Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-22 / 304. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Kinevezték az új vezérigazgatót Január elsejétől: Borsodi Vaskohászati Tröszt A megye vaskohászati vállalatai a jövő esztendő első napjától laza tröszti formában működnek tovább: a Borsodi Vaskohászati Trösztöt a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Borsodi Ércelőkészítő Mű alkotja. Bányai Miklóst, a kohászat miniszteri biztosát tegnap telefonon arról kérdeztük: felszállt-e a fehér füst, vagyis döntöttek e már arról, hogy ki vezeti a trösztöt? — Igen. A pályázatokat elbíráló bizottság javaslatára Berecz Frigyes ipari miniszter a megye vezetésével egyetértve Tóth Lajost, a BÉM eddigi igazgatóját nevezte ki a tröszt vezérigazgatójává. — A három gyár élén lesz-e személyi változás? — Az LKM új vezérigazgatója január elsejétől Tolnai/ Lajos mostani műszaki igazgató. Az ÓKÜ-t továbbra is Lotz Ernő vezeti, a BÉM élén pedig új igazgató lesz. — Sokan mondják: a tröszttel új „íróasztalok születnek”... — Ez tény, de Tóth Lajos pályázatában azt írta: harminc embernél többre nincs szüksége. — Helyileg hol székel majd a tröszt, s egyáltalán: mi lesz a feladata, hiszen korlátozott jogkörűnek titulálják? — Diósgyőrben, postacíme az LKM-ével lesz azonos, legjobb tudomásom szerint az LKM vendégházának egyik szárnyában rendezkednek be. Alapvető feladata: a szerkezetváltást szolgáló intézkedések meghozatala, azok következetes vé- gigvitele. — Konkrétan? — Fejlesztésekkel, árakkal, s a piaccal foglalkoznak majd. Lesz olyan kérdés, amelyben a vezérigazgató dönt, s olyan is, amelyben az igazgatótanács. Ez utóbbi négy tagú, a három vállalat, s a tröszt vezetője tartozik ide. Szavazategyenlőség esetén a tröszt vezér- igazgatója dönt. (illésy) Erős szándék a megújulásra Új első titkárt választottak Ózdon Az utóbbi hónapokban minden ózdi tanácskozás szenvedélyes hangulatú, megfontoltan, vagy meggondolatlanul őszinte, izgalmas volt, A december 20-ra ösz- szehívott városi pártértekezlet annyiban különbözött a korábbi fórumoktól, hogy a résztvevők a mások bírálása mellett markánsan megfogalmazták a változtatás, a megújulás szándékát és keresték a fellendülés lehetőségéit. Ehhez Molnár Lászlónak, a városi pártbizottság első titkárának szóbeli beszámolója adta meg az alaphangot. Az Ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ tanácskozó termében 201 küldött előtt határozta meg a titkár az értekezlet célját: elemezni és értékelni a térség politikai, társadalmi, gazdasági helyzetét és állást foglalni a fejlődést elősegítő, a pártmunka megújítását jelentő politikai feladatokról. A beszámolóban elhangzott értékelés szerint Ózdon és környékén csak nagyon szerény mértékben sikerült elérni az alapvető gazdaság- politikai célokat. Az eredmények egyik korlátját az jelentette, hogy nem vették figyelembe a külső körülmények nagymérvű változását, a másik ok pedig a pártmunka gyengeségeiből eredt. A változásokkal az ideológiai élet sem tudott lépést tartani, ezért gyakran nem tudtak megválaszolni a politikai gyakorlat kérdéseire. A városi pártbizottság cselekvésben nem mindig tudta megelőzni az eseményeket, ám jól látta el politikai jelzőszerepét. Több időt, türelmet és nagy hozzáértést igényelt a pártmunkásoktól az a tény, hogy Ózdon és térségében koncentráltan jelentkeztek az országban tapasztalható feszültségek, nagy az infrastrukturális elmaradottság, romlott az életszínvonal, nem változott alapvetően a szociálpolitikai, az oktatási, művelődési és egészségügyi helyzet. Mindez más jellegű politizálást igényelt a párttestületektől. A testületek többségének szemlélete, munkastílusa ugyan változott, de a pártalapszervezelek tartalmi munkája nem követte ezt a folyamatot. Többek között ez, valamint az előre látható társadalmi folyamatok ázt indokolják, hogy a jövőben a lakóterületi pártmunkát kel! előtérbe helyezni. Ehhez az is szükséges, tette hozzá az első titkár, hogy tovább korszerűsödjön a munkastílus, változzon a szemlélet, a módszer és erősödjenek a politikai munka demokratikus elemei. A hosszú távú fejlődés alap- követelményeit is megfogalmazta Molnár László. A közös tennivalók közé sorolta a szerkezetátalakítás végrehajtását mégpedig olyan módon, hogy ezáltal á korábbitól korszerűbb technikával rendelkező jobban fizető munkahelyek létesüljenek. Az új munkahelyek igényének megfelelően kell beindítani az átképzést, megállítva a lakónépesség számának a csökkenését is. Határozott célja a pártbizottságnak, hogy minden eszközzel megőrizze Ózd regionális szerepkörét. A beszámolót követő vitában összesen tizennyolcán szóltak hozzá. Az utóbbi hónapok hagyományainak megfelelően keményen bírálták (Folytatás a 2. oldalon) A növekvő terhek ellenére eredményes gazdálkodás Munkásgyűlés a BVK-ban A Borsodi Vegyi Kombinátban már hagyomány, hogy az év vége közeledté- vél munkásgyűíésen adnak számot a vállalat gazdálkodásáról. Tegnap, szerdán a kora délutáni órákban a BVK félezer dolgozója előtt dr. Tolnai Lajos vezérigazgató ismertette 'a kombinát ez évi eredményeit és az új esztendőben a vállalati kollektívákra váró feladatokat. Többek között elmondta, a vállalatnak a népgazdaság ismert gondjai közepette kellett az idén is működnie, ugyanakkor a kombinátra háruló növekvő terhek, illetve elvonások is nagymértékben nehezítették a gazdálkodást. Ebben az évben összesen 400 millió forint többletelvonás, illetve plusz költségteher ellenére eredményes munkáról adhat számot a BVK. A vállalat 1988. évi termelési értéke huszonöt százalékkal növekedett, amely így elérte a 15 milliard forintot, az éves (Folytatás a 2. oldalon) Hz Országgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetést # MIRE, MENNYI PÉNZ JUT 1989-BEN? # A VITÁBAN ELHANGZOTTAKRA VILLÁNYI MIKLÓS VÁLASZOLT # A NÉGYES VÁLTOZAT MELLETT DÖNTÖTTEK Szerdán délelőtt 9 órakor, az 1989. évi költség- vetésről szóló törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolódó előterjesztések feletti együttes vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Fábián Károly, a Petőházi Cukorgyár igazgatója gazdasági és morális értelemben válságosnak minősítette az ország jelenlegi helyzetét. Az ígéretek rendre beteljesületlenek maradtak, és hiányzik a pespektíva, pedig égető szükség volna a lépésváltásra — állapította meg. A pénzügyi kormányzat „kiapadhatatlan adóötletek sokaságával” áll elő, tovább erősödik az elvonó-el- osztó, más szóval fosztoga- tó-osztogató mentalitás. Az újabb és újabb adónemek tovább szűkítik a fejlesztés mozgásterét — szögezte le. Fábián Károly nem értett egyet a Pénzügyminisztérium javaslataival. Szerinte a kiadások csökkentésére kell törekedni: főképp a bürokratikus intézmények kiadásaiból és a védelmi költségekből kell lefaragni. Keszthelyi Zoltán a peremkeriileti gondokról Keszthelyi Zoltán, miskolci képviselő beszéde elején felhívta a kormányszervek figyelmét azokra, „akik eddig csendben voltak, tették a dolgukat és hallgattak”, majd így folytatta: — Két témáról szeretnék a nevükben is szólni, mindenfajta követalődzés nélkül. Az egyik a nagyvárosok peremikerületei és vonzás- körzetének problémái. A másik a Magyar Államvasutak helyzetének tarthatatlansága. Tisztelt Országgyűlés! — Én Miskolcon nagyrészt egy peremkerület lakosait képviselem. Nyugodt lelkiismerettel m o n d h a to m — bár nem büszkétkedhe- tem vele —, hogy akár elmaradott térségek közé is lehetne sorolni a település- részt a meglevő gondok miatt. Az előterjesztés indokolási része feltárja ezeket a problémákat, melyeket nem kívánok éppen ezért kü'lön megidézni. Azt azonban el kell mondanom, hogy miközben egyik oldalon az önkormányzatok önállóságának erősítését hirdetjük, a gazdálkodás gyakorlatában ez szinte direkt irányításként jelenik meg. Évek óta tart a tanácsi pénzalapok megnyirbálása, így csökken a fejkvóta, a céltámogatások köre, a tervezett bevételek, feszítettségüh miatt alig, vagy nem teljesíthetők. — A munkás közérzete már ott eldől, amikor egy zsúfolt buszon, vagy villamoson tud csak eljutni munkahelyére. Ha ezzel még egy szegényes kereskedelmi, szociális és egyéb ellátás is párosul. meg lehet érteni, hogy mit gondol a tanácsról, hiszen tőle várja mindezek megfelelő színvonalú kielégítését. Jól látható a tanácsi költségvetésekben a működtetés és a fejlesztés arányainak évről évre és egyre nagyobb mértékű arányeltolódása ez utóbbi terhére. Pedig igaznak kell elfogadnunk, hogyha lemondunk a fejlesztésekről, a jövőnkrői mondunk le. — Tisztelt Országgyűlést — Hozzászólásom további részében 130 ezer vasutas dolgozó és az egész Magyar Államvasutak jelenlegi helyzetéért és sorsáért aggódom, amikor e területet is képviselve szólok helyzetünkről. Nem megalapozatlan és nem is újkeletű problémákról szólok. A kormányzat az utóbbi évtizedben több alkalommal is elismerte ennek jogosságát, és vállalt kötelezettséget a helyzet javítására is. — A végrehajtás halogatása és az ennek következményéként állandósuló hátrányos jövedelmi viszonyok, folyamatosan romló munkakörülmények, magas túlmunka-igénybevétel, helyenként az elemi technikai hiá- nydk emberi erővel történő pótlása azonban együttesen olyan terheket ró a vasutasok egyes rétegeire, melynek további fokozása elviselhetetlen. — A vasút egészét sújtó negatív tendenciák természetesen a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeiben is megmutatkoznak. Amíg a 70-es évek elején a vasutas dolgozók átlagkeresete jóval az ipari átlag fölött volt, addig ez most jelentősen alábbszorulit a sóikkal rosszabb munkakörülmények és az ipari átlagnál összehasonlíthatatlanul magasabb túlfoglalkoztatás ellenére. — Köztudott, hogy a vasúti menetdijak jövőre 30 százalékkal, a belföldi és az export-import fuvardíjak 20 százalékkal emelkednek. A nagymértékű tarifaemelés természetesen senkinek, sem az utazóközönségnek, sem a (Folytatás a 2. oldalon) Az Országgyűlés december 21-én folytatta munkáját a Parlamentben (MTI-telefotó)
