Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. december 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A lakóterületi pártmunkáról 1. Mint arról az esemény kapcsán tudósítottunk, november 30-án Miskolcon lakóterületi, körzeti, községi, tsz-községi pártalapszer- vezetek, valamint városi és közvetlen megyei irányítású nagy­községi pártbizottságok titkárai részvételével tanácskozást ren­deztek, amelynek napirendjén a körzeti lakóterületi pártmunka szervezeti megújításának kérdései, a jelen, a jövő ilyen irányú feladatai, a lakóterületi pártszervezetekben folyó politikai, ideo­lógiai munka időszerű tennivalói szerepeltek. A témakör aktuali­tására való tekintettel lapunk mai és holnapi számában rövi­dítve közreadjuk a tanácskozás előadójának, Juhász Péternek, a megyei pártbizottság titkárának helyzetelemzö, egyben a lakó- területi pártmunlia tennivalóit részletesen összefoglaló beszédét. Megyénk 2050 pántalap­flz 1 iszjK-caaimiiw/? fi és a i miskolci r áriió EDELÉNYBEN Mik a képviselő Testnevelés óra az edelényi uszodában (Balogh Imre felv.) szervezeteneik mintegy 15 százaléka — 319 alapszerve­zet — községi, körzeti jel­legű. Taglétszámuk a megye párttagságának több mint egyötödét, 12 900 főt tesz'ki. Területi megoszlásukat te­kintve 222 alapszervezet köz­ségi szervezet, 97 pedig'kör­zeteikben — jobbára váro­sokban — működük. A párt- alapszervezetek munkáját 45 községi pártbizottság, pilla­natnyilag még 3 pártveze­tőség és 4 körzeti pártbizott­ság irányítja. A pártszervek és -szervezetek tartalmi munkája, tárgyi-személyi fel­tételei, tagságuk összetétele igen differenciált, sokszínű. Taglétszámuk szintén válto­zó, a néhány fős alapszer- vezet'től a 100 főn felülie­kig terjed. A körzeti párt- szervezetek itagságának túl­nyomó többsége nyugdíjas, míg a községiekben általá­ban több az aktív dolgozó, ebből adódóan vegyesebb az összetételük. Tartalmi mun­kájuk színvonala, részvéte­lük a helyi város- és lakó- területi politikában, a -helyi politika alakításában válto­zó minőségű. A lakóterületi pártélet sa­játos keretek között zajlik. A működési terület nemegy zárt üzemi, vagy intézményi egység, hanem egy lényege­sen nyitottabb, sole szem­pontból összetett, állandó változásban és mozgásban levő közeg. A politikai-tár­sadalmi problémák egy ré­sze élőbben, elevenebben je­lenik meg a lakóterülete­ken, mint az intézmények­ben, munkahelyeken. Ezért a lakóterületi, körzeti, köz­ségi pártszervezetek és alap- szervezetek kapcsolatainak rendszerében alaposan meg­nőtt az igény a tanácsok­kal, a tömegszervezetekkel és tömegmozgalmakkal való együttműködés fejlesztésére, erősödött az érdeklődés a várospolitikai, településfej­lesztési kérdések iránt. Ez azt is jelzi,' hogy a lakóte­rületi politikai munka nem szűkülhet le a munkahelyi és a lakóhelyi pártszervek és -szervezetek együttmű­ködésére. Szót kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a pártszer­vezetek döntően saját belső életükkel, tagjai egészség- ügyi, szociális problémáival foglalkoznak, s csekély a szerepük a lakóterületük po­litikai életében. Ellenkező­leg! Nagyon is nyitottak, sokoldalú kapcsolatrendszert építettek lei a körzetben, közéletben működő állami, társadalmi, gazdasági egy­ségekkel és szervezetekkel. Párthelyiségeik közösségi cé­lokat szolgálnak, helyet ad- nalk a különféle (népfront, Vöröskereszt, stb.) szervek által szervezett fórumoknak, lakógyűléseknek, képviselő és tanácstagi beszámolók­nak. Helyzetükből fakadóan rendszeresen vizsgálják a terület lakosságának hangu­latát, a közérzetet naponta befolyásoló jelenségeket, megnyilvánulásokat, a ke­reskedelmi, kulturális, szo­ciális ellátottságot. Tevékenységüket általá­ban nagy odaadással, jó szervezettséggel, különböző munkabizottságok létrehozá­sával végzik, de a kép) itt is differenciált. Vannak, akik „csak párttagok”, akiknél még a tagdíjért is meg kell küzdeni. Vannak, akik részt vesznek ugyan a pártrendez­vényeken, mint csendes szemlélődök, ám más közös­ségi tevékenységtől távol tartják magukat. Vannak, akik a taggyűléseket csak sérelmeik hangoztatására, a mai gyakorlat kritizálására használják fel, de tenni nem akarnak, megbízást nem vállalnak. Vannak olya­nok is, akik idős koruk, gyenge egészségi állapotuk ellenére részt vállalnak a feladatokból, felmentettlként is igénylik a tájékozottsá­got a pártszervezet életéről, lehetőség szerint legalább a beszámoló taggyűlés munká­jában részt vesznek. És van­nak olyanok, akik nagy- nagy tiszteletet érdemelnek, mert egy egész életút tisz­tességben végzett munkája után sem a kényelmes éle­tet választják, hanem kom­munista esküjükhöz híven, ma is odaállnak a szekér rúdja mellé, végzik, mások helyett is becsülettel, ön­ként vállalt kötelességüket, lelket öntenek a fáradóba, példát mutatnak a fiatalab­bak számára. Sehol nem könnyű ma a politizálás, de különösen nehéz ott, ahol a pártszer­vezet nem zárt kapuk mö­gött dolgozik, ahol a tömeg­kapcsolatok építésében és ápolásában a társadalom legkülönbözőbb rétegeire kell támaszkodni olyan körül­mények között, hogy a párt­titkár tekintélye egyre ke­vésbé a funkcióból, hanem sokkal inkább a személyes magatartásából, a személy­nek szóló tiszteletből fakad. És azért sem könnyű a po­litizálás, mert a gazdasági- társadalmi megújulás folya­matában, a megválaszolat­lan vagy késve megválaszolt kérdések sokaságában maga a párttagság is elbizonyta­lanodik, kedvét, hitét veszti és egyre fogyatkozik. A körzeti politikai mun­ka leglényegesebb eleme ma a várospolitikai, a lákóte- ■ rületi politikai kérdésekkel való foglalkozás. Itt tapasz­talható a legnagyobb elő­relépés, és a párttagság tenni akarása, érdeklődése is. S itt keresendő az az érde­keltség is, ami motiválja, serkenti a párttagokat az érdemi politikai-közéleti te­vékenységre. A város- és területpolitikai munkát jól szolgálják a településfejlesz­tésről szóló, rendszeressé vált tájékoztatók, a tapasz­talatcserék, a tanácsok ve­zetői, munkatársai és a körzeti párttagság között. Az alapszervezetek vélemé­nyező és jelző szerepének lehetősége általában biztosí­tott. A párttagság, mely rendkívül élénken érdeklő­dik a várospolitikai kérdé­sek iránt, igényli is a vé­leménynyilvánítási lehetősé­geket. A tanácsok és a'kör­zeti pártbizottságok, párt- szervezetek kapcsolattartásá­nak, 'a körzetek jelzései fo­gadásának és megválaszolá­sának szervezeti keretei ál­talában kialakultak. Mind­ezek ellenére az együttmű­ködésnek még vannak je­lentős hiányosságai. Előfor­dul, hogy vezetőségi ülésen vagy taggyűlésen vélemé­nyezik ugyan a rájuk is vo­natkozó tervikoncepciókat, de az egyes részkérdéseket érintő gyakorlati intézkedé­sekről, a módosításokról csak utólag, nem ritkán meglepődve szereznek tudo­mást. Ezért gyakori az a jelen­ség, hogy a körzeti párt- szervezet javaslatot ugyan tehet — és tesz is —, de mivel távol van a döntési helyektől, azok a javaslatok elsikkadnak. Ez pedig torzít­ja a pártszervezetek tekin­télyét, befolyását, s érthető­en kedvezőtlen visszhangot vált ki mind a párttagok, mind a terület lakossága kö­rében. Ezen változtatnunk kell, s ennek a változtatás­nak egybe kell esnie a po­litikai intézményrendszer re­formjával, a lakóterületi po­litikai munka felértékelődé­sével. Javulás mutatkozott az el­múlt időszakban a munka­helyi és a lakóterületi-kör­zeti pártszervek, -szerveze­tek kapcsolatában. A ko­rábban érvényesülő, úgyne­vezett patronáló jelleget az egyenrangú szervezetek két­irányú, rendszerezett együtt­működése váltotta fel, amelynek — az anyagi­technikai eszközök biztosí­tása mellett — erősödnek tartalmi és politikai voná­sai. Az együttműködés te­rületei szélesedtek, formái és módszerei sokszínűbbé váltak. Javult a kölcsönös tájékoztatás színvonala, a lakóterületen és a munka­helyen folyó tevékenységről. Fogyatékossága viszont az információáramlásnak, hogy sok esetben csak a testüle­tekre vagy vezetőségekre korlátozódnak. Haladás történt a város- politikai feladatok egyezte­tésében és a teendők meg­valósításában, összehangol­tabb a politikai kampányok­ban való részvétel, rendsze­resebbé váltak a közösen szervezett társadalmi mun­kaakciók, ünnepségek, kul­turális rendezvények, kirán­dulások. Kétségtelenül sok jó tapasztalat van az együtt­működésben, ennek ellené­re nem kevés a hiányosság, és néhány területen lassú az előrehaladás üteme. Egyik jellemző probléma, hogy ' a lakótetületi-körzeti pártszervezetek magas tag­létszáma miatt az alapszer­vezeti munka irányítása és szervezése leköti a vezetősé­gek erejének jelentős részét, így kevés energia marad a területpolitikai munkára, a munkahelyi pártszervezetek­kel való kapcsolattartásra. A munkahelyi pártszerveze­tek feladatainak növekedé­se, a vállalatok anyagi for­rásainak szűkülése is nega­tívan hat a kapcsolatok fej­lődésére. A jól képzett, ta­pasztalt nyugdíjas párttagok átjelentkezése, a, munkává - ^ szonyban álló párttagok funkcióba választása enyhí­tette ugyan a helyenként fe­szítő kádergondokat, de megoldást nem hozott. A nagyobb városokban hátráltatja az együttműkö­dést, hogy a munkahelyi pártszervezetek tagjainak munkahelye és lakóterülete nem esik egybe. Ezért a közös munka továbbra is el­sősorban az egyes akciók végrehajtására korlátozódik, vagy csupán néhány sze­mélyhez kötődik. Az együtt­működés érzékeny pontja, hogy a munkahelyi párt- szervezetek tagjainak szá­mottevő része nem ismeri kellően a lakóterületi-körze­ti pártmunka jelentőségét, feladatait. Ennek rendsze­rint az az oka, hogy nincse­nek bevonva a lakóterületi politikái munkába. Kevés a lakóterülethez kötött párt­megbízatás, s ami van, an­nak is elmarad az értéke­lése, a kellő megbecsülése is. A kisebb vámosokban és településeken az együttmű­ködés többnyire bensősége­sebb, tartalmasabb. Ez ab­ból adódik, hogy a párt- szervezetek tagjai általában ugyanazon a településen él­nek és dolgoznak, N ismerik egymást és a település prob­lémáit, tehát nyilvánvalóbb a kölcsönös érdekazonosság. (Folytatjuk) Csodálatot váltott ki a 80- as évek elején a Bódva-völgyi emberek pá­ratlan össze­fogása: először Edelényben, aztán Szendrő- ben és végül Rudabányán építettek uszo­dát társadalmi munkában. A gondolat dr. Vodila Bar­nától, a járási tanács elnö­kétől eredt. Utazott, tárgyalt, koordinált, míg csak el nem készültek az uszodák. Azóta sok száz kisgyerek tanult meg úszni — és ez vitathatatlan eredmény. Ám az edelényi és a szertdrői uszoda vize elapadt, az edelényiben tűz pusztított két éve, a szend- rőit pedig statikai okok mi­att kellett lezárni, az idei tanévkezdéskor. Dr. Vodila Barna a 15. számú választókerület or­szággyűlési képviselője most. — Sok kellemetlenségem volt már emiatt. Csak azt tudom mondani, hogy az uszodák, és a tornacsarno­kok, mert hiszen együtt épültek, jóváhagyott tervek alapján készültek, nagyon sok ember közreműködésé­vel. Egy-egy sportkomplexum 4 millió forintba került. El­képesztő, minden realitást nélkülöző összegekről beszél­nek most megyén kívüli tervezőmérnökök, hallottam már olyat, hogy a szendrői uszodát 32 millió forintért lehetne helyreállítani. Eny- nyit azért az infláció nyaká­ba sem lehet varrni! Meg­győződésem viszont, hogy ezeket a létesítményéket egy kissé elhanyagolták, több törődéssel ma is működhet­nének. — A kiszáradt uszodákon kívül mik ma a kerület kép­viselőjének gondjai? — Amik a választókéi. A legnyomasztóbb a foglalkoz­tatás. A megye gazdaságilag elmaradott térségeinek egy­ötöde itt van, nálunk. Ede- lényből a munkaképes em­berek 44,8, a térségből 55 százaléka eljár dolgozni. Edelény vonzáskörzetében 21 olyan község van, amelynek a lélekszámú nem éri el ad ötszáz főt. Hála a munka­helyteremtő pályázatoknak és a területfejlesztési alap­nak, megkezdődött az iparo­sodás. Szendrőben bővítik az Alumíniumgyárat, Szalonnán mészkőőrlő létesült, Perku­pán díszítőkövet megmun­káló üzem és varroda Híd-' végardón, Bódvaszilason. Lassan-lassan megvalósul az az elképzelésünk, hogy való­di körzetközpontok alakulja­nak ki, amelyekre támasz­kodni lehet az aprófalvak, népeinek: kenyeret adnak — és némi infrastruktúrát. — ön, képviselő elvtárs, tanácsi vezető korában hi­res volt arról, hogy pénz nélkül, ötletekkel és szer­vezéssel tudott jobbítani az emberek életén. Most még annyi pénz sincs ... Napokon" belül országszer­te megkezdődik a karácsony­fa-vásár. A Kereskedelmi Minisztériumtól kapott tá­jékoztatás szerint az állami gazdaságok -és a magánter­melők kellő mennyiségű fe­nyőfát termeltek ki, s a ke­reskedelem a tavalyihoz ha­— ... ezért ma különösen fontos az emberekkel való, az anyagiakat nélkülöző tö­rődés. Nagyon örülök, hogy egy 1985-ös országgyűlési in­terpellációmat követően új­ra dolgozik Edelényben bí­róság. Hajnaltól estig tartó utazásba, várakozásba került egy-egy tízperces bírósági ügy elintézése, amikor Mis­kolcra kellett utazniuk a Bódva-völgyieknek. Mosta­nában minden fórumon el­mondom, hogy adjanak jo­gosítványt az államigazgatási főiskolát, vagy -jogi egyete­met végzett tanácsi vezető­nek, egy-egy okirat, így adásvételi szerződés, vég­rendelet, szerződés elkészí­tésére. Hiszen értenek hozzá. Régen ezt' a munkát a köz­ségi jegyzőik végezték. Ma ügyvédhez kell utaznia a nyolcvanéves nagymamának is, ha ügyes-bajos kis ügye akad... — Milyen ma az élet Ede­lényben, Borsodban? — Érezzük a városiasodás előnyeit, mi, akik Edelény- ben, Finkén, Borsodban, vagyis Nagy-Edelénvben la­kunk. Érzésem szerint azon­ban csorbulnak a lokálpat­rióta érzelmek, ha tudato­san fojtogatjuk. Én a megye névadó településén, Borsod­ban lakom, személyes ügyem is tehát, hogy valamilyen módon jelezzük az idegen­nek: ez, kérem szépen Bor­sod település. A borsodi földvár feltárása folyamat­ban van, a vár tövében egy ■kis házat már kiszemeltünk apró tájmúzeumnak. Még egy tábla, helységjelző is sonlóan másfél millió la ér­tékesítésére számít. A terme­lőkkel abban is megállapod­tak, hogy amennyiben szük­séges lesz, a karácsony előt­ti héten pótlólag ismét ki­vágnak fákat. A tapasztalatok szerint év­ről évre csökken az érdek­kellene. Ennél azonban sú­lyosabb hovatartozási ügyek is foglalkoztatják az „ede- lényieket”. Tudja, hány Kossuth utca van Edelény­ben? — Egy. Netán kettő is? — Kár találgatni, öt Kos­suth utcája van a városnak. Egy Edelényben, négy pedig a négy csatolt községben, úgymint Abodon, Ládbese- nyőn, Balajton és Damakon. Ha lemarad a levélről az irányítószám, a postai kéz­besítő nehéz helyzetbe ke­rül. E társközségek gondja azonban még ennél is na­gyobb. Városnak ugyanis, az érvényben levő Alkotmány- értelmében nem lehet társ­községe, így nem lehet elöl­járósága, semmije sem le­het, hiszen az abodi ember városi polgárnak, edelényi polgárnak számít. Amíg Ede­lény nagyközség volt — ma­radjunk a példánál —* az abodiáknak öt tanácstagjuk volt. öt embernek már „hangja volt” a nagyközsé­gi tanácsülésen. Most, a vá­rosban az a rend. hogy öt­száz főt egy tanácstag kép­visel. A hétszáz fős csatolt község sem állíthat tehát egynél több tanácstagot. — És városinak érzi ma­gát a damaki, balajti em­ber? — Dehogy. Ök a meghitt és még mindig nyugodtabb falusi életüket szeretnék él­ni továbbra is. És ragasz­kodnak falujuk történelmi nevéhez. Nem akarnak ede- lényiek lenni és az érzel­meiket — alkotmány.ilag, jo­gilag, emberileg — tiszte­letben kellene tartanunk lődés a viszonylag olcsó luc­fenyők iránt, amelyeknek tű­levele gyorsabban hullik, mint a többi fajtáké. A fe­nyőfák ára valamivel maga­sabb lesz, mint tavaly, a ter­melői ár ugyanis 10—15 szá­zalékkal emelkedett. Az irányár fajtánként különbö­ző, méterenként 70—240 fo­rint. I héten meokezdii a karácsonyfa-vásár

Next

/
Thumbnails
Contents