Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
1989. január 30., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ki kell lépni a térségi elszigeteltségből Kik, hová utaznak a megyei pártbizottságról? Napjainkban, amikor a családok nagy többsége súlyos anyagi gondokkal küsiködik, at emberek különösen ér- rékenyen reagálnak minden olyan hírre, amely köípén- lek elköltéséről szól. Nem is olyan régen hallhattuk, hogy üzletemberek egy csoportja családostul utazott Izraelbe - piacfeltárásra. Amikor Velkey László professzor pedig szóvá tette a Parlamentben a gyakori utazásokat, a reprezentációs költségeket, olvasóink kérték, nézzünk szét a megyében, és ne hagyjuk ki a megyei pártbizottságot sem. — Mennyit utaznak külföldre a megyei pártapparátus tagjai? — kérdezzük Faragó Lajostól, a pártbizottság hazai és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó politikai munkatársától. — Véleményem szerint túl keveset. Manapság, amikor társadalmi, gazdasági változások közepette élünk és dolgozunk, nagyobb szükség volna a tapasztalatok gyűjtésére, mint bármikor. Talán kissé erőltetett a hasonlat, de gondoljunk csak arra, hogy a valamikori mesterlegények pályájuk kezdetén végigjárták Európát, és amit ellestek, azt bőségesen kamatoztatták műhelyeikben. Nem azt mondom, hogy most Európa- körútra induljanak a megyei pártbizottság titkárai, munkatársai, de bizony nagyobb ablakot kellene nyitni. — Mégis úgy vélik sokan, hogy delegációk mennek, jönnek, egyáltalán, nagy a vendégjárás... — A delegációk utazásáról és érkezéséről szinte kivétel nélkül hírt ad a megyei sajtó, így a vendégjárás pontosan nyomon követhető, a nyilvánosság előtt zajlik. Mint mindenki tudja, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyének négy külföldi megyével van testvérmegyei kapcsolata, így Vologdával, Kassával, Katowicével és Neubrandenburggal. A testvérmegyékkel kétévenként kötünk megállapodásokat, amelyekben pontosan meghatározzuk, mikor, hol találkozunk, milyen tárgykörben cseréljük ki a tapasztalatainkat. Titkári szintű delegációink évente kölcsönös látogatást tesznek. Egyik évben egy megyei titkár vezetésével háromnégy tagú delegáció tőlünk utazik, a másik évben mi fogadjuk a testvérmegyék küldöttségeit. A pártmunka konkrét kérdéseinek tanulmányozására évente két ember utazik, és általában három-négy napot tölt el vendéglátói körében. Előadócsoport is szokott utazni, ez a „csoport” is két főből áll, és négy-öt napig tartózkodik a baráti országban. — Kik utaznak? — Azt mindig az dönti el, hogy az adott évben mely témákra kíváncsiak a testvérmegyeiek. Mindenkor a leghozzáértőbb emberek utaznak. Pedagógus, képzőművész, pártpropagandista, mezőgazdász, ipari szakember ... Tehát legtöbb esetben nem a pártbizottság munkatársai, hanem testületi tagok. Hasonlóan eseti az érkező delegációk összetétele is. A neubrandenbur- giakat az idén például a kukoricatermesztésünk és az oktatáspolitika, a közoktatás pártirányításának tapasztalatai érdeklik. Az utazásoknak egyébként az elméleti tapasztalatokon túl gyakorlati haszna is van. Égy példa hirtelenjében: az NDK-beli testvérmegyében képezték ki az ózdi salakfeldolgozó szakembereit... — Nyugaton senki sem járt tavaly? — Dudla József első titkár az Országgyűlés ipari bizottsága titkáraként járt Olaszországban, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes társaságában. Rómában és Milánóban főként parlamenti ügyeket tárgyaltak, Bresciában a mi borsodi dolgaink, gondjaink kerültek szóba. Első titkárunk a nyolcvanas évek iparszerke- zet-átalakitási irányítójával, Lucchini úrral tárgyalt, nem titkolván, hogy segítségre szorulunk. A nyár végén már ideutazott egy vállalkozói képviselői csoport Bresciából, a kapcsolatok kiépítése céljából. A téma folyamatban van ... — Jó, hogy azonos társadalmi rendszerű, hasonló gondokkal küzdő országokkal _ megvannak a sajátos testvérmegyei kapcsolatok (csak nehogy a hibákat importáljuk), de miért nem akarunk tanulni a gazdaságilag jobbaktól? Ennyire szegény volna a megyei pártbizottság? — tesszük fel a kérdést Szűcs Erika megyei titkárnak. — Nem tudom, hogy kiknek, és mennyit kell majd utazniuk, de éppen az elszigeteltség oldása végett más típusú kapcsolatok kiépítésére is törekszünk. Nem város-város, megye-megye, hanem regionális komplex kapcsolatok megteremtésére gondolunk. Most a mi legnagyobb gondunk az ipari szerkezet-átalakítás, elsősorban ehhez várunk segítséget az új barátságoktól, de, ha okosak leszünk, és jól odafigyelünk, sok mindent tanulhatunk még. — Milyen új kapcsolatok vannak a láthatáron? — A bresciai, aztán a Gazdasági Kamara égisze alatt, az első negyedévben Észak- Rajna-Wesztfálía iparirányítóival találkozunk, és sokat remélünk a skandináv államok, Svédország, Finnország, Norvégia közreműködésétől az ózdi térségi gondok megoldásában. Kárpátaljával pedig regionális kereskedelmi együttműködés van kialakulóban. Hogy • a nyitás mennyi utazással jár, nem tudni, az eddigi tapasztalatok szerint azonban a pártapparátus nem fog átesni a ló túlsó oldalára, az szinte biztos ... — Mondják, hogy a párt- bizottság tapolcai vendégháza keleti kényelmet nyújt nyugati felszereltségével, luxusával... — Nem láttam ott luxust, egy rendes kis vendégház. A korábbi években csereüdültetésre használtuk: jöttek ide családok egy-két hétre a testvérmegyei pártapparátusokból, tőlünk hozzájuk utaztak. Ám nálunk olyan nagy mostanában az érdektelenség, a munkatársaim inkább a Balatonra utaznak nyaranként, mint külföldre. Így hát egyoldalúan felmondtuk a csereüdültetést. — Nem volt egy gesztus. — Talán elnézik nekünk a külföldi elvtársak, hiszen jól tudják, nem könnyű most a helyzetünk. Így az• tán átadtuk a vendégházunkat a vízműveknek, amely már a múlt év végén idegenforgalmi célokra használta. Lévay Györgyi Évente csaknem százezren látogatnak el a Kazinczy Múzeumba. Iskolások, felnőtt érdeklődök, külföldön élő magyarok. Az eredetileg mauzóleumnak épült Kazinczy-kúria 1874-től múzeumként működik, ahol az író életéről, leszármazottjairól, feleségéről, Török Zsófiáról, levelezéseiről, s kiadott műveiről hallhatunk az igen részletes tárlatvezetés során. Kazinczy sírjához gyertyánsor vezet. Halálát követően ugyanis egy levelet találtak, melyben kérte, hogy utóbbit az író barátja, Tes- sedik Sámuel honosította meg hazánkban — korántsem keltve egy park képét. A figyelmes nézelődő észreveszi, hogy a legtöbb fa és bokor 20, 30, 40 éves. A terület betelepítése • ugyanis nagyrészt Zelina Miklós- nénak — az egykori gondnoknak, ma a múzeum tárlatvezetője — és családjának köszönhető, akik már akkor is nagy figyelmet szenteltek az emlékhely környezetének, amikor a hivatalos szervek számára a kedves fái között temessék őt el. Csak kevesen tudják azonban, hogy ezek a fák az ő idejében még néhány fenyőt, kocsányos tölgyet, s a Kazinczy által ültetett fehér akácot jelentették — ez természetvédelem még nemigen volt szempont. A sétányok kialakítása, a legtöbb fa ültetése, a madáretetők, a virágágyások, az évtizedekig tartó gondozás nekik köszönhető, s mára úgy tűnik, mintha egy parképítő megtervezett munkáját látnánk. Néhány éve a park ápolását a helyi gamesz vette át. n. zs. Új szociális otthonok ii §§§$§§§? ; v K § 11 A mind szélesebb körben jelentkező, időskorúakról történő szociális gondoskodást kívánja segíteni a megyei tanács az erre a célra fordított összeggel. Ebből az összegből létesítenek a magukra maradt öregek részére szociális otthonokat. A Elfoglalták új otthonukat azok az időskorúak, akik az ózdi szociális otthonban nyertek elhelyezést. Ezt az épületet korábban építőipari munkásszállónak használták, s megfelelő átalakítás után került ide 145 időskorú. Ugyancsak elkészült, és az időskorúak birtokukba vették a megye déli, alföldi jellegű vidékén, Borsodiván- kún a korábbi otthon mellett épített, két, egyenként 100—100 ágyas épületet. Ide 11111 telepítették át a kastélyból is az ott lakókat, mert hozzáláttak a kastély átalakításához, rendbetételéhez is. Megtörtént a műszaki átadása a Szerencsen épült 220 ágyas szociális otthonnak is. Itt azonban a hoteli rész igénybevételére még várni kell, amíg a kisegítő • létesítmények, mint például a kazánház, elkészülnek. Munkába vették a Műemléki Felügyelőség dolgozói a Fáj községben levő kastélyt is, amely felújítása után ugyancsak a szociális gondozást szolgálja majd. Gyóntat az adóhivatal Hát eljött a várva várt, hőn óhajtott adóbevallás ideje! A bevallási útmutató megszerzése után örömmámorban úszik az ország. Végre valami, ami leköti a könnyedén élő adófizető polgárok figyelmét. Végre egy igazi, soha nem látott össznépi vetélkedő tanúi lehetünk. A harmincoldalas útmutatónak nem kevesebb, mint 700—800 gépelt sorát kell elolvasni, és csupán százon felüli, pontosan megszerkesztett kérdésre válaszolni, és körülbelül negyven példázatot és táblázatot kell tanulmányozni. Ki-ki kedve szerint választhat. De én most) csupán csak egyetlen feltett „diszkrét” kérdéssel akarok foglalkozni, amire a „jövedelmek rovat” 11-es pontja kér választ. Ez a kérdés, mondhatnám, tapintatos érdeklődés imigyen hangzik: „Ha ön olyan tevékenységet folytat, amellyel összefüggésben a fokozott figyelméért és gondoskodásáért pénzt, vagy más értéket kapott, akkor ezt a bevételt itt kell feltüntetni. Kérjük, ne feledkezzék el beírni azt a tevékenységet, amiért az ellenszolgáltatásban részesült.” Te, jó Isten, most segíts! Gyónjak, ne gyónjak, vallják, ne vallják, ez itt a kérdés. Ennél a pontnál elbizonytalanodtam, ugyanis az emlékezőtehetségem néha-néha cserbenhagy, főleg, amikor intim ügyekről van szó. Egy egész évre visszamenően, csokorba szedni, hogy kivel voltam fokozottan figyelmes, és ezért milyen gondoskodást kaptam, pénzt, vagy más értéket, vagy esetleg természetbeni juttatást (mert ez is érték). Na ne! Azért ez már egy kicsit sok! A legnagyobb fej-- törést az okozta számomra, hogy az értéket jelentő, pénzben és ajándék- tárgyban kifejezhető természetbeni juttatásnak milyen az átlag árfolyama. Az igazság az, hogy a tévé jóvoltából, a pesti Rákóczi téri árfolyamról úgy nagyjából tájékozódva vagyok, de a miskolciról nem. Erről nincs heti piaci jelentés a lapjainkban. Ami azt illeti, nincs is rá szükség, mert egy-két kirívó esetet kizárva, nem pénzért csinálják az egymás irápti fokozott figyelmet, hanem csak úgy, szimpátiából, vonzalomból, szerelemből. Nem vitás, egy-egy csókos ütközet után kijár egy kis figyelmesség, esetleg megvendégelés is. De hát ennek változó az értéke. Először is függ attól, hogy a partner mennyire volt figyelmes. aztán a kapacitástól, és ízléstől is. Például az illető mennyire van hitelesítve, mennyit tud fogyasztani, és főleg, hogy mit: nem mindegy, hogy skót whiskyt, vagy borsodi világost. Egy szó, mint száz, ennél a pontnál sokan elakadnak. A minap egy jeles, köztudottan kiváló teljesítőképességű ismerősöm gyötrő fejfájással keresett meg. Öreg, segíts e pont kitöltésében, mert te eléggé jártas vagy ebben. (Mármint pénzügyekben.) — Meddig jutottál el? — kérdeztem. — A múlt évi leltározásom 1988. május 27-énél tart — mondta. — De megközelítőleg sem pontos a mérleg, mert nem emlékszem vissza tisztán az esetre és a történések számára, gyakoriságára, és számlát sem kértem. Ne izgasd magad, hagyatkozz az emlékezésedre, és főképpen a kihagyásaidra, mert ha mindenre őszintén válaszolsz — ahogy ismerlek —, a bugyid is rámegy. Egyébként is biztos lehetsz abban, hogy az adóhivatalnak nem kell félnie, mert végsősoron népgazdasági szinten úgyis kijön az átlag. Végezetül van egy tisztességes javaslatom: a házastársak, vőlegények, és menyasszonyok egymás adóbevallásának e pontjába lehetőleg ne nézzenek bele. Jobb a békesség. Wirth Lajos Változtak-e a nyugdíjkézbesítés szabályai? A napokban több nyugdíjas olvasónk tárcsázta szerkesztőségünk ügyeleti telefonszámát. Élkeseredett, vagy felháborodott hangon panaszolták, hogy a megszokottnál később kapták kézhez a januári ellátmányt. Elmondották, számúikra az egv-két napos késedelem is rendkívüli nehézségeket Okoz. Decemberben korábban érkezett a nyugdíj, így a pénzt tulajdonképpen másfél hónapra kellett, vagy kellett volna beosztani. A telefon ok apropóján kérdeztük meg a miskolci 1-es postahivatal kézbesítési osztályvezetőjét, Barta Józsefnét: változtak-e ebben az esztendőben a nyugdíjkézbesítés szabályai ? — Nem, valamennyi rendelkezés, előírás érvényben maradt. A nyugdíjak összege viszont emelkedett, személyenként 360 forinttal. Lényegében ez vezethetett a panaszokhoz. A postás, mi úgy hívjuk, a kézbesítő, csak meghatározott összeget vihet magával egy-egy alkalommal. Az összeg felső határa viszont változatlan maradt, tehát nem nehéz belátni, hogy miért tolódik el a kifizetés egy-két nappal. Ám ez minden esztendőben így történik. Megértem a kisnyugdíjasok gondjait, de kérem, próbáljanak ők is megérteni 'bennünket. Komoly összegekkel dolgozunk, különösen szigorú szabályokat vagyunk kötelesek alkalmazni, éppen a vagyonbiztonság érdekében. — A miskolci főposta körzetében milyen szabályok szerint történik a nyugdíjaik kifizetése? — A szabályok nemcsak ránk, hanem valamennyi hivatalra érvényesek. A nyugdíjaik kifizetésére havonta 11 munkanap áll rendelkezésünkre. A kézbesítő számára szigorúan meghatározott, melyik utcában, lakótömbben adhatja át elsőként a havi ellátmányokat, milyen útvonalon haladhat tovább, s hol fejezheti be a nyugdíjak kézbesítését. Hozzáteszem még, hogy a nyugdíjkifizetések idején sem szünetelhet a napi utalványok, a szociális segélyek, a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segélyek folyósítása. Nem .kis munkáról van szó, hiszen a nyugdíjkézbesítés idején a mi körzetünkben naponta majdnem 1600 ellátmány kézbesítéséről kell gondoskodnunk. — Előfordulhat-e, hogy a kézbesítő magasabb borravaló fejében az előírtnál hamarabb adja át az ellátmányt? — A kifizetés időrendjéről már a tavaly novemberi nyugdíjjal együtt átadtuk a nyugdíjkézbesítési naptárt. Ä megjelölt naptól eltérni semmiképpen sem lehet. Az ellenőrzés szigorú és rendszeres. Ha valaki a magasabb borravaló fejében hamarabb fizetne, mindenképpen fegyelmire számíthat, sőt az állását is kockára teszi. (u. j.)
