Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-20 / 43. szám
ÉSZAK"MAGYARORSZÁG 2 1989. február 20., hétfő (Folytatás az 1. oldalról) — 3. Önállóság, demokrácia. A több évtizedes centrális irányítást, a döntéshozó és végrehajtó szereposztást nem lehet elfelejteni* a párton belüli viták hiányát, a politikai kultúra, az állandó bizonyításban edzett vezetők hiányát nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Még csak tanulunk új módon gondolkodni, cselekedni. — A politikai változások felgyorsultak, a gazdaságiak viszont lassúak, következményeikben pedig kegyetlenül kemények. Értetlenség, tájékozatlanság, bűntudat, zűrzavar, kiúttalanság, tehetetlenség érzete kerítette haa talmába a párttagságot a városban is. Ma a válság- helyzet megoldása, a belső zűrzavar feloldása az MSZMP legfontosabb feladata, ami nélkül nincs jövő. A tagság elemi erővel igényli, követeli egy olyan program megalkotását, amely választ, eligazítást ad a ma legfontosabb problémáira. — 4. Viszonyunk az alternatív mozgalmakhoz, szerveződő pártokhoz. Végig kell gondolnunk, hogy mekkora utat tettünk meg, akár tavaly május óta ebben a kérdésben. Az akkori ellenség némelyike ma potenciális szövetséges. Mi, az állásfoglalástervezetben megfogalmazott álláspontot képviseljük: aki a városért, a városban élők helyzetének javításáért tenni akar, azzal mi szívesen dolgozunk együtt. De tartsák tiszteletben az elveinket, meggyőződésünket, ne vonják kétségbe a tisztességünket, ha nem szolgáltunk rá. — Ezeket a szélesebb körű, de számos konkrét elemet is tartalmazó, időszerű kérdéseket tartottuk fontosnak munkatársaimmal, a beszámoló köré fölépíteni. Szeretném nyomatékosan a pártértekezlet figyelmébe ajánlani., hogy holnap reggeltől számonkérik majd rajtunk, mit végeztünk — mondotta Tímár Vilmos. pártértekezlet vitája Nincs mód arra, hogy valamennyi felszólaló gondolataiból idézzünk. Azok, akik lehetőséget kaptak árra, hogy élőszóban is elmondhassák véleményüket, a problémák számtalan vetü- letét tárták fel, elsősorban saját területük, szakmájuk nézőpontjából. A felszólalók — dr. Tolnai Lajos, Szabó Miklós, dr. Kónya Károly Csaba, Vass István, Józsa Tiborné, Vaszily József, Böhm József, Veres Ferenc, Nagy Sándor, Rajna János, dr. Dobos László, dr. Rózsa Ernő, Bán Péter, Ritter Ottó, dr. Kovács László, Bán Imre, Tóth ' Imre, Földesi Antal, Sóvári Bertalan, dr. Káló József, Gúr Nándor. Káli Lajos, Soltész Rudolf, Mogyorósi Gyula és Peter- csák József — néhány gondolatát idézzük az alábbiakban. Az egyik küldött arról beszélt, hogy aki a munkásság életszínvonalát még elfogadhatónak tartja, nem veszi figyelembe, hogy az emberek zöme négy—hat óra túlmunkát végez a megélhetésért. A létminimumon, vagy az alatt élőktől nem várhatjuk el a politizálást. Feltette a kérdést: a munLukács János: kásság higgadtságára meddig számíthatunk. Mások rendért, fegyelemért emeltek szót. Elítélőleg beszéltek a másként gondolkodókról, arról, hogy a gazdaságban, kereskedelemben megengedhetetlen a reprivatizálás gondolata. A beszámolóval, illetve az állásfoglalás-tervezettel kapcsolatban Böhm József feltette a kérdést: Miért csők-, kent a párt vonzereje? Szerinte a szakadás a vezetés és a párttagság között, a kritika elutasítása, az alulról jövő vélemények elfojtása miatt következett be. A beszámolóban is több szerénységre és önkritikára lett volna szükség — mondotta. Meghatározó tényező-e a pártbizottság a társadalmigazdasági folyamatokban? Konkrét számonkérhető feladatok kellenek. Mit tesz a pb a városban a bizalmatlanság megszüntetéséért; .azért, hogy megnyerjék a következő választásokat, hogy a gazdaság fejlődjön, hogy a munkanélküliség megszűnjön. Más viszont úgy látta, hogy a munkásság nem fordul el a párttól, mert őszintén feltárják az eseményeket, és nem engedik, hogy olyanok kerüljenek vezető szerepbe, akik hibákat követnek el. — A beszámoló olyan jó volt — mondotta a felszólaló —, ho^v ha nem lennék párttag, most biztosan belépnék. Miért tudnak a másként Gondolkodók szimpátiát kelteni? Mert a negyven év alatt elkövetett hibáinkból csemegéznek. Ezeket a hibákat a pártnak kellene feltárni és kijavítani. Most teljes a káosz, állandóan változik a legfelsőbb vezetők álláspontja is. Többpártrendszer, vagy nem? Ellen- forradalom. vagy népfölkelés? V.an a vezetésben viszály, vagy nincs? — naponta változik ezekről a megnyilatkozás. Milyen szocializmus az, ahol szegénység van és munkanélküliség — kérdezte az egyik küldött. A gazdasági életben pontos elemzések után határoznak a döntésekről. Ha a politikában is így tennének, az elemzések után kiderült volna, hogy milyen döntéseket nem szabad elfogadni. A vitában felszólalt Lukács János, az MSZMP PB tagja, a KB titkára is. A reform nem cél. hanem eszköz Az elemzés, a felelősség megvitatása mellett, a mozgalom feladatait is meghatározza az értekezlet. Az az új forma, hogy minden évben rendeznek majd párt- értakezletet, és ezeken elemzik a végzett munkát, az egész országot, az egész mozgalmat gazdagítja — hangsúlyozta . Lukács János, majd így folytatta: Regen válságos időkben dolgozunk. Miben nyilvánul ez meg? Az életszínvonal romlásában, abban, hogy növekszik azok száma, akik nehezen élnek, a perspektívátlanság- ban. A párt és a kormány képtelen kézbentartani a folyamatokat. A pártértekezlet óta az eredmények túl szerények — mondják a párttagok és pártomkívü- liek. A helyzet tarthatatlanságát a KB felismerte. Mégis sem a pártban, sem a társadalomban .nem tudtuk a válságból kivezető út programját elfogadtatni. Nem tudtuk elfogadtatni, hogy a fordulat áldozatokkal jár. Nem vettük . figyelembe, hogy a harc fő területe a gazdaság. A pártmozgalom túlságosan befeléfordult, magunkkal foglalkoztunk, nem a gazdasággal. Most meg kell vonni a május óta végzett munka mérlegét. Napjainkban a múlt és jelen ábrázolása is szélsőséges, torz, nem pártszerű, hiányzik az objektivitás, a konstruktivitás. Nem érdemi vitát folytatunk az elmúlt négy évtized történetéről. A változásokhoz nekünk is meg kell változni. Következésképp két feladat áll előttünk: a párt akcióképességének, egységének megteremtése, a tagság által is alakított pártélet biztosítása. Másrészt: eleven mozgalmi erőként legyünk hatással a folyamatokra, az emberekre. Nem ,az a kérdés, hogy ott legyünk-re az üzemekben és a lakóterületen, hanem, hogy miként leeyünk ott. Vezető párt vagyunk, sehol nem adhatjuk fel pozícióinkat. Az a megítélésünk alapja, hogyan mennek a dolgok ott, ahol a párt dolgozik. Az egység helyreállításához pedig világos álláspontra, programra, pozícióra van szükség. A február 10—11-i KB- ülésen a politikai pluralizmus, a többpártrendszer mellett döntöttünk, mert ez a realitás. Aki nem így gondolkodik erről a pártban, az ne kudarcként élje meg a változást, hanem új lehetőségnek. A reformot mi kezdtük el, s a változásokban van a párt ereje. Hogyan képes a párt össztársadalmi munkáját megújítani, visszaszerezni az emberek bizalmát, most ez a kérdés. Az átmeneti időkben igazi politikai küzdelem lesz. Tárgyalási pozícióink a szocialista út, a néphatalom megőrzése, a társadalmi tulajdon sérthetetlensége, a katonai, szövetségi rendszerhez tartozás tiszteletben tartása, az MSZMP vezető szerepének elismerése. A vezető szerep nem deklaráció kérdése, hanem munkánk hitelesítése. A Központi Bizottság fél éven belül napirendjére tűzi a legfontosabb kérdéseket, mint a jogállamiság kialakításának, az új alkotmány, a választójogi törvény elfogadásának kérdését. De beszélünk az új agrárpolitikáról, gazdaságpolitikáról is. A pártnak nem az a programja, hogy árakat emeljünk, hogy szegénység és munkanélküliség legyen. Épp ellenkezőleg. Azt tudnunk kell, hogy a reform nem cél, hanem eszköz egy hatékonyabb gazdaság, egy hatékonyabb társadalom, politikai intézményrendszer és jogállamiság kiépítéséhez — fejezte be beszédét Lukács János, a KB titkára. * A következő felszólaló hiányolta, hogy a választások előtt még nem készült el a pártbizottság stratégiai tervezete. Egy idős küldött Dud!o József: arról beszélt, hogy a 60—80 éves korosztály nem győzi kimosni az agyát, hogy befogadja az új eszméket. De a sok agymosásban elveszíthetjük a hitünket is, — mondotta. És hol a biztosíték, hogy húsz év múlva, nem kell hamut szórni a fejünkre azokért az elvekért, amelyeket ma hirdetünk? A városi tanácselnök a városépítés további feladatairól, a tanács munkájáról beszélt. Más küldött arról szólt, hogy a beszámolóra nem lehet építeni a jövő stratégiáját. Az adott válaszok általánosak, használhatatlanok. Volt küldött, aki azt kérte, ne szégyelljük eredményeinket, és beszéljünk mindenről világosan. Más arról beszélt, hogy aki a városban dolgozni akar, az talál is munkát, munkanélküli csak az lesz. aki az akar lenni. Szó volt még a város közrendjéről és közbiztonságáról, a KISZ megújulásának szükségességéről („a KISZ- nek már korábban csengettek: változtatni kell...”). A jövőhöz mérni magunkat A pártérlekezlet vitájában szót kért iDudla József, a megyei pártbizottság első titkára is, aki kapcsolódva az előtte szólók, gondolataihoz, kifejtette: — Ügy másfélévé lázas állapotban van a párt, indulatok feszülnek .a taggyűléseken éppúgy, mint a társadalmi élet más területein. A feltett kérdésekre a válaszok nehezen születnek meg, a mozgósításhoz az érvek nem mindig elegendőek. Lázunkat az is táplálja, hogy miközben ragaszkodunk múltunk sok eleméhez, valójában többtől el kell szakadni és tagadva- megőrizve megújulni. Vajúdik az ország, keresi a választ a párttagság. Korszak- váltásban vagyunk, és mindazt, amit megélünk, nem lehet csak a központokból, a pártbizottságokból levezényelni, ehhez önmagukban nem elegendőek a különböző politikai, tudományos műhelyek. A felgyülemlett gondokat csak az egész párt tudja megoldani, magából kiküzdve a kérdésekre adandó válaszokat, de hogy ezt megtehesse, ahhoz magának a pártnak is meg kell változnia. Nincs más lehetőségünk, mint szembenézni múltunkkal és okulni belőle. Okulni, mert az eredendően tiszta és igaz célok a megvalósítás során torzultak és gyakran kitermelték önmaguk ellentétét is. Ezért a gazdaság a korábbi módon nem működtethető, a társadalom a régi módon nem szervezhető, és a tegnapi politikai gyakorlat ma már nem tartható — mondotta, majd a továbbiakban így folytatta: . — Meggyőződésem, hogy Miskolcon és a megyében a megújulást jelentő változás nem 1988. májusában kezdődött. Saját életünkön tapasztaltuk, hogy nincs minden rendben, hogy mindaz, ami évtizedeken át a szocialista ipar és a településfejlesztés jegyében történt és előnyösnek tűnt, a pénz fogytán igen gyakran fenyegető ellentmondások melegágya lett, és ami akkor előnyünkre vált, az most hátrányt jelent a városban is, á megyében is. Elnéptelenedő falvak, küszködő nagyváros, súlyos helyzetben lévő mezőgazdaság, elbocsátással fenyegetett munkások — a képlet ez volt már a 80-as évek közepén. Rákényszerültünk hát múltunk értékelésére, a jö- vőnkhöz való viszony újragondolására, újtípusú kapcsolatok kiépítésére a párttagság és a vezetés között. A vezetésben volt egy tisztulási, frissülési folyamat, ami korántsem jelenti, hogy ma minden rendben van, de talán annyi előnye van, hogy nincsenek, nem kellenek önigazolási utóvéd-harcok és ezért méginkább a jövőhöz mérhetjük és mérjük is magunkat. Ezt a közelmúltban a megyei pártbizottság nyilvános ülésén tárgyalt, a megye társadalmi-gazdasági modernizációjára készített vitaanyag is tükrözi. A pártértekezlet szellemiségéről szólva Dudla József a következőket mondta: — A miskolci párttagság a beszámoló és a vita, de leginkább a tettek alapján ítélve erős, öntudatos közösség. Nem hagyja eluralkodni magán a csüggedést, képes szembenézni gyengeségeivel, hibáival és vállalja a változtatást, a változást. Nagy értéknek tartom — mondotta —, hogy a sokféle, színes élettapasztalat ötvözi és nem esett részekre, izolált szigetekre. A jövő szempontjából is ez a legfontosabb kérdés, és nemcsak a legutóbbi központi bizottsági ülés alapján mondom ezt, de a mai vita is arra mutat rá. mennyire fontos a pártegység! Napjaink és a közeljövő legnagyobb politikai próbatétele a kibontakozó többpártrendszer. Ez a kihívás nemcsak az ország, a megye, a város vezetőinek szól, hanem minden egyes párttagnak. Lehet-e erre készülni és hogyan? Azt hiszem, először is mindegyikünknek tudnia kell, hogy mit akarunk, milyen politikai célokat, milyen módszerekkel szolgálunk. Minden politikai párt önmagát leginkább programjával határozza meg. Ez még az egy- pártrendszerben is nélkülözhetetlen. hát még most, egy formálódó politikai versenyhelyzetben! A társadalmi dilemmák oldása, a kérdésekre adandó válasz a párt új programjának lesz a dolga, de addig sem várhatunk. Kell, hogy legyen válaszunk már most is. Nálunk ezt célozza a már előbb említett megyei fejlesztési koncepció, ami rövidesen a párttagság elé kerül. Nem hagyhatunk kétséget afelől, hogy mi szocialista jellegű társadalmi gyakorlatot' akarunk. Olyat, amely személyes érdekeltséget teremt a teljesítményben, de méltányosan gondoskodik a gyengébbekről; olyan társadalmi gyakorlatot, amelyben a nép felelősséggel politizál, a politikai és állami hatalmat demokratikusan ellenőrzi és olyan, szocializmust, amelynek tiszta a közélete. Mi ennek a gyakorlati leckének a helyi megfogalmazására vállalkozunk — mondotta Dudla József. Határozathozatal, A pártfegyelem kérdéséről szólva egy küldött úgy látta, hogy a mozgalmat nem tudtuk megmenteni a sze- rencselovagolktól. A pártfegyelmik soráb'an túl sok a gazdasági visszaéléssel kapcsolatos. Szó volt a városi pb propagandamunkájáról csakúgy, mint a szakszervezeti feladatokról. A pártértekezlet ezután megszavazta azt az elnöki javaslatot, hogy a hátralevő felszólalásokat nem hallgatja meg, ezeket írásban adják majd be, s ezek tartalmát a Déli Hírlap ismerteti. A vitát Tímár Vilmos foglalta össze, hangsúlyozva, hogy a pártértekezlet a felelősséget átérezve, józanságból, érettségből is jól vizsgázott. Amit felvállaltunk, elvégeztük — mondotta —, az egész napos tanácskozáson mindvégig érződött, hogy nem kívülállóként ültünk itt, hanem egy mozgalom tagjaként. Meglehet, sokkal több a kritika, az észrevétel, mint ami itt elhangzott, hiszen a helyzet bonyolult, a pártszervezetekben élénk viták jellemzik a taggyűléseket, ezek itt is felszínre kerültek, sok kiegészítés, javaslat hangzott el mind a beszámolók, mind az állásfoglalás-tervezetet illetően. Az igazi munka azonban csak most kezdődik, az elhangzottak gyakorlati megvalósításával, hogy a város párttagsága, egész lakossága érezze: amiért a pártértekezlet összeült, az értük történt és amit elhatároztunk, azt velük együtt, akarjuk megvalósítani. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag elfogadták a beszámolót, valamint a vitában elhangzottak figyelem- bevételével átdolgozott állás- foglalást, a város pártmozgalma politikai programjának alapelveiről. Végül a küldöttek titkos szavazással bizalmat szavaztak Tímár Vilmos első titkárnak, Gu- lyik Zsolt, Kárpáti Zoltán, Kovács József titkároknak, és a pártbizottság tagjainak.
