Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. december 5., hétfő Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) Alig volt olyan hozzászóló, aki ne foglalkozott volna a bérkérdésekkel. Többen hangsúlyozták: nagyon fontos a bérreform meggyorsítása, a jelenlegi körülmények között ugyanis nincs lehetőség a nagyobb teljesítményt nyújtók megfizetésére. Szinte valamennyi ágazat dolgozói elégedetlenek jövedelmükkel. Sokan hangoztatták, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek terheit elsősorban a nagyüzemi munkásság viseli. Különösen azok kerültek igen nehéz helyzetbe, akik önhibájukon kívül vesztették el munkájukat. A szerkezetváltással kapcsolatos gondok igen nagyok, így érthető, hogy az érintettek igénylik a teljes nyíltságot és a korrekt tájékoztatást. Básti János, a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának vezető titkára sürgette a kormány által alkalmazott restrikciós gazdaságpolitika megszüntetését, a gazdaság dinamizálását. Véleménye szerint ez szükséges ahhoz, hogy új munkahelyeket teremtsenek, biztosítani tudják, hogy a dolgozók lakóhelyük közelében találjanak munkát. A vasasszakszervezet véleménye szerint a munkanélküliség. mint élethelyzet elfogadhatatlan. Mivel átmeneti munkanélküliség kialakulása a jelenlegi körülmények között elkerülhetetlennek látszik, ezért szükség van a munkanélküli segély intézményének bevezetésére. Emellett fel kell gyorsítani a dolgozók átképzését, és rugalmasabbá kell tenni a jelenlegi nyugdíjrendszert. — Az értekezleten délután kért szót Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Elmondotta, hogy ez a tanácskozás a jelenleg tapasztalható politikai megújulás jelentős állomása. Sok új érték születik manapság, jó irányba haladunk, ám eközben melléktermékek is keletkeznek. Ez azonban természetes, ezért is fontos az eltérő vélemények ütköztetése, a kiterjedt eszmecsere. Gondot jelent viszont, hogy nem kevesen az eltérő véleményeket még mindig nehezen viselik el. — A jelenlegi tanácskozás fontos része a politikai pluralizmus magyarországi kibontakoztatásának — hangsúlyozta. — Az MSZMP-nek érdeke, hogy tekintéllyel, tömegbázissal, önálló politikai arculattal rendelkező szak- szervezet szervezze a bérből és fizetésből élők érdekvédelmét. Ezt a tevékenységet a párt a maga eszközeivel támogatja. Mégpedig úgy, hogy önmérsékletet tanúsít, elsősorban az országos és a helyi politika kidolgozásával járul hozzá a közgondolkodás alakításához, és nem vállal át szakszervezeti funkciókat. A továbbiakban az MSZMP főtitkára arról beszélt, hogy mai gondjaink forrása nagymértékben a gazdaságban keresendő. Abban, hogy a termelés hatékonysága meglehetősen alacsony. Mindez többek között azzal a tévedéssel magyarázható, hogy a szocializmus egyik alapelvének a vegyestulajdonú he* lyett a .társadalmi tulajdonú gazdaság kialakítását tartották, s elhanyagolták a tulajdon hasznosításához szükséges ösztönzőrendszer kiépítését. A gondokat növeli az is, hogy a korábbi évtizedekben az állam olyan nagy mértékű ellátási felelősséget vállalt magára, amelynek ma nem tud eleget tenni. Ezen mindenképpen változtatni kell. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a demokrácia érdemi fejlesztése nélkül nem lehet megteremteni a kibontakozás feltételeit. A demokráciát azonban nem a termelésben kell gyakorolni. A termelésben alapvető feladat a rend fenntartása, a munkafegyelem megkövetelése. Vasárnap reggel, az építők Székházéban folytatta munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A dokumentumok feletti vitában elhangzott véleményeket, észrevételeket Nagy Sándor, a SZOT főtitkára foglalta össze. A felszólalók alapvetően megerősítették a szakszervezetek megújulásának, tevékenységének fő irányairól a dokumentumban foglaltakat — mondta. A tanácskozás eleget tett annak a szándéknak, hogy a továbblépés fő irányainak kijelölésével utat nyisson a szakszervezeti mozgalomnak a tagság által kívánt átalakításához. Ezzel kapcsolatban elmondta: nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy februárban hívjanak össze egy újabb országos értekezletet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulási folyamat érdemi lezárására csak a szakszervezetek előrehozott kongresszusa vállalkozhat. A továbblépéshez most arra van szükség, hogy az elfogadott fő irányoknak megfelelő tartalommal dolgozzák ki a szakszervezetek új, egyelőre ideiglenes alapokmányát. Ennek birtokában lehet megvalósítani a mozgalom egészének megújító-, sát, szervezeti és választási rendszerének átalakítását. Figyelembe véve az új alapokmány tagsági vitájához szükséges időt is, a szakszervezetek legkorábban 1989 végén, 1990 elején tarthatják meg előrehozott, rendkívüli kongresszusukat. A főtitkár véleménye szerint természetes, hogy a vitában igen nagy hangsúllyal vetődtek fel az érdekvédelem, az érdekképviselet kérdései, az ország gazdasági nehézségei, a dolgozók élet- színvonalát, szociális helyzetét alapvetően befolyásoló gazdasági gondok. Ezen belül is a legtöbben — érthetően — a bérezés problémáiról szóltak. Vasárnap, a délutáni órákban befejezte munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A küldöttek a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megújításának fő irányairól kialakított állás- foglalást három tartózkodással elfogadták. A szakszervezeti érdekvédelem és érdekképviselet fő irányait meghatározó állásfoglalást egy ellenszavazattal és két tartózkodással ugyancsak elfogadták. Végül a magyar szakszervezetek országos szintű szövetsége alapokmányának alapelveire, a kidolgozásával összefüggő teendőkre tett javaslatot egyhangúlag elfogadták. A tanácskozás Paszternák László elnöki zárszavával ért véget. (MTI) Józan derűlátással (Folytatás az 1. oldalról) Joggal állapíthatták meg a pártértekezlet részvevői, hogy Ernőd nagyközségben — az országosan nehéz viszonyok között is — jól törekszenek élni a kedvező földrajzi adottságból, a jó területit elhelyezkedésből fakadó lehetőségekkel. Folytatódott a település ,,alvó város” jellegének erősödése. A kommunális ellátás sokat fejlődött, de színvonala igen differenciált. Érthető, hogy a lakosság elégedetlen a kereskedelmi ellátással. Joggal kifogásolják a közrend, a közbiztonság helyzetét is. Gazdasági egységeik döntő többségének a stabilitás, .a hatékony gazdálkodás, a fejlődés a jellemzője. Kiemelték ugyanakkor, hogy megelégedettségre nem lehet okuk, hiszen ezt sem helyzetük, sem kilátásaik nem indokolják. Verejtékező munkával, közös töprengéssel, nagyobb felelősséggel lehet jövőjüket megalapozni. A kulturális eredmények közül nagyra értékelték a korszerű lakásépítési törekvéseket. Megállapították, hogy a közoktatási, a köz- művelődési, az egészségügyi intézmények feltételei folyamatosan javulnak. A kedvezőbb személyi, anyagi, tárgyi körülmények lehetővé teszik az eddig is színvonalas munka folytatását, fejlesztését. A lakosság félti szocialista vívmányainkat, ragaszkodik értékeinkhez. Napjainkban többen elbizonytalanodnak, félnek a jövőtől. Ezzel együtt van jelen a realitásokon alapuló optimizmus is. Kialakultak, megteremtődtek Ernődön a megújuláshoz szükséges feltételek a pártmozgalomban. Kasza István erőteljesen hangsúlyozta szóbeli kiegészítőjében, hogy a pártbizottság csak akkor tud feladatainak eleget tenni, ha megújul, ha korszerűsíti munkastílusát, fejleszti, benne a demokratikus elemeket, még tágabb teret ad a párttagok kezdeményezéseinek, ötleteinek, javaslatainak. Az alapszervezeti pártmunka javításában a folyamatos politizálást, a párttagok „politikai fogódzókkal” való folyamatos ellátását, a lakóhelyen dolgozó és bejáró párttagok szorosabb kapcsolódását tartják fontosnak. Olyan községpolitikai koncepció megvalósítását szorgalmazták, amely gyorsabban javítja a lakosság életminőségét. Ennek elősegítésére községpolitikai tanácsadó testület létrehozását határozták el. A vita nemcsak pontosabbá tette, lki is egészítette az előterjesztéseket a délután négy óráig tartó értekezleten. A hozzászólók úgy látják, hogy Ernődön nehezebb helyzetükben egy egészséges erjedés kezdődött meg a pártmozgal ómban. Nem a bénultság, hanem a tenni- ákarás a jellemző. A megoldást, a megújulást a párttól várják. Ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt hónapokban is nőtt a kommunisták közé felvételüket kérő, és felvettek száma, elsősorban a fiatalok és az értelmiségiek között. Ennek folytatását, erősítését sürgették a résztvevők. Azt,'hogy a megélénkülő, erjedő pártmunka gyorsabban újuljon meg. Legyen élőbb a kapcsolat a párttestület és a párttagok valamint a lakosság között: a lakóterületi politikai munka során karoljanak fel, fogjanak össze minden progresszív erőt; a testület egységes álláspontját, egységesen képviseljék a párttagok minden politikai akcióban, kampányban. Hangoztatták, szükség van megújulásra, de feleleveníteni, folytatni is kell: módszereket, eljárásokat, leginkább például az embercentrikus mozgalmi munkát. Kiemelték, 'hogy új módon kell helyben is foglalkozni a politika, a gazdaság, a művelődés viszonyával. A műveltség, a művelődés növekvő jelentőségét hangoztatták, fokozottabb elismerését sürgették. Gazdasági eredményeik mellett figyelmeztették is önmagukat arra, hogy ne bizakodjanak el. Ne felülről, mástól várjanak, csak saját szorgalmukra, találékonyságukra számítsanak. A vita után az értekezlet elfogadta az állásfoglalástervezetet. Majd megválasztotta a 17 tagú új pártbizottságot. Ezt követően a testület megtartotta első ülését. Itt titkárnak ismét Kasza Istvánt választották meg, társadalmi titkárhelyettesnek pedig Érsok Istvánt, valamint Zsembery Györgyöt delegálták a megyei pártbizottságba. Faragó Lajos Hogyan legyünk Iságmenedzserek? Fölényes magabiztossággal bűvészkednek nálunk a szavakkal, a kifejezésekkel. Például: a hivatalosan meg- nyilatkozók nem ismerik el a válsághelyzetet, ehelyett azt mondják, hogy „bizonyos válságtünetek vannak”. Aztán — és meglepően rövid idő múltán — elismerik a „válsághelyzetet”, de csakis a „helyzetet”, és makacsul tartózkodnak a gazdasági és társadalmi válság szóösszetétel használatától. Majd hellyel-közzel expressis verbis megjelenik és elhangzik a kategorikus „válság” minősítés, ám ebből — legalábbis mindeddig — semmiféle keményen megfogalmazott és legfőképpen a lakosság áltál félreérthetetlen . megállapítás nem következett. Most mintha — az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése után — változna a helyzetértékelés. A meglepően szűkszavú közleményből — jól olvasva a mondatokat és a kifejezéséket — lényegében kiderül, hogy az ország gazdasági helyzete rendkívül súlyos. Mert például — és ezt már a jegyzetíró teszi hozzá —, évente 6—7 milliárd dollárt kell kifizetnünk részben az adósságszolgálatra, részben pedig a termelőmunka folyamatosságához, és a mindennapi élethez nélkülözhetetlen importra. Ezzel szemben az évenkénti export dollárban számított értéke nem több, mint ötmilliárd. További gond, hogy a gazdaság exportképességét adott — és máról holnapra gyökeresen aligha megváltoztatható — termelési struktúrával kellene erőteljesen javítani, ami persze nem megy. Ráadásul — micsoda paradoxon! — a-KGST piaci stagnálása, pontosabban kínálati helyzetének romlása miatt az e piacra orientálódott hazai iparvállalatók — például a gépiparban — kihasználatlan, és ezért hasz- nosíthatatlan kapacitásokkal rendelkeznek. És mindennek tetejében a belpolitikai helyzet 1956 óta példátlanul feszült az évről évre csökkenő életszínvonal, a lakossági fogyasztás drasztikus visszafogása miatt. Ez az a válsághelyzet, amiből csakis egyetlen kiút kínálkozik: a társadalompolitikai konszolidációra épített gaz- daságstabilizálási törekvések és a remélhető stabilizálásra épített — a kibontakozás szolgálatába állított — intézkedéseik. No, de hogyan? Az Országos Tervhivatal elnökének határozott véleménye szerint csakis úgy, hogy jövőre sajnos, kíméletlenül folytatni kell mindazt, ami az idén elkezdődött, vagyis az általános restrikciót. Aminek egyébként nem elhanyagolható eredménye az alapvető gazdasági feladatok teljesítése, háromszázalékos fogyasztáscsökkentés és 10 százalékos reálbércsökkentés árán. És annak engedményével, hogy nem sikerült a szükséghelyzetnek megfelelően korlátozni a vállalati vásárlóerőt. Vagyis mi lenne az első teendő? A vállalati költekezés szigorú korlátozása. Igen ám, de nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amit túllépve esetleg már az a veszély fenyeget, hogy a vállalatok — és általában véve ä gazdálkodó egységek — úgymond „bedobják a törülközőt”. És mégis: meg kell találni ezt a lehetséges határt, még tovább terhelve —- anyagilag — a vállalkozókat, kiegészítve ezt a lakossági terhek további növelésével, és nem feledkezve meg a közösségi kiadások kíméletlen racionalizálásáról sem. A lehetséges és kívánatos konkrét módszerek: a lakossági fogyasztás további és legalább egyszázalékos, s a reálbér hatszázalékos — tehát az ideinél kisebb mértékű — csökkentése; ezzel együtt a közösségi fogyasztás és az állami beruházások visszafogása, valamint az államigazgatási költségek racionalizálása. A vállalati körben ez praktikusan azt jelenti, hogy közvetett módon is megcsapolnák az ott felgyülemlett — és a gazdasági kormányzat által még mindig túlságosan is bőségesnek ítélt — pénzösszegeket. Például oly módon, hogy jelentős pénzeket fölemésztő lakásalap létesítésére köteleznék a vállalatokat (ha már egyszer az állam kivonult a lakásépítkezésekből), továbbá felemelnék a 40 százalékos társadalombiztosítási járulékot 43 százalékra; és 55 százalékos nyereségadókulcsot javasolnának az Országgyűlésnek, vagy bevezetnék az állami tulajdonban levő vállalatokat érintő állami osztalék rendszerét. Tehát semmi jó a jövő esztendőben? Mi tagadás: semmi. És azért sem, mert , ha ezeket a további áldozatokat a társadalom esetleg nem vállalná, akkor be kell jelenteni a nemzetközi fizetésképtelenséget. (Megjegyzendő,' hogy e megoldást már jó ideje és jó néhányon javasolják, mondván, hogy emiatt nem fog összedőlni a ház.) Pedig ennek kijelentése igencsak megfontolandó, hiszen utána aligha lesznek további hitelek, a fogyasztást radikálisan csökkenteni kell. Viszont a kamatfizetési kötelezettségek változatlanok. Következésképpen a mainál sokkal súlyosabb forráshiányokkal kellene számolni. Nagy kérdés azonban, hogy vajon lehetséges-e olyan politikai konszenzus, amely a további megpróbáltatások elviselésének alapfeltétele. És még nagyobb kérdés, hogy a jelenlegi politikai irányítás — jelesül: a párt vezető testületé — mennyire képes és mennyire elszánt e nagyon is kívánatos konszenzus megteremtésére — amennyiben ez egyáltalán még lehetséges. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy ez ügyben korszakos jelentőségű-e a Központi Bizottság nagy várakozások közepette megtartott legutóbbi ülése. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a gazdasági helyzetértékelésről és tennivalókról szóló közlemény meglepően szűkszaú, jóllehet e mostani KB-ülés szakszerűen professzionalista „agitprop” munkája talán jócskán enyhíthette volna e tekintetben is a feszülten nyugtalan közhangulatot. És mi másra lenne most szükség, ha nem a viszonylagos higgadtságra és az erre épülő közös elszántságra? Máskülönben hogyan legyünk válságmenedzserek? (MTI—Press) Vértes Csaba Várkonyi Péter Kínában Várkonyi Péter külügyminiszter, aki december 4. és 10. között hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban, vasárnap délután Sanghajba, Kína legnagyobb ipari városába érkezett. A magyar külügyminiszter kétnapos sanghaji tartózkodásának fontos eseménye lesz a magyar főkonzulátus hétfői, hivatalos megnyitása. A magyar külügyminisztert a sanghaji repülőtéren Kao Sen, a városi népi kormány külügyi hódújának helyettes vezetője és Hszie Csün, a külügyi iroda proto- kollosztályának vezetője fogadta. FELVETEL gépjármőtechnikus-Minűsíti tanfolyamra AZ 1. SZ. IPARI SZAKKÖZÉPISKOLA (Miskolc, Rócz Adóm u. 54—58.) GÉPJÁRMÜTECHNIKAI SZAKON 1989. február hónapban kezdődően önköltséges, levelező rendszerű technikusminősitö vizsgára felkészítő tanfolyami» indít A JELENTKEZÉS FELTÉTELEI: a) gépjármütechnikai szakközépiskolai érettségi és legalább 2 éves, szakiránynak megfelelő szakmai gyakorlat, vagy b) középiskolai érettségi, szakiránynak megfelelő szakmunkásképesítés és 2 éves, szakirányú szakmai gyakorlat, vagy c) szakmunkások szakközépiskolai érettségi és 2 éves szakirányú szakmai gyakorlat MEGJEGYZÉS: A „b” és „c” feltételeknek megfelelők részére különbözeti tanfolyamot is indítunk, melynek sikeres elvégzése után van csak lehetőség □ technikusminősítő tanfolyamra való felvételre A JELENTKEZÉS MÓDJA: Az iskolánál igényelhető jelentkezési lap kitöltésével JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1988. december 15. A technikusminősitéssel kapcsolatos részletes felvilágosításért az iskola műszaki igazgatóhelyettesét kell megkeresni
