkölcsi és politikai ' kötelességünk, hogy a kisebbségben maradottak és meg nem választottak méltóságát óvjuk, értékeiket becsüljük és egzisztenciális biztonságuk megőrzéséért felelősséget érezzünk — mondotta végezetül Lukács János. ka között. Fejti György rámutatott: a kontinuitást a maga teljességében kell értelmezni, így az 1948—49 utáni időszakot sem lehet mellőzni a magyar történelemből. Semmi nem indokolja tehát, hogy a szocializmus építésének évtizedeiről „megfeledkezzék” az alaptörvény. A Központi Bizottság az elfogadott napirend szerinti negyedik pont, az „egyéb kérdések” megtárgyalásával fejezte be munkáját. Erről Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy a testület foglalkozott a párttag- felvétel és a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosításával. Eszerint a szervezeti szabályzat a következőképp módosul: a tagfelvételről a taggyűlés határoz, a tagság kelte a taggyűlési határozat időpontjától számít. Ennek értelmében természetesen az újonnan felvett párttagok a tagsági díjat a felvétel időpontjától fizetik. Végül Kimmel Emil a testület előtt szereplő személyi kérdésekről szólva bejelentette: Klenovics Imrét és Losonczi Pált — saját kérésükre — felmentették központi bizottsági tagságuk alól. * A Központi Bizottság tudomásul vette Stad'inger István bejelentését arról, hogy a parlamenttől kérni fogja az Országgyűlés elnökének tisztségéből való felmentését. / * Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) Sajtókonferencia az ülés után
