Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-14 / 246. szám

1988. október 14., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Valamennyi megyére kiterjesztik az újrakezdési kölcsönt

December elsejétől valamennyi megyére kiterjesztik az újrakezdési kölcsönt, amelyet a munka nélkül maradók vehetnek igénybe — bizonyos feltételekkel — kisvállalkozások indításához, a már meglevő vállalkozásokba való bekapcsolódáshoz. Ezt a kamatmentes kölcsönt július eleje óta három, foglalkoztatási gondokkal leginkább küzdő megyében — Baranyában, Borsodban és Komáromban — folyósítják. Az eddigi tapasztalatokról, a kölcsön kiterjesztésének okairól, körülményeiről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban tájékoztatták az MTI munkatársát.

Elmondták, hogy eredetileg a jövő év elejére tervezték az újrakezdési kölcsön kiterjesztését az ország egészére, ám mivel eddig azt a számítottnál jóval kevesebben vették igénybe, a megmaradó pénzek lehetővé tették az intézkedés előbbre hozatalát. A megyei és a fővárosi munkaügyi szervekhez az év elején még olyan jelzések érkeztek a vállalatoktól, hogy felgyorsul a szerkezetváltás, s ezzel együtt a munkaerő átcsoportosítása. Ezt figyelembe véve különítették el az újrakezdési kölcsönhöz kapcsolódó állami hozzájárulás forrását. A tényleges munkahely-, munkaerő-átrendeződések azonban elmaradnak a várttól. így azután az eredetileg számított 800—1000 igénylő helyett a három megyében eddig csak mintegy 150-en jelezték kölcsönfelvételi szándékukat, s közü- lük is csak körülbelül 20— 25-en jutottak el már odáig, hogy megkössék a hitelszerAz újrakezdési ' kölcsön igénylésének, felhasználásának feltételei változatlanok. A maximum 300 ezer forintos, legfeljebb tízéves lejáratú kamatmentes hitelt az veheti igénybe, akinek munkahelye átszervezés, felszámolás miatt szűnt meg, s mivel újraelhelyezkedése rövid időn belül nem valószínű, jogosult felmondási idejének meghosszabbítására, s azt követően az újraelhe- lyezkedési támogatásra. A jogosultságról a tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei adnak igazolást, s ennek birtokában lehet kérni az újrakezdési kölcsönt az OTP-tői. A kölcsönszerződés megkötéséhez egyéb iratokra is szükség van, például, ha valaki kisiparosként kíván tovább dolgozni, akkor az iparengedélyre. A szükséges okmányokról a tanácsok munkaügyi szervei és a munkaerő-szolgálati irodák tájékoztatják az érdeklődőket.

A kamatmentes újrakezdési kölcsönből csak főfoglalkozásban végzett vállalkozás finanszírozható.

Megalapozható belőle kisiparosi, kiskereskedői, valamint mezőgazdasági kistermelői tevékenység, s főállású tagként olyan társas vállalkozásokba való belépéshez is felhasználható, mint amilyenek a gazdasági munkaközösségek, a kis- és szak- szövetkezetek, valamint a polgárjogi társaságok. Arról, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény jövő évi hatályba lépésével milyen más gazdálkodási formákhoz lesz még felhasználható az újrakezdési kölcsön, ezután döntenek. (MTI)

A világ megváltozott

# a szénbányák körül.

Változtak-c vele együtt a bányák is? A kérdés most is aktuális — mint már két- szer-háromszor az volt a felszabadulást követően —, hiszen ismét bányabezárási „mizéria” tört rá az országra. Egyebek mellett ezért is kell nagyon megbecsülni a jubileumokat, mert nem tudni, megéri-e a következőt az éppen ünneplő bányaüzem. A lyukúi bánya a századikat már nem, de a het- venötödiket még megünnepelheti. Bár ki tudja? A most 50 éves jubileumára készülő üzemet ugyanis 1945 óta háromszor akarták becsukni, legutóbb 1975-ben, a bányatűz után. Ma pedig az ország legsikeresebb mély- művelésű üzemei közé tartozik.

Eredményeihez a Borsodi Szénbányák Vállalatnál egyáltalán nem, de az országban is alig akad hasonló. Lehet, hogy a bezárás hírétől ijedt meg a lyukói kollektíva? Nem tudni, de tény, hogy az utóbbi 11 év alatt 12 és fél millió tonna szenet termeltek, tehát minden esztendőben egymillió tonnán felül, s ami szinte hihetetlen: munkájukból 2,4 milliárd forint nyereség származott!

Lyukóhoz már nem lehet a „hős bányász” pátoszával közeledni, mert megváltozott a kollektíva magatartása és észjárása. Együtt változnak a világgal. A racionalitás, a nyereségesség, a gazdaságosság a legtöbbet emlegetett fogalom. Lóránt Miklós igazgató sem tonnákat és folyómétereket sorol, amikor az eredményekről kérdezem. Teljesen értelmetlennek tartja a számok kivonását és összeadását, ha a matematikai műveleteket nem a nép- gazdasági haszont kereső szemlélet jellemzi. Az igazgató tizenkettedik éve vezeti a Miskolci Bányaüzemet. Szerencsés embernek mondja magát, mert csak sikereket élt meg a munkahelyén. Ö 1977 tavaszát tartja az új korszak kezdetének, amikor két komplexen gépesített frontfejtés kezdte meg a munkát a bányában.

Érdemes lenne elemezni a lyukói siker okait, hiszen csak tréfás megjegyzés volt, hogy a bezárástól való félelem ösztökélte jobb teljesítményekre a miskolci bányászokat. Lényegesebb volt ennél a személyi váltás, a kettős front, a meglevő szellemi kapacitás „munkába állítása”, de szerepet játszhatott az is, hogy az üzem bátran vállalt úttörő szerepet az új eljárások meghonosításában. Ök próbálták ki a vágathajtó F-gépekel, majd bevezették a gyorsvá- gathajtási rendszert. Elsőként alkalmazták a dolgozók ösztönzésére az egyösz- szegű bérutalványozási rendszőr széntörőt, s a nevükhöz fűződik az egytárcsás szénfejtő kéttárcsássá alakítása is. Nem a saját találmányaik voltak ezek, de mindenképpen kockázatvállalás kellett a bevezetésükhöz, hiszen a kudarcot csak tízezer tonnákban lehetett volna mérni.

Most három frontjuk van. A Il-es ereszkei bányamezőbe megyünk, ahol komplexen gépesített frontfejtés üzemel. Három-négj’’ hónap múlva elfogy a gépek elől a szén, s ezzel együtt ebben a mezőben is megszűnik a bányászkodás.

A szállítóvágaton küszködjük magunkat a front felé. Szó szerint küszködés ez, mert a természet nincs tekintettel a jubileumokra, a nyomás annyira összeszűkítette a vágatot, hogy külön prémiumot kellene elszámolni annak, aki átjut ezen a húsz-harminc méteres szakaszon. Lehet, hogy csak nekem tűnik ilyen hosszúnak és szűknek, no meg — nem szégyen ezt bevallani — ijesztőnek ez a vágat? Szőcs Elemér főmérnöknek ugyanis a legalacsonyabb részen jut eszébe elmagyarázni a „vágatösszemenés” okait. Részletesen kifejti, hogy ez mennyi többletmunkát jelent a dolgozóknak, mert folyamatosan át kell építeni, meg kell erősíteni a vágatrészeket. Közben ide-oda világít a lámpájával, mustrál- gatja a feje búbjától alig néhány centire levő főtét (a vágat tetejét), amit normális körülmények között ágaskodva sem lehet elérni.

Hallgatom a főmérnököt, s közben az jár az eszemben, hogy miért éppen errefelé hozott. Azért, mert ahogyan mondta, valóban megbeszélnivalója van ezen a munkahelyen, vagy pedig azért, hogy bemutassa: Lyukón sem adják olcsón a sikert, a kenyérrevalót.

A frontfejtés bányászszemmel valóban szép. Két, két és fél méter magasságig tiszta szénben jár a tárcsa, s olyan masszív a száz méter hosszú szénfal, hogy időnként robbantással segítik a gép előrehaladását. Minket is egy fojtott lövés fogad, amire még a főmérnök is összerándul.

— Ne ijesztgessenek, Laci bácsi! — szól oda Nagy László lőmesternek.

— Muszáj lőni, főmérnök elvtárs, mert nagy darabok és igen kemény — mutat az idős szakember egy konyhaszekrénnyi nagyságú széndarabra.

— Szépen haladnak — mondja elismerően Szőcs Elemér.

— Engem nagyon idegesít, amikor meg-meg kell állni. Haladhatnánk jobban is.

— A napi három méter legyen meg, Laci bácsi, és akkor nem veszünk össze még a fizetésnapon se.

— Annyi meglesz — nyugtázza a lőmester.

Jól felszerelt ez a frontfejtés. A pajzsok és a szállítóberendezések lengyel gyártmányúak, a jövesztő- gépet pedig az NSZK-ból vásárolták. Nem könnyű a közlekedés a biztonságot nyújtó pajzsok alatt, mert ez a három méter széles és száz méter hosszú „élettér” több mint háromszáz méter mélyen van a föld alatt. Hidraulikus „lábakat” és tömlőket kerülgetünk, kezet rázunk az utunkból kitérni akaró bányászokkal, de itt kevés a hely és a lehetőség az udvariaskodásra. Sok fiatal arc is feltűnik a félhomályban, egyikük éppen a homlokot fogatja meg, hogy még biztonságosabb lehessen az utunk. Megvárjuk, amíg a széles vaslemez nekitámaszkodik a széntömegnek, s indulunk tovább a végtag felé.

Átbukdácsolni is izzasztó volt a száz méter hosszú fejtésen, nap mint nap ott dolgozni pedig igen becsülendő teljesítmény. Amíg egy deszkára lehuppanva fújtatok, a fejem fölött a főmérnök, Virág István fronti körletvezető és Kozák Ferenc csapatvezető rögtönzött bérvitát folytat. Pontosabban arról egyezkednék, hogy mennyi prémiumot kapjon a csapat, ha a tervezettnél több szenet termel. Szőcs és Kozák végül kezet fog, tehát megállapodtak.

— Lehet egyezkedni a főnökséggel?

— Nem egyezkedésről van itt szó — igazít ki a csapatvezető. Ők is elmondják, mit akarnak, mi is mondjuk

a magunkét, aztán megegyezünk, mert egyet akar itt mindenki.

— Ügy tudom, már alig másfél hónapja van a nyugdíjig. Nem fáj a szíve itthagyni ezt a jó bányát?

— Ahol megy a munka, ott öröm dolgozni. A pénz is megvan. De én már harminckét évet töltöttem el a szén fal mellett. Már nagyon fáj a lábam, nem bírja a strapát. Ha kezdetben is ilyen gépekkel dolgozhattunk volna, akkor nem használódik el annyira az ember. A kézi munka, meg a vasak cipelése nem múlik el nyomtalanul.

— Nem volt nehéz átállni a gépi munkára?

— A könnyebbséget gyorsan megszokja az ember. Azért ne higgye, hogy most nem kell fizikai munkát végezni. Most is kell, csak kevesebbet, de így is több szenet tudunk termelni. A szemléletnek kellett nagyot változnia, ami egyikünknek sem volt könnyű. Azt már megtanultuk és el is hisz- szük, hogy nemcsak a tonna számít, hanem a gazdaságosság is. De azt a sok cifraságot, ami az adó körül van, azt nem tudják megmagyarázni nekünk.

Virág István körletvezető csak somolyog a bajusza alatt. Ahogy a frontfejtéstől haladunk a kas felé, a csapatvezető utolsó megjegyzéséről beszélgetünk.

— Az öregek már nem nagyon akarják megérteni, hogy a fizetésük elég tetemes hányadát miért vonják el tőlük.

— A fiatal szakemberek erről hogyan gondolkodnak? — kérdem a harminchárom éves mérnököt.

— Néhány dologgal mi sem értünk egyet, de bízunk abban, hogy ezeken változtatnak majd. Különben meg, bár kevesen hiszik el nekem, sokszor nem a borítékot nézi az ember. A pénz is fontos, de ennél is lényegesebb, hogy jól érezd magad egy munkahelyen. Lyukón egyébként megfizetik a műszaki gárdát, de a fiatalok nemcsak ezért ragaszkodnak ehhez a munkahelyhez. Itt olyan a légkör, amelyben lehet dolgozni, szabad teljesíteni, kell véleményt mondani és vitatkozni is engednek. Ezt nem lehet mással pótolni. Lyukó nemcsak a gépesítettsége és a jó bányája miatt sikeres. Mérnökember létemre azt mondom, hogy mindezek mellett legalább ennyire fontosak a kiváló emberi kapcsolatok is.

A fiatal szakembert hallgatva Szőcs Elemér szavai jutnak az eszembe, aki szó szerint a következőket mondta: „a legfontosabb alapelvünk, hogy nem hagyjuk veszekedni az embereket. Lyukón egyik szakma sem szidhatja a másikat." Ez is a lyukói sikerek egyik titka?

Fónagy István Fotó: Balogh Imre

Virág István fronti körletvezető

ződésüket.

Kiszolgáltatva a szolgáltatóknak...

A minap egy számla került a kezembe, melyet a lenin- városi Videoton Elektronikai Vállalat szerelője állított ki. A számla, egy televízió javításáról tanúskodik, mely szerint az anyagköltség 34 forint, áfával, és a munkadíj 423 forint, • plusz 60 forint áfa. A megrendelő szerint a munka alig néhány percig tartott, ehhez képest viszont a számla meglehetősen borsos. Természetesen ez csak egy példa a sok közül, amely a fogyasztó kiszolgáltatottságát jelzi a szolgáltatókkal szemben, hiszen ha a kedves vevőnek nem tetszik, mehet maszekhoz vagy kontárhoz, és abban is biztos lehet, hogy a hasonlóan magas árért még számlat sem kap, így nem is reklamálhat. , .

Azt mondják, hogy az új adó- és jövedelemszabályozási rendszer, teljesítmény-visszafogó hatása mellett, a kisiparosok számának csökkenésével is járt. Bonyolultabbá vált az adminisztráció, ezért aztán megnövekedett az engedély nélküli (így adózatlan) munkavégzés aránya. Az elmúlt fél évben megyénkben 40-nel csökkent a munkaviszonyban álló kisiparosok száma, és 433-an adták vissza olyanok az ipart, akik másodállásban, vagy nyugdíjasként dolgoztak. Igaz, a hitelesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy 400-an kértek új iparengedélyt, de ezek nem éppen a hiányszakmákban szeretnének dolgozni, s nem is a kistelepüléseken, ahol ége- tőek a szolgáltatási gondok.. Az áremelkedések miatt is hátrányba kerültek a fogyasztók, hiszen a gépkocsijavításnál 30, a háztartási gépeknél 60, a mosásnál 100, a fodrászatban 20,5 százalékos volt az áremelkedés mértéke. Az igény ezzel együtt csökken a megrendelők részéről, az élet- színvonal mérséklődése pedig újabb visszalépést jelent. A személygépkocsi-javítást a nagyvárosokban még mindig annyian veszik igénybe, mint eddig, de a kistelepüléseken csak a legszükségesebb munkákat végeztetik szakemberrel. A házilagos kivitelezés viszont előreláthatóan csökkenti majd az egyébként sem megfelelő műszaki állapotot, növeli az elöregedett gépkocsiparkot.

A fodrászatot, a kozmetikát tekintve sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a forgalom 20 százalékkal csökkent, de főként a kozmetikusok veszik észre, hogy még a rendszeresen járó vendégek is kevesebbszer kérik az ápolást. Érthető, hogy a cipőárak növekedése miatt, egyre nagyobb az igény a javítás iránt, de kevés az igazán csak javítással foglalkozó iparos, s még kevesebb a szakember-utánpótlás. Ugyanez jellemző a ruhakészítőkre is, csökkent a kereslet u mérték utáni szolgáltatások iránt, és növekedett az alakítások iránt. Az a gond, hogy kevés az olyan szabó, aki bevarr egy cipzárt, vagy felhajt egy nadrágot, szoknyát.

Az új adózási rendszerben megkövetelt könyvelést, számlázást tehernek érzik a kisiparosok. Az érdekvédelmi szerveknek ezen kellene még inkább segíteniük. Egy tanácskozáson, melyen a kisiparosok helyzetéi vitatták; az is szóba került, hogy azoknak, akik hiányszakmában dolgoznak, kistelepüléseken is vállalják a szerényebb megélhetést, bizonyos adókedvezményt kellene biztosítani. Ugyancsak ezen a tanácskozáson hallottam: olyan embereknek is kellene engedélyt adni a kisipar gyakorlására, akik nem végeztek ugyan szakmunkásképzőt, de ügyes kezűek, s bizony a falvak lakóinak segítenének az apró-cseprő javítások elvégzésében; mert mint többen mondják: „nem az a kontár, aki engedély nélkül, hanem az, aki rosszul végzi munkáját”.

(obc)

A csapatgazda és a főmérnök.

LY U K Ó

szert, de ők használtak elő-