Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-13 / 37. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLV. évfolyam, 37. szám 1989. február 13. Hétfő Ára: 4,30 Ft liaMnWWTIwlWMirwaiTTniiWTWIIBBTOMriffiTCLIMBIWPlirXTOIWBWFlIlinillWI MIM hill I »»t— Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Szigorú ellenőrzések a vasútnál A különleges rendeltetésű mikrobusz pénteken 12 óra 45 perckor gördül ki a Miskolci Vasútigazgatóság udvaráról. A „pilóta” s az ellenőrzési osztály revizora, 'balesetvizsgálója éppúgy nem ismeri az útirányt, mint a kereskedelmi osztály két díjszabási ügyintézője. A „kapitány” dr. Ördög Balázs, az ellenőrzési osztály helyettes vezetője is csak ennyit közöl: Leninváros felé megyünk-... A jármű Nagycsécsen áll meg. — Ti a végállomásra mentek. Egyikőtök, akit ott még nem ismernék, jegyet vásárol. Aztán kezdtek a munkához. A kocsi elzúg, s a „parancsnokkal” ketten a Nyékládházáról induló, hamarosan befutó vonatra — utasként — szállunk fel. Helyet keresve haladunk végig a szerelvényen. Egyetlen kivétellel a kocsik olyan tiszták, mintha akkor takarították volna ki. Az egyetlen kocsi... rengeteg napraforgómag, .szétdobált csikkek, kiborított, kitépett, s elvitt hamutartóik. A háttámlákról még a (Folytatás a 4. oldalon) Szombaton Miskolcon tartotta soros ülését a Magyar Bélyeggyűjtőik Országos Szövetségének Észak-magyarországi Területi Bizottsága. A három megye — Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén — filatelistáii't képviselő választott testület elnöke, dr. Fövényessy József, az országos vezetőség tagja értékelte a mintegy 12 ezer bélyeggyűjtő érdekeivel öszszefüggö szövetségi munkát. Állást foglaltak abban, hogy mivel divatban vannak a különféle egyesületi szerveződések, az északi országrész bélyeggyűjtői az eddigi egységes szövetséget tartják alkalmasnak a jövőben is, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok színvonalának megőrzésére. (Folytatás a 8. oldalon) Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának 1980. február 10-11-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. február 10—11-én kibővített ülést tartott, amelyen a testület tagjain kívül — tanácskozási joggal — részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai és a KB osztályvezetői, valamint az Országgyűlés elnöke. A Központi Bizottság Grósz Károly főtitkár előterjesztésében — 1988. december 15-ei határozatának megfelelően — időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. Az előterjesztés vitájában 47-en vettek részt, és Mieten írásban fogalmazták meg véleményüket. A Központi Bizottság állásfoglalás-tervezetet fogadott el, amelyet vitára bocsát. I. A Központi Bizottság sürgető feladatnak tartja, hogy az MSZMP kez- deményezően lépjen fel a gazdasági- politikai és erkölcsi válság felszámolásáért. A megújulás alapfeltétele: a gazdaság törvényszerűségeit, a modern világgazdaság követelményeit érvényesítő, teljesítményelvű, vegyestulajdonú, a fő ágazatokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó gazdasági rendszer kialákítása. Ennek érdekében nélkülözhetetlen a piaci viszonyok következetes fejlesztése. A gazdasági átalakítás és . stabilizáció elkerülhetetlen hátrányos mellékhatásait vállalni kell. Hasonló folyamatok ez idáig sehol sem vezettek eredményre átmeneti feszültségek, olykor Súlyos áldozatok nélkül. A Központi Bizottság ugyanakkor elengedhetetlennek tartja, hogy a gazdasági átalakítás járjon együtt a szociálpolitika átfogó reformjával. Az új szociálpolitika vegye figyelembe a társadalmi igazságosság, a közösségi szolidaritás, az önsegélyezés elvét. Mindent tegyen meg az esélykülönbségek mérséklésére. Fordítson különös figyelmet a fiatalság helyzetére, valamint a nehéz körülmények között élő rétegek biztonságának megteremtésére. A demokrácia széles körű kibontakoztatása érdekében, a népszuverenitás és a jogállamiság elvéből kiindulva a Központi Bizottságnak eltökélt szándéka, hogy folytatódjék a politikai intézményrendszer mélyreható reformja. Meggyőződése, hogy a politikai rendszer pluralizálása — az adott hazat helyzetben — a többpártrendszer keretei között valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapasztalatok alapján, jobb biztosíték teremthető a kormányzati munka kontrolljára és a hatalommal való visszaélés lehetősége ellen. Mivel a társadalom nincs felkészülve a többpártrendszerre épülő politikai hatalom azonnal megvalósítására, ezért fennáll a veszélye a folyamatok destabilizálódásának, ellenőrizhetetlenné válásának. Ez az országért felelősséget érző egyetlen erőnek sem érdeke. Ezért fokozatos, folyamatos átmenetre, a politikai átalakulás kiszámítható keretek között tartására van szükség. Egyaránt veszélyes a változások kierőszakolt felgyorsítása, vagy mesterséges akadályozása. A társadalom szétzilálódását csak valamennyi politikai tényező kölcsönös felelősségével, mértéktartásával -lehet megelőzni. A többpártrendszerhez számos illúzió is tapad, mindenekelőtt a gazdasági, társadalmi problémák megoldását illetően. Alapvető jelentőségű: a politikai reform nem helyettesítheti, de ne is akadályozza a gazdasági feladatok megoldását, az ehhez szükséges erőteljes kormányzati és vállalati munkát. A politikai átalakításnak társulnia kell a gazdaság átfogó reformjával, hogy kedvező hatásaik felerősödjenek. A Központi Bizottság mindezen célok és feladatok valóra váltása érdekében megegyezésre és együttműködésre kész minden felelős politikai tényezővel. Ebben a folyamatban a párt meghatározó szerepre törekszik, ezt politikai eszközökkel kívánja érvényesíteni. Mindazokkal szemben, akik az ország destabilizálására, nemzetközi érdekeinek veszélyeztetésére, a békés átalakítás zavartalanságának akadályozására, a társadalom nyugalmának megbontására törekszenek, éles politikai harcot folytat. A Központi Bizottság történelmi felelősségének tudatában vallja és vállalja, hogy az átalakítás csakis a társadalmi feltételeinknek megfelelő fokozatossággal és sorrendben, a kiegyensúlyozott és következetes haladás eredményeként valósítható meg. Meggyőződése, hogy ez felel, meg a magyar nép érdekeinek. Rend és nyugalom nélkül nincs értékteremtő munka, márpedig az ország másként nem boldogul. * A Központi Bizottság az 1988. májusi pártértekezleten elfogadott irányelvek jegyében és az ott kialakult munkastílusnak megfelelően felkéri a pártszerveket, a pártalapszervezeteket, a párttagságot, hogy a nyilvánosságra kerülő állásfoglalás tervezetét vitassák meg. A párttagságnak a javasolt vita révén is fel kell készülnie az előttünk álló tennivalókra. Abban a tudatban cselekedhetünk, hogy történelmi feladat megvalósításának részesei vagyunk. A demokratikus szocializmus új hazai modelljének megteremtésével népünk boldogulását, s egyben a nemzetközi progressziót segítjük. A múltunkkal való őszinte szembenézés, történelmi eredményeink, de illúzióink és tévedéseink alapos elemzése is ezt szolgálja. (Folytatás a 2. oldalon) A magyarországi viszonyoknak megfelelő, új szocialista modell megteremtésén munkálkodunk Interjú Grósz Károllyal A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kétnapos ülését követően Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott Aczél Endrének, a 'TV A Hét című műsora főszerkesztőjének, valamint Mester Ákosnak, a Rádió >168 óra című műsora felelős szerkesztőjének.- Az lenne a leglogiku- sabb, hogy ha azzal kezdenénk ezt a beszélgetést, hogy mi a rezüméje a Központi Bizottság ülésének? Én azt hiszem, hogy az még indokoltabb, hogy ha azt kérdezem, hogy mi volt a tétje? — A tét nagy. A pártértekezlettel elindítottunk egy politikai folyamatot, programunkban is célul tűzve, hogy kialakítjuk a politikai pluralizmus rendszerét és mechanizmusát. Nyolc hónap után most jutottunk el odáig, hogy döntenünk kellett: hogyan valósuljon ez meg a gyakorlatban. A Központi Bizottság ügy döntött, hogy a többpártrendszer viszonyai között, annak szervezeti struktúrájában képzeli el a politikai pluralizmus továbbfejlesztését. Ez volt a tét. — Ezen a ponton ketté lehet választani ezt <a kérdést? Az említett folyamatot a párt tudomásul veszi, vagy támogatja is? — Nemcsak támogatja, nemcsak tudomásul veszi, hanem kezdeményezi. Sok vita volt arról, szabad-e még egyszer kockáztatnunk, és egy olyan vállalkozást elindítanunk, hogy egy párt viszonyai között építsük ki a szocialista pluralizmus mechanizmusát.- Arra a következtetésre jutottunk két nagy élményanyag alapján — az 1956 előtti, illetőleg az elmúlt évek politikai és gazdasági feszültségei alapján —, hogy ezen az úton nem járhatunk tovább. Nem hiszem, hogy a tobhpártrend- szer önmagában biztosíték arra, hogy egy társadalomban hasonló jellegű hibák nem fordulnak elő. Az azonban látszik, hogy mi, magyarok az egypártrendszer viszonyai között nem tudtunk olyan biztosítékokat kiépíteni, amelyek megakadályoznák, hogy ismét előforduljanak ilyen szubjektív forrásból eredő torzulások. — Tehát ön voltaképpen azt mondja, hogy !a többpártrendszer bevezetésével — vagy bevezetésétől — a szubjektivizmusból adódó hibák elkerülését, vagy ismétlődésének megakadályozását várják? — Legalábbis a csökkentését. Megakadályozására önmagában a többpártrendszert nem látom garanciának, de az nagyobb lehetőséget kínál arra, hogy kevesebb ilyen típusú és ilyen természetű hibát kövessünk el. A pártok ugyanis egymás ellenőrzése alatt állnak, a természetesen kibontakozó pártharcok — vagy fogalmazzunk úgy: a versenyhelyzet — minden párttól nagyobb teljesítményt, szigorúbb erkölcsi, morális, politikai normákat, új munkastílust követel. Ettől várjuk tulajdonképpen, hogy a f Magyar Szocialista Munkáspárt is nagyobb teljesítményre lesz Iképes, a szó igaz értelmében a politikában, a közéletben, ‘társadalmi bázisának kiszélesítésében. Ez bizonyára módot ad alkalmi szövetségek létrehozására, s a politikai folyamatokba olyan erők bekapcsolására is, amelyeket a párt önmaga egyedül nem lenne képes mozgósítani. — Ez azt is mondatja az emberrel, hogy azért nem egészen úgy van, hogy a párt kezdeményezően lép fel, hanem sokkal inkább úgy, hogy a párt tudomásul veszi a többpártrendszert, mint (Folytatás a 2. oldalon)
