Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. február 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mit kell tudni az adózásról? — A külföldről származó jövedelmek — A külföldön dolgozó magyar állampolgárok — A Magyarországon tartózkodó külföldiek Ma már tipikus jelenség, hogy az állampolgárok egyé­ni munkavállalási engedél­lyel, tartós külszolgálat ke­retében, vagy nemzetközi szerződés teljesítése érdeké­ben huzamosabb ideig kül­földön végeznek munkát. A művészek, tudósok mellett a külföldi hagyatékok, aján­dékok tulajdonosai is gyak­ran szereznek devizában jö­vedelmet. Ugyanakkor a külföldi tőke megjelenésével egyre növekszik azoknak a magyarországi székhellyel működő vállalkozásoknak a száma, amelyek nem ma­gyar állampolgárokat foglal" koztatnak. így a szabályozás egyik fontos kérdése volt, hogy a külföldi jövedelmek, illetve a külföldiek nálunk szerzett jövedelmeinek adóz­tatása hogyan épüljön be a személyi jövedelemadó rend­szerébe. Általános szabály, hogy ha az adózás helyét és módját nemzetközi szerződés, vagy viszonosság rögzíti, az adót az ebben foglalt szabályok szerint kell megfizetni. Ezek a szerződések, megállapodá­sok a kettős adóztatás elke­rülését szolgálják. Így a kül­földről származó jövedelmek adóztatása előtt először azt kell megvizsgálni, hogy egy­általán létezik-e és ha igen, milyen megállapodás van az adott országgal. Amennyiben egyezmény nincs, vagy ab­ból a magyarországi adókö­telezettség következik, a sze­mélyi jövedelemadó törvény rendelkezéseiti kell alkal­mazni. Az adókötelezettség a kül­földről származó jövedelem­re akkor terjed ki, ha a tu­lajdonos lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye ■Magyarországon van. A szo­kásos tartózkodási hely ak­kor tekinthető magyarnak, ha a magánszemély az adott naptári évben legalább 90 napot hazánkban töltött. A külföldről származó jövede­lem adókötelezettségének nem feltétele, hogy azt bel­földre átutalják, vagy be­hozzák. Ez a jövedelem te­hát akkor is adóköteles, ha nem hozzák haza, hanem külföldön költik el. Fontos tudnivaló, hogy 1988-ban a külföldi jövedelmeket akkor is be kell vallani, ha azok adómentesek.- (Ezt az adóbe­vallás 85. sorában kell fel­tüntetni.) A külföldről származó jö­vedelmet forintra átszámít­va kell az adóbevallásban szerepeltetni. Azt az össze­get, amelynek átváltása év közben megtörtént, az átvál­tási árfolyamon kell figye­lembe vanni. Az év végéig át nem váltott összeget de­cember 31-én, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos deviza (valuta) vé-' teli árfolyamán kell átszá­mítani. E jövedelemtípusokból csupán a legjellemzőbbeket emeljük ki. Az első csoportba azokat a jövedelmeket sorolhatjuk, amelyek a magyar állam­polgárok külföldi munkavég­zéséből származnak, de adó­zási szempontból belföldinek minősülnek. Ide tartozik a tartós külszolgálat, a külke­reskedelmi szerződés teljesí­tése érdekében, illetve a műszaki segítségnyújtás ke­retében történő külföldi munkavégzés. Mindhárom külföldi fog­lalkoztatás közös jellemzője, hogy az átlagkereseten, il­letve eszmei béren felüli — így a valutában kézhez ka­pott járandóság is — a kül­földi munkavégzéssel össze­függésben elismert adómen­tes költségtérítésnek számít, amely után nem kell szemé­lyi jövedelemadót fizetni. A külföldön munkát végzőkkel — más adóköteles jövedelem hiányában ‘— a külföldi munkavállaló nyilatkozata alapján a munkáltató elszá­molhat, tehát nem kell adó­bevallást benyújtania. (E körbe sorolhatók a tengizi munkavállalók, a TESCO- dolgozók stb.) Adóztatásuk csak annyiban tér el a bel­földi munkavállalókétól, hogy eszmei bérük, átlagke­resetük összegéből adóalapot csökkentő tételként az alkal­mazotti kedvezmény nem vonható le azokra a hóna­pokra, amelyeket teljes egé­szében külszolgálaton tölte­nek. Példán szemléltetve a fi­zetési kötelezettség az alábbi­ak szerint alakul. A tartós külszolgálatot teljesítő TES- CO-s munkavállaló eszmei munkabére havi 12 ezer fo­rint (1088-ban január 1-től, december 31-ig folyamatosan Líbiában dolgozik). Valutá­ban költségtérítésként havi 800 USA-dollárt kap. Más belföldi jövedelem - forrás hiányában az eszmei munkabér éves összege 144 ezer forint (12 000X12), tehát ez tekintendő 1988. évii .adó­köteles jövedelemnek. (Mint jeleztük, alkalmazotti ked­vezménnyel itt az adóalap nem csökkenthető.) A fenti .adóköteles jövedelem után a fizetendő adó összege 26 800 forint, A valutában kapott 9600 USA-dollár még akkor sem lesz adóköteles, ha azt a külföldi munkavállaló itt­hon, devizaszámlán helyezi el. Megemlítendő még, hogy a devizaszámlán elhelyezett összeg kamata sem adóköte­les, mivel devizagazdálkodási érdekekből ,a törvény ezit a kamatot adómentes jövede­lemnek tekinti. A második csoportba az egyéni munkavállalóként külföldön megszerzett jöve­delmiek sorolhatók. A ma­gyar állampolgárok külföl­dön történő, munkavállalás­ból származó — forintra át­számított — bevételének 55 százaléka a jövedelem. A be­vételnek része .a természet­ben kapott lakás, a lakbér, és az utazási költség címén kapott juttatás is. Nem kell bevételként figyelembe ven­ni azt az összeget, amelyet a külföldön munkát vállaló sportolók, sportedzők olim­piai hozzájárulásként fizet­nek. A külföldi munkavállalás­ból származó jövedelmet az adóbevallás VI. sorában .kell szerepeltetni. Példánk: kül­földi munkavállalási enge­déllyel 1988-ban Portugáliá­ban dolgozott magánszemély havi keresete 1500 USA-dol- lár, lakbértérítésként .a kül­földi munkáltató havi 200 USA-dollárt fizet részére. Megjegyzés: Portugáliával a Magyar Népköztársaságnak kettős adóztatás el kerülésé­ről hatályos egyezménye nincs. így a jövedelem a sze­mélyi jövedelemadó törvény külföldi jövedelemre vonat­kozó szabályai szerint adó­zik. Tekintettel arra, hogy az adózó munkavállalási enge­déllyel végez külföldön mun­kát, a teljes bevétel (kere­set -j- lakbér) 55 százaléka minősül jövedelemnek. Felhívjuk az olvasók fi­gyelmét arra is, hogy ha a külföldi bevétel találmány­ból, szerzői jogvédelem alá tartozó alkotásból, tudomá­nyos, vagy művészeti tevé­kenységből származik, itt is alkalmazhatók a szellemi te­vékenység kedvezményes adózási szabályai, de lehe­tősége van az adózónak a té­teles költségek érvényesíté­sére is. A harmadik csoportba a nem nevesített egyéb, kül­földről származó jövedelmek tartoznak. Az ilyen egyéb, külföldről származó bevéte­lekből (például külföldi in­gatlan bérbeadása) a jöve­delmet az annak elérése ér­dekében ténylegesen felme­rült és igazolt költségek le­vonásával kell meghatároz­ni. A negyedik csoportba azok a külföldi magánszemélyek sorolhatók, akik tartós jog­viszony (munkaviszony) ke­retében vagy eseti jelleggel tesznek szert belföldi, (ma­gyarországi) jövedelemre. Ezeket a jövedelmeket — feltéve, hogy a nemzetközi szerződésből vagy viszonos­ságból más nem következik — belföldinek kell tekinteni, és az alábbi eltéréssel a sze­mélyi jövedelemadó általá­nos szabályai szerint k“ll minősíteni. Ez a kivétel pe­dig az, hogy a külföldi rész­vétellel működő gazdasági társulások, továbbá a külföl­di tulajdonban lévő. de ma­gyarországi székhellyel ren­delkező vállalkozások külföl­di alkalmazottainak kifize­tett, munkaviszonyból szár­mazó bevételéből 55 százalé­kot kell jövedelemnek tekin­teni. Külön kell szólni a külföl­di ösztöndíjakról. Ezekkel kapcsolatban az adójogsza­bály úgy rendelkezik, hogy az ösztöndíjnak azt .a ré­szét, amely nem haladja meg a folyósítás időpontjá­ban érvényes első osztályú napidíj összegének 150 szá­zalékát, adómentes költség­térítésnek kell tekinteni. (Azt, hogy az első osztályú napidíj valutában az egyes országokban hogyan alakul, külön szabályok rögzítik, er­ről az adóhatóság ad tájé­koztatást.) Nagyon fontos szabály, hogy a külföldről számlázó jövedelmeket nem kell ösz- szevonni a belföldi jövedel­mekkel, az adó mértéke pe­dig 20 százalék és forintban fizetendő. A leírtakból kö­vetkezik, hogy a külföldi jö­vedelmek lineárisan (tehát a külföldi jövedelem nagysá­gától függetlenül 20 százalé­kos adókulccsal) elkülönítet­ten adóznak. A külföldről származó jö­vedelem adóját — ez is az általánostól eltérő szabály — további kedvezményekkel csökkenteni nem lehet, mi­vel a kedvezmények csak az összevont jövedelmek adó­jából vonhatók le, á külföl­di jövedelem pedig nem mi­nősül annak. A bevezetőben már utal­tunk rá, hogy 1988-ban az adómentes külföldi jövedel­meket is be kell vallani. Így például a BC-számlán elhe­lyezett (külföldi magán- személytől ajándékba ka­pott) összeg forintra átszá­mított értékéről is kell adó­bevallást adni (ezt áz adó­mentes jövedelmet a beval­lás 85. sorában kell szere­peltetni). • A Debreceni Tartósítóipari Kombinát legnagyobb tételű ex­portterméke az aimasűritmény. A termék minőségének állandó biztosítására ^»ájci-NSZK gyártmányú ultraszűrőt állítottak mun­kába. Az .anyagtakarékos technológiával működő, zárt rendszerű berendezéssel napi 75 tonna - a világ bármelyik piacán ver­senyképes - almaié dolgozhbtó fel (MTI-fotó) Villámcsapás a fegyvergyártásra? Már a békére is ráfize­tünk? Bernáth Józsefet, a Diósgyőri Gépgyár általá­nos gépgyárának igazgató­ját, ha mint magánembert kérdezem, örül a részleges leszerelésnek, a csapat- és fegyverzetcsökkentésnek, ám gyárigazgatóként ez az örömteli esemény egyálta­lán nem deríti jókedvre. Rögtön meg is magyarázza: miért nem. — A .Diósgyőri Gépgyár jelentős hadiipari tradíciók­kal rendelkezik, s a fegyver- gyártás hosszú-hosszú évek­re jó megélhetést biztosított a gyárnak, a gyáriaknak. Nekünk, ezek a tüzérségi lövegek a munka tárgyát képezték, képezik, s most, hogy csökken a hadiipari megrendelés, csökken a gyár bevétele, az emberek fizeté­se is. Lehet ennek örülni...? Paradoxon: eddig a lesze­relésért küzdöttünk, most meg a hadiipar veszteségei felett bánkódunk. Tény, két év alatt majd’ tízezer kato­nával csökken a hadsereg létszáma, negyedezer harc­kocsi, csaknem háromtucat páncélozott szállítójármű, több, mint négyszáz tüzér­ségi löveg, hat rakétaindí- tó-állvány és kilenc elfogó vadászgép kap obsitot. En­nek is, no meg a katonai költségvetés jelentős meg­nyirbálásának is „köszönhe­tő”, a hadiiparral is foglal­kozó cégek megrendelése számottevően redukálódik az idén. Nemcsak szemérmességből mondtuk volt korábban, hogy a diósgyőri gyár speci­ális termékeket (is) gyárt, hanem mert nemigen volt szabad leírni, hogy ezek a termékek bizony a honvé­delem célját szolgálják. Ti­tok természetesen most is van, de .a glasznoszty már a Digép hadiüzemeibe is „betette lábát...” Hadianyagért hadianyagot Szintén nem beszéltünk róla korábban: a magyar hadiipar exportorientált. Ez annyit tesz, hogy termelésé­nek több, mint háromne­gyede külföldre kerül, csak­nem kizárólag a Varsói Szerződés tagállamaiba. A tábor országaival, kormá­nyaival viszont fifti-fifti megállapodásunk van. Ez annyit tesz... ám, halljuk inkább a gépgyár igazgató­ját: — Mi hadiipari termé- kért. hadiipari terméket, ka­punk cserébe... Ha mi. vagyis a magyar honvéde­lem kevesebb fegyvert vá­sárol, akkor az exportmeg­rendelések is visszaesnek. Annak ellenére így van ez, hogy termékeinknek biztos piaca lenne, sőt, szerződési­leg lekötött piaca, ám, ha nem veszünk hadianyagot- nem is adhatunk el hadi­anyagot. A Varsói Szerző­dés országaiba... A Diósgyőri Gépgyár évek óta két—három tüzérségi fegyverre specializálódott. Termékei iránt minőségi ki­fogás sehonnan sem érke­zett, s ez végül is nem csoda. Itt, a korábbi. G és H gyár­egységben, a mostani általá­nos gépgyárban magasan kvalifikált mérnökök, tech­nikusok és szakmunkások dolgoznak, s a gépek mű­szaki színvonala is megha­ladja a polgári gyártmányo­kat produkáló berendezések színvonalát. Egy adat Bernáth József­től: — A hadiipari megren­delések teljesítésén a gép­gyár dolgozóinak tíz—tizen­öt százaléka dolgozott, ám a Digép termelési értékének 35—40 százalékát ez a gár­da állította elő. A nyereség is nálunk dominált igazán... Nem véletlen hát, hogy a biztos piac tudatában ké­nyelmessé váltak a „fegy­vergyárosok”. Nem töreked­tek a mostanság oly diva­tos több lábon állásra, per­sze az is igaz, ki. s mi kény­szerítette volna őket erre. Ágyú és kábelgép Ha nem is mint derült égből a villámcsapás, de két­ségtelen, váratlanul érte a gépgyárat a hadiipari meg­rendelések visszafogása. Há­rom-négy évvel ezelőtt már érezhetővé vált: más lesz az uralkodó módi, mással is meg kell próbálkozni a tal- ponmaradás érdekében. — Korábbi termékeink iránt csökkent a kereslet, váltanunk kellett, ám a vál­tást b^ncvásárlásban lát­tuk — magyarázza az igaz­gató. — Vagyis: korszerűbb hadicikkel rukkoltunk elő, s középtávra megalapoztuk a piacot Lgealábbis akkor úgy lát­ták: biztos az alap. És: ne­künk szerencsére, nekik ko­rántsem, nem lett az. Az ez év január elsejei szervezeti átszervezés előtt (amikoris kilenc gyáregység és önálló főosztály volt, a mostani négy önálló gyár helyett) a H és G gyáregység a Di­gép 4,5 milliárd forintos termelési értékének több. mint egvharmadát produkál­ta. Tavaly a H kapacitásá­nak háromnegyedét a hadi­ipari megrendelések kötötték le, egynegyedét pedig 15-fé- le polgári termék adta. A G. 89 százalékban gyártotta honvédelem számára. — Ez azonban évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna — mondja Bernáth József. — Jóformán csakis és kizárólag a hadiiparnak gyártottunk, de hát ez nem mehetett tovább, niszen pénzünk, nyereségünk for­gott kookán. Itt, nálunk a szerkezetváltás nem a klasz- szikus értelemben ment vég­be: szabad kapacitásunkat úgy kötöttük le, hogy gép­gyári hagyományos termé­kek (lemezolló, kábelgép) gyártását vállaltuk el, bér­munkákra kötöttünk szerző­dést. Nekik diktálnak Nem véletlenül mondotta a gyárigazgató, hogy ebbéli minőségében nem örül a fegy­verzetcsökkentésnek, s ezt vallják az általános gépgyár dolgozói is: zsebükön érzik a váltást, a változást. Míg a hadiipari termékek gyártá­sáért különböző juttatások, prémiumok dukáltak, addig a polgári gyártmányokért ez nem (vagy legalábbis nem olyan mértékben) jár. — Ragaszkodtak az embe­rek a megszokotthoz — jegyzi meg az igazgató —, kezdetben volt ellenállás a profilmódosítás miatt. Ám valamennyiünknek be kel­lett látni: nem mi diktá­lunk, nekünk diktálnak. Meg kell fogni azokat a munkákat is, amelyeket máskor elengedtünk volna magunk mellett... Erre az esztendőre bő 1,2 milliárd forint termelési ér­tékkel kalkulál az általá­nos gépgyár, ám ez idáig mindössze harmadára van biztos megrendelés, nyolc- százegvnehány millió forint függő. — Hiszem, összejön ez az év — bizonygatja Bernáth József. — Országot, világot nyakunkba vettünk, a hol­landoknak élha jutókat, az olaszoknak faipari gépekhez részegységeket készítünk majd, de bízunk abban, hogy hadigyártmányainkat is el tudjuk adni, hisz ke­reslet van iránta. A régi világ azonban — s ebben mi reménykedünk — már nem jön vissza. És ahogy az igazgató mondotta: a kényelmesség elmúlt ezen­túl azt kell megmutatni, a korszerű műszaki -techniká­val nemcsak ágyút, ha­nem — mondjuk — nyom­daipari gépek egységeit is tudják gyártani... Illésy Sándor Jól jött a leszerelés, bár...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents