Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. december 21., szerda Megkezdődött a vita a jőve évi költségvetés-tervezetről (Folytatás az l. oldalról) Rátértek az ehhez kapcsolódó személyi javaslatok tárgyalására. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Elnöksége egyetértésével — javaslatot nyújtott be Urban Lajos közlekedési miniszter, valamint Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter — érdemeik elismerése melletti — felmentésére. Indítványozta továbbá Eerzsi Andrásnak, a Fővárosi Tanács Közlekedési Fő- igazgatósága vezetőjének megválasztását közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré. Az Országgyűlés többségi szavazattal Derzsii Andrást közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré megválasztotta. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően, megkezdődött a Magyar Népiköztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Villányi Miklós pénzügyminiszter expozéja A bevezetőben elmondotta: az előző ülésszakon az Országgyűlés már megvitatta a kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót. — A novemberi ülésszakon ismertetetthez képest a ikormány-SZOT ülésen született megállapodások alapján a központi bérkeretet az egészségügyi, az oktatási, a közművelődési dolgozók béremelésére 2,1 milliárd forinttal, több mint 4 milliárd forintra emeltük — mondotta Villányi Miklós. — Ennek társadalombiztosítási járuléktöbblete az állami költségvetés számára további 800 millió forint. A nyugdíjakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt a szociálpolitikai csomag ,1,4 milliárd forinttal nagyb&b'.'' A személyi jövedelemadó adómentes sávjának 55 ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosságnál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4—5, az egy főre jutó reáljövedelem nem 2, hanem 1 százalékkal csökken, s így jövőre ösz- szességében annyit fogyaszthatunk, mint idén. Ez esetiben viszont ami előnyös a lakosságnak, hiányzik a költségvetésiből. Méghozzá tetemes összegről, mintegy 9— 10 milliárd forint jövedelemről van szó. A kormány nem azért döntött így az elosztásról, hogy amit egyik kezével .adott, a másikkal a lakosságtól elvegye. Feladatunk tehát a vállalkozási nyereségadó tárgyalását követően nemcsak az volt, hogy az 5 százalékpontnak megfelelő 12 milliárd forint központosított jövedelmet pótoljuk, hanem ezen felül további 9—10 milliárd forint forrást is biztosítsunk. A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve annak négy fő vonását emelte ki. — A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja — hangsúlyozta —, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga, hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatal 40 százalékánál, ezen belül a beruházási javak csaknem teljes körében a behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a keresetek külön progresszív vállalati adóztatása. 1989-ben az import-, a bér- és az árliberalizálás, a vállalati előírások egyszerűsítése nagy előrelépést jelent a reform irányába. A szabadabb gazdálkodás csak akkor nem veszélyezteti az ország nemzetközi fizetőképességét. a gazdaságban a versenyfeltételek erősítése útján megvalósuló gyorsabb szerkezetátalakulást, ha 1989ben szigorú, következetes költségvetési és pénzpolitikát folytat a kormány. A 20 milliárd forint költségvetési hiány ennék a követelménynek még megfelel. Ilyen és hasonló esetekben a kormány egyik eszköze a hitelezés és ennek keretében a kamatpolitika. Ha az eltérés a vállalati jövedelem-decentralizáció eredményeként a beruházásoknál "következik be, akkor elsősorban és alapvetően a termelési támogatások erőteljesebb éviközi leépítésével kell a vállalati vásárlóerőt korlátoznunk. — Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5—3 százalékkal csökken. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadósok mérséklésével és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedalemel- vonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg. Az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes támogatásnak együttesen 40 százalékát 'teszik ki. 1989-re 9 milliard forintnyi tenmelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5—6 százalék felvásárlási áremelkedést okoz, a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatásé sokkén- tés teljes egészében nem hárítható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot — hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relatív méntékben is Az ülésteremben növekszik az élelmiszerek ára. Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékát olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségeket a bevételek jelenleg nem fedezik, de tevákeny- iségükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat, a légi és vízi közlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. 1989- ben a szén átlagosan 15 százalékos termelői áremelkedésével egyidejűleg a szénbányászat dotációja 4,4 milliárd forinttal csökken. Ideje véget vetni a magyar bányászat létbizonytalanságának, érvényt kell szereznünk itt is annak az elvnek, hogy csák ott szabad termelni, ahol az még jövedelmező. — Miás jellegű gond — mondotta Villányi Miklós —, hogy mivel partnereinknél nincs elegendő olyan termék az előnyünkre bekövetkező cserearány-javulás ellensúlyozására, amit idehaza jól felhasználhatnánk, hitelben pedig nem szállíthatunk, ezért az export csökkentésére kényszerülünk. Nem árulok el titkot, hogy e döntés következtében néhány, főként gépeket exportáló nagyvállalatunk jövőre nehéz gazdasági helyzetbe kerül. A védelmi kiadások csökkentése is, hat erre a folyamatra. A feszültséget növeli, hogy nem egy jelentős, eddig jó hírű nagy- vállalatról van szó. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költségvetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészségügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátra sorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a közművelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának és az ügyeleti és túlóradíjalknak az emelésére 1989-iben 4,1 milliárd forintot lehet fordítani. Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikái intézkedésekre az egészségügyiben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. A Lakásfinanszírozási Alap csupán finanszírozási konstrukció, a múltban keletkezett aránytalanságok áthidalására szolgál. Ettől a lakáscélokra elosztható állami forrás nem lesz több. Jelenleg 280 milliárd forintnál nagyobb a kedvezményes kamatozású lakáshitel-állomány. A lakosság által fizetett és a piaci kamatláb kü- lönbözetébői adódó — 1989- ben már 42—43 milliárd forintnyi — kötelezettség a költségvetést kiemelkedő mértékben terheli. A Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulásnak az a szerepe, hogy a tehervállalást a költségvetés és a vállalatok között megossza. A javasolt megoldás a jelentkező terheket az alapba történő közvetlen befizetés révén részben a vállalatokra hárítja. A Lakásfinanszírozási Alap terhe mindhárom változatban 57 milliárd forint, s mindhárom változatban forrása a lakossági befőlek kamatai után fizetendő, mintegy 9 milliárd forint személyi jövedelemadó és a várható 6 milliárd forint értékpapír-kibocsátás. Az első és a harmadik változatban a gazdálkodók a ráfordításaik között elszámolva előző évi nyereségük 16 százalékának — mintegy 30 milliárd forintnak —, megfelelő hozzájárulást fizetnek, a költségvetés pedig 12 milliárd forinttal finanszírozza az Alapot. Ezekben a számokban már figyelembe vették, hogy az első lakáshoz jutó fiatalok lakástámogatására 400 000 forintot, összességében 4—5 milliárd forintot a vállalatok visszatarthatnak. Ez az eddig elkép- zelthez képest többletforrás lenne a lakáspiacon. A második változatban a Lakásfinanszírozási Alaphoz a gazdálkodók közvetlenül nem járulnak hozzá. A költség- vetés terhelése így 42 milliárd forint lenne, és nem működne az első lakáshoz jutás külön preferenciája. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogaCsontos Jánosné: tás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének -30 százaléka, egy gyermeknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyermeknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költségvetést 11,5 milliárd forinttal terheli. A harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mindazt a támogatásosökkenitést, mely része a második változatnak, a vállalatok terhelését pedig a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulás jelentené. 1989-ben a humán célúkra tervezett ráfordítások, ha minden egyes nyugdíjasnál, gyermekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményben a reál- értéktartást nem is képesek teljesíteni, de a működőképességet giaranltálnli tudják. A gazdaság új feltétel- rendszere kikényszeríti a munkanélküli-segélyezés bevezetését. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989-ben. Természetesen a cél nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyteremtés és az átképzés. Elengedhetetlen iközmeg- ■ egyezésre jutni az ország stabilitását segítő, növekvő mértékben az ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében — hangoztatta Villányi Miklós, majd arra kérte az Országgyűlést,'hogy a kormány által beterjesztett 1989. évi költségvetési törvényjavaslatot vitassa meg, s a javasolt intézkedési változatok közül a legmegfelelőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. Foglalkoztatási kötelezettség? Dr. Csontos Jánosné izsó- falvi képviselő úgy is mint pedagógus, Eötvös József- idézettel 'kezdte hozzászólását. Ahogy mondta: — „Nemcsak szakmai kötelességből érzem feljogosítva magam, hogy véleményt mondjak költségvetésünkről az oktatásügy szemszögéből nézve, hanem erkölcsi megerősítést is nyertem a pedagógusok, szülök, diákok hozzám intézett leveleiből. — Ma már világosan látjuk, hogy hibás dogmatikus ideológiai felfogásra visszavezethető téves politikai döntésék és ezek nyomán pragmatista gazdasági intézAz Országház főbejárata felett fekete lobogó leng. Az Országgyűlés gyászolja képviselőtagját, Nagy László knaszndkvajdai té- eszelnököt. Az ülésszak megnyitása után az elnöklő Stadinger István emlékezett a borsodi politikusra. Ö talán tiltakozna e megfogalmazás ellen, hiszen elsősorban mezőgazdász vdM, a föld szerelmese. Képviselőtársai jegyzőkönyviben örökítették meg érdemeit, és felállva, némán adóztak emlékének. A szerdai temetésén — az ülésszak ellenére — Kiss Dezső, a megyei képviselőcsoport vezetője és dr. Baz-só György gönci képviselő vesz részt a Parlament megbízásából. Úgy érzem, néhány mondattal még vissza kell térnem arra a hétfő esti eseményre, ' melyen a magyar Demokrata Fórum és a FIDESZ miskolci szervezetei látták vendégül álképviselők egy csoportját. Kiss Dezső sajószentpéteParlamenti jegyzetek ri, továbbá Bodonyi Csaba, Keszthelyi Zoltán, Simon Béla és dr. Velkey László miskolci képviselők állták a házigazdák ikér- désözönét, sokszor sarkítottan megfogalmazott vé- leményzutoatagát. Becsületükre legyen mondva, nem zökkentek ki nyugalmukból, még akkor sem, amikor nekik szögezték a kérdést: nem érziik-e úgy, hogy le kellene mondani mandátumukról, 'mert nem alkalmasaik választóik képviseletére? Azt már kedden, a Parlamentben mondták el, hogy bár meglepte őket néhány felszólaló stílusa, összességében rendben zajlott le a találkozó. Aki látta az ülésiszák tévéközvetítését, tanúsíthatja, milyen lelkes tapssal köszöntötték a képviselők azt a javaslatot, mely szerint március 15-e nemzeti ünnepünk, ezentúl munkaszüneti nap is lesz. Azon még talán kevesen gondolkoztak el, mit jellent az a fél mondat, hogy a munkaidőalap védelmét a kormánynak biztosítania kell. Alighanem azt, hogy egy eddig más dátum alatt tartott ünnepen ezután dolgozni fogunk... Kürti László református püspök, miskolci képviselő az egyik szünetben elmondta, hogy nagy sikerű karácsonyi ünnepséget rendezett a református egyház Miskolcon, az erdélyi menekülték részére. Az utóbbi hetekben hirtelen felszökött az újonnan átköltözötték száma. (Nem lehetetlen, hogy válóban igaz a hír, miszerint a románok ál'ig gördítenek akadályt mostanában az áttelepülők elé.) Lassan az lehet a gond, hogy elfogy a segélyalap, és nem lesz miből támogatni új honfitársainkat. A helyzetet az is nehezíti, hogy a Nemzeti Banknak több hétre van szüksége ahhoz, hogy a pénzt Budapestről Miskolcra átutalja... Ismét aktívan szerepelnek a borsodi képviselők. A költségvetési vitában hárman, a személyi jövedelemadó módosításának vitájában egy borsodi képviselő kért .szót. A minisztériumok átszervezése kapcsán Németh Miklós miniszterelnöktől kisebb programbeszédet hallhattunk. Bodonyi Csaba miskolci képviselő —, mint a Parlament egyetlen építész tagja — mégis kénytelen volt kételyeinek hangot adni az átszervezés meggondOlitsága, ésszerűsége kérdésében. A sajtóértekezleten bemutatkozó, új miniszter, Derzsi András csák remélte, hogy a gyakorlat rácáfol a borsodi képviselő kételyeire. (szatmári) 'kedésék sorozata vezetett a nem termelő szférába sorolt területek, így a közoktatás súlyos következményekkel járó leromlásához. Ez az intézményesült felfogás azonban úgy tűnik, makacsul túléli a közgazdasági és politikai felismeréseiket. — Miközben az oktatásfejlesztés 2000-lig szóló programja 1984-ben kormányzati programiként került elfogadásra. a valóságban 1983-tól a gazdasági nehézségék által gyorsított restrikciós politika nyomán évről évre romlottak az Oktatás évtizedek óta rendezetlen körülményei. — Sajnos, a politika az értelmiség egészét, mint társadalmi réteget, nem tekintette igazán partnernek, az anyagi javaik után ítélő társadalom pedig nem tiszteli a rosszul fizetett értelmiséget, így az lassanként az önbecsülését is elvesztette, nem hitt abban, hogy véleménye számít valamit, és leszokott arról, hogy hangot adjon gondolatainak. Ezután a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsüléséről szólt, majd így folytatta : — A kölitségvetés most fel akarja számolni a maradványelvet, a kulturális szférát illetően. Más költségvetési területékikel ellentétben, a várható infláció egy részét mind a dologi, mind a bérjellegű kiadások terén ellensúlyozni kívánja. De csak egy részét. Hivatkozva, hogy az egészet nincs miből. De- hát a kiadásaink jókora hányadát úgy is deficitből finanszírozza. Kérdés, hogy az előirányzatok biztosítják-e a reálérték megőrzését? A felsőoktatásban és a tudományos kutatás területein talán. de az oktatásügy más területein ez az össszeg még a szintentartáshoz sem elegendő. (Folytatás a 3. oldalon)
