Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport TÖMEGSPORT. A hét vé­gén. az edelényí sportfelügye- lőség az MHSZ városi ve­zetőségével 'közösen, össze­tett vetélkedőt rendezett. A - programban lövészet és a város történetével kapcsola­tos szellemi vetélkedő sze­repelt. A versenyen 12 négy­tagú csapat vett részt. Vég­eredmény: 1. Edelónyi Álla­mi Biztosító, 2. Edelényi Bá­nyász, 3. Edelényi Alkot­mány Tsz. SAKK. Mesterjelölt ver­seny — Miskolc. A végered­mény: 1. Czina (M. Közúti Igazgatóság) 8,5, 2. Borbély (Borsodtávhő) 8, 3. NoVálk (Szerencs) 7,5. I. osztályú verseny — Mis­kolc. A végeredmény: 1. Pe­tő (M. Közúti Igazgatóság) 8,5, 2. Varsás (M. Közúti Igazgatóság) 8, 3. Szamos (M. Közúti Igazgatóság) 7,5. Felszabadulási villámver- seny — Edelény. A végered­mény: 1. Vanczáik (Borsod­távhő) 8,5, 2. Kovács L. (Bor­sodtávhő) 7,-5, 3. Simon (Szu- havölgyi Bányász) 8. HŐLÉGBALLON. Lenün- városban rendezték meg az Olefin Kupa országos hőlég­ballonverseny küzdelmeit. Végeredmény: 1. MHSZ Győr-Sopron Megyei Repülős Totónyeremények Sok a A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az 50. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők. 13 + 1 találatot 52 fogadó ért el, nyeremé­nyük egyénként 203 657 fo­rint. 13 találatos szelvényt és Ejtőernyős Klub 2829, 2. MHSZ Nagykanizsai KÖGÁZ Honvédelmi Klub 2220, 3. MHSZ Szolnok Megyei Re­pülő i és Ejtőernyős Klub 1648 ponttal. TOLLASLABDA. Miskolc város tömegsportbajnoksága — Nagyváthy utcai általános iskola. A győztesek, leány egyes: Palásthy (3-as is­kola). Fiú egyes: Molnár (3- as iskola). Férfi egyes: Buj­dos (Honvédség). ÉLMÉNYBESZÁMOLÓRA kerül sor december 14-én, szerdán, délután Szerencsen,, a Bocskai Gimnáziumban. A szöuli olimpián szerepelt kardválogatott erősségei kö­zül' Gedövári Imre és Búj­találat 60-at találtak, ezek értéke egyenként 85 429 forint. A 12 találatos szelvényekre 2059, a llresekre 171, a 10-esekre pedig 40 forintot fizetnek. A közölt adatok tájékoztató jellegűek. dosó Imre látogatnak a vá­rosba és felelnek a kérdé­sekre. A kérdezz-felelek 15 órakor kezdődik, az ese­ményre érdeklődőket is vár­náik. ASZTALITENISZ. Kazinc­barcika adott otthont a Vízmű Kupa-viadalnak, ame­lyet az elmúlt hét végén rendeztek meg. Eredmények. III. osztályú férfi egyes: 1. Egervári (K. Vízmű), 2. Bo- dony.i (BÉM), 3. Nagy. L. (Sajóbábony) és Hajdú (Ole­fin SC). Páros: 1. Mezőfi, Lukács (K. Vízmű), 2. Eger­vári, Sebestyén (K. Vízmű), 3. Tóth L., Balatoni (BÉM, K. Vízmű) és Nagy L., Hoz- dik (Sajóbábony, BÉM). If­júsági fiú egyes: 1. Bodo- nyi, 2. Barna (mindkettő BÉM), 3. Boros Z. és Farkas Gy. (mindkettő K. Vízmű). LABDARÜGÁS. A Pajtás Kupa megnyerését követően ismét szép sikert értek el a Junior SC fiataljai. A hét végén Hernádnémetiben ren­deztek kispályás labdarúgó teremtornát. Két korosztály­ban (5—6., illetve 7—8. osz­tályosok részére) írták ki az eseményt és mindkét korcso­portban a Junior SC 'együt­tesei szerezték meg az első helyet. Pillanatok a diákolimpiáról A miskolci városi sportcsarnokban rendezték meg az ötödik korcsoportos kézilabda-diákolimpia Borsod megyei döntőjét. Képeink a Földes Gimnázium-Fáy Szakközépiskola leánytalálkozán ké­szültek. A tornán a Földes lett az első, a Fáy pedig a második. Mindkét együttes továbbjutott. Fotó: Juhász Emese. I Elmaradt az erősítés ______________ F ejest ugrottak a mély vízbe Bukodiné leütése után a labda átszáll az egyszemélyes sánc rezei között. AZ UTÓBBI öt évben az MVSC női röplabdacsapata rendre eljutott az osztályo- zóig, mégsem sikerült be­lépnie az ígéret földjére. A vasutas lányok hiába nyer­ték az NB Il-es bajnoksá­got, az igazi vizsgán rend­szerint nyeretlenek marad­tak. Mi tagadás, kezdett a dolog unalmassá válni, a sportág barátai pedig már csak legyintettek, ha eljött az osztályozós időszak. Nos, az élet olykor produkál vá­ratlan furcsaságot, s ezút­tal ez egy visszalépés for­májában jelentkezett. Meg­üresedett az NB I-ben a hu­szadik hely (visszalépett a SZÁÉV SE), s miután1, a szövetség „pályázatot hir­detett”, a vasutasok is je­lentkeztek. Az eredmény is­mert: a Budapesten meg­rendezett találkozón le­győzték a csabaiakat, s egy­szeriben a legjobbak között találták magukat. Amit sok éven keresztül képtelenek voltak kiharcolni, az most valósággal az ölükbé poty- tyant: megkapták a lehető­séget. VÉRMES REMÉNYEIK természetesen nem lehettek. Szlovák Aurél edző szerint a helytállás csak bizonyos tényezők megvalósulása ese­tén elképzelhető: — szerették volna megerő: síteni az együttest; — bíztak abban, hogy erősebb ellenfelekkel szem­ben gyorsabb ütemben fej­lődnek a hazai játékosok; — elő kellett teremteniük a hiányzó anyagi eszközö­ket. Ez utóbbi teljesült a leg­gyorsabban, mert segített a megye, a város és a vasút- igazgatóság is a bukszájába nyúlt, összegyűlt a szüksé­ges 200 ezer forint. A szak­vezető szerint komoly gon­dot okozott a magasabb osz­tály követelményeihez való alkalmazkodás. A közelmúlt­ban befejeződött őszi szezon például teljes egészében „ráment” a tapogatódzásra. A miskolciak igen nagy hátrányból indultak, hiszen ütöerőben és magasságban elmaradtak a többiektől. Áthidalhatatlan gondot okozott, hogy erősítési ter­veik sorra meghiúsultak. Lengyelországból és Cseh­szlovákiából drágának mu­tatkozott a „beszerzés”, itt­honról pedig az időpont csúszása miatt nem tudtak igazolni. A jelöltek elkeltek, más, rivális klubokhoz ke­rültek. Szlovák szerint egy olyan játékos hiányzott, aki vezérként (is) megállta vol­na a helyét. A VASUTASOK őszi tel­jesítménye a várakozásnak megfelelően alakult. Tizen­nyolc találkozóból hármat (Rákosmenti TK, DUTÉP és Ganz Danubius) nyertek meg (valamennyit'' hazai kör­nyezetben), tizenöt esetben kényszerültek kapitulációra. Igaz, akadtak olyan ötjátsz- más találkozóik (TFSE, Szol­nok, DUTÉP), amelyeken egészen kevés hiányzott a fordított eredményhez. Csak­hogy a sportban sincs értel­me a ha-val kezdődő mon­datoknak ... A zöld-fehérek a nagyméretű termekben jóval gyengébben szerepel­tek, mint a kisebbekben. A játékvezetésre egyetlen kri­tikai észrevételt sem tettek, szerintük korrekt módon fü­tyültek a sípos emberek. VAJON FEJLÖDÖTT-E az együttes a magasabb osz­tályban lejátszott, mérkőzé­sek tapasztalatai alapján? Erre Szlovák egyértelmű igennel felel, s azonnal hoz­záteszi: jobban nyitnak, ha­tékonyabban védekeznek, igaz viszont, hogy támadó­játékukban képtelenek vol­tak újat hozni, s ezt gyor­san felismerték az ellenfe­lek, könnyedén használták k; a fogyatékosságot. Az ed­ző helyesen látja, hogy el­sősorban gyorsítaniuk kel­lene akcióikat, mert a lel­kesedés kevés, a küzdenitu- dással csak azonos képessé­gű vetélytárssal szemben ér­hetnek el eredményt. A be­idegződéseken azonban ne­héz változtatni, ráadásul csak az őszi idény utolsó harmadában került hozzá­juk a két Debrecenből iga­zolt sportoló (Kincses és Ury), s új emberek nélkül á taktikai variációk tárházá­nak bővítése sem lehetsé­ges. A hazai találkozókon nem nagyon nyerte meg a szurkolók tetszését, hogy túlságosan „kisasszonyosnak” bizonyult a zöld-fehérek já­téka. Sok esetben ütés he­lyett. az ejtést választották, s bizony egy idő után ezek hárítása semmi gondot nem jelentett az ellenfeleknek. Arról nem beszélve, hogy az erőteljesen végrehajtott ütés jóval hatékonyabb fegyver. Szlovák Aurél úgy reagál a felvetésre, hogy a kettő kö­zötti helyes arányt kellene megtalálniuk, hiszen az ej­téssel is ponthoz lehet, jutni — amennyiben kifogástalan a mozdulat. AZ ŐSZI PRODUKCIÓ­ÉRT aligha érheti elmarasz­talás a miskolci leányokat. Annak ellenére sem, hogy nem akadt egyenletes telje­sítményt nyújtó játékos a csapatban. Aligha magyaráz­ható az ösztönzőrendszerrel a vereségek sorozata, bár igaz: prémium fizetésére nem volt és a jövőben sem igen lesz módja az MVSC- nék. De ezek a leányok ko­rántsem elsősorban pénzért lépnek pályára! Szeretik a sportágat, ami tőlük télik, azt megteszik, más kérdés, hogy ez mindössze ennyire elegendő. Jelentkezett ná­luk az önbizalom, a bátor­ság, esetenként a vagányság hiánya. Helyzetükre jellem­ző: nem tudták betölteni a két sportstátuszt, kevésnek bizonyult a vonzerő, mivel csak élvonalbeli csapatokra érvényes a rendelet. Minden­esetre január végétől még 14 találkozó vár rájuk. A bentmaradás kiharcolása megoldhatatlan feladatnak tűnik (négy együttes esik ki:,.), annyi haszon mégis származhat az NB I-es sze­replésből, hogy a játékosok saját bőrükön érezhetik, mi­ben és mennyit kell fejlőd­niük, hogy stabil tagjaivá váljanak a legmagasabb osztálynak. Doros László Széljegyzetek 'S Értekezletet tartottak ■■ Miskolcon. Nevezhe­tem számvetésnek is. A résztvevők áttekintették, hogy mit csináltak az idei esztendőben, beszélték örö­meikről, gondjaikról, vagy­is arról, hogy hol szorít sa­ját cipőjük. Szót váltottam a testület vezetőjével, aki sok mindent elmondott saját, belső életükről. Szavaiból kiderült: náluk sem-fenékig tejfel. De csinálják, megíté­lésük alapján legjobb tudá­suk szerint. Hogy követnek el hibákat, az biztos, miként az is, hogy tevékenykedhet­nének lényegesen hatéko­nyabban, szervezettebben. A vezető panaszkodott is, mert azt hitte, arra számított, hogy a hivatal elküldi kép­viselőjét és így a legfőbb fe­lettesnek számolhat be, tőle kérhet segítséget, támogatást. De a randevú nem jött lét­re, ez pedig érzékenyen érin­tette őket. Azzal érveltek, hogy társadalmi mun­kások, másrészt fellépései­kért igazán keveset kapnak, amit megspórolnak, azt fel­szereléseik beszerzésére kell költeniük, ezért kiérdemel­ték volna a kitüntető figyel­met. Védtem a hivatalt. Nem lehet minden értekezleten, évzárón megjelenni, szemé­lyesen részt venni, mert mindenkinek bőven van el­foglaltsága. A kontaktus megteremtésének egyik mód­ját a beszámoló eljuttatása jelentheti és a hivatal nyil­ván nem zárkózik el a sze­mélyes meghallgatástól, a baráti megbeszéléstől sem. Olyan időket élünk, amikor a sértődöttség, a bezárkó- zottság több, mint hiba. Ezt a társadalmi aktívák sem tehetik meg. A sport ügyét csak kikötések, feltételek és egymásra mutogatás nélkül lehet előbbre vinni. Hiszem és tudom, hogy mindkét fél erre törekszik. Az elmúlt héten ellá- ■ togattam a miskolci városi sportcsarnokba. Az intézmény falai között az ötödik korcsoportos kézilab­da-diákolimpia Borsod me­gyei döntője zajlott. Amit láttam, arról csak az elége­dettség hangján beszélhetek. A fiatalok lelkesen, nagy akarással és szorgalommal játszottak. Az eseményért felelős testnevelő tanár ör­vendetes tényeket is a tu­domásomra hozott. Elmond­ta, hogy az elsők mellett a másodikok is továbbjuthat­nak. Köszönhető ez annak, hogy Borsod esztendők óta a legtöbb csapatot mozgósít­ja, szűkebb pátriánkban ne­veznek a legtöbben. Ebből sok mindenre következtethe­tünk. Például arra, hogy megyénk továbbra is kézi­labda „fellegvár”, a sport­ág népszerűsége nem csök­kent, sőt! Jól állunk tehát az utánpótlás-nevelés szem­pontjából, az NB-s szakosz­tályok válogathatnak, néze­lődhetnek és ez a tétel visz- szafelé is igaz. Ami nem tetszett a diák­olimpián: akadtak olyan meccsek, amelyeken majd’ valamennyi játékos eltérő mezben, nadrágban, cipőben szerepelt. Láttam adidast, magyar és csehszlovák fel­szerelést. A csapattársak kékben, zöldben, pirosban, fehérben adogattak, a pá­lyán levők közül talán két azonos „öltözékű” fiatal sem akadt. Persze hangsúlyo­zom: nem ez volt a jellem­ző, mégsem mehetek el szó nélkül a dolog mellett. A diáksportkörök és -egyesü­letek ma már szerencsére nem állnak olyan rosszul, hogy költségvetésükből ne futná tíz-tizenöt egyforma felszerelésre. A vezetőknek, testnevelőknek érdemes er­re az apróságra is figyel­niük. Hogy ne érje szó a ház elejét! O Az elmúlt bajnoki év- ben sokszor foglalkoz­tam a hazai első osztályú jégkorong-bajnokság törté­néseivel. A sportágban zaj­lott az élet, volt minden, ami nem a -pályákra való. Megjegyzéseim után rám sü­tötték néhányszor, hogy csak a rosszat, csak a vadhajtá­sokat veszem észre, a jót, a szépet, a követésre méltót pedig nem. A Miskolci Kinizsi az idei pontvadászat keretében ed­dig már többször lépett kö­zönsége elé és azt tapasz­taltam, hogy egyfajta meg­változott légkörben. Kezdem a vezetéssel, hiszen nekik kell példát mutatniuk és ezt a tételt a múltban nem min­dig tartották be. Most fe­gyelmezetten járnak az élen,, úgy, ahogy az tőlük elvár­ható. Miskolcon nagy népszerű­ségnek örvend a hoki, a meccseken 800—4500-an biz­tatják kedvenceiket. Azt még nem állíthatom, hogy a tisztelt publikum teljesen megjavult (ezt várni dőre­ség lenne!), de azt igen, hogy magáévá tette az egye­sület kérését. Kevesebb a nyomdafestéket nem tűrő hang, a tüntetés, a sportsze­rűtlenségekre való felhívás. Felkészültebb a rendezőgár­da is, tehát valamennyi „fél” jobban vigyáz, s ez így van rendjén. A bajnokságból még sok van hátra. Remélem, hogy nem hirtelenkedtem el a fenti néhány sort. A Sokszor tapasztaltam, hogy nem egy mártír nevéhez méltóan biztatták Miskolcon a Honvéd Papp József SE sportolóit, csapa­tait. A szurkolók egy része ugyanis nem úgy vette szájá­ra a névadót, ahogyan az ildomos lett volna. Ezt fel­ismerte az egyesület is, és annak érdekében, hogy a „fonák helyzetet” felszámol­ja, névváltozást kezdemé­nyezett. Az illetékes felügye­leti szerv már nem teszi kö­telezővé a „fedőnév” hasz­nálatát, azt rábízza a klu­bokra. Ondrasek Iván alez­redes, a miskolciak ügyve­zető elnöke elmondta, az el­nökség a névváltozást el­fogadta, annak indítékaival egyetért. Hogy mikortól hív­ják majd a klubot ismét Miskolci Honvédnak. úgy, mint 1950 és 1967 között? Bizonyos kifutási időre szük­ség van, elsősorban az ad­minisztrációs teendők (bé­lyegzők, levélpapírok, boríté­kok) elvégzéséhez. Minden­esetre január 1-től már Mis­kolci Honvéd néven szere­pelnek és rendeznek verse­nyeket, bajnokságokat. A névváltoztatást viszont csak a klub közgyűlése szentesít­heti. Erre valószínűleg a tél végén, vagy tavasszal kerül sor. Koledzey Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents