Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
I 1988. december 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az állampolgár és a tanácselnök Nyílt válasz, nyílt levélre Nyílt levéllel kereste meg a közelmúltban szerkesztőségünket Laboda Ferenc, miskolci olvasónk. Elkeseredett hangú soraiban panaszolja el, hogyan épített pingyomi telkén egy kisebb épületet, milyen tortúrát jár azóta. A levélben emellett az államigazgatással, a tanácsi apparátussal szemben több, súlyos vádat fogalmaz meg. Ezúttal formabontó megoldást választunk. Nem a nyílt levelet majd a választ tesszük közzé. A levél címzettje, dr. Kovács László tanácselnök azonnal válaszol. Laboda Ferenc- 1988. július 13-án az építési engedély megszerzésére kérelmet nyújtott be a Miskolci Városi Hivatal műszaki osztályán. Ott - szóban - azt a tájékoztatást kapta, hogy ügyében nyolc-tíz nap az átfutási idő. Ő ebben az ígéretben bízva, július utolsó hétvégéjén rokonaival és munkatársaival hozzáfogott, tető alá hozott egy gazdasági épületet. Szeptember 5-én jutott tudomására, hogy dossziéja Miskolcról augusztus 11-én a mályi tanácshoz került, ott kérelmét elutasították. A községi tanács - a vonatkozó rendcletek alapján - kötelezte őt, hogy az épületre készíttesse el a fenntartási engedélyterveket, csatoljon hozzájuk különböző okiratokat, s azokat 1000 forintos okmány- bélyéggel ellátva ismét nyújtsa be, az építkezést pedig leállították. A panaszos sérelmesnek találva az eljárást, fogadónapon kereste lel a tanácselnököt, aki ígéretet tett a segítségre. Mire hazaért, meglepve tapasztalta, hogy kérelmét, amelyben a bírság elengedését kérte, ismét elutasították, immár jogerősen. „Önök választott tisztségviselők - írja levelében Laboda Ferenc - úgy érzem, valóban a választók gondjait viselik szívükön. De akik az önök nevében ítélkeznek, már hivatalnokok, ők a hatóság, ahol viszont az emberség nem kötelező, csak a rendelet ismerete és alkalmazása.”- Én valóban meghallgattam Laboda Ferencet. Ez kötelességem, amelyért nem érdemiek köszönetét. Mint minden esetben ígéretet tettem, hogy megvizsgálom az ügyet. A tanácsi dolgozók a vonatkozó jogszabályok alkalmazására esküdnek fel, amikor a hivatalukba lépnek, s nem tehetnek mást, mint azt. hogy a rendeleteket alkalmazzák. Én sem tehetem meg, hogy olyan cselekedetekre kötelezzem őket, amelyek ellentétesek a jogszabályokkal. Fogadónapjaimon sem tehetem meg, hogy az eljárást leállítsam. Az építkező érthetően elkeseredett. Ám meg kell értenie, hogy engedély nélkül látott a munkához. Az engedélyezéshez különféle okmányokat kell benyújtani. Ö. valószínűleg gyorsan akart építkezni. Az anyagárak és a munkád í j a k szoronga tóan emelkednek. Ám ez sem ment fel senkit az építési engedély beszerzésétől. Ismétlem, az előadónak a jogszabályt kell betartani. Nem lélektelenül. nem mereven, csak a betű szellemében. „1983. július 1-jén kaptam meg a telket a pingyomtetőn - folytatódik a levél - olyan területeken. amelyet azelőtt még nem műveltek. Ázén telkemen bombatölcsért találtam, ki nem lőtt ágyúlövedéket és rengeteg szilánkot. A perje megszabadításán igen keményen dolgoztam, két éven keresztül. Mire kultúrterületté tettük ezeket a földeket, megjelent a hivatal, a hatóság, a szerv és adót vet ki, szabályozza, mit építhetek szerszám, termés, vagy a növényvédő szer tárolására, eső elleni védőhelyként. Kíváncsian várom a tájékoztatást arról, vajon az előző tulajdonost a termőföld elhanyagolásáért, művelésének elmulasztásáért vajon mire büntették? Ugyanis mi megfizettünk rajta, viszonylag gyorsan kulturált körülményeket teremtettünk. Ezután már csak úgy élhetünk, hogy a tisztelt hivatal és hatóság átveszi az ott élés részletes szabályozását és büntetések alkalmazásával az ő akaratának teljesítésére kényszerít bennünket.”- Mindezek hangzatos kijelentések, de megítélésem szerint nincs igaza a panaszosnak. Több ezren csinálták végig ugyanazt, amit ő. A Pingyom ugar volt. A megművelés azonban nem jogosítja fel sem őt, sem mást, hogy ne szabályszerűen járjanak el bármilyen jellegű építési ügyben. Megítélése. Véleményem szerint így rendkívül szubjektív. Olyan gon dola tt á rs í fásai vannak, amelyeket nem lehet egymás mellé állítani. Ha válaki műveli a kertjét, még nem vonhatja ki magát a hatályos jogszabályok alól. „A népképviselet hatósági szervei gondolkodás nélkül, törvényt, paragrafust idézve büntetnek. Milyen az az állam, amelynek hatóságai minden energiájukkal azon munkálkodnak, hogy polgárai boldogulását megakadályozzák? A tanács vezetői arról panaszkodnak, hogy szűkös pénzügyi kereteikből, dráguló világunkban nehéz gazdálkodni. Az élet mást igazol. Mi szegény emberek költjük el igen megfontoltan a folyamatosan értéktelenedő pénzünket. Es éppen csak hogy élünk. Az önök apparátusának létszáma állandóan nő, felszerelésük tökéletesedik. Fényképészeket tartanak görbecsövű (???) felvevővel. Hogyan is csinálhatna egyébként felvételt az épületnek árról a végéről, amelyet egyébként nem láthat? Kíváncsi vagyok, az ugaron hagyott földekről milyen felvételekkel tudnak szolgálni?”- A Pingyomról légi felvételek készültek már korábban. Az ÉVM előírásainak megfelelően ugyanis minden építkezést tételesen felül kellett vizsgálni, tudniillik olyan mértéktelenül szaporodott el Magyarországon az engedély nélküli építkezés, hogy azt már meg kellett állítani. Apparátusunk létszáma nem nő, csökken. Téves a panaszos információja.- Miből táplálkozhat a levélíró apparátussal szembeni éles szembenállása?- A tanácsi apparátus az államhatalmat testesíti meg helyileg. S a hatalommal szembeni ellenállás, a szabályozás, a rend betartására hivatottakkal szemben ellenállás van. A levélíró nem a szabályozott élet megteremtésének segítőit látja az apparátusban, hanem ellenséget, gáncsoskodókat. bürokratákat, holott az érzésem szerint nem így van. Egy társadalomban szabályozva, közlekedési táblákra szükség van. Hadd tegyem, hozzá, egyébként az utóbbi években érezhető elutasító, fenntartásokat hangoztató magatartás'oldódó- ban van. Nem azért, mert az állampolgárok elnézőbbek lennének, hanem mert a hivatalnokok jobban érzik, hogy az állampolgárért vannak. „Az állampolgárnak - fejeződik be a levél - aki 60 hónapból 1-2 hónapig választópolgár is, az az érzése, hogy a jószándékú, választott tisztségviselőket bekerítette a bürokrácia. Az élet minden területén tapasztalható túlszabályozottság bénítölag hat egész életünkre, irritálja az állampolgárt, miközben a tanács elveszíti nép- képviseleti funkcióját. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a néphatalom gyakorlásának egyetlen eszköze a különböző szakmai' területek jogszabályokkal, tanácsi határozattal történő működtetése. Ez csak oda vezethet, ahol vagyunk. Az irányításban nincs szükség érző és gondolkodó emberre, elég a szabályozók ismerete és gondolkodás nélküli alkalmazása.”- Nem osztom ezt a nézetet. Igaz, a tanácsnak egyszerre, önmagában megvalósítani és népképviseleti és.az államigazgatási, szakmai funkcióját. Elfogadom, e két funkció között ellentmondások keletkezhetnek. De azt már nem fogadom el. hogy a városlakók, a népképviselet ellenére gyakoroljuk az államhatalmi funkciót. Éppen a meghirdetett, nyílt várospolitika, a városlakókkal való rendszeres kapcsolattartás. a tanácsrendeletek előzetes társadalmi vitája mind azt igazolják, a népképviseleti funkciónak teljesebben meg akarunk felelni. A jogszabályokat is emberségesen, humánusan, a körülményeket figyelembe véve kell betartani. Ez alapvető előírás. Ám ez sohasem jelenti, hogy a rendelet habárait elmossuk, parttalanná tegyük- Építésrendészeti ügyekben, Laboda Ferencé is ilyen, gyakran keresik meg a tanácselnököt?- A lakás után az építésrendészeti ügyek a leggyakoribbak. Ha indokoltnak látom, akkor azt szoktam kérni, hogy a másodfokú határozat alapos mérlegelés után szülessen meg. Tartalmát azonban nem határozhatom meg. A döntés a szakemberek kezében van. Ha különleges méltánylásra érdemes körülményt találok, erre figyelmeztetem a munkatársaimat. De nemegyszer előfordul, hogy ilyen különleges méltánylást érdemlő esetekben sincs lehetőségünk az állampolgárnak is tetsző megoldást találni. Például a bírságokat nem lehet elengedni, részletfizetési kedvezményt nem adhatunk, a jogszabályokban erre lehetőség sincs. Egyébként a panaszos ügyében - bár a határozat megp- születésekor nem tudtunk nyílt levélről - a felülvizsgálati eljárás után is van döntés. Sajnos, s ezt őszintén mondom, cl kellett utasítani kérését. Udvardy József Gyorsabb növekedés zeneszóra Japánban egy melegház munkatársai kísérletek sorozatával bizonyították be azt a tényt, hogy a növények növekedésére serkentőleg hat a zene. A vizes tápoldatban fejlődő növények, egy akusztikai szakember által külön erre a célra kifejlesztett hangszórón keresztül áramoltatott mély hanghullámok okozta légrezgéseket érzékelik. Monopolhelyzet, jövedelmezőség, export-import A munkabért sem fedezi az árrés Régen vitatott kérdés a kereskedelemben. kinek is van ellátási felelőssége? Melyik bolt. melyik gazdasági egység és miért kötelezhető arra. hogy a lakosságot maradéktalanul ellássa? Az ipar, a gyártó diktálta időnként tisztességtelen monopolhelyzetet hogyan lehetne megváltoztatni? Mikor osztják el igazságosan a teherviselést az állami és a magánszektor között? Ki meri kimondani felelősséggel, jjogy ha egy kis bolt veszteséges, lehúzhatja a redőnyt? Mikor rendezik a kereskedelemben dolgozók bérét elfogadhatóan? Ilyen, s még hasonló kérdések sokasága foglalkoztatta a kereskedelmi szakembereket, azon a tanácskozáson, melyet a Magyar .Gazdasági Kamara Észak-magyarországi Bizottsága és a MÍskolci Kereskedelmi Pártbizottság hívott össze a minap, azért, hogy a kereskedelmi alágazat érdekképviseletéről, átfogó szakmai kérdéseiről cseréljenek eszmét. A hozzászólók. szinte egységesen arról beszéltek, nem könnyű ma jól kereskedni, s egyáltalán valahogyan kereskedni hazánkban. s mert megyénk ilyen szempontból - a fizetőképes kereslet csökkenése miatt - is hátrányos, itt még nehezebb. Megnövekedett a Magyar Gazdasági Kamara érdekegyeztető, érdekképviseleti szerepe, s tagjai igénylik is segítségét, hiszen a mai szabályzók, különféle állásfoglalások - melyek sokszor egymásnak is ellentmondanak - között meglehetősen nehéz eligazodniuk. Az irányítás minden szintjén komplex és egységes szemléletmódot kellene kialakítani, mert a kereskedelmi egységek így is kettős prés alatt vannak; egyfelől a kormány elvonásai, másfelől a területi érdekek érvényesülnek. A minőségvédelem kifejezetten fogyasztóellenes. A boltokban naponta többször, több szervezet által végzett ellenőrzés ugyanis a súlycsonkításon és a többletszámoláson kívül arra nem figyel, ami sokkal több kárt okoz a vásárlónak; a minőségileg gyenge árura, amelyet a monopolhelyzetben lévő gyártótól kénytelen átvenni a vezető, mert ha visz- szaküldi még az sem lenne az üzletben». Ä kereskedő védelme és a fogyasztó védelme nem ellentétes dolog, csak úgy kezeljük. A mai árréspolitikáról is több hozzászóló beszélt. Egyesek véleménye szerint a jelenlegi, az ágazat elszegényedéséhez vezet. A mai árrés például egy kistelepülésen már arra sem elég, hogy egyedül dolgozó, képesítés nélküli, alacsony jövedelemmel rendelkező bérére fussa. S még kevésbé lesz elegendő, ha figyelembe vesszük a társadalombiztosítási járulék elfogadott 43 százalékra emelését. s a különféle létrehozandó alapokat, melyeket támogatni kell. A következő évi energiaáremelés súlyosan érinti a költségeket is. Ä szakma tőkeigényes, de hitelhez aiig-alig jutnak a vállalatok. Az üzletek állapota főként a peremkerületekben tragikus, még rosszabb a helyzetük, mint a kistelepüléseken. hiszen ott az áfészek rendbetették a rekonstrukciós pályázatok segítségével. Á munkaerőgond „visszafelé érvényesül", mint a nehézipari ágazatokban, ugyanis itt hiány van. Kevesen maradnak a pályán. hiszen kevés a bér, rossz a munkaidőbeosztás, mert kora reggeltől, késő estig, szombaton, s ünnepek előtt is ott kell lenniük az elnőiesedett pálya családanyáinak, munkahelyükön. Mindezek mellett még a gyakori, de szinte eredménytelennek mondható ellenőrzés is nehezíti a munkájukat. Sokszor több az ellenőr, mint a dolgozó, s többnyire hatóságot játszanak. nem segítő szándékkal jönnek. Megszaporodtak a bolti lopások. s ezek tendenciája egyre erősebb lesz az életszínvonal csökkenésével. A gazdálkodást az is nehezíti, hogy egyre több az adós vásárló, a nagy vállalatok sok és sokször behajthatatlan pénzekkel tartoznak a kereskedelmi vállalatoknak. Ezzel együtt mérhetetlen adminisztráció is terheli a cégeket, az improduktív létszámot leépítették, most pedig visszavették őket. Szinte minden hozzászóló egységesen helytelenítette, hogy a világútlevéllel 250 millió dollárt kiengedett az országból az - állam, s leszűrve a tanulságokat, még sem engedik mega valuta itthoni elköltését. Ha ezt az összeget itthon fekteti be a vevő, a kereskedelmi vállalatok nem ott állnának ahol most. Jutna pénz igényes műszaki árukra, bolt fejlesztésre, s a vevők nagy része néni bóvlit vásárolt volna össze külföldön. Ezzel nem a műszaki színvonalunk, hanem a javítandó, alkatrészhiány miatt porosodó termékek számát növeltük. A felvetett kérdésekre, hozzászólásokra Karácsonyi Tibor a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke válaszolt, aki egyben a belkereskedelmi tagozat elnöke is, így a gondok nem voltak ismeretlenek számára. Elmondta, hogy apró eredményeket elértek már a veszteséges ágazatokban. de nem lehetnek elégedettek. Az elmúlt évben a kereskedelem pozíciója- sajnos nem előnyére - alaposan megváltozott, mert csökkent az árualap, szűkültek az importlehetőségek. a szocialista import nehézkessé vált, az OTP nem folyósított hiteleket, a világút- . levél elvonta a keresletet, és csökkent a fogyasztás, az árak pedig felfelé kúsztak. Az eddigi tervelosztásos rendszerben nem törődött senki a kereslet-kínálat helyes arányaival. A gondokra persze itt helyben nem született megoldás, de a kamara képviselői ígéretet tettek az itteni ke- , reskedelmi vezetőknek, hogy javaslataikat, gondjaikat továbbviszik, s ínért egyik feladatuk a döntéselőkészítésben való segítségadás, melyekben ezek is szerepelhetnek. (0be) K.alán-kór Szombat, késő délután. Négyéves lányommal ülünk a tv előtt, s izgatottan várjuk a holland rajzfilmsorozat legújabb epizódját. Már csak néhány perc lehet hátra a reklámból, melyben a Mézga Géza külsejű pofa másodszor jelenti be: „Álljunk meg! Emelték a kamatot. ” Hál Istennek ezen is túl vagyunk (azon persze még mindig nem. hogy a kamatok nagysága túllépje az infláció mértékét), s végre szemünk elé tárul a csoda: a Csip-csup csodák bevezető képsora. Lányom arcán örömteli mosoly: számára Katán néni történetei jelentik a szombat esti főműsort. Gyorsan peregnek az események, s már a második perc végén a főhősnő arasznyira zsugorodik. A kutya és a macska óriássá válnak számára, s ekkor nekem furcsa gondolat Jóidul meg fejemben. Milyen szörnyű lenne, ha minden előérzet nélkül hirtelenjében összemennénk. Bármikor ránk léphetnének az utcán, az első emelet megmászása felérne egy Himalája-expedícióval, s rossz végiggondolni, hogy mi történne akkor, ha a magvar statisztikai zsebkönyv - a maga súlyos gazdasági adataival - a fejünkre pottyanna. Viszont teljesen más a helyzet, ha mi dönt- hetnénk méretünk alakulásáról. Megcsavarnánk a bal fülünket, s észrevétlenül osonhatnánk be a jegyszedő mellett a százötven forintos koncertre, ahol aztán újabb tekerés után eredeti nagyságunkban élvezhetnénk az előadást. Egy négytagú család esetében ez hatszáz forintot jelentene. De az igazi előnyeit csak a január elsejei áremelések után élvezhetnénk. Ugyanis - a jól értesültek szerint - 16 forintot megspórolva juthatnánk el a Tiszai-pályaudvartól a Papírgyárig. Nem jelentene többé gondot a férjek számára feleségeik ruhaigényeinek kielégítése, s ételadagjaink is jelentősen'lecsökkennének. Itt hát a megoldás gazdasági gondjainkra!!! S mielőtt (zseniális felismerésem kivitelezésén kezdenék gondolkodni), lányom kacagása csap fülembe. Hát, igen. Számára csupán egy aranyos történet az egész. S csak akkor szokott bosszankodni, ha egy „kalán-kóros" cukrászsüteménnyel találja szembe magái! (czoborczy)