Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. január 30., hétfő Úttörőkről beszélgetve Megcsantosodotl-e a mozgalom? • változások igénye • TÁRSA HALMUNK NEM GYERMEKKÖZPONTÉ • CSERKÉSZEK PEDIG NINCSENEK „Azt sem tudjuk, mi az úttörőmozgalom! Nem tudjuk miért kell felkötni a nyakkendőt. Az ofő meghallgatja véleményünket, de aztán azt teszi, amit ő akar.” — És még idézhetnék arról a plakátról, amelyet az Űttörőközpont bocsátott ki az elmúlt év vége felé. Társadalmi és tömegszervezeteink két-három éve folyó változásai között nemigen figyeltünk az Úttörőszövetségben zajló vitákra. Mi az, amit a nyilvánosság szélesebb köreinek is ismernie kell ahhoz, hogy megértse a fentiekben idézett pesszimizmust? — érdeklődtem a közelmúltban a megyei úttörőelnöktől, Veres Margittól: — A fenti idézetek a mozgalom jövőjéről folytatott beszélgetéssorozat kérdései; novembertől január végéig tartanák az ország valamennyi úttörőcsapatában, így természetesen megyénkben is. A beszélgetések célja az, hogy a gyerekek véleményét maximálisan figyelembe véve gondoljuk át mozgalmunk szerepét, célját, és ezzel együtt jelöljük ki, mit kell változtatnunk, mit megőriznünk. Az okok megtalálása, a miértekre adott válaszok meghatározzák, hogy az adott csapatban, városban, megyében mit kell tenni ahhoz, hogy igazi mozgalmi életet élhessenek, és jól érezzék úttörőként magukat a gyerekek, vezetőikként a felnőttek. Az elmúlt időszak társadalmi, gazdasági életében bekövetkezett változásai nem kerültek el bennünket sem, fokozatosan nehezednek a mozgalmi munkavégzés feltételei. Konferenciáink deklarálták ugyan az úttörő- mozgalom társadalmasítását (1983 óta a Magyar Úttörők Szövetsége a társadalom gyermekszervezete). hiszen a társadalmi segítők színesebbé tehetik, gazdagíthatják munkánkat, úgy tűnik azonban, ezt a gyakorlati élet nem igazolta vissza. — És mi a helyzet a KISZ-szel való kapcsolattal? Úgy tudom, a megyei és városi KISZ-bizottságok apparátusába „épülnek be” az úttörőelnökök. Nem beszélve a gazdasági függőségről ... — A Magyar Úttörők Szövetsége szervezetileg önállóan működik, a KISZ- szel való kapcsolatában a felelős együttműködés a jellemző. Anyagi önállóságunk az elkövetkező időszak döntéseinek függvénye. — Igen, igen, de mikor? Novemberben, az országos KISZ-értekezleten egyetlen egy felszólalás sem foglalkozott az úttörőmozgalom helyzetével. — Meggyőződésem, hogy az országos KlSZ-értekezlet- nek most nem ez volt a célja. 1989 áprilisában a KISZ-kongresszuson lesz erre megfelelő alkalom, addig bőven van feladatunk, hiszen az önállósághoz vezető utat magunknak kell kidolgoznunk. — Az iskolához való viszony az egyik legfontosabb a szövetség számára. Az általános iskolások mintegy 98 százaléka még ma is úttörő, majdnem teljes az átfedés. — Valóban így van, és az úttörőmozgalom a jövőben sem akar elszakadni az iskolától, a nevelési rendszer része kíván maradni. Kapcsolatunkban némi zavar támadt, amikor együttműködési megállapodásokat kötöttek csapataink az iskolával. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy jobban tisztázódjon mi a feladata az iskolának, mit vállal az úttörőcsapat, ne mosódjon össze az iskola és a mozgalmi élet a gyerekek számára sem. — Nagy vihart váltott ki a csapatvezetők órakedvezményének megvonása, az anyagi juttatások minimálisra csökkentése. Milyen következménye volt ennek? — Megyénk 306 úttörőcsapatából mintegy negyven-öt- ven csapatvezető, -helyettes mondott le, de nem elsősorban emiatt, közrejátszott azonban az a tény is, hogy pedagógus úttörővezetőinknél már vállalhatatlan terheket jelentettek volna a tanórán. kívüli elfoglaltságok. Meg kell még jegyeznem, hogy. csapatvezetőink, helyetteseink többsége becsületesen, lelkiismeretesen végzi kötelességét, amelyért mindenképpen köszönet jár. Tagadhatatlan viszont az, hogy segítőket várunk a lakóterületeken élő szülőktől, ifisektől, nyugdíjasoktól, mindazoktól, akiknek fontos ma a gyerek. — Magyarországon ma a legtöbb szervezet a megújulás és a szükségesség következtében szervezeti átalakuláson megy keresztül. Az Üttöröszövetség marad a régiben? — Közhelynek tűnik: ami régi. nem biztos, hogy egyértelműen rossz, és ami új, nem feltétlenül jó. Bár megyénkben van néhány kezdeményezés, amely nem a hagyományos osztály—raj szervezeti felépítésre épül (pl. Mezőnagymihály szakraj- rendszer, Aggtelek, Ragály lakóterületi őrsök, Özdon a művelődési ház érdeklődési körnek megfelelő csapat létrehozását tervezik), hosz- szú idő telhet el, amíg ez általánossá válik. Egyébként működési szabályunk lehetőséget ad ma is másfajta szerveződésre ... Hogy mi lesz a jövő útja? Talán ez is kiderül majd a „be- szélgetések”-ből, erről később tudok tájékoztatást adni. Számunkra fontosabb talán ma az, hogy megtaláljuk helyünket, szerepünket a politikai intézményrendszerben, hogy a gyermektársadalom érdekeit kellően tudjuk képviselni, szükség esetén .védeni. Talán nem köveznek meg érte, ha azt mondom: társadalmunk ma nem gyermekközpontú, így sokat kell tennünk a változtatásért. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa megkereste az Országgyűlés elnökét, a képviselőket, levelet küldött a miniszterelnöknek, hogy döntéseikben vegyék figyelembe a gyermekek érdekeit. — Többeket foglalkoztat a Cserkész Szövetség megalakulása ... — Sokat hallani a volt cserkészekről, életükről, mozgalmukról, amelyre számítottunk is. Megyénkben cserkészcsapat megalakulásáról még nincs tudomásunk. A gyerekek a nagy- szüleiktől, szüleiktől kapnak információt, igazából nem tudják, mit jelent ez. A „beszélgetések” kapcsán érdeklődtünk a gyerekektől, mit tudnak erről, szeretnének-e tagjai lenni. Bizonytalan válaszokat kaptunk, számukra a közösséghez tartozás minden élményét az úttörőmozgalom jelenti, "fez rendkívül sokat mond számomra, és fontosnak tartom: tegyünk meg mindent azért, hogy ez így maradjon. Nagy Zsuzsanna Megkérdeztük: A TV2 stúdiójában Kora délutántól késő estig ...... Zárnak-e be óvodákat Miskolcon? Miskolc-szerte nagy port kavart, hogy ismét bezárnak egy bölcsődét, és a kicsiknek új helyet kell keresni. A Bársony János utcai bölcsődések sorsa talán rendeződik, legtöbbjük óvodába megy, a kisebbeket más bölcsődékben helyezik el. Az intézkedés készületlenül érte a szülőket, és bizonyára a hasonló esettől való félelem miatt ragadtak tollat sokan, hogy megtudják, zárnák-e be óvodákat is Miskolcon. Először Bujdos Jánosnét, a Reményi utcai óvoda vezetőjét, szaktanácsadót kérdeztük meg, mekkora az óvodai csoportok ideális létszáma. — Az ideális az, ha minél kevesebb gyerek van egy csoportban, mert az óvónő így differenciáltan tud foglalkozni a gyerekekkel, kinekdtinek alkata szerint. Csakhát a gazdasági háttér, az óvodák szobáinak méretei, az óvónői létszám nem engedheti meg az optimális állapotot. Korábban úgy mondtuk, huszonöt gyereket szépen el tud látni egy óvónő, illetve egy team, most, amikor jobban elő kell készíteni az iskolára, a húsz fős csoportokat látjuk elfogadhatónak. Vannak a városban óvodák, ennél kisebb csoportokkal, másutt, így a mi óvodánkban is, inkább a nagyobb csoportok a jellemzőek. Nagyné Kovács Ilona, a városi tanács óvodai ügyekkel foglalkozó főelőadója: — Egyelőre nem zárunk be óvodákat Miskolcon. Két lakásóvoda is működik még a városban, és vannak 130 százalékosan kihasznált óvodák is, így az avasi lakótelep harmadik ütemében, a Szentpé- teri kapu keleti részén, és a Komlóstetőn, tehát az új városrészekben, ahol többnyire fiatal házasok, fiatal családok kapnak otthont. Miskolc tanácsi kezelésű óvodáiban 6898 férőhely van és 6772 gyerek jár ide. Csakhogy az a gondunk, hogy az 56 óvoda között nem egyenletesen oszlanak meg a gyerekek, így, mint mondtam, néhol kellemes az oktatói-nevelői munka, másutt sokan vannak. Mint tudjuk, sajnos, mind kevesebb gyerek születik, ezzel számol az út oktatási törvény is olyan értelemben, hogy nem írja elő a kisebb létszámú csoportok összevonását, hanem lehetőséget ad, hogy kis létszámmal is dolgozhassanak a csoportok. Ennek ismeretében is mondhatom, nem tervezünk óvodabezárásokat. Miskolcon. l- gy. Megszállottak Ha egy községet iaz agrá/rlértalimiség csak átjáróháznak tekinti, ha ott állandóan jön- nak-rnaninok a mezőgazdáik a igyöfcar.ezés szándéka nélkül, .nos az a hefl-yü lakosságnak a IközösSég jövőjébe vetett tótét gy.en- ígíti. Ezért is rendkívül aktuális az a szociológia jellegű felmérés, melyet az encsi pártbizottság végzett ia vonzáskörzet agrár- értelmliségének körében, s amely a kérdés köré épül: mondja, hogy érzi (magáit? Nos .nézzük, miiként érzi, érezteti maigát az a 184 egyetemet, főiskolát végzett Emcs környéki agrárszakember, akire mun- ikájiában az átlagosnál nagyobb teher hárul. A területen működő 20 termelőszövetkezet községe ugyanis kedvezőtlen termőhelyi adottságú. S amíg országos átlagban ezer hektárra 6—8 felsőfokú végzettségű jagrárszákemlher jut, a megyéiben már ,cs'ak 3—4, az aibomyii lankáikra viszont csak 2,6. S amíg az encsi közös .gazdaságban .pléldául 18 szakember dolgozik, a periférikus területeken már csak 1—2. Öröm viszont, hogy az itt dolgozó agrármérnökök, üzemmérnökök zömükben fiatalok, 40 év alattiak. Az elmúlt években nőtt a számviteli szakemberek száma, sőt a nem agrárvégzéttségű, de mezőgazdaságban dolgozó diplomások köre is. Van közöttük népművelő, jogász, pedagógus éppúgy, mint bányagépész: Kétségtelenül vonzó a szövetkezeti munka egy pályakezdő fiatal száméira, hiszen a legtöbb helyen szolgálati lakáissail várja a munkaadó a munkavállalóit. Ám, Ihogy mind több maggyökeredzen közöttük .a községekben, segítik a sájáterős építkezést is. A diplomások komolyain 'gondolják a vidéki életet, s ©zít mi sem bizonyítja jobban, miint hogy a 184 aigrárértelmiség 40 százaléka saját ilakáslban ilaikifc. Máiként érzlilk magúikat tehát a mezőgazdák? Nos a felmérések szerint jól, de nem priolbllámamantesen. A 'szakembereik 'többsége '.ugyanis nem közömbös az iránt, hogy munkaterületén milyen .előiréháliadáisl esélye, lehetősége van. Sajnos, a itermelőszö- vetkezletelklben dolgozók számára .ezen a ié- :ren nem sóik .lehetőség adódik. Az előremenetel erősen behatárolt, nem csodá hát, ha cs,ak 62-ein elégedettek jelenlegi beosztásukkal. Pedig az agrárszakemberek sóikat dolgoznak, többségük nem naipi 8 órát, hanem árunál1 jóval többet. Kevesen tudnak má- sodáülájgra, mellékfoglalkozásra vállalkozni. Az elvállalt és elvégzett munka ugyanakkor nincs arányiban ;az anyagi megbecsüléssel. A mezőgazdasági értelmiség presztízsét jelzi az alacsony életszínvonal. Oly annyira alacsony ez, hogy a megkérdezettek 42 százalékánál az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 4i(!) ezer forintot. S ebből a pénzből kellene a megélhetés biztosítása mellett szórakozni, művelődni, szakmailag továbbképződni. A szákmai továbbképzés gátja, hogy kevés .szabadidővel írenidléllkezmék az agrármérnökök. Pedig .a szövetkezetlek vezetőségéi nagy figyelmet fordítanának a postgra- duális képzésire. A diplomaszerzés .óta azonban mindössze 20-as vettek részt valamilyen tovóbbiloépzésen. Viszonylag sokan voltak viszont tanulmányúton. Az említett 134 szakember közül 48-,an voltaik szocialista, 40-en kapitalista országba szervezett szak- maii jellegű utazáson. A falusi értelmiség kulturálódási liigéinye nagy, lehetősége azonban kicsi." Szívesen bejáraiéinak az abaújii térségiből Miskolcra például színházba, komciertekre, kiállításokra. Ám az utazási költség rendkívül megdrágult. S akkor, amikor isajárt. autójával járja a mezőgazdá 'munkaterületiét inajpmint nap — s .bár ikap glépkoicsiiáitaiiányt, de .az összegében kevesebb a ténylegesen felmerülő gépkocsihasználati költségénél — további utazásokra, megyeszékhelyire, avagy a fővárosiba a szűkre miért pénztárcájából nem telik. A pihenést az éves üdülést -jelentené, de! Egy mezőgazda szabadságéit csak akikor veheti ki, ha azt munkája engedi. Ez az idő padiig gyakorta nem egyezik a család többi tagjának szalbadlsáiglidejlév.el. Ennék ellenére a szakemberek majd' 60 százaléka három évente és hánominegyiedlü'k minden negyedik éviben .tiud üdülni. Az Encs környékén élő agrárétermiség több mint fete párttag, miniden harmadiknak van választott pártfunkciója. A magas .szervezettség és aktivitás ellleniére 55 százalékuk meg semmiilyieln kitüntetésben nem részesült. A ma legizgatóbb kérdése, hogy miként látják a szakemberek saját szövetkezetük .sorsát, jövőjét. .Nos, a lenmelős/jövetikezetek helyzetiét illetően viszonylag egységes a vélemény, hiszen többek válaszolták azt, hogy az jelenleg jó, de a jövő osalk újabb erőfeszítésekkel biztosítható. A jobbításit javasló Intézkedéseik száma miagközéMiii' a .kétszázat. A holnaptól m'égiis leginkább a megfelelő árszínvonal: kialakulását, az agrárolló szűkülését, a jövedelmi viszonyok megreformálását, .a ife'llváisáriiók monopol- helyzetének megszűnését, az EGK-ban alkalmazott ,mezőgazdasági politika honi megjelenésiét, a verseny semlegesség szektor- egyenlőség kialakulását várják. A csődbe jutott termelőszövetkezeteik felszámolását csak 11-en (tartják jő megoldásnak. Az aigrárértielmiiiség — bán- többségükben ikedvezőtilen, mostoha körülmények között dolgozik — nagy felelősséget érez a térség jövőjéért, az itt élő öregedő emberek sorsáért. Ezért aggódnak amiatt, hogy a itermelőszövetkezeitek felszámolásává l a terséig teljesen elveszíti népességmegtartó képességét. Ha „élitűniiik” a termelőszövetkezet — mondják •— -nem kell' központi határozat a falvak elpusztítására, mart elpusztul az .anélkül is. És sokan hangsúlyozzák, hogy ebiben a szakmáiban csak a fizetésért .nem maradna senki a jelen körülményeik között. Annak, hogy innen mégsem .akarnak elmenni, a jó .értelemben vett. megszállottságuk és becsületesslégük az oka. Gyermeküknek azonban nem ilyen nehéz sorsot kívánnak. Ezért ama a kérdésre, .hogy utódaik Várhatóan öröklik-e az a.g- irárértellmiiségi szakmát, a válasz egylharmadáknál a határozott nem. Balogh Andrea
