Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
1988. december 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Megkezdődött a vita a jövő évi költségvetés-tervezetről (Folytatás a 2. oldalról) — Anélküli, hogy megkérdőjelezném a felsőoktatás támogatásának szükségességét. általános iskolában dolgozó tanáriként szeretném megfogalmazni, hogy a közép- és felsőfok fejlesztése csak .pillanatnyi, rövid távú gondokat Old meg, mert az alapok sincsenek rendben. Az általános iskola nem készít a társadalmi beilleszkedés szempontjából ma mór elkerülhetetlen továbbtanulásra, nem vértez fel a szakmaszerzéshez szükséges alapvető ismeretekkel, 'képességekkel. — Az általános iskolái oktatás mindössze három százalék körüli részesedése az áLlami költségvetési kiadásokból, nemzetközi mércével mérve is rendkívül alacsony. Ez az alapvető magyarázata a felhalmozódott feszültségeknek. Megyénkben hal- mozottan hátrányos feltételek között működik az általános iskolák egynegyede, a tantermek 12,3 százalékát továbbra is váltakozva használják. 250 taniterem szükségtanterem. Ariról nem is beszélve, hogy a 15 évvel ezelőtt elindított, nem kellően átgondolt és kierőszakolt 'körzetesítés országszerte felmérhetetlen kárOkat Okozott a kistelepülések életében. — Az oktatási intézmények egy része tanerőhiány- nyal küzd, a képesítés nélkül tanító pedagógusok magas száma, illetve ezek továbbtanulása újabb terheket hárít a nevelőtestületekre. Az aprófalvas településekre a szolgálati lakások hiánya, és a bérbe beolvasztott területi pótlékok megszűnése miatt lehetetlen végzett pedagógust kapni. Csoda-e, hogy ezékem a területeken újratermelődik az alapműveltség hiánya, és hogy ilyen bérpolitikával nem tudjuk az államigazgatás és a különböző társadalmi szervek munkahelyeiről a katedrára visszacsábítaná a tanári diplomásokat... Tisztelt Országgyűlés! — A jövőben igyekezzünk a költségvetés ismeretében úgy hozni határozatokat, hogy a lehetőségek és feladatok mindig fedjék egymást. Az általános iskolai képzési rendszerben folyamatosan és nagy számban megjelennek olyan szociokulturális szempontból elmaradott gyermekek, akik az erőfeszítések ellenére i:s kudarcra vannak ítélve, és lemorzsolódva, újratermelik az alacsony műveltségű munkavállalóik tömegét. Az ő esetükben az alsófokú 'képzésben, a tankötelezettség helyett foglalkoztatási kötelezettséget kell biztosítani, praktikus ismeretek nyújtásával. És ennek a 'költségvetésben anyagi fedezetet kell teremteni. — A bérfejlesztés mértéke az oktató-nevelő intézményékben ismételten elmarad a népgazdasági átlagtól. 1989-ben legalább 40 százalékos mértékben emeljék az oktatásügyben foglalkoztatott valamennyi réteg bérét — fejezte be felszólalását dr. Csontos Jánosné. Dr. Velkey László: Milliárdos reprezentáció Dr. Velkey László miskolci képviselő 'hozzászólása bevezetésében arról beszélt, hogy a jelen gondjainak, bajainak gyökerei, okai ismertek, többségében tisztázottak. — Helyzetünk és lehetőségünk valós ismeretében itt a végső ideje, a kibontakozásra reményt és esélyt adó — nem tüneti — de oki kezelésnek, vagyis: szükségszerűen kompromisszumokkal, konstruktív reális terveknek összehangolt, egyetértő, egymást segítő megoldásához vezető tettekre van szükség, minden téren. Tisztelt Országgyűlés! — Legyen az egyes állampolgár vagy testület, legyen egyes képviselő vagy együttesen az Országgyűlés — minden kérdés tárgyalásánál és döntéseknél — számolnia kell az ország aktuális helyzetével. Helyi, szakmai önzés, irreális igények teljesítésének 'követelése nélkül egységre jutva kell a memzet egészét figyelembe vevő fontossági sorrendben segíteni, az egyszerre megoldhatatlan gondok, bajok fokozatos felszámolását. — Keresnünk kell és meg is lehet találni azokat a forrásokat, melyekkel a költségvetés negatívumán csökkenteni lehet, s egyben a legégetőbb szociális problémákon, a létminimum alatt vagy határán lévő nyugdíjasok és többgyermekes családok gondján, valamint az egészségügyi ellátás színvonalán segíteni képesek más tárcák, vagy testületek megrövidítése nélkül. — Nem az egyértelműen elítélendő dolgokról szólok. Hanem azon társadalom által elfogadott mindennapos gyakorlatról, melyek hazánk jelenlegi gazdasági helyzetében megengedhetetlenek, illetve felelős és ésszerű csökkentésével többmilliárdos megtakarítás érhető el. Nevezetesen gondolok az akár költségvetési pénzből, akár termelési nyereség rovására használt, akár tagdíjból fedezett indokolatlan reprezentációra. Néhány órás munkaidő alatti megbeszélés, tárgyalás, értekezlet során „természetessé” vált szendvicsekre, üdítőkre, az azt 'követő ebédekre, és már az itallal növekvő költségű vacsorákra, a túlméretezett vendégeskedésre és ajándékozásra, luxus irodai berendezésékre, üdülőikre és üdültetésre. — Mindezekből a társadalomnak csak egy kis hányada részesül, és éppen az a réteg, melynek saját tisztességes jövedelméből is lehetősége lenne az átlagon felüli életszínvonalhoz, életmódhoz. Tovább megyek, gondolok itt mint jelentős megtakarítást lehetővé tévő forrásokra; a külföldi különböző célú utaztatásokra, az ország számára hasznos mértékre való csökkentésére, legyen az kereskedelmi, politikai, tanulmányi, tapasztalatcsere, kapcsolatfelvevő, vagy udvariassági jellegű. — Nem felelőtlen becslés szerint az ily módon megtakarítható összeg évenként •több milliárdra tehető. Ehhez még hozzájárul azon értekezletek, rendezvények, továbbképzések útiköltségben, szállodaköltségben, napidíjban, részvételi díjban jelentkező kiadása, melyek ismételten azonos témával foglalkozva, kétes értékkel és kérdéses indokoltsággal naponta az országban több tízezreket vonnak el a termelő és irányító hasznos munkától. És az már csak fiktív összeg, ami az így kieső el nem végzett munka értékéből adódó de faktó és erkölcsi veszteség. Tisztelt Országgyűlés! — Ezen kiadások — mely vagy a költségvetésből, vagy a vállalati termelőszövetkezeti nyereség kárára, vagy a tagság tagdíjéból állami támogatásból nyernek fedezetet — túl az anyagi részén a társadalmi igazságtalanság kérdését is felveti. Hiszen ezen juttatásokból rendszeresen csak egy szűk rétege részesül a társadalomnak. — Szükség van indokolt esetekben tisztes vendéglátásra és ünneplésre. A nemzetközi kapcsolatok is megkívánják és vannak kötelező protokolláris szokások. A kötelező udvariasságon .túlmenő vendéglátás — közpénzből folytatott — a dzsentrivilágra emlékeztető életmód azonban ne a közpénzekből történjen. Lehetünk gavallérok, de saját jövedelmünkből. Az így megtakarított összeggel csökkenthetjük a költségvetés hiányát és — ezt hangsúlyoznom kell — így segíthetünk az önhibájuk nélkül legjobban rászorulókat. — E források megteremtéséhez — a legkisebb poszttól a legmagasabbig ,— minden vezető személyes példaadása és az előzőekben megfogalmazott értelmű intelligens, becsületes magatartása és vezetői felelőssége legyen a biztosíték. Segítse a vezetést ebben — a tényleges és nem formális és nem befolyásolható — társadalmi ellenőrzés. * Juhász Ferenc, az MSZMP XX. kerületi bizottságának titkára úgy vélte, hogy a beterjesztett három költség- vetési variáció egyike sem megfelelő, ugyanis a lakásalap létrehozása — meggyőződése szerint — nem oldja meg a lakásproblémát. Sztrapák Ferenc, a Nép- szabadság főszerkesztő-helyettese szerint a költségvetési kényszerpályáról kivezető utat, a jelenlegi parlament cselekvési szabadságát erősen korlátozzák az ország külföldi kötelezettségei. Kifogásolta, hogy az államháztartás jövő évi terve nem eléggé radikálisan csökkenti azokat a kiadásokat, amelyek a gazdaság jelenlegi állapotában luxusnak minősülnek. Ha nem tudjuk még elszán- tabban csökkenteni azokat a tételeket, amelyek a központi igazgatási, illetve felesleges újraelosztó szervezeteket, valamint a katonai és védelmi kiadásokat támogatják a minimálisan szükségesnél nagyobb arányban, akkor nem következhet be lényegi fordulat, nem képzelhető el stabilizáció. Mindez felveti azoknak a felelősségét is, akik hibás döntéseikkel előidézői voltak a jelenlegi válságnak Javasolta: a jövő év első negyedében — a választópolgárokkal konzultálva — írásban nevezzék meg a kormányzat számára, mely intézménytípusokat tartanak feleslegesnek, túl drágán működőnek. S a listát ismerhesse meg az ország közvéleménye is. Ezzel az Országgyűlés decemberi ülésszakának első munkanapja — amelyen felváltva elnökölt Stadinger István, Vida Miklós, Horváth Lajos és Jakab Róbert- né — befejeződött). A parlament szerda reggel folytatja a költségvetési törvénytervezet vitáját. * Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulásának 44. évfordulója alkalmából, kedden délután a Parlament előtti Kossuth Lajos téren, katonai tisztelet- adással, ünnepi külsőségek között felvonták az állami zászlót. Jövőre egymillió tonna szenet termelnek Az energiagondok enyhítésére 1985. második felében létrehozott bükkábrányi külszíni bányaüzem már az első „töredék” évben 70 ezer tonna lignitet termelt. Nagy jövőt jósoltak az illetékesek a bányaüzemnek. Volt is ennek alapja, hiszen a következő esztendőben, azaz 1986-ban több mint négyszázezer tonna szenet bányásztak, melynek nagyobb részére a Tiszai Erőmű tartott igényt. Rövid idő elteltével az új bükkábrányi üzem mindinkább kezdett hasonlítani egy igazi külszíni bányára. A menet közben végrehajtott műszaki fejlesztés, a megfelelő létszámbővítés és a négyműszakos munkarend bevezetése biztosítékul szolgált a termelés nagyobb arányú növelésére. Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, minden ment, mint a karikacsapás. — Az elmúlt esztendő termelésfelfutása látványos volt, ugyanis a 'kibányászott lignit mennyisége megközelítette az egymillió tonnát — mondja Unger Péter üzemvezető. — Ebben közrejátszott, hogy a széntüzelésű Tiszai Erőmű tavaly több százezer tonna lignitet vásárolt tőlünk. — Értesültünk róla, az idén a Tiszai Erőmű már nem tartott igényt erre a tüzelőanyagra. — A hír igaz, az erőmű lemondta megrendelését, ami tulajdonképpen érthető, hiszen Tiszapalkonyán teljes egészében az észak-magyarországi szénmedencéből .kikerülő nagymennyiségű porszenet használják villamos- energia-termelésre. — S ezzel elérkeztünk 1988-hoz. Mit hozott az idei esztendő a bányának? — Mivel a Tiszai Erőmű ebben az évben már nem vásárolt tőlünk lignitet, a tervet csökkenteni kellett. Az idei esztendő termelési előirányzata kereken 750 ezer .tonna, amit gyakorlatilag az üzem már teljesített. — Mennyi ebből az a mennyiség, amit lakossági célra szállítottak? — Háztartási célra mindig annyit biztosítunk, amennyi igény beérkezik. Most októbertől tapasztaltuk a vásárlás élénkülését, ami szorosan összefügg a fűtési idénnyel. Ahogyan közeleg a hideg, olyan mértékben emelkedik eladásunk. Eddig 65 ezer tonna lignitet továbbítottunk a háztartásokba, döntően észak-magyarországi településekre. De érkezett megrendelés a Dunántúl és az Alföld egyes részeiről is. A MEGTORPANÁS CSAK ÁTMENETI — Legutóbb olyan hír röppent fel, miszerint az idén bekövetkezett termelés- csökkenés átmeneti, s a jövő évtől újból felfelé ível majd a grafikon. Kérdésünkre dr. Goda Miklós, a Mátraaljai Szénbányák vezérigazgatója válaszolt. — A termelés növekedésében bekövetkezett megtorpanás valóban csak átmeneti, hiszen jövőre mintegy egymillió tonna lignitet várunk bükkábrányi üzemünktől — mondta a vezér- igazgató. — A fordulópontot mindenekelőtt az eredményezte, hogy az energia- politikai 'tanács állásfoglalása értelmében a Magyar Villamos 'Művek Tröszt támogatja a tiszapalkonyai széntüzelésű erőműben végrehajtandó kazáncserét, illetve rekonstrukciót (ha egyáltalán működtetni akarják a harmincéves erőművet, elkerülhetetlen a kazánok felújítása, illetve cseréje — szenk.), amely alkalmassá teszi az erőművet tisztán lignittel történő áramfejlesztésre. Ez tehát azt jelenti, hogy amikor az erőmű rekonstrukciója befejeződik, évenként több millió tonna lignitet .kell Bü'kkáb- rányból Tiszapal'konyának szállítani. Ebből következik, hogy erőteljesen növelni kell a külszíni bánya termelő kapacitását.* Az előzőekben már említettem, hogy bükkábrányi üzemünk jövő évi terve egymillió tonna körül lesz, majd 1990- ben már kétmillió .tonnát kell megcéloznunk. És még ez nem minden: a Mátraaljai Szénbányák azt tervezi, hogy a következő évtized elején, vagyis 1993— 1994-es éveikben a Thorez, valamint a bükkábrányi külszíni bánya együttes termelése eléri az évi 12 millió tonnát. Ebből a bükkábrányi bányából kitermelendő .lignit mennyisége a mai számításaink szerint 5 millió tonnát tesz majd ■ki. NÖVELIK A LÉTSZÁMOT ~ Ez hallatlanul nagy szám. Az elérendő célhoz megvannak a személyi és műszaki feltételek? — A bánya létszáma jelenleg félezerre tehető, ami — a meglévő gépparkkal együtt — elegendő az évi egymillió tonna szén felszínre hozásához — jegyezte meg dr. Goda Miklós. — Természetesen a kétmillió, majd az évi ötmillió tonnás teljesítmény a mainál lényegesen nagyobb létszámot és nagyobb teljesítményű gépparkot igényel. Terveink szerint a következő évtized első felében a bükkábrányi külszíni üzemünkben másfél ezren dolgoznak majd, ugyanakkor gondoskodnunk kell a meglévő géppark 'korszerűsítéséről, illetve bővítéséről. Egyebek között nagy teljesítményű marótárcsás kotrógépet, továbbá hányóképző gépsort •kell vásárolnunk az NDK- ból. Az elmondottakon túl még egy fontos momentum is jelzi, hogy van jövője a bükkábrányi bányaüzemnek. A napokban találkoztak a Mátraaljai Szénbányák és a Mezőkövesd Városi Tanács vezetői, akik az érvényben lévő együttműködési megállapodás szellemében áttekintették a bányaüzem és a város kapcsolatának alakulását, az együttesen megfogalmazott célok megvalósítását. A BANYA ÉS A VAROS KAPCSOLATA Herkely György, a Mezőkövesd Városi Tanács elnöke erről a következőket mondta: — Mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttműködést sikerült kialakítani az utóbbi néhány évben. Ebben nagy érdeme van a Mátraaljai Szénbányáknak, amely sohasem zárkózott el a városnak nyújtandó támogatás elől. Hogy csak a leglényegesebbet említsem: a szénbányák 10 millió forinttal járul hozzá a mezőkövesdi városi sportcsarnok, valamint a szakmunkásképző intézet építéséhez. Mi viszont ahhoz nyújtunk segítséget, hogy a bánya által finanszírozott úgynevezett bányászlakások elkészítéséhez megfelelő közművesített terület álljon rendelkezésre. Így volt ez a közeljövőben átadásra kerülő 32 bányász- lakás esetében is. Ha pedig a bánya a jövőben újabb lakások építését határozza el — amit a bányaüzem nagyarányú fejlesztése minden bizonnyal megkövetel — minden segítséget megadunk az otthonteremtéshez. Lovas Lajos